Once upon a dream

~Hol volt, hol nem,

Rád leltem, éltem hajnalán,

Hol volt, hol nem,

Álmomban boldog voltam véled talán,

De csak álom volt,

Így nem lesz már nyugtom semmiképp,

Hiszen sejtem jól, hogy élsz, valahol,

Hát jöjj, és keress,

És szívből szeress, te álomkép.~

~Once upon a dream~

Még kiültem egy cigire a konyhába. A gyújtó kattanása élesen hasított az éjszakai nyugalom csendjébe. Lábam felhúzva a kanapén, törökülésben néztem, ahogy a füst különböző formákat öltve a plafon felé száll. A parázs izzott, a rúd fogyott. Nem igazán jött álom a szememre, pedig reggel mennem kellett volna munkába és ahhoz, hogy friss aggyal üljek az irodában, az agyam nélkülözhetetlen. Lana Del Rey dübörgött a fülembe, reménykedtem a zene erejében. Egy utolsó slukkot letüdőzve nyomtam el a csikket. Oldalra dőlve egy kellemes dalra aludtam el...

Magas, nevetős sikoly tört utat magának a tudatomig. Ijedten ültem fel az ágyon. Az ágynemű puhasága simogatta a bőröm, mégis furcsa volt a színe. Nekem rózsaszín-fekete Hello Kitty-k borították a takarómat, nem pedig tört fehér színben pompázott. Megráztam a fejem, hogy kicsit észhez térjek. Nem sok időm volt rá, mert az ajtó kicsapódott és egy aprócska szőke kislány vetődött mellém. A csilingelő nevetés az ő szájából érkezett. Próbált minél gyorsabban a paplan alá furakodni pici kezeivel. A sokktól megfeledkezve figyeltem és rám ragasztva a jókedvét elmosolyodva segítettem neki. Csillogó szemei még látszódtak. Ujjacskáját a szája elé tette, mutatva, hogy maradjak csendben. Úgy tettem, ahogy kérte. Ki tudott volna nemet mondani neki? 

Ekkor egy másik alak is berobbant a bejáraton. Világos nadrág és lila póló. Az ismerős ismeretlen egy hatalmas mosolyt küldött felém, utána halk lépésekkel közelítette meg az ágyat. A végtagjaim lezsibbadtak. Honnan ismerem én ezt az embert? Mit keresek itt, miért és egyáltalán hogyan? Nem igen maradt időm a válaszokra, ugyanis egy mozdulattal lerántva a takarót, a nevetéstől rázkódó kislány mellé feküdt. Felpakolta a nyakába és mikor leesett, hogy repülőset akarnak játszani, magamra csavarva a lepedőt felálltam és az ágy végéből figyeltem a jelenetet. Egyszerűen tündériek voltak. A szívemet melegség járta át, a fejem pedig teljesen össze volt zavarodva. Leültem a végébe, megvárva, míg abbahagyják a játékot. Kifulladva szaladt el a szőkeség, miután jelezte, hogy szomjas.

 Ketten maradtunk a szobában. Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy a férfi egyre közelebb kúszik felém. Nem bírtam megmoccanni. Illata az orromba kúszott. Kókusz és arcszesz keveréke. Puha száját az enyémre nyomta, mire bizsergés járta át minden porcikámat. Ismertem őt... Honnan is?

- Jó reggelt. - Szólalt meg, belém pedig, mint villámcsapás hasított a felismerés. JENSEN "Kicseszett" ACKLES könyökölt éppen előttem. Szerelmes mosolyával és tökéletes mindenével. Sikítani szerettem volna. Elszaladni, de csak az jött ki a torkomon, hogy

- Neked is. - Hangom rekedt volt, szinte már karcolt.

- Zep és Arrow is felkeltek már. Beraktam őket a kis járgányokba. Elég szépen elgurulgatnak a nappaliban. - Nevetett szívből. - Viszont lassan szükségük lenne rád. - Nézett rám jelentőségteljesen. Valószínűleg észrevehette, hogy teljesen kikapcsolt az agyam, mert kézen fogott és felhúzott álló helyzetbe. Ekkor lettem figyelmes az ujjamon csillogó arany karikagyűrűre. Soha életemben nem hordtam ilyet. Hogy került ez oda?! Én egyáltalán, hogy az istenbe kerültem IDE?

Egyetlen reális magyarázata volt, az pedig, hogy álmodom az egészet. Pár mély lélegzetvétel után úgy döntöttem, hogy ha már álmodom, élvezzem ki minden pillanatát. Mindig ilyen családot szerettem volna, egy ilyen férfival és csodálatos gyerekekkel. Miért ne éljem bele magam?

- Megyek máris. Kicsit összeszedem magam. - Mosolyodtam el. Hangom már sokkal magabiztosabban csengett. Bólintott és elszaladt megnézni a lurkókat. Ott álltam egy ismeretlen környéken, ismeretlen házban, vadidegen emberrel, idegen szobában. Valamiért mégis elsőre megtaláltam a ruhásszekrényt. A mozdulataim olyanok voltak, mint aki világ életében itt élt. Mindent rögtön éreztem, hogy hol keressek. Miután magamra kaptam egy farmert és egy egyszerű pólót, felkötöttem lófarokba a hajam, óvatos léptekkel mentem le a lépcsőn. Az ott elém táruló kép összefacsarta a szívem. Jensen az ikrekkel az ölében magyarázott JJ-nek, hogy mégis hogyan kell lerajzolni egy téglalapot. A TV-ben valami mese ment, a világos szőnyegen játékok hevertek széjjel. Mikor JJ a lapból fenézett, hatalmas mosollyal köszönt. 

- Anya! - Eldobva minden színes ceruzát, szaladt hozzám. Leguggolva öleltem magamhoz. Az illata olyan volt, akár az epres hintőpor. Egyszerűen imádtam. Mintha világéletemben ezt az aromát kerestem volna. Úgy éreztem, hogy ő az enyém. Nem tudnám jobban leírni. 

- Na mit rajzolsz? - Emeltem fel, hogy közelebb léphessek a papír halmazhoz, vele együtt. Az egyiken egy póni volt, míg a másikon két napocska. 

- Ő itt Arrow. - Mutatta azt a napot, amelyiknek masni volt a fején. - Ez pedig Zep. - Bökött a kék napszemüvegesre. 

- Nagyon szép. - Vigyorodtam el. Hihetetlen volt, hogy mennyire máshogy látja a testvéreit, mint mi. Jensenhez léptem, aki épp a távirányítót próbálta kiszedni a két lába közül, szóval egyesével elvettem a piciket és betettem őket a rugós babahintába. Mind a két vanília illatú csöppségnek adtam puszit, aztán megálltam az álomférjem előtt.

Néztem egy darabig, ő pedig nem szólalt meg. Kérdőn felhúzott szemöldökkel várta, hogy elmondjam mi olyan érdekes rajta. Ha tudta volna, hogy még életemben nem láttam. Hogy akkor először pillantottam meg testközelből és még tökéletesebbnek tartottam a sok csillogó-villogó sztárdolog nélkül, mint bármikor. Az agyamban feldolgozásra került a tény, miszerint még mindig álmodom, szóval egyszerűen csak kinyögtem.

- Annyira csodálatos vagy. - Mosolyogva ültetett maga mellé.

- Olyan fura vagy ma. Úgy viselkedsz, mintha szellemet látnál. - Nevetett. Csak elhúztam a számat. Érdekes dolog volt ezt éppen "Dean Winchester" szájából hallani. 

- Érdekes ez az egész. Neked nem furcsa a mai nap? - Néztem rá félve. Nem akartam, hogy bolondnak tartson, csak próbáltam kideríteni, mégis mi a fészkes fene folyik itt. 

- Nem tudom mire érted. - Gondolkodott látványosan. - Figyelj, tudom, hogy mostanában keveset voltam itthon. Esküszöm próbálok minél több időt veletek tölteni, de...

- Nem, nem. - Tapasztottam be a száját tenyérrel. - Nem így értettem. - Nyugtattam meg,  lágyan megsimogatva az arcát. - Egyszerűen csak olyan, mintha más életét élném. - Sóhajtottam fel. Sikerült kinyögnöm. Vártam a reakcióját. 

- Néha nekem is furcsa elhinni, hogy ennyire jól összehoztuk ezt az egészet. - Biccentett a gyerekek felé. Nevetve csóváltam a fejem. 

- Bolond vagy. Azt álmodtam, hogy egy ismeretlen házban vagyok. Dohányzom a kanapén és nincs életcélom. Dolgoznom kellett volna menni, de képtelen voltam elaludni. Aztán mikor sikerült...

- Buta egy álom. - Húzott magához. - Álljon csak meg a menet! Azt hiszed az volt a valóság? - Nevetett fel hangosan, egyre erősebben rázta a testét, míg végül elengedett és kettégörnyedve kacarászott. 

- Hiába nevetsz ki. Ott volt egy életem. Minden percére emlékszem. Azután felkelek és itt van egy, ami szintén képkockáról-kockára benne van az agyamban. Nem furcsa?

- Szerintem csak fáradt vagy. - Nyomott puszit a homlokomra. - Mi lenne, ha ma szólnánk anyádéknak és leadnánk a mini-verziókat? Elmehetnénk egyet kikapcsolódni. 

- Jó ötlet. - Egyeztem bele. Akármelyik életem is legyen álom, minden percét ki akartam élvezni, míg fel nem ébredek. 

Egy közös kávé és reggeli után, mobilomban megtaláltam a keresett telefonszámot. Izgatottan hívtam fel, mire ő kedvesen beleegyezett a segítségnyújtásba. A kanapén ücsörögve figyeltem az ikreket, miközben nagyon kacarásztak. Egyszerűen muszáj volt odaülnöm melléjük a földre és közelről nézegetni az aprócska, érdeklődő arcukat. Zep arcán hatalmas mosoly jelent meg, mikor meglátott, nekem pedig elolvadt a szívem. Egy meleg tenyér simult a vállamra. Összerezzentem ijedtemben, de csak Jensen volt az. Leguggolt mellénk, megtörölgette a földön lévő cumit és a kapálódzó Arrow szájába adta. 

- Megjöttek anyádék. - Simogatta meg Zep puha haját. Elszaladt idő. - Lassan készüljünk szerintem. 

Csak bólintott egyet és elindultam felfelé az emeleten. Lezuhanyoztam, leengedtem a hajam. Egy leheletnyi smink és egy kényelmes egybe ruha előkészítése után már rohantam is le elköszönni a kicsiktől. JJ már apám ölében magyarázott valamit lelkesen. 

- Olyan szép vagy anya. - Pislogott hatalmas szemeivel. Megölelgettem, a lelkére kötöttem, hogy vigyázzon a házra. Jensen anyám kezébe adta az ikreket és kiléptünk az ajtón. Ő is lazán volt felöltözve, hála a késő nyári időjárásnak, nem kellett még pulóver. Belekulcsolva a kezembe,  nyugodtan ültünk be az autóba. Nem tudtam hová visz, de nem aggódtam. 

- Arra gondoltam, hogy esetleg megkajálunk. Utána elmehetnénk egyet vásárolni. Csak lazán, kettesben.
- Jó ötlet. - Valamiért elkapott egy érzés, miszerint már nagyon rég volt ilyen. Igazi, tiszta öröm töltötte el a lelkem.
Pár óra sétálgatás után a plázában és különböző butikokban, megrakodva, kezünkben egy-egy kávéval sétáltunk a parkban. A szatyrok mélyén leledzett több darab csinos felső, harisnyák, egy pár cipő, az ikreknek picike felnőttes ruhák, JJ-nek egy teljes szett csillámos filc és pár v-kivágású póló Jensennek.

Kidobva a kávés poharakat, leültünk egy padra. Lepakoltam a csomagokat, aztán nézelődni kezdtem. Jensen közben elszaladt a pár méterre lévő fagyishoz, ahonnan két jégkásával tért vissza. Levágódott mellém és a kezembe nyomta egy apró csók után az egyiket. Napszemüvegét feltolta a homlokára, majd beszélni kezdett.

- Még mindig zavart vagy. Az álom hatása? - Karolta át a vállam. Igazából magam sem tudtam. Úgy éreztem nem itt van a helyem, de mégis. Mind a két élet emléke élesen élt a tudatomban. Képtelen voltam eldönteni, mi a valóság. 

- Eléggé. - Húztam el a számat. - Majd elmúlik. - Mosolyodtam el. Nem kellett látnia. Mindent próbált megtenni, hogy a kedvemben járjon, nem akartam elrontani. 

- Jó pár napot itthon leszek most. Majd segítek. - Vonogatta a szemöldökét csintalanul, erre majdnem félrenyeltem. 

- Lassan menjünk haza. - Dőltem a vállára. - Hiányoznak a gyerekek. 

Egyetértettünk, így elindultunk. Otthon apám jött elénk, hogy halkan legyünk, mert mind a három elaludt, így délután. A nap további részében kicsit takarítottam, megcsináltuk a vacsorát és odaadtuk az ajándékokat. JJ lelkesen nekiállt rajzolgatni, míg a picikre ráadtuk az új bodykat. A nap gyorsan eltelt, az ágyakban már mélyen szundított mind a három angyalka. Felmentem betakarni őket mégegyszer, utána lebattyogtam a konyhába. Pár zacskó kukoricát kipattogtattam és Jensen mellé vágódtam a kanapéra. A kis asztalra helyeztem a két tálat, aztán beleálltunk az új Trónok Harca részbe. Az érzés, miszerint ez mindig a heti közös rituáléink közé tartozik, egyre erősödött. Közel egy óra múlva, kézen fogva húzott maga után az emeletre. Az eleinte összebújós, sustorogva beszélgetős pihenésből, egy túlfűtött éjszaka alakult ki. Tudtam, hogy akár zavart a tudatom, akár nem, ezt nem fogom elfelejteni még a másik életemben sem. 

Jensen már régestelen rég nyakamba fúrta fejét és aludt. Én hol a plafont, hol pedig remegő szempilláit néztem. Néha végig simítottam az arcán, vagy a hátán, de óvatosan fel ne keljen. Nem mertem elaludni. Rettegtem tőle, hogyha behunyom a szemem, reggel a kanapén, kitekert végtagokkal ébredek fel és indulhatok dolgozni. Ha viszont nem alszom, akkor is megtörténhet, hogy egyszer vége szakad az egésznek és épp az irodában kelek majd fel, egy szerződés közepette. Addig, addig gondolkodtam, míg elnyomott az álom. Reggel még csukott szemhéjaim alól, félve sóhajtottam egyet. Minden kiderült abban a percben, mikor megéreztem a kókusz és arcszesz különleges aromáját...

Simple Man - 27. fejezet

Summer-time

Sokkal lazábban, teljesen nyugodtan álltam munkába reggel. A hétvégén tett részeg szerelmi vallomásomra tekintettel már nem voltam görcsös. Eltűnt, mintha nem is létezett volna. Mosolyogva, szinte a bőrömből kiugorva dolgoztam végig a napot. A srácokkal nem találkoztam, a mai nap nem erről szólt. Rengeteg más jelenettel voltak elfoglalva a statiszták és rendezők. Mikor délután leraktam az ecsetet, Alexa és Réka keresésére indultam. Pepi szerencsére gyorsan előkeveredett, hisz Mishával sétálgatott fel-alá egész álló nap. Ha nem ismerném mind a kettőt, nagyon jó pletykaalapanyag lehettek volna. Inkább nevetve tovább mentem, egyenesen a lakókocsihoz, ami most már Jensen és az én birtokomat képezte. A bőröndömből előhalásztam egy laza, kék kockás nyári ruhát, hajam kontyba tekertem és egy doboz, hideg sört kihalászva a hűtőből tovább kutattam a többiek után. 

Mark jött velem szemben, napszemüvegben, igazán jó kedvűen. Megölelgetett a viszontlátás örömére, utána adott pár tippet merre is lehet a brigád. Felpukkantottam a söröm, úgy haladtam a megadott irányba. Igaza volt. A kép, ami fogadott, teljesen lesokkolt. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. A két pótolhatatlan színész csoda, egy gyerekeknek készült medence szélén ücsörgött. Nadrágjuk térdig feltűrve, bokájuk a vízben, amit gumikacsák lebegtek körbe. A jelenet legviccesebb része, mégis az volt, hogy így gyakorolták az egyik halálosan szomorú jelenet szövegét. 

Csípőre vágtam a kezem és úgy álltam eléjük. Mind a kettő lassú mozdulattal nézett fel. Jensen szemeit a napszemüvegén keresztül nem láthattam, de a testtartásából ítélve megijedt.

- Szép, mondhatom. - Kortyoltam a sörömbe. - Én itt kereslek, szétdolgozom az agyam, ti meg hűsöltök? 

- Dög meleg van. - Fújta felfelé tincseit Jared, nyomatékosítva az állítását. 

- Ezt muszáj... - Nevettem fel, előkapva a telefonom és lefotóztam őket. Hagy örüljenek twitter en a rajongók. Jensen befeszített, de fura mód még mindig nem szólalt meg. - Mi van veled? - Sétáltam mellé összevont szemöldökkel. Furcsa volt, hogy a mindig lelőhetetlen ember, most némán kuksolt. Viszont, ahogy a közelébe értem, elkapva a derekam az ölébe húzott és elcsaklizta a sörömet.

- Erre vártam. - Vigyorodott el fülig, majd szinte egy húzásra megitta a hűsítőmet. Jared csak nevetett, majdnem felborult a gyenge lábakon álló ülőalkalmatosságon. 

- Cseles. - Nyomtam puszit az arcára. 

- Köszönöm. - Tett maga mellé a dobozt. 

- Lexy? - Érdeklődtem a mellettem ülőtől. 

- Reggel még Pepivel láttam. Utána voltam nála, de valamit el kellett intéznie. Azt mondta ilyentájt találkozunk. 

- Akkor majd ideér. - Villanyozódtam fel. 

- Szép a medencétek. - Löktem odébb lábbal az egyik kacsát. 

- Mi bajod vele? Nyár van... sőt, mondhatnám úgyis, hogy - itt egy ismerős dalt kezdett dúdolni. Azt hittem megfulladok a röhögéstől, mire elkezdett énekelni, én pedig belementem a játékba. 

- Summer lovin', had me a blast. - Vágott macsó fejet.

- Summer lovin', happened so fast. - Játszottam színésznősdit.

- Met a girl crazy for me.

- Met a boy cute as can be.

- Summer days drifting away. To, uh oh, those summer nights...

Mikor befejeztük az első versszakot, Lexy megérkezett és Jareddel karöltve, nevetéstől potyogó könnyeiket nyeldesve énekelték a többit. "Well-a, well-a, well-a, uh! Tell me more, tell me more. Did you get very far? Tell me more, tell me more. Like does he have a car?" Felálltam, élvezve a pillanatot táncolni kezdtem a medencében. A szám végén, pedig beleülve terültem szét a hűvös vízben. Egyszerűen képtelen voltam abbahagyni a nevetést. Jensen utánam mászott, míg Lexy átült a másik székre. Átdobta lábát Jared combján, úgy napozott. Mi csak apró puszikat váltva fröcsköltük a másikat. Mikor meguntuk, kikászálódtunk és talpig vizesen indultunk valami száraz göncöt keresni. 

Kézen fogva ballagtunk, akár egy rendes pár. Abban a pillanatban elhittem. Képes voltam bízni, hogy lehet jövője a kapcsolatnak. Soha életemben nem voltam boldogabb.

Simple Man - 26. fejezet

Érkezés

Jareddel elsők között érkeztünk meg a jól ismert helyszínre. Már nagyon hiányzott. Pár hét itt lét után, úgy éreztem, mintha otthonról szakítottak volna ki. Fura, nem igaz?

Néhány autó állt csak a parkolóban. A szokásos nyüzsgés helyett pedig néhány ember lézengett, bőröndökkel. Érdekes helyzet előtt álltunk. Én a saját lakókocsink felé indultam volna, Jared pedig az övéhez. Észrevehette a zavaromat, mert  félúton megállt a mozdulatban és irányt változtatott. Kinyitottam az ajtót és ledobáltam a cuccaimat. Végigvágódtunk a kanapén. 

- Újra itt. - Sóhajtott boldogan és játszani kezdett a hajammal. Mint egy engedelmes, doromboló kiscica, úgy bújtam hatalmas tenyerébe. 

- Min gondolkodsz? - Kérdeztem csukott szemhájakkal.

- Hogy mennyire megnyugtató most így. Nem lenne szuper mindennap munka után így lazítani?

- Ezt hogy érted? - Ültem fel hirtelen. 

- Csak arra gondoltam, hogy esetleg beköltözhetnél hozzám. Tudod, a lakókocsiba. - Motyogta.

- Imádni való ötlet. - Mosolyogtam zavaromban. - Tényleg. De egyenlőre még kicsit korainak tartanám. Így is örülök, hogy Jensenéken rágódik a brigád, nem kellünk nekik még mi is. Főleg ekkora lépéssel. Mellesleg, Pepinek szüksége lesz rám. 

- Akkor ez egy nem? - Biggyesztette le a száját. 

- Nem mondtam, hogy nem. Csak azt kérem kicsit rendeződjenek a dolgok és utána. - Bújtam a mellkasához. Némán élveztük a pillanatot, mire egy hirtelen ötletből adódóan előkaptam a telefonom. - Nézz ide! - Nyomtam be a kamerát és ráfókuszáltam. Sapkás alakja, fura, fáradt mosolyt küldött felém, én pedig egy megérkezős "Újra itt." jelmondattal feldobtam a twitterre. 

- Ez lesz a mániád? - Nevetett.

- Jobb, mintha innék, nem? - Vigyorogtam rá. 

- Sokkal. - Csókolt meg. 

Nem sok idő jutott kettesben, ugyanis a bárhonnan felismerhető, hangoskodó társaság robbant be hozzánk. Kerekek gurultak, nevetések harsantak és csapódott az ajtó. 

- Hogy lehet ekkora majom? - Hallottam meg Pepi hangját, ahogy tetetett felháborodással szúrt le éppen valakit a két jó madár közül. 

- Hey! Én csak feldobtam az ötletet. - Vont vállat, a már előttünk álló Jensen. Mögötte nővérem alakja suhant el, majd hurrikán gyorsasággal haladt tovább. 

- Ebbe meg mi ütött? - Húzta feljebb Jared, az időközben lecsúszott sapkáját. 

- Lex! Nem fogod elhinni! - Duzzogott Pepi, miközben közénk robbanva, befészkelte magát a kanapéra. Így kezdett bele a magyarázásba, erősen gesztikulálva. - Az az idióta megkérte, ő meg igent mondott!

- MEGKÉRTED A KEZÉT? - A világ fordult velem egyet. Szédülni kezdtem. Képtelen voltam elhinni, hogy ez megtörténik. A hangom erőtlen, teljesen kétségbeesett volt. 

- Nem! - Kerekedtek el Jensen szemei. - Csak arra kértem... - Kezdett bele zavartam, de Pepi megint közbe vágott.

- Arra kérte, hogy költözzön be a lakókocsijába! Micsoda botrány! - Dramatizált Réka homlokára hajtott kézfejjel. - Ez a bolond némber meg igent mondott! 

- Ne hisztizz már! - Sétált ki nővérem, két összepakolt táskával. - Ketten simán el fogtok férni. Velem már amúgy is szűkösen lennénk. 

- Igaza van. - Találtam meg a hangszálaimat, megvédve az érvelését. Marhára nem lett volna kedvem a kanapén aludni. 

- Örüljetek inkább, hogy nektek adom a király kocsimat! - Vágta Gina csípőre a kezét. - Élvezzétek! - Tapsolt egyet, aztán belekulcsolva barátja kezébe, kisétáltak onnan. Még a bejártból visszaszólt: - A bögréimet meg a többit, valamelyik nap átviszem. Nem kisajátítani! - Azzal eltűntek.  

Mikor észhez tértem, akkor esett csak le mi is történt valójában. Pislogtam kettőt, hogy kitisztítsam a fejem. 

- Láttátok ezt? - Léptem a konyhapulthoz, hogy töltsek egy pohár vizet. Miután kiittam, a többiek felé fordultam. - Itt hagytak. 

- Dehogy hagytak! - Nevetett fel Jared. - Csak kicsit élvezik egymás társaságát. Nektek meg lesz időtök kicsacsogni magatokat. - Mutatott ránk egy kacsintás kíséretében. - Nekem is mennem kell kipakolni. Holnaptól kezdünk. Még visszajövök. - Tápászkodott fel. Gyors puszit kaptam tőle, majd távozni készült. Nem sikerült, ugyanis egy másik ismerős hang rohant végig a lakókocsin. Először csak egy foltot tudtunk kivenni, aztán már sikerült felfedezni a Pepit szorosan ölelgető Mishát is. 

- El se hiszem, hogy megérkeztél Réka!! - Emelte magasba egy pörgés közepette. Nekem pedig újonnan meg kellett rázzam a fejem és belecsípni a karomba. Nem álom...

Simple Man - 25. fejezet

Új élet

A buszon ülve csomóztam ki a headsetemet. Zenét akarok hallgatni, a kurva isten megbassza az eget! Nem sokra rá sikeresen túljártam a fülhallgató-csomózó-manók eszén és már üvöltött is fülemben a Red Hot. Imádtam. Járt a fejem és próbáltam nem kiakadni az előzőleg ért hatásoktól. Jared, Jensen a Sereséknél. Elég durva párosítás. Azon végképp nem mertem agyalni, hogy hazaérek, összepakolok és reggel jövök vissza Gina lakásába. Találkozni fogok Misha "Laza Csávó Vagyok" Collinssal és a többiekkel. Mindig nyugodt, kissé fura embernek mutattam magam, de ebben a helyzetben én magam sem tudtam, hogy fogok viselkedni. Lehetőség szerint meg kell majd őriznem a hidegvérem. 

Otthon bőröndbe pakolásztam, alig aludtam valamit. Anyáék már tudták reggel a tervet, de a testvéreim nem. A kora hajnali napsugárral kelve indultam neki az új életemnek. Nórika feje búbjára nyomtam egy puszit, hisz ki tudja hogy fog reagálni a távozásomra. 

A kapuban állva megsimogattam a kutyát és nagy levegőt véve indultam felfelé a "hegyen" tanyázó lakásba. Próbaképp lenyomtam a kilincset, de én sem hittem el, mikor kinyílt. Nem zárkóztak be. Ledobtam a táskám és rávetettem magam barátnőmre és a kibaszott Jared Padalcki alvó alakjára. 

- Jó reggelt tubicák!

- Te mit keresel itt bazdmeg? - Ült fel Alexa kócosan, morcos tekintettel.

- Mit keresnék? Én leszek a fotós ezentúl. Misha szerzett állást. Látod? Nem szabadulsz. - Vigyorogtam a képébe, de láttam az arcán, hogy nem sikeres a feldolgozás. 

- Szia Réka. - Dörmögte Jared a párnába. - Keltsd fel Jensenéket. Benn alszanak. - Emelte meg hosszú karját és a folyosó felé irányított. 

Halk léptekkel megálltam a hálószoba ajtajában, aztán a nagy sóhajt követte a bomba. Az ágy hatalmasat roppant, Gina sikított, Jensen a fejébe húzta a párnát, engem meg rázott a nevetés.

- Hallod, meg foglak ölni. - Csitította Gina a pulzusát. - Mi a faszt keresel itt? Ki engedett be? Menj eeeeeel! - Nyavalygott.

- Rábasztál. - Tártam szét a két karom. - Misha szerzett állást, Így ma veletek utazom az Impalában. 

- Még mit nem. - Szólt közbe Jensen. 

- De édes vagy! - Mosolyogtam rá negédesen. - Azt hiszed van beleszólásod. 

- Alexa!! - Csavarta Gina maga köré a takarót. - Vidd ki innen!

- Réka gyere kifelé!

- Majd ha lesz kávém. - Jelentettem ki egyszerűen és bekapcsoltam a tv-t. Épp valami mesecsatorna ment és rögtön eszembe jutottak a testvéreim, de elhessegettem a csalódott arcukat. Meglesznek. 

- Jared, bal szekrény, felső polc. - Szenvedett a vörös hajú lány látványosan. 

- Mit ittál? - Csóváltam a fejem.

- Mit nem. - Szólt közbe Jensen. Ezek szerint elég hamar sikerült észhez térnie. Gina csak rádobott a fejére még egy párnát és felkászálódott. Kibattyogott a konyhába, én pedig követtem. Leült a kanapéra, lesápadt képpel nézte az éjjel elfogyott édesség mennyiséget.

- Képesek voltatok még enni? - Szörnyülködött. 

- Nem vertük magunkat zombiba. - Közölte Alexa szemrehányón. - Ja és csak tudd, szerelmet vallottál Jensennek. 

Nővére lesápadt, belőlem kitört a fetrengős röhögés. Elképzeltem hogyan is zajlott az egész, de inkább nem kérdeztem rá. Amíg Jared a kotyogós kávéfőzővel szenvedett, előkaptam a telefonomat és felnéztem twitterre. Ott azonnal egy telefont nyomkodó Jaredbe futottam. Több ezer like volt a képen, Lexy tette ki. Jared válasza ennyi volt: "Mást is levadászok még ma este..." Hangosan felnevettem és Alexa képébe nyomtam a telefont. Szerencsétlen olyan vörös lett, mint a pipacs. 

- Jared Padalecki! meg foglak ölni egyszer, Chuck engem, úgy segéljen. - Jelentette ki, de azért dobott rá ő is like-ot. Tovább pörgettem, Misha kommentárja azonnal szemet szúrt. "Én hol maradok? A vízparton?" Válaszoltam neki, hogy nemsokára találkozunk, ne aggódjon és ne érezze magát kirekesztve.

A kávé lassan lefőtt, Gina pár Algopyrin kíséretében le is tuszkolta a torkán. Jensen kómás feje imádni valóan édes volt, míg Jared egy fésűt hajkurászott a fürdőszobában. Mindenki szépen lassan összeszedte magát, lezuhanyzott és átöltözött üzemképesre. 

Felkaptuk a bőröndöket, bepakoltuk a kocsikba. A Merci Sereséknél maradt, mert Gina tudta, hogy nem jön haza 2 hét múlva hétvégén. Megegyeztek Jensennel, így az Impalába pakolt. Én szintén. Kikönyörögtem, hogy hagy menjek velük. 

A hátsóülésen terpeszkedve kezdett elkapni a gyomorgörcs. Izgultam, mint még soha. Tényleg találkozni fogok Mishával. Tényleg itt ülök a rohadt Impalában és mindenki más is ott lesz. 

- Fejezd már be a dobolást. - Szólt hátra Gina a fejét fogva. a másnapossága még mindig nem múlt el. Szívem szerint kinevettem volna, miközben rágyújtok egy cigire, de nem tettem meg. Túlságosan meg voltam szeppenve hozzá. Édes, édes új élet. Itt jövök!

Simple Man - 24. fejezet

Bódulat

Az este folyamán többször próbáltam bizonygatni, de senki nem hitt nekem. Pedig tudok, ismétlem: TUDOK biliárdozni. Hajnali 2-3 körül már kellően elfáradtunk. Akkor vettem észre, hogy nővérem kezdi megütni a 18. születésnapja alkalmából megivott alkoholos szintet. Nem szerettem volna, ha a történelem megismétli önmagát, így inkább kivettem a kezében lévő korsót.

- Gyere MadamTequila, menjünk haza. - Hevesen bólogatni kezdett, ami nem segített. - Jensen, tudom, hogy nem a legkellemesebb feladat, de kapard össze a barátnődet és ne feledd: volt ő már ennél rosszabb állapotban is. 

- Azt nehéz elképzelni. - Mosolygott kedvesen, de a szemei neki is piásan csillogtak. 

- Ó, hidd el. Én cipeltem haza, miután kihányta magát a derékig érő hóban. - Legyintettem és ismét orromban éreztem nővérem parfümjének illatát. Brr... sosem fogom elfelejteni. 

-  Hol van JarPad? - Nézett körbe karjában a már félig alvó lánnyal. 

- A pultnál. Menj előre és várjatok meg a kisbolt előtt. - Adtam utasításba. Figyeltem amíg épségben kiértek a bejárati ajtón, utána Jared felé igyekeztem. Nem tudtam elképzelni mit szöszmötöl annyi ideig, de ahogy odaértem, megvilágosodtam. 

- Még ebből kérnék kettőt. - Mutogatott a pultos lánynak, aki angyali mosollyal teljesítette minden kívánságát. Tisztában voltam vele, hogy valószínűleg tényleg BÁRMIT megtenne neki, így sárga szörnytől sürgetve léptem az égimeszelő mellé. A látóterébe érve meg se mukkant, csak átölelt a vállamnál és magához húzva puszit nyomott a fejem búbjára. Nesze neked Victoria. Dünnyögtem magamban és még közelebb bújtam. 

- Többiek? - Vette el a telepakolt szatyrot. 

- Kinn várnak. Gina kissé berúgott. - Sóhajtottam, amira fülig elvigyorodott és nekiindult ő is a kezem szorongatva az ajtó felé. 

A bolt előtti padon Ültek, összeborulva. Gina lába Jensen ölében és épp egy cigiért könyörgött, amire minden egyes próbálkozásra kapott egy csókot. Rögtön megértettem hogyan sikerült azonnal leszoknia. Jutalomért cserébe. 

- Kapd fel a királylányt és menjünk. - Nevetett Jared öblösen. Haza simán sikerült megérkezni, egyedül a rohadt meredek lépcső okozott akadályokat. Mikor ezt is sikeresen vettük, a konyhában mindenki leült és kifújta magát. Gina ekkor ébredt meg.

- Na, akkor most - kezdte szaggatottan - kinyitom a kanapét. Csak ki kell húzni. Aztán... Mit akartam mondani? - Súgta nekem kétségbeesetten, amitől az egész társaság elkezdett nevetni. - Ne röhögjetek! Ez mind a ti hibátok! Főleg a Tiéd! - Bökte Jensent mellkason. - Ez - mutogatott körbe - mind nem lenne, ha Te nem lennél ilyen rohadtul tökéletes! 

- Gina... - Emeltem fel a hangom. Tudtam mit érez, de nem hullarészegen kellett volna közölnie. 

- Ne Ginázz nekem! - Legyintett. - Tökéletes uraság. Itt van. - Tárta ki a két karját esetlenül. - De meddig? - Nevetett fel hisztérikusan. - Én szeretem. Tessék, kimondtam. Szeretem ezt az egyszerű, mégis utolsó porcikáig tökéletes embert. - Állt fel. - Most pedig, jó éjszakát. - Bólintott katonásan és bebotorkált a szobába. A szárító szerencsére egy helyben maradt, de az ágy hatalmas reccsenéssel adta tudtunkra, hogy épségbe megérkezett a célig. 

- Megoldjátok? - Köszörülte meg Jensen a torkát. Némán jeleztük, hogy természetes és hagytuk, hogy utána menjen. 

Csendben kihúztuk az alvásra szánt helyet, belopództam és kihoztam a másik ágyon összehajtogatott ágyneműket.

- Alszanak. - Ágyaztam meg kinn szakszerűen. 

- Rájuk fér. - Öntötte kis Jared a kocsmában vásárolt szatyor tartalmát. - Most pedig együnk és tv-zzünk. - Kapcsolta meg a hűtőn lévő gépezetet. Addig kapcsolgatta, amíg véletlenül rá nem akadtunk a Good Will Hunting-ra. Több interjúból tudtam, hogy Jared kedvenc filmje, így már én is többször megnéztem. 

Egy darabig csak bámultuk az adást, aztán előkaptam a telefonom és lefotóztam, ahogy teljes koncentrációval figyel. Kezében a telefonja, épp kitudja mit tweetelt, de eldöntöttem, hogy ezen bizony meg lesz jelölve. 

Fülig érő szájjal pötyögtem a betűket, úgy izgulva akár egy kisiskolás az első napján. Nem szerettem volna lebukni. "Egy átlagos "Hunting night" @Jared Padalecki-vel." Kiküldtem a világegyetembe és vártam a telefonja csippanását. 

Lepillantott a kijelzőre, ahol már ott világított a nevem. Felém kapta a fejét és rosszallóan megcsóválta.

- Ezért még kapni fogsz. - Valamit visszaírt, de nem hagyta, hogy megnézzem, mert ahogy elküldte, elrakta a két telefont az asztal legmesszebbi pontjára és csiki-háborút kezdeményezett. 

- Ne mááár! - Menekültem, de megfejeltem az ágytámlát. 

- Jól vagy? - Nevetett gonoszul. 

- Utállak. - Röhögtem levegő után kapkodva. 

- Szeretlek. - Mosolygott, míg teljes testével rám tehénkedett. Nem voltam képes megszólalni. Nyelt egy nagyot és a nyakába fúrtam a fejem. Hajtincsei csiklandozták az orrom, illata a tüdőmet feszítette. Ütőere az arcomon dobogott. Egyik keze a tarkómra siklott, másik a csípőm szorongatta, mintha soha nem akarna elengedni. - Komolyan mondtam. 

- Piás vagy. - Krágoktam a pólójának. 

- Még őszintébb. - Éreztem, ahogy elmosolyodik. Hittem neki. Hinni akartam. Szó nélkül megcsóváltam a fejem és még volt annyi lélekjelenlétemen pár pohár vodkával a szervezetemben, hogy a hajába túrtam és magamhoz vontam egy csókra. Reméltem, hogy érzi amit én. A bordáimon áttörő szívem dobbanását, az oxigén hiányos tüdőmet és a kolibri gyorsaságú lepkéket a gyomromban. Én is így éreztem. 

Simple Man - 23. fejezet

Költözzünk!

Az impalával mentünk hazáig, otthon hagyva a kocsimat... ilyen ez, ha az embernek két otthona van. Egy utcával feljebb gurultunk, utána elmagyaráztam hol is kell leparkolni. A két szintes ház ugyanúgy állt, ahogy hagytam. A szomszéd srác, aki az alsó lakásban lakott, mindent kézben tartott. A kapuban a közös házőrző kis kölyök bullunk köszöntött. 

- Gosha! - Öleltem át az ebet. Nagyon hiányzott a kis szaros. 

- Lengyel? - Vonta fel Jensen a szemöldökét. - Akár Jared kutyája is lehetne. - Nevetett.

Hátra tessékeltem és reménykedtem, hogy nem futunk össze Atival. Mázlim volt. Felbattyogtunk a lépcsőn, ahol elmormoltam egy imát, amiért rendben hagytam itt a lakást. 

- Milyen hangulatos. - Nézett körül a nappali-konyha helyiségben.
- Van még mit felújítani. - Vontam vállat és elterveztem, hogy a szünetben festeni fogok.
- Atyaég. - Állt meg a ház nézegetése közben. - A háló a kedvencem! Olyan hangulatos.
Erre a mondatra előbújt a piszkos fantáziám és elpirultam zavaromban.
- Nekem is... - Köhintettem.
- Mit terveztél mára? - Feküdt végig a kanapén, mint a lakókocsiban szokta.
- Igazából semmit. Nagyon rég volt, már, hogy nem egyedül ülök itt és chipset zabálva, sört vedelve sorozatozom.
- Most is csinálhatjuk. Semmi kifogásom ellene. - Mosolygott. A szívem hatalmasat dobbant és képtelen voltam parancsolni az érzelmeimnek. Lehajoltam és adtam egy apró csókot a szájára kicsit meglepődött, de örömmel fogadta.
- Tudd mit szeretnék nézni? - Lelkesültem fel.
- Fogalmam sincs. - Nevetett.
- Amerika Kapitányt. - Fogtam kézen és a szobába húztam.

Hason fekve bámultuk a képernyőt. A film végén pedig nevetve nyugtatott, hogy ne sírjak. Hiába nyomtam a fejem a párnába, kiszúrta.
- Jól vagyok. - Nevettem sírós hangon.
- Biztos? - Felnézve, pár centire volt tőlem az arca és csillogó szemekkel mosolygott rám. Gyors puszit nyomtam az orrára.
- Mennünk kell anyáékhoz. - Sóhajtottam. Bár nem szerettem volna, ha valaha megszakad ez a pillanat, hívott a kötelesség. Még így is hálát adtam, hogy Lexy és Jared kapta az első pár hullámot. Apát, Rékát... Kimaradtunk ebből az elmebajból.
- Induljunk a Purgatóriumba! - Vezényeltem.
- Purgatóriumba? - Képedt el.
- Persze. A tizenkettes házszám alatt. - Magyaráztam komolyan.
- Nem szeretném tudni. - Rázta a fejét, aztán kézen fogva lesétáltunk a másik utcába.

Anyáéknál már a ház előtt hallani lehetett a zsivajt. Akár egy igazi olasz család. Összenézve léptünk be a kapun. A konyhaasztalnál ült mindenki.
- Na, most már ehetünk. - Tette ki anya a tányérokat.
- Most te jössz. - Ütötte össze Réka a két tenyerét. - Hogy jutottál arra az elhatározásra, hogy neked az életed kockáztatva is az Isten nagyobbik lánya kell?
Jensen először kétségbeesve nézett rám, aztán mosolyogva válaszolt.
- Szeretek veszélyesen élni.
- Jó válasz. - Nevetett apa. Tudni kell ugyanis, hogy a családon és barátokon belül, mindenki Istennek szólította.
- Hagyd már őket Pepii. - Szólt rá anya, mintha a saját lánya lenne. - Még újak, hagy szokják!
Hálásan pislogtam felé.
- Hogy megy a munka Odaát? - Kérdezte apa, a tőle megszokott árasztó humorával, mégis láttam rajta, hogy tényleg érdekli.
- Elég fárasztó. - Válaszolt Jared.
 - De a lányok remek munkát végeznek. - Bólogatott Jensen.
- Azt hallottam. - Nevetett fel Réka perverzen. Minden szem rászegeződött.
- Honnan? - Csodálkozott anya.
- Ahonnan azt is megtudtam, hogy itt lesznek a fiúk. - Mutatott körbe. - Mishától. - Válaszolta meg a kérdést.
- A két hülye. - Csóválta Lexy a fejét nevetve.
- Ezt most inkább meg se hallottam. - Játszotta Pepii a sértődöttet.
- Milyen kis cuki ilyenkor. - Vigyorgott Jared gonoszul.
- Cuki a te jó édes... Padalecki! - Nézett rá Réka szúrós szemekkel.
- Gyerekek... - Sóhajtott fel anya lemondóan.

Még ebéd közben ökörködve is azon gondolkodtam, hogy ez nem lehet a valóság. Túl szép, hogy igaz legyen. Jensen aggódva nézett felém, mintha megérezte volna.
- Minden rendben? - Tátogta.
- Persze. - Dobtam felé egy műmosolyt, amit valószínűleg nem hitt el.
- Mutatok valamit! - Lökte oldalba Jared. - Gyere.
Kíváncsian mentem utánuk, mi lehet olyan érdekes a szülői házon belül.
Jared megtorpant az ajtónál és büszkén maga felé húzta a kilincset. Jensen először nem értette, végül öblös, mély hahotázásba kezdett. A fél ajtót kitakarta a róluk készült óriási poszter.
- Jared! Kitekerem azt a zsiráf nyakad!! - állt mögöttünk Alexa karba tett kézzel, paradicsom vörös képpel.
- Sammy rajongó. - Magyarázta a "zsiráf nyakú" boldogan.
- Nálad is van posztered rólam a hálóban? - Súgta Jensen, hangjáról kirázott a hideg.
Inkább elengedtem a fülem mellett és felvetettem az ötletet, ami reggel óta fogalmazódott az agyamban.
- Mit szólnátok, ha Alexa és Jared is nálam aludna? A kanapé kihúzható, és jobban elférnétek.
- Zsír. - Bólogatott a húgom és kihúzta a ki sem bontott bőröndjét a küszöbre. - Költözzünk Ginához!

Otthon boldogan mutattam meg mindent a fiúknak, mit hol találnak.
- Hová tegyen a cuccokat, hogy ne legyek útban? - Kérdezte Jared szégyenlősen, de közbevágtam.
Előbb keress valami ruhát. Mindenki lezuhanyzik és lelépünk inni a közeli krimóba. - Ott dolgoztam, közel van. Itt senki nem ismer titeket, azt garantálom és van darts meg billiárd.
- Isteni ötlet. Rám fér pár sör, de ki kivel zuhanyzik? - Helyeselt Jensen. Lehiggasztottam és kiadtam a parancsot, miszerint mindenki egyedül készülődik.A többiek is benn voltak, így csinosan felöltözve, az est hűvösebb levegőhöz mérten, kéz a kézben  indultunk neki az útnak.

Benn a szokásos brigád fogadott. Mindenki kedvesen puszival vagy öleléssel köszöntött, ami Jensennek nem igazán tetszett. Rendeltem Alexának egy vodkasprite-ot, mindenki másnak pedig egy korsó sört. Megvártuk amíg üres lesz é belelendültünk a billiárdba. Fiúk a lányok ellen mérkőzés. Háromszor kaptunk ki, mire a pár csere megtörtént és Jensennel lealáztuk a másik kettőt.
- Csalás. - Dünnyögte Alexa, de ő is tisztában volt vele, hogy nem tud játszani. Ezzel annyit ért el, hogy Jared egyre többet ölelgette. Gondolom élvezte a helyzetet.
- Nagyon rágyújtanék most. -  Rágcsáltam a számat pár sör után. Válasz nem érkezett, csak egy gyomor és szív kipukkasztó csók a számra. A nyelvem pedig leírhatatlan dolgokat élt át...
Kábultan kerestem a csodálatos zöld szemeket, amik szintén ködösen csillogtak.
- Nem dohányzunk. - Dörmögte, mire én csak néma bólogatásra voltam képes.

Gift

Megkésve, de még pont belefér. Boldog névnapot Lexy-nek!
Tessék, egy új agy-szösz, élvezd *-*

Gift

Hol lehet a telefonom? Az előbb még a kezemben volt. Hoppá, meg is van. - Szedtem fel a fűben elrejtőzött tárgyat. Egy pillanatra mini-infarktust kaptam, hogy nem találom meg. Mihez kezdtem volna az elkövetkezendő két tesi órán nélküle? Szerencsére teljes éves felmentésem volt, így a testnevelés órák nekem egyenlőek voltak lyukassal. Épp felnéztem a facebookom-ra, Nővéremtől érkezett egy üzenet, hogy estére kapok egy meglepés fanfiction-t.  Izgalom fogott el ennek hallatára. Alig vártam a következő vicces történetet Jared Padalecki vagy Sam Winchester főszereplésével.

Otthon minden házimunkát elvégeztem, amit anyáék rám szabtam ki arra a napra. Után egy rakás névnapra kapott édességgel vonultam a szobámba és hatalmas vigyorral a képemen bekapcsoltam a gépem. Réka már írt, hogy fenn van az "ajándékom", de kényelmesen szerettem volna elolvasni.

Megnyitottam a "Tíz dekagramm fantáziát" és azonnal szembetűnt egy új fanfic. Ülőhelyzetben pattogva tekertem lejjebb a kurzort.

~°~°~°~

- Gyere át! Fél négytől otthon vagyok. - Parancsolt rám Gina telefonhívás közben. 

- Nincs kedvem. Pihenni akarok ma és tanulnom kell, mert holnap töri doga. - Nyafogtam. Egyáltalán nem volt kedvem sétálgatni és fenn unatkozni nála. Anyáék pedig meg is ölnének, ha nem tartózkodnék otthon a névnapomon. Furcsa mód otthon viszont, ahogy ledobtam a táskámat zavartak át nővéremhez. 

- Nem azért készült egész nap, hogy ne menj! - Szólt rám anya. Igazán érdekesnek találtam a reakciót, de vállat vonva neki álltam felöltözni.

- Csinos legyél. - Huppant le kisebbik öcsém az ágyam szélére fülig érő szájjal. 

- Minek? - Forgattam a szemem. - Csak egy utcával odébb megyek, nem bálba. 

Mikor elkészültem és odébb noszogattam a bejáratnál trónoló kutyát, neki indultam. Imádtam, hogy márciusban már sütött a nap és egy pulcsin kívül nem kellett mást hordani. A kapuban szokás szerint tárcsáztam a számot, amit kinyomott. Fél pillanat múlva már jött is kinyitni a kaput.

- Boldog névnapot! - Ölelgetett meg. Nagyon ki volt csípve. 

- Te figyelj már... miért van rajtad ilyen flitteres cucc? - Pislogtam rá kikerekedett szemekkel. 

- Gyere, meglátod. - Húzott maga után. Kinyitotta az ajtót és kipirosodott arccal lépett be elsőként a lakásba. Gyűlöltem a rengeteg lépcsőt, ami hozzá vezetett. 

A konyhában semmi furcsa nem volt. Egyetlen dolgot kivéve. A pultot Réka támasztotta, kezében egy pohár valamivel. Szemei csillogásából azonnal láttam, hogy nem üdítőt iszik. A kanapé felé pillantva pedig ismerős alakok ücsörögtek sörök társaságában. 

- Boldog névnapot Lex. - Emelte rám Jensen Ackles az üveget. Mellett Misha Collins szintén így tett. Értem.... Abban a percben lefagyott a rendszer. Még vagy ötször oda kellett néznem, mire felfogtam. 

- JENSEN ACKLES!!!! - Toporzékoltam sokkot kapva. - MISHA!!! - Öleltem meg szegényt, aki hirtelen nem is tudta, hogy kellene reagálnia. - Ez hihetetlen! - Ültem le, mert már nem éreztem a lábaimat. 

- Azért elég király, mi? - Lökött odébb Réka, hogy ő is elférjen. 

- Hogyan? - Intéztem a kérdést mindenkinek. Amire nem számítottam az Juni hangja volt az ajtóból. 

- Kicsit összedugtuk a fejünket a csajokkal és addig ostromoltuk őket twitteren, amíg szabaddá nem tették mai napot. 

- TE MIT KERESEL ITT? - Öleltem meg hatalmas sunggal, amit mi csak #attackhug-nak neveztünk. 

- Fél órája ért ide. - Lépett ki a fürdőből Jared Padalecki. Nyakát behúzva kerülte ki az ajtófélfát. Először benn ragadt a levegő a tüdőmben, másodszor teljesen lenyeltem a hangszálaimat. Végül Rékához odahajolva suttogtam a fülébe:

- Te is azt látod amit én? 

- Igen. - Suttogta vissza komoly képpel, mire mindenki felnevetett.

- Hoztunk ajándékot is Alexa. - Húzta ki Jared a széket és előszedett pár szatyrot az asztal alól. Ahogy a kezembe nyomta, nem tudtam levenni a szemem hatalmas tenyeréről. 

- Meg foghatom a hajad? - Böktem ki végül az egyetlen értelmes mondatot. NEM HISZEM EL, HOGY EZ CSÚSZOTT KI A SZÁMON!! Elmebeteg állat... 

- Az ajándékbontás után. - Nevetett aranyosan, amitől a srácok cikizős üzemmódba váltottak. Misha és Réka még egy kört töltöttek. Nem vagyok nagy alkoholizáló, de most én is úgy éreztem, hogy valami erős kell, különben nem bírom ki a napot. 

A szatyrokban mindenféle fancucc volt. Pólók, bögrék, dedikált plakát és a kedvencem: egy Impala másolat. Gina somolyogva figyelte a reakciómat. 

- Tőlem ezt kapod. - Nyomott a kezembe egy csokit. Könnyes szemekkel öleltem meg. Hihetetlen volt az egész. 

- Na megsimogatod a szuper-naturális hajamat? - Rázta Jared a fejét össze-vissza. Nevetve tapintottam meg a mindennél puhább tincseket. 

Az este jó hangulatban telt, aztán egyik pillanatról a másikra elaludtam. 

~°~°~°~

Az ágyamban ébredtem, félig a laptopon fekve. Olyan csodálatosat álmodtam! Mindenki benne volt. Ezt el kell meséljem mindenkinek a csoportban. - Döntöttem el azonnal és eltüntettem a gépemen kőröző Windows jelet. Lányok olyat álmodtam! Nem fogjátok elhinni! Benne voltatok és.... Arra gondoltam, hogy meg kell írjam az oldalra történetként! -sipákoltam írásban. Aztán egyik pillanatról a másikra megállt a kezem a gépelésben. Oldalra pillantva több szatyornyi VALAMI feküdt a földön. Halálra vált arccal nyúltam a fekete anyagért. Az elején hatalmas betűkkel állt, hogy "Always keep fighting". A póló kiesett a kezemből és egyszerűen össze voltam zavarodva. Nem tudtam mi a valóság és mi a képzelet. Nem is számított már. Mosolyogva visszadőltem a párnák és a szarvasos plüsseim közé. Ez a világ legkirályabb álom-nemálom névnapja! 

Simple Man - 22. fejezet

Home Sweet Home

Elszontyolodva pakoltam össze a bőröndbe. Szomorú voltam, amiért el kell menjek, de közben örültem, hogy láthatom a családom. Nagyon hiányoztak. Aztán ott volt az a másik érzés is... rettegés, félelem. A gyomromból indulva szorongatta a torkomat, ugyanis maga Jared Padalecki érkezik hozzánk vendégségbe. Még én magam is képtelen voltam elhinni, amíg fel nem hívtam anyáékat. Persze először röhögött, utána elnémult és teljesen kiakadt. Akárcsak én, mikor sikerült felfognom a történteket. Életem férfija találkozni fog életem másik szerelmével. Az apámmal. Aztán megtudtam, hogy nővérem is hazahozza a lovagját, persze neki könnyű, hisz nem otthon lakik. 

Bedobáltam a mustár sárga Mercedesbe mindent. Én vittem haza a kocsit, ugyanis mikor Jensen megtudta, hogy apánkkal is szembe kell néznie, kölcsönkérte az impalát a hétvégére. Szeretett volna jó színben feltűnni előtte. Gina nem hagyhatta ki, hogy beleüljön, így a kincsét rám bízta Jared a sajátjával jött mögöttem, szorosan követve. A kormányon dobolva haladtunk konvojba verődve. Minden leágazásnál kevesebben lettünk. Misha egy utolsót villogott, mi pedig lekanyarodtunk a helyes leágazásnál. 

A szűk utca felé robogva még idegesebb lettem. Végül leállítottam a járgányt a diófa alatt, a többiek ugyanígy tettek. Mély levegőt véve szálltam ki. Odaintettem a szemben kertészkedő, mindig kíváncsi szomszéd nőnek. A redőny már felhúzva jelezte, hogy anyáék ébren várnak minket. Leakasztottam a kulcsot és nővéremre pillantva rimánkodtam segítségért. 

- Ti is bejöttök, ugye? - Szólalt meg Jared. Hangja élesen hasított a nyugodt utca levegőjébe. 

- Igen. Azt hiszem anya szétrúgná a valagam, ha nem jelentkeznék be. - Bólogatott Gina, erőt merítve kikapta a kezemből a kulcsot és benyitott a kapun. 

- Ez mi? - Torpant meg Jared ijedten. Szemei elkerekedve pásztáztak egy pontot az udvaron. Mikor rájöttem mi az, felnevettem. 

- Ő itt Neo. A véreb. - Tettem hozzá szemöldök emelgetve. 

- Mint a Mátrixban. - Bátorodott fel Jensen és megsimogatta az amerikai bulldog fejét. 

- Jöttök már? - Fogta Gina a kilincset, én pedig tudtam, hogy innen nincs visszaút. A vörös hajzuhatag után mentünk és az előszobában szokás szerint rájuk szóltam. 

- Cipőt nem kell levenni. - Közben áldottam anyát, hogy becsukta a jobb kézre eső szobám ajtaját. Nem épp a rendszeretetemről voltam híres. Egy zseni a káoszban is ugyebár... Elől lépdelve mutattuk az irányt a konyha felé. Beérve a hatalmas helyiségbe, anya felnézett a laptopjából és visszafogott mosollyal köszöntötte a vendégeket, minket pedig megölelgetett. 

- Sziasztok! 

- Jó napot! - Üdvözölték a fiúk kórusban. Még a bomba robbanása előtt néztünk össze nővéremmel. Elcsesztük. 

- Na, akkor most fogjátok magatokat, kimentek és úgy jöttök vissza, hogy szia Bia. - Zavarta ki őket szemrebbenés nélkül. Megszeppenve eleget tettek a parancsnak. 

- Így már sokkal jobb. Csüccs le. Kértek kávét? - A srácok bólogattak, én megkönnyebbülve töltöttem egy pohár vizet. Végig sem gondolva mit csinálok. 

- Menő. - Vigyorgott Jensen a bögrémre. Természetesen SupNatos volt az is. Elrejtve a pirulásom, kiittam a tartalmát. 

- Remélem az én fejemnél van a szád mindig. - Szívta Jared is a vérem, mire anya felnevetett. 

- Hozzá is fűzi állandóan. 

- Anya! - Szóltam rá szégyentől fulladozva. 

Mindenki nevetésben tört ki, mire a nagyobbik öcsém jött ki kómásan. Természetesnek véve a helyzetet, a csaphoz lépett, ivott, aztán a vendégekre emelte a tekintetét. 

- Ez a szarva meg a mókus? - A srácok köpni-nyelni nem tudtak.

- Darius, ők itt Jared és Jensen. - Reagálta le Gina a helyzetet. 

- Szevasztok. - FRogott kezet és visszavonult a szobájába. 

- Ki, hogy issza a kávét? - Öntötte ki anya a bögrékbe az éltető nedűt. 

- Feketén. - Húzta maga elé Jensen a Pikachu mintásat. Nagy beszélgetésbe elegyedtünk öten, jókat kacarászva Gina és Jensen első "randiján".

 - Hentes üzlet? - Vonta fel anya a szemöldökét, de könnyeit törölgette a nevetéstől. 

- Az volt ott. - Vont vállat az ötletgazda. 

- Szia Bébi. - Mosolygott anya a gyűrött arcú csöppségre. Vörös haja kuszán állt, szemeit dörzsölve toporgott a konyhaajtóban. Mikor nagyjából észhez tért és felismerte az asztalnál ülőket, széles vigyorral és kikerekedett szemekkel merészkedett közelebb. 

- Menő! - Állt meg a fiúkat méregetve. - Most aztán tényleg nyáladzhattok. - Nézett ránk, mire mind a ketten paradicsomba váltottunk.Kisebbik öcsénk olyan volt, akár az atombomba. Seperc alatt kinyírt minket. 

- Olyan vagy, mint a nővéred. - Mosolygott rá Jensen lazán. 

- Melyik? Tudod mind a kettő az. - Magyarázta komoly, felnőttes arccal. 

- Gina leszokott a cigiről. - Szúrtam közbe, hogy mentsem a menthetőt. 

- Kinek köszönjem meg? - Lelkesült fel anya, Jensen szerény mosoly kíséretében jelentkezett. 

- Ezt inkább hagyjuk... - Zárta nővérem rövidre a témát. 

- Szóval te vagy az a nagy Sam 'Fuckin' Winchester. - Simított Baba végig az állán és Jaredet méregette. Szegény értetlenül pislogott, aztán lehajolt hozzá. 

- Jobban szeretem a Jaredet. Te pedig...? - Mosolygott rá és kezét nyújtotta. 

- Medox Junior. - Húzta ki magát büszkén és elfogadta a felkínált kezet. 

- Menő. - Nevetett Jared a kicsit utánozva. 

- Mi ez a zsivaj? - Dörrent apa hangja. Ott ácsorgott kék pizsama alsóban, fekete Sons of Anarchy pólóban. Tiszteletet parancsoló alakja láttán, Jared tekintetét kerestem. Az ádámcsutkája egyet ugrott, de más jelét nem adta félelemnek. Ez cseppet megnyugtatott. Én biztos elájultam volna fordított esetben. 

- Szia apa! - Ugrott elé Gina. 

- Jé, az elveszettek. - Ölelte át. Mindenki felállt, ahogy az asztalhoz lépett. 

- Imre. - Jensen jól tűrte a kéz szorongatást, Jared pedig még el is mosolyodott hozzá. Ismertem már annyira, hogy ez az erőltetett Sammy mosoly, de nem tettem szóvá. 

- Kié az a gyönyörűség odakinn? - Nézett ki apa az ablakom. 

- Az enyém, uram. - Köszörülte Jensen a torkát. 

- Majd meglesem. - Mosolygott apa kedvesen, de hozzátette. - Ha még egyszer uramnak szólítasz, mehetsz haza. 

- Igenis, uram... akarom mondani... - Szegény teljesen belezavarodott. 

- Apa, elég volt! - Tette elé nővérem a kávéját. - Nem kell rögtön kinyírni szegényeket. 

- Jól van, jól van. - Nevetett fel. 

- Megmutatom Jarednek a szobámat. - Döntöttem el.

- Megyek veletek! - Dörzsölte Baba a kezét, gonosz vigyor kíséretében. 

- Felejtsd el! - Néztem rá szúrós szemekkel.

- Anyaaa! - Fonta karba a kezeit felháborodottan. 

- Hagyd őket békén. Hoztam neked kártyákat. - Terelte el a figyelmét. Az egyetlen dolog ami bejött ilyen helyzetekben, az a foci volt. 

- Mi viszont megyünk. Szeretnék kipakolni. - Húzta fel Gina Jensent álló pozícióba. 

- Ebédre itt. - Anya nem kérdezte, hanem ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette.

- Tudom. - Forgatta Gina a szemeit. 

Apa kikísérte őket, de kintről egy visító hang ütötte meg a fülem. 

- JENSEN ACKLES!!! - A fangörcstől átitatott sikítást, bárhonnan felismertem volna. - Neked is örülök Imi, de.... Persze, menjetek csak... 

- Készülj. - Néztem Jaredre lemondóan. - Te következel. - Mielőtt bármit kérdezhetett volna, egy barna hajú lány csörtetett be a házba. 

- SZIA BIAAA!! - Kiabált befelé. 

- Szia! - Köszönt anya, de a hangján hallottam, hogy megállás nélkül nevet. 

- Te jóságos Chuck a mennyben! Valaki csípjen meg Lex, hát nem Jared Padalecki próbálja betuszkolni magát az aprócska hobbit szobád ajtaján? - Vigyorgott előttem Réka és úgy tűnt, igenis büszke magára...

Puskát kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz.

A lassan közelgő érettségire tekintettel... Sok sikert lányok. Apró szösz. Szeressétek. ;) payne

Izzadt a tenyerem, így körbelesve ki látja, beletöröltem a fehér blúzba. Annyira féltem a mai naptól, hogy egy szemhunyásnyit sem sikerült aludnom. Valamivel el kell tereljem a gondolataimat, mert a végén még ott a helyszínen kaptam volna infarktust.  Idegességemben dobolni kezdtem a lábamon és figyeltem a többieket mit csinálnak, hátha elterelik a gondolataimat a rám váró megmérettetésről. Dean épp egy pitét tömött a képébe boldogan, miközben Gina a lehullott morzsákat sepregette, akár valami rendmániás. Milyen rég volt már, mikor még ő is ezeket a székeken ült, rettegve, matrózblúzában izzadva. Azóta persze profi vadász... Alexa az ablakon bámult kifelé, amíg Sam a füzetből olvasta fel neki az anyagot, még egyszer, utoljára. 

Képtelen voltam elhinni, hogy itt van, eljött az érettségi napja. Lepergett előttem az itt töltött évek sokasága és még mindig nem álltam készen erre. Tudtam, hogy ez lesz az utolsó vizsga mielőtt kilépünk a nagy betűs életbe. Egyetlen dolog adott erőt, mégpedig, hogy ha sikeresen kezünkben lesz a bizonyítvány, vadászhatunk. 

- Ti következtek. - Nyitott be Castiel a büfébe. Kabátja surrogása és átható kék szemei hirtelen önbizalmat adtak. Felálltam, Alexa pedig követte a példámat. Némán sétáltunk a kivégző helyre, ami a saját osztálytermünket jelentette. 

Belépve az ajtón zsibbadni kezdett az egész testem. Kikapcsolt aggyal mentem az asztalhoz, ahol már felsorakoztak a bizottságban ülő tanárok. 

- Húzzatok egyet. Utána van fél órátok kidolgozni a tételt, majd kérjük a feleletet. - Sorolta Ildi néni a teendőket. Remegő kézzel nyúltam a fehér papírok fölé. Az egyiknél bizsergető melegség járta át a tenyerem, így önkéntelenül is megfogtam. Második világháború... elsőnek persze Dean jutott eszembe, ahogy a szemem láttára fejbe lőtte Hitlert. Az igazságot még sem írhattam...
- Gazdaság... - Hallottam meg tudat alatt egy ismerős hangot. Először úgy megijedtem, hogy elejtettem a tollat. Alexára néztem ijedten, de ő épp a bokáját bámulta rendületlenül. Tudtam, hogy Jared tele írta címszavakkal a testét, puska gyanánt.
- Lengyelország... - Suttogta a hang. Én pedig ezen a vonalon elkezdtem megírni a vázlatot. Minden egyes izgatott percnél jött egy-egy újabb szó, ami kihúzott a csávából. Végül összeállt az egész történet és magabiztosan ültem ki a tanárikar elé. Lefeleltem, amit képtelen voltam elhinni. A bizottság elnöke büszkén kihúzta magát és mosolyogva annyit mondott:
- Rég nem hallottam ilyen részletes vizsgát.
Örömködve robbantam ki az ajtón és egyenesen Cas karjaiba futottam. Éreztem, tudtam. Kezeimet átkulcsolva a ballonkabát alatt, magamhoz húzva csókot nyomtam a szájára.
- Köszönöm. - Néztem a gyönyörű szemeibe.
- Mit? - Rejtőzött arcán a szerény mosoly. Ő volt az aki a fejemben rendet tett és hozzásegített a sikeres befejezéshez. A hang az elmém mélyén...
- Tudod te azt. - Kacsintottam rá, meleg mellkasához bújva. Kezei szoborként az oldalához szorultak, de a testtartása megváltozott. Büszkén kihúzta magát és annyit mondott:
- Isten tudja csak, honnan eredt az ihlet. - Hunyorgott sokat mondóan. - Megérdemelted. - Csókolt meg lábremegősen, mire a szívem kihagyott egy ütemet. Innen hát az ihlet... 

Super Menthol

Szóval megint csak rossz ötlet volt musical közelébe engedni. Ezt a művet most leginkább csak azok fogják értékelni, akik látták az adott művet és előre is bocsánat! Lexy lesz a sima betű, Jensen a dőlt.... Le is lőttem a poént. Na meg annyit, hogy semmi hasznom nem származik belőle! Csak jó szórakozást! ^^

A FantáziBirodalom Bemutatja:

Super Menthol című művét

 Átfordultam a másik oldalamra, majd hirtelen felültem. A szemeim előtt még mindig élénken ugráltak a fények és szólt a zene. Ez egy nagyon jó álom volt. Átnéztem a szoba másik oldalára, ahol Jensen is ugyan úgy ült, ahogy én. Fáradt hangon hívtam fel magamra a figyelmét.

 - Fuh, olyat álmodtam! - Sóhajtottam és visszadőltem a párnák közé.

 - Nekem mondod? - Nézett rám. - Eszméletlen volt.

 Hirtelen puffanással vetődött vissza ő is az ágyba.

 - Most meg mit csinálsz? - Vontam fel a szemöldököm.

 - Hagyjál már! Visszaálmodom! - Morogta a párnájába.

 Néha olyan okos tud lenni a bátyám, hogy elcsodálkozom. Én is lehunytam a szemem és próbáltam elmerülni a még élénk emlékekbe, de nagyjából öt percnyi forgolódás után feladtam.

 - Nem megy. - Nyögtem fel.

 - Én se vagyok már álmos. - Szólalt meg Jens hangja. - Olyat jót buliztam egy csajjal.

 - Jah, láttam. Vörös haja volt. - Vontam vállat, visszaemlékezve az álmomra.

 - A tiednek meg vállig érő, selymes haja. - Parodizálta ki a srácot, és dobálni kezdte a nemlétező tincseit.

 - Honnan tudod? - Kerekedtek ki a szemeim. - Lehet ugyan azt álmodni, csak azért, mert tesók vagyunk?

 Összenéztünk, majd bátyám törte meg a csendet.

 - Szerintem csak annyira jó fej vagyok, hogy magammal vittelek.

Szem forgatva keltem ki az ágyból. Elindultam a konyhába kávét főzni. Ha már úgyis felkeltem, akkor legyek használható is. Amíg vártam, hogy felforrjon a víz, addig előszedtem két bögrét. Túlságosan ismertem a bátyámat ahhoz, hogy tudjam, mindjárt meg fog jelenni. Nem is tévedtem sokat. Jensen valamit hozott a kezében, amit elém rakott az asztalra.

 - Ez a tied? - Kérdezte.

 Egy bronz medál volt, bőr láncra fűzve. Nemlegesen ráztam a fejem. Én még soha életemben nem láttam ezt az izét. Jensen megvonta a vállát és felvette a nyakába. Abban a pillanatban csengettek.

 - Ki lehet ez ilyenkor? - Néztem fel a faliórára, ami hajnali hármat mutatott.

 - Nem tudom. - Vont vállat és elindult kinyitni az ajtót.

 Felkeltem és utána mentem. Érdekelt, hogy ki az az elmebeteg, aki ekkor csenget be. Viszont mikor nyílt az ajtó, senki nem állt ott.

 - Biztos suhancok. - Mérgelődött Jensen.

 Visszasétáltunk a konyhába, ahol egy kisebb sikítással vettem észre, hogy éppen kotorásznak. Egy alacsonyabb, barna hajú lány és egy majdnem vele egy magas férfi.

 - Szevasztok! - Mosolygott zavartan a srác.

 - Hát ti kik vagytok? - Tolt maga mögé a bátyám.

 - Nem akarok zavarni, csak itt felejtettem valamit. - Kezdett bele, de ahogy Jensen láncra nézett azonnal felcsillant a szeme. - Már meg is van, de úgy látom már felvetted. Akkor sajnos nem tudom visszakapni.

 Olyan szomorúan mondta, hogy annak ellenére megsajnáltam, hogy betörtek a házunkba.

 - Kik vagytok? - Léptem elő végre én is.

 - Oh, milyen modortalan vagyok. - Kapta a szája elé a kezét. - Chuck vagyok, ő pedig egyik angyali segédem, Pepi.

 A lány integetett és feltűnően végig mérte a bátyámat. Csak néztem őket és akkor hirtelen bevillant.

 - Ti voltatok az álmomban! - Koppant nagyot a felismerés. - Akkor ti nem is léteztek? Megint álmodok?

 - Teljesen valóságos vagyok. Elmagyarázom. - Mondta és mikor egyet intett, a konyha székek kicsúsztak, ezzel helyet kínálva nekünk. - Ti itt voltatok, aztán mi ide jöttünk. Nem értitek? Mire való a fantázia, ha ez sem megy? Áh, menjünk inkább.

 Egy kisebb suhogás után hirtelen eltűntek. Én kétségbe esve pattantam fel a székről.

 - Hé! Ne hagyjatok itt! - Kiabáltam utánuk. - Itt minden olyan unalmas.

 - Meg egyhangú. - Csatlakozott Jensen is.

 Senki nem felelt. Szomorúan néztünk egymásra, aztán hideg csapta meg a hátamat.

 - Rendben, gyertek velünk. - Hangzott fel Chuck hangja. - Na, jöttök?

 - Hová is pontosan? - Léptem elé.

 - A Super Mentholba, ahol semmi sem egyhangú. Semmi sem unalmas és csupa szín minden.

 Szinte tátott szájjal hallgattam mit mond. Egy pillantás elég volt a bátyámra, azonnal tudtuk, hogy velük fogunk tartani.

~~0~~~0~~

 Az Impalával indultunk neki az útnak. Én vezettem, hiszen senki másnak nem engedtem volna meg ezt. Húgom hátra ült a Pepi nevű angyal mellé, míg Chuck elöl foglalt helyet. Hosszú ideig csak a rádióból szóló zene volt az egyetlen hang forrás, aztán hirtelen Chuck megszólalt. Azt mondta álljunk meg a következő benzinkútnál. Így is történt. Pepi kiszállt, hogy körülnézzen, nincs semmiféle veszély. Addig én a töltőhöz sétáltam, de egy papír fogadott.

 - Mi az, hogy nincs benzin? - Háborodtam fel egy pillanat alatt.

 - Van, de nektek pont nincs. Különben is üzemzavar van. Nem látják a táblát? - Jelent meg a semmiből egy alacsony, öltönyös ember.

 - Nekünk nincs? Miért? - Lépett elő Lexy a kocsi takarásából.

 - Mert az ilyenek szokták kirabolni a kutakat. - Húzta fel az orrát sértődötten. - A kollégámat is ilyenek rabolták ki. Alacsonyak, fekete öltönyben.

 Felvont szemöldökkel néztem végig a ruházatán. Pontosan leírta magát. Ennyire nem lehet hülye.

 - Mi nem is így nézünk ki! - Találta meg a hangját a húgom megint.

 - Ez csak álruha. - Magyarázkodott. - Rablás után átöltöznek. Engem nem vertek át! Én is szoktam rab.. TV-t nézni!

 Mondandója végén csettintett egyet, mire a semmiből megjelent egy ballon kabátos alak.

 - Mi a baj főnök? Baj van? - Fordult az alacsony férfi felé.

 - Intézkedés kellene. Benzint akarnak.

 - Ki mondta, hogy nekünk benzin kell? - Ráncolta a homlokát Chuck.

 Egyszerre néztünk rá szinte mindannyian.

 - Ha nem benzin kell, akkor minek álltunk meg? - Tettem fel a nyilvánvaló kérdést.

 - Csokiért. - Közeledett Pepi. - A porhüvelyem kívánja és nem tudok mit tenni ellene.

 A ballon kabátos alak a főnökére nézett kiskutya szemekkel.

 - Csokit csak adhatunk ennek az angyalnak. - Döntötte oldalra a fejét.

 - Castiel, ne legyél ennyire naiv. Mindjárt adok én neki olyan csokit... - Hagyta lógva a mondat második részét.

 - Csokit ad neki a Főnök! - Csillantak fel a srác szemei boldogan. - Na mindjárt intézkedem.

 Azzal eltűnt. Féltem, hogy ránk hívja a zsarukat, vagy valami ilyesmi, így aggodalmamnak hangot is adtam.

 - Menjünk innen.

 - Nem, amíg Castiel velünk nem jön. - Szólalt meg Chuck. - Miatta jöttünk. Figyelj rám. Mondd azt, hogy "Mentol".

 Mellé sétált és alaposan körbe járta.

 - Mentol. - Ismételte ugyan azzal a hanglejtéssel a férfi.

 - Hogy te mekkora hülye vagy. - Lépett távolabb Chuck csalódottan.

 - Hogy te mekkora hülye vagy. - Szólalt meg Castiel, szintén ismételve a mondatot.

 A barna hajú férfi lemondóan sóhajtott.

 - Na menjünk inkább. - Indult meg az Impala felé.

 - Én nem mehetek. Itt van dolgom. - Kezdte zavartan a kék szemű.

 Chuck szomorúan intett Pepinek, aki viszont egy pillanat tört része alatt ott termett Castielnél és magához rántva, megcsókolta őt.

 - Na, jössz? - Nézett rá mosolyogva.

 A másik nem tudott mit mondani, csak igenlőn bólogatott. Így történt, hogy Castiel is beült a hátsó ülésre. Kárörvendőn néztem Lexyre, aki a két furcsa angyal közé került.

~~0~~~0~~

 Kómásan szálltam ki a hátsó ülésről, és jól esőn kinyújtóztattam a tagjaimat. Körülnézve megállapítottam, hogy egy szabadtéri uszodánál álltunk meg.

 - Menjünk fürdeni. - Pattant fel Pepi és elindult a vízbe.

 - Nekem nincs fürdőruhám. - Motyogtam zavartan.

 - Minek az? - Rántott vállat Castiel.

 - De nem lesz belőle baj, hogy csak úgy bemegyünk? - Kötöttem az ebet a karóhoz.

 - Oh, hát ne félj amíg engem látsz. - Lépett közelebb Castiel, majd hirtelen felkiáltva egy pontra mutatott a távolba. - Oda nézz! Na most már nem látsz, szia.

 Sokkolódva álltam és próbáltam feldolgozni a történteket.

 - Én nem megyek. - Ültem inkább vissza a helyemre.

 - Mert téged ki hívott? - Vont vállat Jensen, majd a pólóját ledobva, elsietett a többiekkel.

 Hatalmasat sóhajtottam és inkább végig feküdtem a hátsó ülésen. Csak bámultam a tetőt, majd hirtelen bevágódott előre Chuck.

 - Na, mi van? - Fordult felém. - Te nem mentél fürödni?

 - Nem. - Morogtam.

 - Nem tudsz úszni?

 - Dehogynem. - Ütöttem az ülésre. - Csak nincsen fürdőruhám.

 - Oh, és az kit zavar? - Vonogatta a szemöldökét.

 - Engem, mert csúnya vagyok. - Ültem fel dühösen.

 - Hát ez igaz. - Mondta halkan, mire rákaptam a tekintetem. - Vagyis... Ki mondta ezt, én úgy megverem érte.

 - Áh, mindegy. Mindig ez volt. Az oviban, a suliban. Pápaszemes kígyónak csúfoltak. - Zúdítottam rá mindent. - Próbáltam kitűnni, ezért rózsaszínre festettem a hajam, de legszívesebben folyton csak álmodnék.

 Chuck megvonta a vállát, majd felém nyújtotta a kezét. Szó nélkül elfogadtam és kikászálódtunk a kocsiból. A motorháztetőhöz vitt és végig feküdt rajta, úgy, hogy nekem is maradjon hely. Követtem a példáját. Csak feküdtünk ott és bámultuk a csillagokat. Annyira elfelejtkeztem az időről, hogy már csak a kiáltásokra kaptam fel a fejemet.

 - Mi történt? - Ugrottam fel és Jensen felé siettem.

 Castiel és Pepi egy férfit cipeltek. Egyikük a lábát, másik a kezét fogta és úgy hozták.

 - Meg fog halni. - Jelentette ki a nő olyan nyugalommal, mintha csak a TV műsorról lenne szó. - Bár még szörcsög. Van remény. Bele esett a vízbe, onnan kellett kihúzni.

 Castiel összeszűkített szemekkel hajolt le a test mellé.

 - Nem, ez már nem szörcsög.

 Szám elé kaptam a kezem.

 - Ilyenkor mesterséges lélegeztetést kell adni neki. - Mondtam és gyorsan a férfi mellé térdeltem a földre.

 Nagy levegőt véve, orrát befogva, levegőt juttattam a tüdejébe. Pont úgy, ahogy a filmekben láttam. Jensen hangja jutott el a tudatomig, ahogy fújol, majd levegőért kapva felnéztem. A srác köhögve az oldalára fordult. Fátyolos tekintettel nézett körbe, majd megállapodott a szeme rajtam.

 - Hol vagyok? - Szólalt meg hirtelen.

 - Még nincs rendben. - Hajoltam vissza a szájára.

 Csak pár mondat jutott el az agyamig, ahogy Pepi benyögte, hogy "Ettől tutira meg fog halni", na meg bátyám ismételt fújolása. Csak későn esett le, hogy a srác már levegő után kapkodva veri a földet alattam. Nagy nehezen elengedtem, mire ismét rám nézett.

 - Itt minden angyal rózsaszín hajú és szemüveges? - Kérdezte rekedten.

 - Áh, csak ez az egy. - Szólt közbe Jensen, mire bezsebelt tőlem egy szúrós pillantást.

 - Még nem vagyok jól. Ne hagyd abba. - Mosolygott rám a srác.

 Vigyorogva akartam ismét életet menteni, de ekkor Pepi ismét közbe szólt.

 - Te ki is vagy? - Nézett rá furcsán.

 - Én teljesen kivagyok. - Sóhajtott. - Jared vagyok. Az úszó mester.

 - És mit kerestél a vízben? - Tette fel a következő kérdést a bátyám.

 - Azt álmodtam, hogy fuldokolnak a medencében és kimentem őket. - Rázta meg a fejét. -  Aztán azt vettem észre, hogy én fuldoklok a medencében és ők mentenek ki engem. Tudjátok, nem tudok úszni. Ezért vagyok éjszakás.

 - Szóval, ha ti nem vagytok, akkor nem akar belefulladni sem. - Morogtam és Jensenre néztem. - Azaz a ti hibátok.

 - Ne kezd megint! - Villant fel a szeme.

 - Ne veszekedjetek! - Szólt ránk Pepi.

 - Testvér háború! - Kilátott fel Castiel, mire mindenki felé kapta a fejét.

 Chuck csak elnézően nézett végig rajtunk.

 - Tudjátok, azért álltunk meg pont itt, mert ez volt az első hely a földön, ahol jól éreztem magam. - Mosolygott. - Egész este szólt a zene, mindenki pucéran úszkált a medencében. Csak úgy villódzott a fehér popsim a sötét éjszakában!

 - Az csoda szép lehetett. - Morogta Castiel.

 Ismét mindenki egy emberként nézett fel rá. Nem értettem, hogy tud ennyire naiv lenni.

 - Az enyém az nagyon szép volt. - Kontrázott rá Chuck. - De, ideje végre tovább menni.

 - Veletek mehetek? - Kérdezte meg hirtelen Jared. - Itt meg lehet halni az unalomtól.

 - Persze, gyere. - Vágtam rá azonnal.

 - Ülheted melletted, vagy a magassal vagy? - Kérdezte és majdnem felnevettem.

 Ő mondja, hogy a "magassal", mikor ő az égimeszelő.

 - Csak muszájból vagyok vele. - Magyaráztam. - Ő a bátyám.

 - És van valakid? - Csillantak fel kiskutya szemei.

 - Oh, engem nem érdekel a... - Jöttem zavarba azonnal.

 - Akkor miért smároltál le? - Lépett közelebb.

 A szívem kihagyott egy ütemet és az arcom biztosan egy fokkal pirosabb színt vett fel.

 - Az mesterséges lélegeztetés volt. - Oktattam ki és beültem hátra.

 Jared furcsán nézett rám, majd még furcsább hangok közepette össze esett.

 - Szerintem megint szüksége van arra a lélegeztetésre. - Forgatta a szemeit Jensen, már a volán mögül. Szerintem csak hagyjuk itt.

 - Na majd én! - Lépett elő Castiel, mint a megmentő és letérdelt a földön fekvőhöz.

 Mindent ugyan úgy csinált, mint én, csak mielőtt a szájához érhetett volna; Jared hirtelen felpattant.

 - Na, nekem sokkal jobban ment. - Húzta ki magát büszkén.

 - Csak nem unod? - Fordult felém a bátyám. - Hát nem Jared-ről álmodoztál évek óta?

 - Jah, mondjuk ez lehetséges. Ha szőke, kék szemű lenne, akkor igen. - Gondolkodtam el.

 - Egyik se vagyok. - Huppant be mellém szomorúan a srác.

 Neki döntöttem a homlokomat Jensen vállának. Előre éreztem, hogy nagyon hosszú lesz az út.

~~0~~~0~~

 Hatalmas kordulással adta tudtomra a gyomrom, hogy már nem emlékszik mikor evett utoljára. A legközelebbi étkezdénél azonnal leállítottam a kocsit. Pepi és Castiel már ott vártak, hiszen ennyien nem fértünk volna be a kocsiba, így ők repültek.

 - Éhes vagyok. - Morogta a húgom.

 - A vendégem vagy. - Segítette ki Jared és már el is tűntek.

Mindenki bevonult a kajáldába, én pedig még kicsit járattam Baby motorját.

 - Na mi az? - Csapott rá hirtelen Chuck a kocsi tetejére. - Rossz kedvű vagy?

 - Dehogy, csak... - Kezdtem bele. - Tudod volt egy álmom.

 - Tudom.

 - Akkor minek kérdezed? - Háborodtam fel.

 - Mert akkor magadnak is megfogalmazod! - Veregette meg a vállamat, ahogy kiszálltam.

 - Álmomban volt egy lány. - Kezdtem nehezen. - Tök jól elvoltunk, bár rám se rántott. Olyan volt, hogy...

 Nem tudtam elmondani. Inkább a kezemmel próbáltam elmutogatni tökéletes alakját és hosszú haját.

 - Megvan! - Vigyorgott Chuck. - Vörös hajjal ugye?

 - Igen! - Csillant fel a szemem, remélve, hogy most végre szerencsém lesz.

 Azonban Chuck nem szólt egy szót sem, csak lassan elindult befelé. Nem volt mit tennem, hát követtem. Bent inkább mondanám kocsmának, mint étkezdének a helyet.

 - Kell nekem egy nő. - Morogtam.

 - Ne görcsölj már. - Vágott hátba Chuck. - Az álmokban az a szép, hogy hagyni kell. Aztán vagy igen, vagy nem.

 "Az örök optimista." Gondoltam magamban és helyet foglaltam én is. A hely totál kihalt volt, már-már azt hittem senki nem fogja megkérdezni mit kérünk, de akkor megjelent ő.

 - Sziasztok! Mit hozhatok? - Lépett az asztalunkhoz.

 Ő volt az. Vörös haj. Tökéletes test. Ő volt álmaim nője. Már csak meg kellett volna szólalnom. Azonban felvette mindenkitől a rendelést és egy gyors hátra arccal eltűnt. Még csak arra sem emlékszem, hogy rendeltem-e valamit. Szinte még láttam magam előtt a hátát, mikor ismét megjelent.

 - Itt is vagyok. - Mosolygott. - Ki mit rendelt?

 Mindenki felsorolta a kívánt ételeket, mire egy apró toll-vonással áthúzta az egész lapot.

 - Ezek mind nincsenek. - Tépte ki a füzetből a papírt és összegyűrte.

 - Hogy hogy nincs semmi? - Kérdeztem rá, végre megtalálva a hangomat.

 - Oh, ide évek óta nem járnak emberek. Már csak megszokásból vagyunk nyitva. - Vont vállat. - Bár az is lehet, hogy rátok vártam. Nincs valami konfliktus?

 Felvont szemöldökkel néztem körbe. Senki nem moccant. Aztán egyszer csak Jared felkelt és a lány elé sétált.

 - Csinálhatok, ha akarod. - Mosolygott rá.

 - Na és hogy? - Reménykedve állta a magas srác tekintetét.

 Jared végig simított a haján, majd hirtelen mozdulattal a lány seggébe markolt.

 - Csíplek bébi! - Mondta mély hangon.

 - Huh, itten verés lesz. - Ropogtattam ki az ujjaimat és felálltam.

 - Smárollak bébi! - Mondta, majd lekapta a lányt.

 Persze ő nem hagyta magát és azonnal egy hatalmas pofont kapott jutalmul.

 - Tessék. - Mutatott rám Jared. - Itt van az, amit akartál. A konfliktus.

 Előrébb léptem, de szerencsére Castiel visszatartott, különben már rég halott ember lenne.

 - Egész álló nap csak unatkozom. Itt nincs semmi. - Morogta és leült.

 - Hát igen, itt se pia, se drogok. Mondjuk Gina... - Kezdte Chuck.

 - Az az én nevem! - Kapta fel a lány a fejét. - Annyiszor elképzeltem már, hogy milyen lehetne itt az élet.

 Hatalmasat sóhajtva dőlt az asztalra.

 - Akkor gyere velünk. - Ajánlottam fel.

 - Miből gondolod, hogy itt akarom hagyni ezt a lepra telepet? - Nézett rám szinte kihívóan.

 - Mert nem? - Kérdeztem meglepődve.

 - Dehogynem. Indulhatunk is! - Pattant fel és levette a kötényét.

 Kiszaladt a kocsihoz és elismerően nézett végig rajta. Mikor beültünk, akkor besegítettem az anyós ülésre, ezzel Chuckot száműzve Lexyékhez. Kezdett jó irányba fordulni az utazásunk.

MÁSODIK FELVONÁS:

 Mikor már éppen elhittem, hogy ennél rosszabb nem lehet, akkor megérkeztünk a híres neves Super Metholba. Csendben szálltunk ki és hagytunk magunk mögött az Impalát. A hely még kihaltabb volt, mint Gináék kocsmája. A falakról mállott a vakolat, az ablakokon ki sem lehetett látni. Por borított be mindent.

 - Nem akarsz nekünk valamit mondani Chuck? - Nézett rá Jensen a férfira mérgesen.

 - Na, jó. - Sóhajtott. - Nem csak nektek van szükségetek a Super Mentholra, hanem a Super Mentholnak is szüksége van rátok! - Magyarázta teljes beleéléssel, majd megfordult és egy magasabb hangot megütve, elkiáltotta magát. - Rowena! Hol vagy?

 - Jövök már, jövök már! Vajon hol lennék? - Jelent meg e gy vöröshajú nő. - Te hordasz egyáltalán órát? Tudod milyen nap van? Nem is! Milyen év?

 Úgy látszódott nagyon mérges.

 - Úgy érted késtünk? - Nézett rá Chuck ártatlanul.

 - Pontosan tíz évet, négy hónapot, kilenc napot, öt órát, kettő percet és micsoda véletlen, pont tizenhárom másodpercet.

 - Még nem késtünk el, ez a fontos. - Mosolygott Chuck.

 - Ön kicsoda? - Nézett rá Jared a nőre.

 - Nekem be kell mutatkoznom? - Húzta fel az orrát, majd körülnézett.

 - Jared ne kérdezz már butaságokat a nénitől. - Mondtam, mire érezhetően lehűlt a levegő.

 A "néni" közelebb lépett hozzám, majd szinte leordította a fejemet.

 - Csak azért, mert egy, két, há', négy évvel idősebb vagyok, még nem vagyok néni! - Vett végre levegőt.

 - Elnézést, hölgyem. - Motyogtam megszeppenve.

 - Rowena vagyok, az egyik leghatalmasabb boszorkány. - Húzta ki magát. - Viszont erre nem érünk rá. Ezek a démonok idejöttek és mindent le akartak rombolni. Én meg itt maradtam egyedül és már össze is pakoltam. Elmegyek innen! - Jelentette ki.

 Aggódva néztem a nőre.

 - Ezért volt akkor ez az egész. - Állt Chuck elé Jensen. - És te ezt tudtad.

 - Igen, én ezt tudtam. - Nézett mélyen a bátyám szemébe.

 - Akkor miért nem csináltál már hamarabb valamit? - Ugrottam szinte neki a férfinak.

 - Nem fontos. - Rázta a fejét. - A lényeg, hogy most már maradunk. Persze nektek is segítenetek kell.

 Egyszerre bólintott a kis társaság és elindultunk démon csapdákat rajzolni mindenhova.

~~0~~~0~~

 - Jensen! - Szólt utánam Gina, mielőtt eltűnhettem volna a többiekkel.

 Megfordultam és eldöntöttem, hogy most aztán bevágódok nála.

 - Akartál valamit mondani? - Kérdeztem, és éreztem, ahogy szétesek a lazaságtól.

 - Nem, én azt hittem te akarsz nekem mondani valamit. - Ült le zavartan egy poros székre.

 - Én aztán nem. - Vontam vállat.

 - Pedig úgy vettem észre, hogy csípsz engem. - Túrt a hajába.

 - Hát pedig nem... - Ahogy kimondtam, abban a pillanatban rájöttem mekkora hülye vagyok.

 - Az jó, így legalább elmondhatom, hogy ki tetszik. - Mondta, de nem bírtam rákérdezni, mert Jared rondított a képbe.

 - Oh, hát ezt szeretem benned! - Mosolygott rá a vörös hajú lány. - Mindig a legjobbkor jössz!

 - Én? - Nézett körül az srác. - Most hogy mondod, valóban. Na gyerünk!

 Kézen fogta Ginát és leléptek. Forrt bennem a düh, és éppen különböző halál nemeken gondolkodtam, mikor megjelent a húgom.

 - Mit csinálsz? - Ült le mellém.

 - Jóban vagyok magammal. - Vontam vállat. - Tudod meg akartam mondani Ginának, hogy tetszik, de még jó, hogy nem tettem. Ugyanis ő Jaredbe szerelmes, Jared meg Ginába.

 - Jaredbe? - Kapta fel a fejét Lexy.

 - Ne sajnálj, túl fogom élni. - Veregettem meg a vállát.

 - Én nem is téged sajnállak, hanem magamat. - Vörösödött be a szeme. - Tudod, tetszik Jared és ne mond, hogy ne bőgjek!

 - Nem mondom.. - Keltem fel mellőle, majd szinte belehajltam az arcába. - BŐGJÉL!

 Tudom, szemét húzás volt, de hát mire való egy jó bátyó? 

~~0~~~0~~

 Csak ültem és potyogtak a könnyeim. Észre sem vettem mikor jött be a helyiségbe Rowena.

 - Hol vannak a többiek? - Köszörülte meg a torkát.

 - Festik a csapdákat. - Mutattam körbe.

 - Akkor te miért vagy itt? - Lépett közelebb.

 - Én siratom a fiatalságomat. - Mondtam, miközben törölgettem a könnyeimet. - Most nőttem fel végérvényesen. Csak az a baj, hogy közben elvesztettem a...

 Félbe hagytam a mondatomat. Rowena meg csak nézett, majd sajnálkozó tekintettel ült le mellém.

 - Elvesztetted? Te szegény. - Húzta közelebb a széket hozzám. - Meséld el hogy történt.

 Egy pillanatra perverz hangsúly véltem felfedezni a mondatában, de inkább belekezdtem.

 - Én elvesztettem a hitemet az emberekben. - Sóhajtottam fel és megkönnyebbültem, hogy végre kimondhattam.

 - Te szerelmes vagy? - Nézett rám furcsán, mire bólintottam.

 Azt hittem ad majd valami tanácsot, ehelyett elkezdett nevetni.

 - Fogadjunk reménytelenül. - Kapkodta a levegőt. - Na, nyugodj meg szépen, itt egy zsebkendő. Én annyit elfújtam az évek alatt, hogy egy egész pzs gyárat eltarthattam volna.

 Kérdezni akartam még valamit, de betoppantak a többiek.

~~0~~~0~~

 - Szóval kik ezek a démonok? - Kérdeztem, miközben az egyik csapdát rajzoltam az ablakra.

 - Maga a Pokol Királya akarja magáénak a helyet. - Válaszolt Chuck. - Crowley már évek óta azon ügyködik, hogy övé legyen, de eddig sosem sikerült neki. Reméljük ezután se fog.

 Elgondolkodtam. Ennek a Crowley fazonnak miért kell egy lepukkant hely? Fel is tettem a kérdésemet.

 - Mert ha felvirágoztatja, akkor rengeteg lelket tud szerezni. Mindenki ilyen helyre akar majd járni és bármit hajlandóak megtenni érte. - Magyarázta tovább Chuck.

 Bólintottam, hogy megértettem és csak fél szemmek figyeltem, ahogy Jared beszélget Ginával. Aztán kopogást hallottunk, így elindultunk a bejárat felé.

 - Ők azok! - Kiáltotta Jared.

 - Mutassuk meg nekik, hogy minket nem olyan fából faragtak! - Csaptam oda egy asztalnak.

~~0~~~0~~

 - Lexy, te nem jössz? - Fordult felém Jared, ahogy mindenki lelépett.

 - Miért menjek veled? - Keltem fel. - Semmi közünk egymáshoz.

 - A többiek is mentek. - Próbálkozott.

 - Jah, mondjuk Gina? - Bukott ki a kérdés.

 - Igen, Jensen nagyon bejön neki. - Vigyorgott.

 - Jah, mint havert. - Bólogattam bőszen.

 - Ha ezt a ti családotokban haverságnak hívják, akkor szívesen lennék a te haverod. - Vakarta meg szégyenlősen a tarkóját. - Csak sajnos, te a kék szemű, szőke hajú hercegedet várod. Szóval be kellett látnom, hogy reménytelen eset vagy.

 - Hogy én? - Engedtem le magam mellé a karjaimat. Erre nem számítottam.

 - Nem mondom. Keserű pirula voltál, de lenyeltelek. - Emelte magasba a fejét. - Csak közben elvesztettem a...

 - Mi az, hogy elvesztetted!? Nem is maradtatok kettesben Ginával! - Akadtam ki egyre jobban.

 - Ginával? - Lepődött meg.

 - Mindenki tudja, hogy Gina beléd esett, te meg belé! - Vágtam a fejéhez az eddig felgyűlt dolgokat.

 Egy pillanatra elsápadt, majd elkezdett közelebb jönni.

 - Nem elég a szét eső Super Menthol, itt van még a belém eső Gina is. - Ért most már nagyon közel, majd hirtelen mozdulattal átölelt. - Én meg elesetten beléd vagyok zuhanva.

 - Belém? - Lepődtem meg. - De én szemüveges vagyok, csúnya vagyok...

 - Nem is igaz. - Nézett rám a nagy szemeivel.

 - Jared én. - Kedztem, de nem tudtam hogyan folytassam.

 - Te?

 - Szóval, hogy én meg te?

 - Micsoda?

 - Mond ki!

 - Elnézést, hogy közbe szólok, de már nem bírtam tovább. - Jelent meg Chuck az ajtóban. - Szerintem tudok nektek segíteni.

 Ekkor a semmiből előhúzott egy papír szívecskét, amire egyetlen szó volt ráírva. "Szeretlek". Nekünk sem kellett több. Lábujjhegyre állva kapaszkodtam bele Jaredbe és megcsókoltam.

~~0~~~0~~

 Mikor bementem a szobába, akkor tűnt fel, hogy Jared éppen a húgommal smárol.

 - Te szemét! - Léptem közelebb, mire Jared felém futott és szemből rámugrott.

 - Szevasz sógor! - Vigyorgott rám.

 - Hát ennek semmi sem elég. Először Gina, most meg a húgom? - Kérdeztem és éreztem, ahogy a sűrű köd ellepi az elmémet.

 Már emeltem a kezem, hogy egy hatalmasat bemossak a srácnak, mikor Gina ugrott közénk.

 - Jared, ne bántsd Jensent! - Szidta le. - Oh, Jensen ugye nem esett bajod?

 Kikerekedett szemekkel bámultam az alacsony lányt.

 - Miért érdekel? - Tettem fel a kérdést.

 - Hát, mert én téged. - Kezdte akadozva.

 - Oh, én pedig téged. - Mosolyodtam el felszabadultan.

 - Ezek nem bírják kimondani. - Röhögött fel Jared, majd előhúzott egy szívecskét, azzal a felirattal, hogy "Szeretlek".

 Ginára néztem és ugyan azt olvastam ki a szeméből, amit én éreztem. Óvatosan hajoltam az ajkaira.

~~0~~~0~~

 - Jönnek! - Szólalt meg mellettem Pepi. - Érzem, hogy közelednek a démonok.

  Aztán hirtelen, kopogás nélkül belépett két öltönyös alak.

 - Na most elég! - Jött előre Rowena. - Most felhívom a főnöküket.

 - Mármint engem? - Jött be még egy öltönyös férfi.

 - Ha te vagy a főnök akkor... - Rowena hirtelen lesápadt. - Fiam.

 - Anyám... - Ráncolta a homlokát. - Te mit keresel itt?

 - Ez a hely az én tulajdonom. - Magyarázta Rowena egy kis félelemmel a hangjában.

 - Akkor minek akarjuk lebontani? - Nézett hátra kérdőn a démonjaira a Pokol Királya.

 Mi hátul meg se mertünk szólalni, nehogy elrontsunk valamit. Csak vártuk, hogy mi fog ebből kisülni.

 - Ha a tied, akkor bármikor idejöhetek lelkekért. - Vont vállat. - A hely maradhat.

 Ez volt az a mondat, amit mindannyian vártunk. Öröm ujjongás tört ki a kis csapatból. Végre minden egyenesbe jött.

~~0~~~0~~

 Leizzadva ültem fel a kocsiban. Levegő után kapva néztem a mellettem lévőre. Sam még fent volt és valami könyvet bújt.

 - Baj van Dean? - Fordult felém aggódva.

 - Csak nagyon nagy hülyeséget álmodtam. - Fújtam ki a bent tartott levegőt. - Te az a lengyel Padalecki voltál, én meg az a texasi barom. Nem voltunk testvérek, és volt egy rózsaszínhajú húgom. Crowley megakart szerezni egy helyet. a Super Mentholt.

 Mondtam volna még tovább, de Sam arcát látva leálltam.

 - Csak egy furcsa álom volt. - Nyugtatott, miközben próbálta visszatartani a nevetését. - Mondtam, hogy nem kéne az utolsó tequila.

 - Igazad lehet. - Feküdtem vissza és átfordultam a másik oldalamra.

 Még hallottam, ahogy Sam nem bírja visszafogni magát és kitör belőle a röhögés. Kössz, tesó. Én is téged.