Búcsúzni kell

Mint jól olvassátok, ez egy angstosabb rész lesz. Pepivel egyszer belegondoltunk, hogy a fiúk is egyszer meg fognak öregedni. Ebből a kis fejezetből ki lehet következtetni, hogy végül mi is lesz velük. Nagyjából tizenöt-húsz évvel később van ez, mint amit megszokhattatok.

Szóval... Nem is mondok semmit. Jó olvasást! (és bocsánat)

1.

A Vörös Sárkány töretlen népszerűségnek örvendett már több, mint tizenöt éve. Azóta rengeteg dolog történt és sok ember megfordult, a mára megkopott, falak között. Azonban a zenegép még mindig ugyan olyan energiával ontotta magából a slágereket, mint régen. Most is, ahogy Ádám ellépett a géptől, felcsendült egy ismerős dallam. Na, nem azért, mert olyan régi volt, hanem mivel éjjel-nappal ezt adták minden rádióban. Akaratlanul is az ember fejében ragadt.

 - Komolyan ez? - Lépett ki a pult mögül Dezső, hogy kivigye az egyik távolabbi asztalhoz a rendelést.

 - A fiam imádja. - Vont vállat és beleborzolt a mellette lévő széken ülő fiúcska hajába.

 - Szerintem tök jó. - Vont vállat Feri és már keverte is a következő kört a rendelésre.

Valóban fülbemászó volt és leginkább ahhoz lehetett hasonlítani, mikor serceg a tojás a sütőben.

 - Apa! - Ráncigálta meg a kisfiú Ádám pólójának ujját, aztán egy szendvicsre mutatott a pulton belül.

 Feri mosolyogva adta át a zsíros kenyeret a négy éves gyereknek.

 - Mit kell mondani? - Nézett rá az apja.

 - Köszönöm. - Csámcsogta teli szájjal.

Évek teltek el, de az emberek nem változtak. Pont így volt a jó.

2.

 Kolnay elég sokszor maradt bent a kórházban túlóra miatt. Ma is ez történt és az időt elfelejtve dolgozott. Mióta Barabással szétmentek, csak a munka éltette, más nem is érdekelte. Az asztala fölé görnyedve töltötte ki a jövőheti beosztást. A Gergő azt mondta neki, hogy a jövőhéten csak este jó neki, akkor Julit rakja be nappalra. Ehhez hasonló gondolatok forogtak a fejében, mikor kopogtattak.

 - Igen? - Szólt ki, fel se nézve.

 - Már megint túlóra? - Szólalt meg az érkező, mire Pali azonnal reagált.

Barabás volt az. Félszegen ácsorgott a küszöbön.

 - Gyere be. - Intette közelebb és felkelt, hogy össze-öklözhessenek.

 - Nem maradok sokáig, csak hoztam neked egy kis vacsit. - Emelte fel az étel hordót. - Panna csinálta és eszembe jutott, hogy valószínűleg még úgyse kajáltál és úgyis jöttem volna fel...

 Megállt a magyarázkodásban, majd az asztalra tette a rakományt. Kolnay beleszagolt a paprikás krumpliba.

 - Ugye nem tettél bele túl sok erős pistát?

 - Az asszony nem engedte. - Morgott a másik, mint egy medve.

 - Köszönöm. - Látott hozzá a kései vacsorának. - Szóval, pontosan mi járatban?

Kende egy darabig még hintázott a lábán, majd átadta a borítékot.

 - Szeretném, ha te lennél a tanú az esküvőn. - Nyögte végre ki az okot, amiért jött.

Kolnay torkán akadt a falat, de volt benne annyi, hogy ne kezdjen el fuldokolni.

 - Úgy gondoltam, hogy mivel úgyis barátságban váltunk el, miért ne? Panna is örülne neki. - Jutott el a mondat végére.

 - Elveszed? - Képedt el Pali.

 - Igen.

Kolnay latolgatta magában a lehetőségeket, majd kezet nyújtott barátjának.

 - Köszönöm a felkérést. Elfogadom. - Veregette meg a másik vállát. - Sok boldogságot.

 Barabás talán még egy órát maradt, majd az időre hivatkozva, hazament. Kolnay visszagörnyedt a papírok fölé és megpróbált visszazökkenni a valóságba. Azonban, mikor az első könnycsepp leesett a papírra, elmosva a tintát, úgy döntött mára elég lesz a munka. Már így is tovább maradt, mint kellene.

3.

 Az esték úgy teltek, ahogy. Ezt nem kellett magyarázni. Feri a főzést vállalta, Geréb pedig a takarítást. Tökéletes munka megosztás volt ez.

 - Miért nem szóltál, hogy elfogyott a tej? - Kiabált ki Feri a konyhából.

 - Bocsi, reggel elfelejtettem venni. - Lépett be a másik férfi a konyhába. - Elmegyek veszek. Még nem zárt be a tesco.

Feri csak megvakarta a tarkóját és becsukta a hűtőt.

 - Rendben, de siess, mert kihűl a kaja. - Egy leheletnyi csókot adtak egymásnak, majd Dezső lesétált az autóhoz. Nagyjából tíz perc volt kocsival az áruház, de nem sietett. Bekapcsolta a rádiót és tekergetni kezdte. Megállt egy ismerős dallamnál. Elmosolyodott, ahogy eszébe jutott a ma este. Ádám, a fiával és természetesen Feri. Hogy lehet egy embert még ennyi idő után is ilyen szinten szeretni? Nem tudta a választ.

4.

 Csónakos Andrást abban a pillanatban, mikor a telefont lerakta, semmi nem érdekelte, csak hogy minél hamarabb átérjen a másik lakásba. Kabát nélkül rohant le a lépcsőn és a bejáratnál megállva, azon törte a fejét, hogy melyik útvonal a legrövidebb. Egy gyors SMSt küldött Csabinak, aztán futásnak eredt. Egyedül volt otthon, mivel párja egy családi vacsorán vett részt. Azt hitte ennél rosszabb már nem lehet az estéje, de tévedett.

 Rohant, nem is törődve a lámpákkal, amit néhány ideges sofőr a tudtára is adott. Ő viszont csak futott és közben átkozta a dohányos tüdejét, akárhányszor meg kellett állnia, hogy levegőhöz jusson. Nem öntötte el büszkeség mikor rájött, hogy negyed óra alatt ért ide, ami rekordnak számított. Nem. Most valahogy egy másik érzés felül kerekedett mindenen. A fájdalom.

 Idegesen rontott be Janiék lakásába, amihez természetesen volt külön kulcsa. Még a cipőt se vette le, ahogy egyre beljebb haladt a lakáson, egyenesen a hálószobáig, ahol legjobb barátja ült az ágyon. Mikor Bandi belépett, Boka meglepődött.

 - Ernő? - Kérdezte, de elcsuklott a hangja.

 - Felhívott, hogy szükséged van rám. - Ült le mellé és átkarolta. - Ő már elindult.

 Jani csak bólintott és felhúzva a lábát, összegömbölyödött. Bandi nem volt jó vigasztalásában, de Janinak pont ez kellett. Egy kis idő, hogy feldolgozza a feldolgozhatatlant.

5.

 Barabás sietett, hogy minél hamarabb hazaérjen, de egy út lezárás miatt kerülnie kellett. Csak a menyasszonya járt a fejében, ahogy elindította a lejátszót az autóban. Egy szomorú dal szólalt meg.

6.

 Bokáéknál esti rutinnak számított, hogy mielőtt filmet választanak, megnézik a híreket, az időjárás jelentést és egy vetélkedőt. Most azonban nem jutottak sokáig. Ernő sokkolva állt a TV előtt, ahogy bemondták a történteket, míg Jani csak azt ismételgette, hogy ez nem történhet meg.

7.

 Janinak nem tűnt fel, hogy egyedül maradt, csak akkor, mikor Bandi rontott be a hálóba.

 - Ernő? - Kérdezte, pedig mélyen belül tudta a választ.

Bandi ott maradt mellette, egészen addig, míg kellett.

8.

 Csabi szerette a családját, de mikor megérkezett Banditól az SMS, az egész világ kifordult önmagából. Tudta, hogy párja egy percet sem akar veszíteni, hogy átérjen legjobb barátjához, ezért nem hívta fel. Bekapcsolta a TVt, hogy saját szemével láthassa, mert addig nem akarta elhinni. Mégis megtörtént.

9.

 Nemecsek felpattant a biciklire és eszement módjára tekert el a célig. Az ajtó nyitva volt és ő kissé lassított. Belépett a meleg lakásba és szaporán vette a levegőt. Remélte, hogy a másik még itthon lesz. Minden helyiségbe benézett, míg végül a fürdőszobában meg nem találta a keresett személyt. Magába roskadva, mint egy halott.

10.

 Feri otthon volt az üres lakásban és a vacsorát készítette, mikor csengettek. Még egyszer megkavarta a rizst és csak azután ment ajtót nyitni.

 - Hogy már megint itthon hagytad a kulcsodat... - Morogta magában. - Ha mégegysz...

 Nem fejezte be a mondatot. Az ajtóban nem az állt, akire számított, hanem egy egyenruhás rendőr. A gyomra görcsbe ugrott a nő arckifejezésétől.

 - Áts Ferenc? - Kérdezte, ahogy elolvasta a papíron szereplő nevet.

A szőke férfi csak bólintott.

 - Sajnálattal kell közölnöm, hogy...

 A mondat további része elveszett. Pont, ahogy aznap Feri is. Örökre és visszavonhatatlanul.

 Nem emlékszik mikor hagyták magára, és azt sem tudta, hogy hogy került vissza a konyhába. Elzárta az odaégett rizst és a levest, majd betántorgott a fürdőszobába. Ki akarta zárni a külvilágot. Magában csak azt ismételgette, hogy ez nem velük történt meg. Órákig ült volna ott csendben, maga elé meredve, ha nem zavarták volna meg. Egy kipirult arc bukkant fel az ajtóban.

 - Feri. - Lépett beljebb Ernő.

 Nem szólt semmit, csak leült mellé a kád szélére és hallgatta, ahogy Feri légzése egyenetlenné válik, majd kitört belőle a zokogás. Az a fajta, amit soha senki nem szeretne hallani.

 - Sajnálom. - Szipogott Nemecsek is, de próbálta tartani magát Feri kedvéért.

 - Nem halhatott meg! - Motyogta az idősebbik. - Az nem lehet... Ő soha... Nem... Én nem tudok nélküle...

 Megsemmisülten ültek a szobában, miközben próbálták elhitetni magukkal, hogy ez nem igaz.

 Aznap egy szerelmet, egy barátot és egyben egy család tagot vesztettek el. Egy figyelmetlen sofőr miatt frontálisan ütköztek az autók, amelyikből az egyikben egy liter tej már sosem ér haza. Pont úgy, mint Geréb Dezső sem.

Momentum

További életképek, habár most nem előzményeket hoztam, hanem a jelent vittem tovább. Jó olvasást!

 Nemecseknek voltak olyan pillanatai, amikor nem figyelt arra, hogy mit csinál. Szinte reflexből tette a dolgokat és Boka minden ilyen alkalommal csodálva figyelte a másikat. Ilyen pillanatok voltak például, amikor Ernő a konyhában állt a pult előtt és próbált valami vacsorát összeütni. Közben mindig zenét hallgatott, a szavak és a dallam pedig akaratán kívül hagyták el a száját, nem figyelt rájuk. Volt, amikor musicaleket énekelt, volt, amikor mesék betétdalát, de mégis mindig az volt a legszebb, amikor valami régebbi magyar zenét kezdett el énekelni. Jani pedig csak lélegzetvisszafojtva bámulta őt. Nem akart közelebb menni, nem akarta megzavarni, csak nézni szerette volna őt az örökkévalóságig. Aztán a csengő hangja véget vetett az egésznek. Boka úgy érezte magát, mintha az idő újra elindult volna, hirtelen minden mozogni látszott és hangot adott ki magából. Megrázta a fejét, hátha akkor kitisztul a gondolkozása. Ernő a kaputelefon paneljéhez sietett, de még hátranézett Janira és szélesen elmosolyodott. 

 - Beengedsz, Papuskám? - A hangszóróból Csónakos hangja tört elő. Nemecsek lenyomott egy gombot és kinyitotta az ajtót, Andris fél perccel később már a nappaliban állt két szatyorral a kezében. 

 - Mi járatban? - érdeklődött kedvesen Ernő, miközben a lábán hintázott. A fehér kötény még mindig rajta volt, amit főzés közben szokott hordani, a konyhából pedig most éppen Cseh Tamás hangja szűrődött ki. 

 - Csele nem hagy otthon főzni, mondván, hogy elterelem a figyelmét az egészséges étkezésről. Én meg nem fogok nyúlkaján élni, ezért gondoltam hátha főzhetek itt, ti is jól jártok meg én is. 

 - Igazából én már elkezdtem...

 - Nem gáz, szívesen átveszem. - Azzal Csónakos odalépett Ernő mögé és kikötötte a kötényét, majd megpróbálta levenni róla. 

 - Nem, nem, legalább hagyd, hogy segítsek - nem próbált ellenkezni, tudta, hogy Nemecsek mennyire makacs tud lenni. 

 - Csak akkor, hogyha megígéred, hogy nem Cseh Tamást hallgatunk. Mármint elismerem a munkásságát meg minden, csak tudod akkor ott a 30y Csönded vagyok-ja is. - Nem várta meg a választ, már oda is lépett a pulton heverő laptophoz, hogy elindítson valami mást. 

 Boka nem nagyon szólalt meg, csak figyelte őket a pult másik oldaláról. Ernő krumplit pucolt, Andris fűszerezte a húst, közben Zsolti a béka már vagy negyedjére rúgta le a sas veséjét. (Valahogy nem érti, hogy Andris hogy képes ennyiszer meghallgatni ezt a számot, de nincs mit tenni, imádta a Belgát.) Az egész helyzet valahogy annyira idill volt, hogy muszáj volt rajta mosolyognia. 

 Boka úgy érezte, hogy a vacsorakészítésből nem vette ki a részét, így végül ő terített meg. Csónakos  közben bekapcsolta a nappaliban a tévét és addig kapcsolgatta, amíg nem talált egy mese csatornát háttérzajnak. 

 - Akkor most nálunk fogsz főzni zsírosabb kajákat, amíg Csele egészségesen akar étkezni? - kérdezte végül Boka. 

 - Ja, ne aggódjatok. Két hetet nem adok neki.

 - Szerintem azért erősebb az akarata, mint hogy csak két hétig bírja. 

 - Akarsz fogadni? - vigyorodott el Bandi. - Én nem ajánlok semmit, mert úgyis én nyerek. Fejenként egy doboz cigi - jelentette ki.

 - Szegény, ennyire nem bízol a kitartásában? - most már Nemecsek is mosolygott.

 - Miért, te mennyit jósolsz neki? - kérdeztek rá kíváncsian.

 - Egy hónap.

 - Még, hogy én nem bízok benne. Itt egyedül Jancsi barátunk hiszi el, hogy Csabi kibírja. 

 - Valakire számítania kell, ha rátok már nem lehet - vont vállat mosolyogva. Igazából mindannyian tudták, hogy a végén Csónakosnak lesz igaza. Mégis kezet fogtak a fogadásra. - De aztán ne szabotáld.

 - Kikérem magamnak, hát úgy ismertek engem? - Bandi mindig is jól tudta játszani a sértődöttet. 

 - Igen - vágták rá kórusban. Ezen mindhárman nevettek. 

 Csónakos végül este tíz fele indult hazafele Bokáéktól. Kikísérték őt a metróig, hazafele pedig a nagyjából ötperces utat kétszer olyan lassan tették meg, mint alapból szokták. Próbálták kiélvezni az ősz utolsó estéit. Lassan télbe fordul az idő. 

***

 A vizsgák vészesen közeledtek - jó volt még egy hónap, de egy hónap siralmasan kevés idő - és Kolnay már lassan ki se látott a házi feladatok közül, arról nem is beszélve, hogy gyakorlata is rengeteg volt. Nagyjából három neurológia tankönyv volt nyitva előtte, a papírok szanaszét az íróasztalán, a feje pedig már kezdett hasogatni. Sóhajtva dőlt hátra a székén, amikor a telefonja csilingelt egyet. Tanulás közben általában leszokta némítani, mert képes végig inkább messengeren elütni az időt, mint sem arra koncentrálni, ami fontos. A kijelzőn ott villogott az "Anyaszomorító" becenév, amit még akkor adott Barabásnak, amikor a program bevezette ezt a funkciót. 

  Anyaszomorító
    beengedsz meg ma vagy itt kell halalra fagynom?

 Mielőtt felkelt volna a székéből gyorsan választ pötyögött, szintén ékezet nélkül, mert úgy sokkal könnyebb (egyedül Boka vette a fáradtságot, hogy mindig ékezettel írjon) és az ajtóhoz szaladt, hogy beengedje a másikat. 

 - Tetszik a gatyád, bár a piros jobban áll - lépett be az ajtón Zsombor, Pali erre a mondatra végigpillantott magán. Egy kék bokszer volt rajta és egy mesefigurás póló, amit csak alvásra használ. Délután fél három volt, felöltözni még nem volt kedve. 

 - Nem, mert a kék - jelentette ki. 

 - Piros.

 - Kék.

 - Piros. 

 - Mindegy - csóválta meg a fejét mosolyogva. Öt perc múlva úgyis találnak valami mást, amiben nem értenek egyet. 

 - Hoztam egy szatyor nasit, meg sok csokit, hogy működjön az agyad, bár őszintén remélem, hogy nem tanulni akarsz, amíg itt vagyok - halk puffanással ért földet a szatyor és a következő pillanatban már Kolnay ágyán feküdtek mindketten, Barabás kezei a másik pólója alatt, Pali pedig talán még egy kicsit örült is neki, hogy ma még nem öltözött fel. Aztán egy hangos nyávogás zavarta meg őket, majd a hang gazdája felugrott az ágyra. Zsombor egy fekete-fehér foltos macskával találta szembe magát. 

 - Mi ez a dög? 

 - Nem dög, hanem macska, és van neve, Apex - Barabást nemes egyszerűséggel lelökte magáról, és a macskát az ölébe vette.

 - Lecserélsz egy macskára? Egyáltalán mióta van macskád?

 - Már vagy hét éve, köszi, hogy figyelsz rám, amúgy. Hanyadjára is vagy itt? 

 - Nem tehetek róla na, szivacs agyam van.

 - Inkább csak szimplán egy hülye fasz vagy - vigyorodott el. 

 - Tudod ki a hülye fasz - megint Kolnay fölé hajolt. Most nem hagyta magát lecserélni a macskára. 

***

 Geréb négy óra után nem sokkal (na jó, fél órával) ért a Vörös Sárkány elé. Próbált nem elkésni, de valahogy a tegnapi nap hatalmas forgalom volt, a takarítás sokáig tartott és vagy reggel hét volt mire végre letudott feküdni aludni. Tudta, hogy Feri nem mondana semmit a késésre, mégis kicsit aggódott miatta. Lassan ült ki a zavarodottság az arcára, amikor felfogta, hogy a rácsok zárva vannak. Körülnézett, hátha valamelyik Vörös Sárkányos is odaérte-e már, de nem talált senkit. A nagyja valószínűleg fogta magát és hazament, miután látta, hogy zárva van a hely, az idősebbik Pásztor pedig mindig később szokott jönni, így ő sem volt sehol. Tanácstalanul vette elő a telefonját a zsebéből és kereste ki a névjegyek között Feri számát. 

 - Mondjad - a hangjából nyugtalanság szűrődött ki, Dezső hirtelen azt is elfelejtette, hogy mit akart tőle kérdezi. A némaság kezdett kínossá válni, megköszörülte a torkát. 

 - Őőő, itt Geréb - kezdett bele.

 - Tudom, kiírja. - Hallhatóan kezdte elveszteni a türelmét, így kénytelen volt összeszedni magát és kinyögni végre, hogy miért hívta. 

 - Nem vagyunk ma nyitva? 

 - Bassza meg, de - azzal Áts ki is nyomta a telefont. Habár okosabb nem lett, jobb ötlete nem volt, mint várni. Valószínűleg Feri nemsokára megjelenik, kinyit és akkor minden megy tovább. Legalábbis ezzel próbálta vigasztalni magát, pedig őszintén szólva nagyon rossz előérzete volt. 

***

 A vasárnapok mindig kikapcsolódásnak számítottak a húzós szombatok után. Ilyenkor tényleg csak azok jártak be, akik szerettek oda járni, vagy csak a vasárnapjuk volt szabad. Így egészen korán betudtak zárni. A hideg levegő hirtelen csapta meg őt, ahogy kilépett az épület ajtaján. Aztán balra nézve Ádámot és Gerébet találta, akik éppen a nap utolsó, vagyis így hajnali három körül inkább az első cigijét szívták. Ő maga pár éve leszokott már, ellenben most valahogy mégis rátört az érzés, hogy elszívna egyet. Ádám szó nélkül tartotta fel a dobozt, amikor Feri melléjük lépett, ő pedig kivett egy szállal. Valamiért megmaradt szokás, hogy gyújtó mindig van nála. Lassan fújta ki a füstöt. 

 - Na, én szerintem elbúcsúzok, majd holnap - biccentett feléjük Pásztor, és elindult a Corvin felé, hogy elérjen egy villamost. Feri Dezső mellé lépett és ő is nekidőlt a falnak. Egy darabig csöndben álltak egymás mellett. 

 - Mi a baj? - kérdezte aztán az alacsonyabbik. Biztos volt benne, hogy észrevette rajta, hogy valami nem oké. Az sem segített, hogy már lassan negyven órája talpon van. 

 - Nem aludhatnék ma nálad? - Nem volt annyi lelki ereje, hogy válaszolni tudjon és nem is nagyon akart. Dezső arcára kiült a meglepettség, bólintott egyet. A következő mozdulatát végig se gondolta, ösztönből jött, Geréb pedig belesimult a csókba. A kezéből a cigi a földön landolt, két kézzel fogta a másik arcát és próbálta minden frusztráltságát ezzel az egy csókkal levezetni. Kicsit úgy érezte, mintha kihasználta volna a másikat. 

 Már lassan reggelbe fordult a hajnal, de még akkor sem volt képes elaludni. Aggódott az apja miatt, hiányzott a saját ágya, de egyszerűen nem tudott volna hazamenni. Nem is mert hazamenni. Félt, hogy az üres lakás falai is csak idegességének visszhangjaivá válnának.

 Óvatosan mozdult meg, próbálta nem felkelteni a mellkasán fekvő Gerébet. Aztán, amikor kiakart mászni az ágyból a másik álmosságtól lapos pillantásaival találta szembe magát. 

 - Hova mész? 

 - Sehova csak a teraszra, kicsit kiszellőztetem a fejem, rendben leszek - mosolyodott el halványan. Erősen próbált nem gyengének látszani. Pedig ő most iszonyatosan gyengének érezte magát. 

 - Feri, tudom, hogy valami nincs rendben - megpróbált ellenkezni, aztán rájött, hogy ez a barna hajú fiú - férfi, itt átlát rajta. Még mindig nem tudta volna megmondani, hogy mi van köztük, de most egy kicsit úgy érezte magát, mintha megnyílhatna előtte. 

 - Apám kórházban van - nyögte ki zavartan. 

 - Baszd ki - ennyit tudott válaszolni rá. - Sajnálom. 

 - Nem kell, nem a te hibád. Nem is értem az emberek, ilyenkor miért sajnálkoznak... Mindegy. Kimentem. - Kicsit hangosabban sikerült becsuknia az ajtót, mint szerette volna. Tényleg ráfért volna már egy kiadós alvás. 

Most

Anonim meme kihívásra írtam. "PUF, Geréb/Áts Feri, kapcsolatuk kezdete, a többit rátok bízom :3" Ez volt a kívánság és valójában egy különálló sztori is lehetne, de még az Életképekhez is beillik. Szóval jó olvasást! ^^

 Geréb mélyet szívott a cigarettából és bágyadtan nézte, ahogy a füst felszáll a hideg levegőbe. Nem szerette a füvet, de most kellemesen elzsibbasztotta annyira, hogy ne villanjon fel minden második percben a kép, ami valószínűleg örökre az elméjébe égett. Ránézett a telefonja sötét képernyőjére. Senkinek nem hiányzott annyira, hogy felhívja és megkérdezze hol van. Inkább bekapcsolta a zenelejátszót és a kis hangfalára kapcsolva, üvöltetni kezdte az éppen soron következő dalt. Billy Idol hangja úgy futott végig a Duna vízén, hogy biztosan meg tudta mondani, hogy a másik parton is tisztán ki lehet venni a dalt. Ordítani lett volna kedve, de helyette ismét lehunyta a szemét. Be kellett vallania magának, hogy nem fájt annyira a dolog, mint gondolta. Csak a látvány és a tudat, hogy nem neki kellett megtennie a lépést, eléggé sokkoló. A képzeletében annyiszor lejátszotta már, hogy odaáll Boka elé és elmondja neki, hogy vége. Tudta, hogy egy ideje nincs rendben köztük valami. Mondjuk saját hülyesége volt, hogy meglátta őket. Hiszen még ők is használták a nemzetközi "ha kint van a nyakkendőm a kilincsen, eszedbe se jusson benyitni" dolgot. Ő mégis megtette, mert annyira hirtelen jött az ötlet, hogy most fogja neki elmondani a véleményét a kapcsolatukról.

Hogy ez így nem mehet tovább.

Hogy nem Boka hibája.

Hogy neki minden napra kell valaki, aki mellett ébredhet.

Hogy már nem érzi azt, mint évekkel ezelőtt.

Hogy beleszeretett valakibe, akibe nem szabadott volna.

Hogy az a valaki pont Áts Feri.

 Bokával valahogy mindig úgy érezte, hogy le van korlátozva. Pedig ő ezerszer elmondta neki, hogy bármikor mehet bárhova, mintha csak engedélyre várt volna, de nem. Mivel Boka túl tökéletes volt és az ember késztetést érez mellette, hogy legyőzze, már-már megfojtotta a tudat, hogy nem lehet jobb nála. Hirtelen kirázta a hideg. Hűvös volt már így éjszaka. Mondjuk, lehet, hogy nem kellett volna pizsamába kijönnie a Duna partra, de már úgyis mindegy. A cigarettáról a hamu, lassított felvételeket leköröző módon hullott a szürke, Joker-es nadrágra. Lehet, hogy kéne venni egy újat. Mármint füves cigit. Kezdett fogyni és neki még szüksége volt a kikapcsolódásra. Nem akarta, hogy a szeme elé kússzon az az arc, ami miatt eldöntötte, hogy elhagyja Jánost. Pedig csak egy kis fellángolás is lehetett volna akár, és ő mégis feladta volna a mostani kapcsolatát érte. Eddig nem tudta milyen az, hogy egy szerelemben egyenlő a két fél. Most viszont, hogy belegondolt, nem is volt túl bonyolult. Csak figyelni kellett a másikra. Valószínűleg ő és Jani már régóta nem figyeltek egymásra. Ezért lehetett ennyire egyszerű a döntése. Főleg, mikor benyitott és ott találta párját a szőkével csókolózni, szinte megkönnyebbült. Nem akarta, hogy Boka sérüljön. Még mindig szerette őt, de már nem úgy, mint régen, azokon az estéken, mikor csak ketten voltak. Sajnálta, hogy arra lett kényszerítve, hogy magyarázkodjon. Geréb nem haragudott. Csak leintette Janit és elmondta, hogy azért jött, mert úgy érzi nem fog közöttük működni a dolog. Persze aztán meg kellett nyugtatni, hogy nem az előbb látottakért, hanem ezt már hamarabb eldöntötte, így az igazat megvallva, teljesen barátságosan váltak el egymástól. Még szerencse, mert nem tudta, hogy mi lesz a Ferivel való szerelméből. Talán kétszer beszélgettek valójában, mégis teljesen úgy érezte, hogy ők egymásnak lettek teremtve.

 Geréb ránézett a csikkre. Lehet, hogy túl sok is volt a tudatmódosító, ha már ilyenekre gondol. Talán nem kellett volna ennyire elhamarkodottan döntenie. Talán előbb biztosra kellett volna mennie, hogy a másik érez-e iránta legalább egy kicsit is úgy, mint ő. Nem tudta a választ. Végigdőlt a kövön, amin feküdt és az eget kezdte bámulni, amin a csillagok alig látszódtak a fényszennyezés miatt. Hol is találkozott először Ferivel? Ha jól emlékszik még az iskolában. Rögtön azután, hogy ő összejött Bokával. Akkor úgy érezte, hogy mellette fogja leélni az életét, de ha jobban belegondol, aznap változott meg minden. Szokásához híven későn indult el otthonról és még bepakolni is elfelejtett. Kész káosz volt a fejében, de arra tisztán emlékszik, hogy mikor befordult az iskola utcájába, már ott állt ő. Védjegyévé váló vörös kockás ingjében és cigarettával a kezében. A falnak dőlve beszélgetett egy lánnyal, aki mindenen nevetett, amit a srác mondott. Akkoriban Dezső azt gondolta, hogy együtt vannak, így csak egy futó pillanatra kapta el a másik tekintetét. Nem törődött a Feri szája szélén megbúvó mosollyal. Persze így visszagondolva már átkozza magát, hogy nem maradt kint még elszívni egy cigit. Mondjuk pont azt, ami Feri szájából lógott ki. Bár megelégedett volna csak egyszerűen Feri szájával is. Nem mintha most megkaphatná. Tényleg egy fekete lyuk volt az emlékei helyén, de azok a pillanatok, mikor Ferivel találkoztak, olyan szinten élénkek voltak, mintha egy perccel ez előtt történtek volna. Főleg az, mikor nem számított rá, hogy ő is ott lesz abban a házibuliban. Egyáltalán ki volt olyan elvetemült, hogy összeengedte a két csapatot? Mai napig rejtély. Szerencsére nem történt semmi komoly baleset, hacsak nem számoljuk azt, hogy Geréb teljesen elveszett. Aztn elkezdték játszani azt az ivós társast, amit valamelyik Pásztor hozott. Ő pedig túl sokszor pörgetett és természetesen a legnagyobb adagokat kapta. Ki kellett mennie kiszellőztetni a fejét és úgy érezte azonnal elhányja magát, ha nem tud leülni. Így a hideg lépcsőre feküdt és próbált nem meghalni. Fel se tűnt neki, mikor mellé telepedtek, csak akkor, mikor már felé nyújtották azt az életmentő vízzel teli poharat.

 - Nem akarom. - Nyöszörgött, de tudta, hogy ha iszik egy kicsit belőle, idővel jobb lesz.

 A szájához emelte és leöntve magát, kiitta a tartalmát.

 - Hozzak még? - Kérdezte a mellette ülő.

 Dezsőnek csak akkor tűnt fel, hogy Feri ül mellette, mikor megszólalt. Megrázta a fejét, ezzel elindítva egy centrifugát a gyomrában. A szája elé emelte a kezét, hogy visszatartsa az elfogyasztott alkoholt. Ha lehunyta a szemét, csak még rosszabb lett, így maga elé bámult egyszerűen. Aztán a látóterébe kúszott Feri alakja. Félhosszú szőkés haja és jellegzetes arcvonásai egyre csak közeledtek, és Dezső egy pillanatra elhitte, hogy léteznek csodák. Azonban keze automatikusan mozdult, hogy távoltartsa magától a srácot.

 - Boka. - Mondta ki a nevet, ami eszébe jutott.

 Bármilyen részeg legyen is, ő sose csalna meg senkit. Feri vette a lapot és szó nélkül visszasétált a házba. Másnap Dezső ezt csak egy részeg képzelgésnek gondolta, de nem volt benne biztos, hogy megtörtént.

 Egyszerűen már betegesnek gondolta, hogy ennyit képzelődik Feriről. A legrosszabb pedig, hogy mikor Janival van, akkor is a szőke jár a fejében. Szex közben se a barna tincseket szorítja. Legszívesebben elment volna egy tanácsadóhoz, de ő pontosan tudta mit érez. Csak nem akarta elfogadni. Mennyivel jobb volt még mikor nem ismerte. Most csak visszamenne az időben és aznap időben indulna el az iskolába. Vagy nem megy el a házibuliba. Vagy... Egyszerűen nem szeret bele Áts Feribe. Azonban pont, mint az időutazás, ez is lehetetlennek tűnt.

 Kezdett felkelni a Nap és úgy érezte, hogy ennél rosszabb helyen sem aludhatott volna el. A város ébredezni kezdett és őt kirázta a hideg. Mikor felült, akkor tűnt fel neki, hogy valami rá van terítve.

 - Mi a fasz? - Emelte fel a takaróként szolgáló vörös inget.

 A szíve kihagyott egy ütemet és körülnézett. Nem messze tőle ott ült Feri és a telefonját nyomkodta.

 - Reggelt? - Szólt oda neki kicsit feszengve.

 - Inkább még hajnalt. - Vont vállat a szőke.

 Dezsőnek ezernyi kérdése lett volna.

 - Hogy találtál meg? - Tette fel az első eszébe jutót.

 Feri felemelte a telefonját, amin egy kép virított, amit facebookra tett ki az egyik névtelen ismerőse azzal a mondattal, hogy: "A drog az rossz." Nevetni akart saját magán, de inkább nem tette. Egyszerűen csak belebújt az ingbe és visszafeküdt.

 - Mióta vagy itt? - Kérdezte lehunyt szemekkel.

 A válasz váratott magára.

 - Szakítottál vele? - Jött a hirtelen kérdés már közelről.

 Mikor kinyitotta a szemét, egy fölötte álló árnyékot látott. Pislogott néhányat, majd igenlőn bólintott. Nem tudta mire számítson, de megértette szavak nélkül is. Feri csak leguggolt és már nyújtotta is neki a cigisdobozt. Dezső elvett belőle egy szálat és felült. Egymás mellett voltak, pont mint azon a majdnem-megtörtént estén.

Csak most nem voltak részegek.

Most pontosan tudta Geréb, hogy mit akar.

Most nem volt ott a bűntudat, hogy megcsalna valakit.

Most nem láthatta őket senki a Napon kívül.

Most túl szépnek tűnt a világ.

Most nem akadályozhatta meg senki azt a csókot.

És nem is tették.

Zártkörű rendezvény

 Szóval már megint belekontárkodok Lexy Életképek univerzumába, mert nem tudok velük betelni, és valami megmagyarázhatatlan belső késztetést éreztem arra, hogy megírjam azt a részeg estét, amit a "Másodpercek" című ficben említett meg. Na de nem is jártatom tovább a számat, jó olvasást hozzá!

 A Vörös Sárkány alapvetően nem volt egy hatalmas pub, mégis arra tökéletesen elég volt, hogy Áts Feri csapatán kívül még bőven elférjen ott jó pár ember. Most mégis csak a vörösingesek tanyáztak ott és Szebenics egyetlen mondatával olyan csöndet varázsolt a helyre, hogy azt nézni is szép volt. Pedig csak egy ártatlan felszólalás volt, mely szerint "Hangok vagytok elmenni a Grundra!"

 Áts megállt a poharak törölgetésében és egy széles vigyorral fordult a többiek felé. Geréb halálra vált arccal ült a pultnál. 

 - Mindenki húzás kifele, zárok. Át a Grundra! - Feri levette a fekete, vörös sárkánymintával díszített kötényét, felakasztotta a helyére. 

 - Én nem megyek - szólalt meg Dezső halkan. 

 - Ne légy gyáva, Dezső - szólt rá Feri, az arcán egy megfejthetetlen mosoly ült. Geréb végül kedvtelenül ugyan, de Feriék után kullogott. 

***

 Nemecsek azt hitte, hogy egy könnyű csütörtök estéje lesz. A srácok szépen beülnek az egyik boxba, megesznek pár melegszendvicset, megisznak egy-két sört, aztán hazamennek és itt meg is áll az éjszaka és ő is hazamehet Bokával és végre talán lesz egy kis idejük egymásra is a rengeteg papírmunka között. 

 Ötlete se volt, hogy mekkorát tévedett és még akkor se fogta fel, hogy mi történik, amikor Áts Feri vezetésével az egész Vörös Sárkányos bagázs besétált a Grund ajtaján. Boka ebben a pillanatban döntött úgy, hogy beáll a pult mögé Ernő mellé. A többiek szinte lélegzetvisszafojtva figyelték a jelenetet. 

 - Mit adhatok? - kérdezte, amikor Áts a pult elé lépett. Válaszadás előtt még végigmérte a helységet. Mindent összevetve elég pofás kis hely volt ez a Grund.

 - Te mit iszol? - vigyorgott rá Nemecsekre. Hirtelen nem tudta mit mondjon, de aztán végül sikerült megtalálnia a hangját, és kitöltött magának feles pohárba egy kis abszintot. Boka egyelőre nem szólt semmit. Nemecsek utálta az abszintot. 

 - Tökéletes, én is azt kérek! 

 A harmadik ilyen kör után János úgy döntött, hogy kirakja az ajtóra a "Zártkörű rendezvény" feliratú táblát. 

***

 A zene hangosan üvöltött és Boka próbált nem arra figyelni, hogy Nemecsek Áts Feriék asztalánál ül és minden ötödik percben tölt valamit maguknak. Nem akart semmi rossznak elrontója lenni és szinte látta, ahogy Ernőt körüllengi a versenyszellem. A szőkével ellentétben ő felfogta, hogy Feri jobban bírja az alkoholt, de mégsem tett semmit annak érdekében, hogy ezt vele is közölje. Inkább próbált erősen Csónakosékra és a velük egy asztalnál ülő Pásztor Ádámra koncentrálni. A Pásztor srác mikor is került be Csele és Barabás közé? 

***

 Egy idő után valahogy Kolnay került a zenegéphez és mindenki legnagyobb örömére - vagy bánatára - DJ Gyóntatófülke és különböző népdal remixek kerültek repertoárra. Nemecsek addigra már annyira nem volt magánál, hogy kikapcsolja a zenét, de minimum rászóljon Kolnay-ra, hogy ezt Barabáson kívül senki sem tolerálja. Szédült és egyszerűen semmi mást nem akart, mint megkeresni Bokát, bezárni a placcot és hazamenni. Megpróbált felállni az asztaltól, de a következő pillanatban vissza is esett a padra, majdnem lejjebb, hogyha Feri nem kapja őt el. Ő most tényleg Áts Ferivel akart versenyezni? Azzal az Áts Ferivel, akit még senki nem látott igazán részegen? Ezzel szemben ő csak Nemecsek Ernő volt, aki az almabortól is betintázott a múltkor. Nehéznek érezte a fejét és megmozdulni alig bírt, Feri émelyítően közel volt hozzá.

***

 Boka egyszer csak eltűnt Andris mellől, aki ezt végül egy vállrándítással reagálta le. Biztos elment megmenteni Ernőt a nagy csúnya Áts Feri karmai közül. Valójában Csónakos szerint is megmentésre szorult a srác de ez Boka dolga volt. Ő inkább közelebb húzódott Cseléhez és a derekánál fogva húzta magához oda, hogy egy alkoholízű csókban részesítse. Valahogy percekig elvesztek egymás jelenlétében és csak a zenét is túlharsogó kiabálás zökkentette őt vissza a valóságba. Próbálta megfejteni, hogy honnan jön a hang, a pult felé pillantott, ahol Kolnay és Barabás magyaráztak egymásnak. Néhány másodperccel később egy vad, kapkodós csókban forrtak össze és hirtelen tapsvihar kerekedett. Csónakos idejét látta egy hangos füttyentésnek is, valaki pedig felkiáltott, hogy "Éljen az ifjú pár!" A kérdés már csak az volt, hogy min kaphattak össze (már megint).

***

  Kolnaynak már nagyjából arról nem volt fogalma, hogy pontosan merre is van, hogy áll-e még a lábán, vagy a földön ül, és igazán foglalkoztatta a kérdés, hogy miért lát kettőt Csele és Csónakos párosából. Elkönyvelte magában, hogy Csónakosból egy is elég, különben két ember akarná őt ripityára törni, amikor valamit beszól Cselének. Amikor valami olyat szól be Cselének, amit nem kéne. Utána mindig rosszul is érzi magát. Most már csak a gondolatra is felszakadt benne a bűntudat, de aztán az indulatai hamar elfelejtették vele ezt az érzést. Nem volt benne biztos és valójában nem is mert hinni először a szemének, de aztán csak jól látta, hogy Pásztor Ádám éppen valamit keres Barabás szájában. Valamit nagyon mélyen és valamit nagyon hosszan és már csak arra emlékszik, hogy Zsombort az inge gallérjánál fogva kapja el és rángatja ki a padról. Aztán a csuklóját kapja el, maga után rángatja egészen a pultokig, ahol szembe fordul vele. Zsombi idegesen pillant rá. 

 - Miért smároltál a Pásztorral? - Ez volt az egyetlen, amit kitudott mondani. Nem akart megint veszekedni vele. Mindig csak veszekedtek.
 - Miért is kéne pont neked beszámolnom arról, hogy mit miért csinálok? - Annyi mindent tudott volna mondani és annyira fájt ez az egész. Már nem is emlékszik rá, hogy mikor jött rá, hogy valamit érez Barabás iránt és egészen eddig szimpla jelét se adta. Mindig összevesztek, kivétel nélkül. Rengeteg indulat volt felhalmozódva kettejük között. Bandi néha viccelődve jegyezte meg, hogy ez szexuális feszültség. Talán igaza is volt.
 - Hihetetlen vagy... - rázta meg a fejét. Már éppen fordult volna el Zsombortól, nem akart vele még jobban összeveszni. A másik ezt a pillanatot választotta arra, hogy elkapja Kolnay arcát és úgy húzza magához egy gyors csókra. Aztán Pali karjai automatikusan mozogtak, Barabás nyaka köré tekeredtek, a Grundot a hangos zeneszó mellet tapsvihar rázta meg és egy dobhártya szaggató füttyszó, elhangzott egy "Éljen az ifjú pár!" kiáltás is. Mindketten belevigyorogtak a csókba. 

***

 Miután Barabás és Kolnay leléptek, Pásztor Ádám egy kicsit közelebb húzódott az ott maradt két emberhez, vagyis Csónakoshoz és Cseléhez. A szavakat nehezen találta, nagyon fel se fogta, hogy ő okozta az előző összeveszést Pali és Zsombi között. 

 - Hé, te amúgy hallod, Hajós vagy ki vagy. Csónakos! Egész jó arcok vagytok. - A hangjában mintha kedvességet mertek volna felfedezni és abban a pillanatban jött rá Andris, hogy ez a Pásztor gyerek nem is olyan bunkó, mint azt eddig gondolták. 

 - Köszi, asszem' - próbált valamit reagálni rá, ő tényleg próbálkozott, de őszintén szólva már ő sem volt annyira józan, hogy végiggondolja, amit a Pásztor mondott. 

 - Ennek a gyönyörűséges napnak az örömére, hogy a Vörösingesek és a Pál utcaiak együtt buliztak kéne valami, ami egyesít minket - vetette fel az ötletet Ádám. 

 - Egy billog! - vágta rá Csónakos gondolkodás nélkül, és tényleg képes lett volna az éjszaka közepén átkutatni fél Pestet egy billogért, hogyha Cselének nem lett volna még bizonyos mértékű józan esze. 

 - A faternak kovácsműhelye van - pattant be melléjük Dávid is. Erősen támogatta a billog ötletet. 

 - Srácok, tudjátok egy alkoholos filcet most hamarabb találtok, például biztos vagyok benne, hogy az irodában is van, meg hogyha nagyon kedves vagyok, akkor ott a táskám meg a tolltartóm és szívesen megrajzolom nektek. - Csónakos vidáman ölelte át Cselét. Az ötletet elfogadták. 

***

 Bokának éppen ideje volt közbelépni és kezdeni valamit Nemecsekkel. Igaz, lehet, hogy ő is ivott, és az is lehet, hogy Csónakosnak akadt ki, miszerint nem szeretné Ernőt korlátozni, és ha Áts Ferivel akar inni, akkor ezt tiszteletben fogja tartani, és igyon nyugodtan Ferivel. Mégis nagyjából minden tizedik másodpercben Ernő felé tévedt a pillantása. Végül akkor döntött úgy, hogy közbe kell lépnie, amikor Nemecsek már felkelni sem tudott az asztaltól. Amíg odaért végiggondolta, hogy mit fog mondani, abban a pillanatban, hogy odaért mindent elfelejtett végül pedig Átshoz fordult. Végül is elkapta Ernőt, nem hagyta, hogy elessen, Boka pedig tisztességes volt, ezért megköszönte. Először csak leguggolt a pad mellé és úgy pillantott fel a kis szőkére. 

 - Bokaaa, rosszul vagyok - dőlt végül rá Janira, ő pedig szorosan fogta.

 - Elmenjünk a mosdóba? - Ernő nem válaszolt csak lassan bólintott. Összeszorított szemekkel támasztotta meg magát Boka vállain és próbált meg felállni. Akkor jött rá, hogyha becsukja a szemeit csak még jobban szédülni fog. - Ernő, itt vagyok, segítek - karolta át a derekát. Nehezen, de végül eljutottak a mosdóig. Nemecsek egyelőre csak letérdelt a vécé elé, még várt. 

 - Tudod, annyira sajnálom. Azt hittem, hogy majd, ha én nekiállok shotokat inni az Áts Ferivel, akkor megmutathatom neki, hogy vagyok valaki. Aztán, aztán azt hiszem kiderült, hogy én csak a Nemecsek Ernő vagyok, tudod az a kis szőke srác a Rákos utcából, aki tizenhárom évesen majdnem meghalt egy tüdőgyulladásban. Ennyit értem el. - Boka leült Nemecsek mellé, a hely szűkös volt, de nem érdekelte. 

 - Ernő, ugye tudod, hogy sokkal több van benned, mint, amit hiszel magadról. Ha te nem lennél, akkor én se. Engem te szedtél össze egészen kölyökkorunk óta. Azért tudok az lenni, aki, mert te úgy nézel rám, mintha a minden lennék, pedig valójában nélküled csak a semmi vagyok. - A torka egy kicsit összeszorult, miközben a szavakat mondta. Nemecsek csillogó szemekkel pillantott Boka felé. 

 - Jancsi, én annyira szeretlek. - Ernő szemeibe könnyek gyűltek és a vécé helyett inkább a másik mellkasának dőlt neki. Boka lassan kezdte a hátát simogatni és végül egy puszit nyomott a homlokára. 

 - Én is szeretlek, de ha lehet egy javaslatom add ki magadból, amit ki kell, aztán menjünk végre haza. - Nemecsek nem ellenkezett.

***

 Csónakos és Pásztor Ádám a falnak dőlve dohányzott, a hideg őszi levegőben a füst keveredett a meg-meglátszódó leheletükkel. Ádám elvigyorodott, ilyenkor mindig olyan gondolatok jutottak az eszébe, mint, hogy "Egy kibaszott sárkány vagyok." Csele három különböző vastagságú tűfilcet fogott a kezében és bőszen rajzolt Csónakos csuklójának belső oldalára. A választás egy lándzsára esett, amire rá van kötve egy piros-zöld zászló. Illetve feketével rajzolt és ezért csak egy szimpla zászlónak tűnt. Pásztor kezén már ott díszelgett az egyentetkó. 

 - Csaba, ez nagyon adja - szólalt meg Ádám. Csele nem tudta, hogy mit válaszoljon ezért zavartan elmotyogott egy köszit. Nem nagyon tartotta nagyra a rajztudását. Grafikus lévén szüksége volt rá. - Nem gondolkoztál még azon, hogy elmész tetováló művésznek? - kérdezett rá. 

 - A testet nem tartom vászonnak - motyogta. Évekkel ezelőtt még gondolkozott rajta, aztán végül megmaradt a grafikusnál. Elvégzett egy egyetemet és most ezzel is foglalkozik. Ideje? Nos, az viszont tényleg nem volt sok. Egy ideig még kint ácsorogtak és Csele befejezte Csónakos kezén a művét, éppen indultak volna befele, amikor elkezdett kiözönleni mindenki. 

 - Hova-hova, Papuskáim? - pillantott rájuk Csónakos. Boka jött ki utoljára az ajtón, és csukta be maga után, majd hajtotta rá a rácsot is. 

 - Megyünk haza, Ernő fáradt - mutatott az alacsonyabbik felé, akin a saját kabátján kívül Bokáé is rajta volt. 

 - Jobbulást a Szöszinek - vigyorodott el Andris. Bokáék utat törtek maguknak, elköszöntek mindenkitől és elindultak a Corvin felé. Rajtuk kívül szinte mindenki más még a Grund előtt ácsorgott, amíg valaki zavartan meg nem kérdezte, hogy akkor most mi legyen. Végül Áts Feri vette kezei közé az irányítást. 

 - After a Vörös Sárkányban! - kiáltotta el magát vigyorogva. Hogy ott mi történt? Az már egy másik történet. 

Elsők

Az első szerelem nagyon fontos... Fujj, de klisés. Szóval első dolgok, amik közül az utolsó van időben legközelebb a többi sztorihoz.

 Geréb próbálta elmagyarázni a többieknek, hogy végül miért lép ki a Grund személyzetéből, de nem kezdhette úgy, hogy "Mától a Vörös sárkányban fogok dolgozni, amúgy sziasztok!"

 Nem, ezt semmiképpen nem lehetett így, és hiába beszélte meg Nemecsekkel, aki természetesen megértette őt, akkor is kellemetlen volt a többiek szemébe nézni.

 Persze az is eléggé frusztráló volt, ha csak belegondolt, hogy a Sárkányba se fogják mindannyian örömmel fogadni. Nem számított sokat még az sem, hogy maga Áts Feri bólintott rá a jövetelére. Így is izgult az új munkahely miatt. Mikor délután elindult, végre, már ezredjére is megbánta a döntését. Nem segített az sem, hogy Bandi megjelölte őt instán egy közös képen és alá taggelte, hogy "áruló". Msnak nem is igazán tűnt volna fel, de neki igazán rosszul esett. Bár az is kitellik tőle, hogy csak viccnek szánta, de tudta, hogy nem érdemes Csónakossal rosszban lenni. Nem egyszer törte össze magát, csak azért, mert nem bírta elviseleni, ha valaki igazságtalan vele, vagy a barátaival. Most pedig ez történt. Még ő maga is érezte, hogy ez egy eléggé szemét lépés volt.

 Beérve az új munkahelyre, kiosztottak neki egy vörös inget és egy fehér kötényt. Azonnal a mélyvízbe dobták és a legforgalmasabb napon majdhogynem egyedül kellett elvinnie a forgalmat. Nagyon fáradtnak érezte magát mire véget ért hajnalban a munkaidő, de mikor kiért a friss levegőre, hirtelen felélénkült. Telefonján bekapcsolta a Jet-től az Are you gonna be my girl?-t és a fülesét a fejére rakva, max hangerőn zenélni kezdett. Egy fél utcányit sem tett meg, mikor majdnem szívrohamot kapott. Nem csoda, hogy megijedt, mikor hirtelen valaki a vállát érintette.

 - Hé, nem megölni jöttelek! - Emelte magasba Feri a kezét és fáradtan mosolygott.

 - Mit szeretnél? - Kérdezte Dezső.

 - Erre lakok. - Biccentett egy alig láthatóat, majd elindult abba az irányba.

 Geréb követte. Nyakába akasztotta a fülest, ami egy halk háttérzajt adott a sétáló párosnak.

 - Jó voltál ma. - Szólalt meg ismét Feri. - Nem bánom, hogy felvettünk.

 Dezső elmosolyodott. Boldog volt, hogy Áts megdícsérte, hiszen ezt nem mindenki mondhatja el magáról. Büszke volt, hogy elért valamit az életben.

 - Köszi. - Motyogta és nem mutatta ki, hogy mennyire jól estek neki a másik szavai.

~~0~~

 Pásztor Ádám nem volt egy beszédes ember, de mindig vannak kivételek. Például, ha este elmegy a Duna partra füvezni. Olyankor hangosan motyog és nem érdekli, ha más is hallja őt. Aznap este is így történt és csak kifeküdt a kavicsos, homokos partra.

 - Anyás, mennyi csillag! - Tátotta el a száját és felnyúlt, hogy megfogjon egyet magának.

 Kellemesen ellazította a fű és olyan dolgokat tett, amiket amúgy nem biztos, hogy mert volna.

 - Szabad a hely? - Lépett ekkor mellé egy lány és választ sem várva, lefeküdt mellé.

 Ádám még egyet szívott a cigiből, majd lassan fújta ki a füstöt.

 - Kaphatok? - Nézett rá szemüvege mögül a vendég.

 Az idősebb Pásztor gyanakodva mérte végig. Vállig érő, csapzott haja és ferdén álló szemüvege nem mondott róla túl sokat. Majdnem egy magasak voltak, és csak azután nyújtotta át a füstölnivalót, miután meglátta a lányon a Depresszió zenekaros pólót. Ezután visszadőlt és ökölbe szorított kezét kiengedte, ezzel szabadjára engedve a csillagot, amit az előbb olyan nehezen szerzett meg.

 - Éva vagyok. - Mutatkozott be a lány.

 A srác csak a felettük lévő eget bámulta. Ádám és Éva. Éva és Ádám...

 - Jó. - Mondta végül, majd egy furcsa gondolat ütött szöget a fejében. - Mennyi idős vagy?

 Az Éva nevezetű hirtelen ült fel és talán, mintha menekülni próbált volna. Azonban Ádám elkapta a bokáját, ezzel elérve, hogy a lány elessen.

 - Mit csinálsz? - Támaszkodott fel és vérző könyökére tapasztotta a kezét.

 - Van már személyid? - Vonta össze a szemöldökét a Pásztor.

 - Micsoda egy bunkó vagy! - Vágta a fejéhez Éva a szavakat és egy marék kavicsot. - Tizenhat vagyok, ha ennyire akarod tudni.

 Ádám bólintott és elengedte a bokáját. Szóval nem elég, hogy totál betépve fekszik a Dunaparton és azt sem tudja merre van előre, de még egy kiskorúnak is füvescigit adott.

 - Fasza. - Dőlt vissza és ismét a csillagokba veszett.

 Egy darabig csend volt, majd kavics csikorgás hallatszódott.

 - Hogy csináltad az előbb? - Jött a kérdés, közvetlenül a feje mellől.

 Oldalra fordulva látta, hogy Éva visszafeküdt.

 - Mit? - Pislogott a srác nagyokat.

 - Hogy engedhetted el a csillagot, miután már egyszer a tied volt? - Kérdezte értetlenül a lány.

 Ádám csak megvonta a vállát és egy dalt kezdett dúdolni.

 - "Nem neked való, még az éjszaka... Siess haza, vár a mama..."

~~0~~

 Csele meglepődött, mikor Bandi felvetette az ötletet, hogy menjenek el moziba. Persze belement, de akkor még nem tudta, hogy ez egy randinak számít. Csele naívan azt hitte, hogy a többiek is jönnek majd, de végülis teljesen logikus volt, hogy ha pénteken mennek, akkor Boka és Nemecsek nem ér rá. Ha meg ők nem jönnek, akkor Kolnayt és Barabást sem lehetett kirobbantani a Grundból. Ezt nem vallotta volna be, de csak akkor jött rá, mikor András kikérte a két jegyet a filmre. Egy pillanatra belegondolt, hogy mit is gondolhatnak róluk, de a kiszolgáló lány mosolyát látva, biztosan csak haveroknak gondolták őket. Besétáltak a terembe és elfoglalták a helyüket. Egy szokásos mozizást volt, mégis, ha Cselét megkérdezték volna aznap, hogy mi volt a film címe, vagy hogy mi volt a lényege, akkor nem tudott volna rá mást válaszolni csak azt, hogy "Csónakos András". Ugyanis, míg ment a film, ő végig a párját nézte, akivel még épphogy összejöttek. Bandi egyszer sem fordult felé, de mikor a karfára tette Csabi a kezét, ő hirtelen odakapott és összekulcsolta az ujjaikat. Így maradtak a film végéig, amivel Csele teljesen ki lett volna békülve, ha közben kapott volna levegőt. Úgy érezte magát, mintha életében először lenne szerelmes. És akkor rájött, hogy ez valóban így van. Hiszen neki Andris volt az első, akibe tényleg szerelmes volt. A többiek csak "bejöttek" neki. Andris maradt és maradni is fog. Legalábbis nagyon remélte. Annyira furcsa volt ez az érzés, de imádott szerelmesnek lenni.

 Együtt mentek utána a Grundba és Csónakos csak egyszer engedte el a kezét, amíg kinyitotta előtte az ajtót. Bent volt mindenki a szokásos boxban. Intettek Jánosnak, hogy innának valamit, és ő már rutinosan hozta a szokásos keverteket.

 - Mit néztetek végül? - Érdeklődött Boka.

 Csele meg sem lepődött, hogy tudtak róla a többiek.

 - Másnaposok kettőt.

 - Csónakost.

 A válasz egyszerre érkezett és utána csend támadt. Csele bele sem gondolt, hogy mit mondd, csak egyszerűen rávágta a választ. Andris hozzá hajolt és megcsókolta. Csabi pedig eldöntötte, hogy megint be kéne ülni a moziba, mert a film is érdekli.

~~0~~

 Kolnay elég hosszú ideig időzött el Bokáék házában, de eljött a pillanat, mikor haza kellett mennie és hiába volt csak egy metrómegálló távolságban, egyik porcikája se kívánta. Teljesen el lett volna még egy pár évig Nemecsekék ágyban, ha Csele egyszer eszébe nem juttatta volna, hogy mik is történhettek már abban a bizonyos ágyban. Valahogy azonnal mehetnékje támadt és megköszönve a húslevest, meg persze a kezelést, végre hazament. A szülei nem kérdezték hogy érzi magát. Még Boka az első nap felhívta őket, hogy ne aggódjanak. Inkább azonnal a szobájába vonult és az asztalára pakolva a pár napos mosott ruhákat, bedőlt a saját ágyába. Bevitt magával egy adag zsepit, mert az orra még mindig folyt, és bekapcsolt egy filmet, amire egyáltalán nem volt kíváncsi. Nem emlékszik mikor aludt el, már csak az rémlik neki, hogy valaki hangosan kopog. Pedig náluk nem volt szokás olyat tiszteletben tartani, hogy magáélet, így azonnal rájött, miszerint nem az itthoniak közül való az illető.
 - Gyere! - Szólt ki, hogy végre abba maradjon az ütemes kopogás.
 Az ajtó nyílt és Barabás feje kúszott be a kis résen.
 - Na, hallom haldokolsz. - Lépett be végre és vigyorogva keresztül sétált a szobán. - Gondoltam elbúcsúzok tőled.
 Kolnay feljebb csúszott az ágyon, hogy Zsombor le tudjon ülni a takaróra.
 - Már jobban vagyok. Nem szabadultok tőlem. - Vont vállat.
 - Pedig már a sírkövet is megvettem. - Szomorodott el egy pillanatra a srác, majd kicsit közelebb hajolt a beteghez és egy csókot adott a szája szélére.
 Igen, Kolnaynak egy nagyon hiányzott abban a pár napban, míg csak Boka és Nemecsek társaságát élvezhette. Azonban elhúzódott, mert nem akarta, hogy párja is megfertőződjön.
 - Csak két hete vagyunk együtt. - Gondolkodott el Barabás. - Vagy annyi se, és nem láttuk egymást egy darabig. Az viszont mégse járja, hogy már most tele van a szobád használt papírzsepikkel. Legalább szedted volna össze őket!
 Egy pimasz mosoly kíséretében várta, hogy Palinak leessen a poén és mikor megtörtént, nem bánta meg. Még szerencse, hogy a szülők már nem voltak otthon...

Másodpercek

Életképek 2... Öhm, csak ilyen kis semmiségek :) Jó olvasást!

Vörös sárkány

 A Grund egy olyan hely volt a fiúk életében, ahol kikapcsolódhattak és majdnem bármit megtehettek. Bár az ötleteik nagy részéhez nem kellett engedély, mégis akadt olyan nap, mikor Nemecsek legszívesebben csak bezárt volna, ezzel kizavarva a barátait. Nem azért, mert nem akarta, hogy ott legyenek, hanem néha már sok volt az őrültségük. Mondjuk, azóta, mióta a Vörös ingesekkel tartottak egy zártkörű bulit, kicsit mintha visszavettek volna az ilyen részeg ötletelésből. Az egyetlen pozitívuma annak a "balesetnek" végül az lett, hogy Kolnay és Barabás végre összejöttek. Azóta természetesen ez volt a téma a fiúk körében.

 - Na, és csináltátok már? - Kérdezett rá Csónakos pofátlanul, miközben vigyorogva hajtotta le az elé tett rövidet.

 - Közöd? - Vonta fel Barabás a szemöldökét, és próbált póker arcot vágni.

 András ezt győzelemként könyvelte el magában.

 - Mikor rakjátok ki facebookra? - Vigyorgott Csele is, miközben felrakta a frissen készült fotót instagramra, ahogy éppen nagyon menőn ül a boxban és iszik.

 Természetesen még fel sem nézett a telefonból, mire jött is az első szívecske, és átnézve az asztal túloldalra, Csónakos rákacsintott.

 - Soha. - Közölte Kolnay. - A ti szüleitek se örülnének, ha így tudnák meg, hogy nem lesz unokájuk.

 Csaba szinte sértődötten húzta ki magát.

 - Az én szüleim tudják, hogy meleg vagyok. Minek titkolnám? - Mondta, mire Weisz felnevetett.

 - A családod azóta tudja, hogy a másik csapatban játszol, mióta Csónakost kérted fel nyolcadikban keringőzni.

 Az egész asztal nevetett, még Csele is. Viszont másnap már kint villogott az adatlapján, hogy a családi állapota: "Bonyolult kapcsolatban".

~~0~~

 Geréb Dezső pontosan tudja, hogy milyen, ha az ember eltéved. Néha szerette a kezében tartani a dolgok menetét, de volt, mikor hagyta, hogy kifolyjon a kezei közül minden. Mikor nekivágott az utcának, amiben a Grund is volt, még nem tudta, hogy gyáva lesz belépni az ajtón. Hiszen az volt. Egy gyáva alak, aki ahelyett, hogy bocsánatot kérne, inkább elfut a problémái elől. Pár óra múlva már fogalma sem volt arról, hogy miként került a Vörös sárkányba, pedig az elmúlt hetekben mindig itt kötött ki. Egyszerűen megnyugtatta a szokványos vörös szín és az ismerős környezet. Már csak azt nem értette, hogy miért éppen a Pásztorok asztalához szegődött? Tudta, hogy ki fogják kérdezni a Grundban történtekről, és ő ahelyett, hogy gyorsan lelépett volna, már-már várta a kérdéseket.

 - Mit akartok tudni? - Sóhajtott fel azzal a tipikus "csak én voltam elég józan ahhoz, hogy emlékezzek helyettetek is" sóhajjal.

 - Mi történt közted és Áts között? - Vágott azonnal témába az idősebb Pásztor.

 Geréb nem erre számított. Azt hitte, hogy majd a saját dolguk felől fognak kérdezni, mint mondjuk, hogy miért lopták el azt a három biciklit, mikor a sajátjuk is ott volt a tárolóban, vagy hogy miért volt másnap mindenkinek egy fekete, filccel rajzolt jel a csuklóján? Nem, nekik az ő szerelmi életét kell kibeszélniük. Számíthatott volna erre.

 - Mit akartok tudni? - Pislogott laposakat, mintha fáradt volna.

 Mióta is volt itt? Ránézett az órájára és meglepődve vette észre, hogy éjfél is elmúlt. Lassan ideje lenne hazamennie.

 - Mióta tart köztetek? - A fiatalabbik testvér olyan kérdést tett fel, amire még Dezső se tudta a választ.

 A srác válla felett átpillantott a pultban álló vörösingesre, majd megvonta a vállát.

 - Ez nem válasz. - Háborodott fel Szebenics. - Inkább mondj valami kulissza titkot.

 Mint valami rossz csajos filmben, egyszerre hajoltak közelebb Gerébhez, hogy biztosan jól hallják, ha valami szaftos dologról kezd el mesélni. Dezső pedig elgondolkodott. Valami olyat kellene "felfednie" a többiek előtt, ami egyszerre mond sokat és keveset. Nem akarta kínos helyzetbe hozni se magát, se Ferit. Gondolkodnia kellett.

 - Csak annyit mondhatok - dőlt hátra a székén -, hogy Feri hasa legalább olyan kockás, mint az inge.

 Egy önelégült vigyorral a képén figyelte a többieket, ahogy az arcukon látszódik a változás, mikor felfogják a mondatát.

~~0~~

 Mert pólóban elmenni vicces lesz. Mert nem mondtak se esőt, se szelet aznapra. Kolnay soha többé nem fog bízni a magyar időjárás jelentésbe. A nemrégiben történt bicikli lopás után nem érezte túl egészségesnek magát, mivel a telefonja kilométer számlálója szerint letekertek legalább tizenöt kilométert egy este alatt, kimelegedve és természetesen trikóban. Mivel Nemecsek és Boka is részeg volt, így nem számíthatott rá, hogy valamelyik majd ráadja a pulóverét. Pedig hálás lett volna érte nagyon. Pont, mint most is. Már félúton eldöntötte, hogy ő ezt az esőzést úgyse járja meg szárazon, csak azzal nem számolt, hogy be is lázasodik az alatt a tíz perc alatt, míg a villamostól átér a metróig. A huzat se tett jót neki, ami a megállásoknál és érkezéseknél többszörösére nőtt. Talán a lázra foghatja legalább, hogy egy megállóval hamarabb leszállt és ahelyett, hogy hazaindult volna, nekivágott az esőnek. Természetesen volt célja, ami neki is csak akkor tűnt fel, mikor már megnyomta a kapucsengőt.

 - Igen? - Jött az ismerős hang a hangszóróból.

 - Bejöhetek? - Kérdezte és hirtelen kirázta a hideg.

 Egy kisebb zúgás után már nyílt is az ajtó és Boka egy esernyővel lépett mellé. Még az rémlik neki, hogy száraz ruhát kap, miután bedugják a meleg zuhany alá, majd már csak a szavak folynak össze. Leszidják, mintha csak a szülei lennének, de jobban érdekli a párna, ami végre a feje alá került. Elaludt és fél nappal később kelt fel Bokáék ágyában. Megpróbált felülni, de mindene fájt és még melege is volt. Utálta, ha melege van.

 - Felkeltél? - Állt meg János az ajtóban és a félfának dőlve figyelte barátja szenvedését.

 - Köszi. - Motyogta azért és felült, nekidöntve a hátát a falnak.

 - Megijedtünk, mikor megjelentél és össze-vissza magyaráztál mindenféle magyar hazugságokról, meg, hogy többet senkiben nem fogsz megbízni. - Mosolyodott el kicsit a másik.

 Kolnay lehunyta a szemét és újra fáradtnak érezte magát.

 - Zsepi melletted, forró tea készül és Ernő még nekiállt húslevest főzni neked. - Közölte a tényeket Boka. - Hetek óta nyaggatom azzal a levessel, de csak neked hajlandó megcsinálni.

 Kolnay még nevetett is volna ezen, ha nem akart volna meghalni a láztól. Így inkább csak visszacsúszott és hagyta, hogy ismét álmodjon.

~~0~~

 Végül Kolnay napokig vendégeskedett Nemecseknél és Bokánál, akik egyedül azt bánták már, hogy a saját ágyukba fektették a beteget. Így kénytelenek voltak a kihúzható kanapén aludni, ami éppen annyira volt elég, hogy ha szorosan összebújnak, akkor ne essen le egyikük se. Persze nem panaszkodtak a közelség miatt, inkább a kényelmetlenség volt a hátulütője az egésznek. Na, meg az, hogy hiába voltak ilyen közel egymáshoz, a váratlan vendég miatt, nem akartak semmi olyat művelni, ami felkelthetné. Az esténként ellopott apró csókok azonban a harmadik nap után, kezdtek túl kevésnek bizonyulni. Szinte már forrt körülöttük a levegő, ami azt eredményezte, hogy végül be kellett járatni a Grundban lévő iroda asztalt. Igaz, utána rengeteg papírt kellett felszedni a földről és sorrendbe rakni, de legalább már nem voltak annyira frusztráltak. Talán az ötödik napon történt (mikor megbeszélték Kolnayval, hogy másnap hazamegy), hogy Ernő akkor ért haza, mikor már Boka az ideiglenes ágyban feküdt. Fáradt és nyűgös volt a rengeteg papírmunka miatt, mégis csak egy kis gyengédségre vágyott. A nappaliba sétálva áthajolt a kanapé karfáján és egy csókot adott szerelmének.

 - Szia. - Köszönt mosolyogva.

 Boka csak hümmögött egyet. Igen, a két munkahely eléggé leszívja az energiáit, állapította meg Nemecsek. Fel akart egyenesedni, de a másik hirtelen kapott utána és húzta vissza a tarkójánál fogva.

 - Maradj. - Kérte és teljesen szembe fordult vele, így fejjel lefelé szemlélhette meg a szeplőit.

 - Le akarok zuhanyozni. - Válaszolt gyengéden Ernő és egy hirtelen ötlettől vezérelve, feldobta az ötletet. - Ha szeretnél, jöhetsz velem.

 Boka szemöldöke a homloka közepéig szaladt és egy pimasz vigyorral az arcán kérdezett rá.

 - Hogy mit mondtál? - Húzta magához közelebb, de még mielőtt összeérhetett volna az ajkuk, a konyhából jövő hang megállította őket.

 - Azt mondta, hogy a fürdőben akar dugni veled! - Lépett ki az ajtón Kolnay és hüvelyk ujját felmutatva, hatalmas vigyor kíséretében, visszavonult a hálószobába.

Felveszem a tavaszi eső bátorságom

A cím ne tévesszen meg! Én se tudom miért ez lett... Pont olyan katyvasz a fic is, mint a cím, szóval sok sikert :D Csónakos x Csele; Kolnay x Barabás; Nemecsek x Boka; Geréb x ÁtsFeri... Ahhoz képest, hogy kicsit sem az, mint ami szeretett volna lenni.. Jó olvasást ^^

~~0~~0~~

 Csónakos András nem szeret étterembe járni. Cselét azonban szereti, ezért elmegy vele. Jobban mondva "menne", ha a másik hajlandó lenne végre elindulni. Viszont ő csak áll a szobája közepén, nézi a rumlit, amit maga körül csinált (alig három perc alatt), majd szenvedő arccal nézett barátjára.

 - Mit vegyek fel? - Úgy kérdezi, mintha ez lenne a világon a legnagyobb probléma.

 Csónakos nem mond semmit, mert ismeri párját, így pontosan tudja, hogy Csele ezt tényleg úgy éli meg, mint egy világ végét. Lehetséges, hogy még azt is jobban viselné, ha közben jól nézne ki.

 - Szerintem így is tökéletes vagy. - Mosolyodik el pimaszul András, Csele meztelen felsőtestét látva.

 Ő azonban csak egy szúrós pillantással ajándékozza meg a másikat.

 - Feladom. - Sóhajt nagyot, aztán csukott szemmel benyúl a szekrénybe és az első kezébe akadó ruhadarabot magára veszi.

 - Indulhatunk. - Von vállat nemtörődöm módon.

 El akar indulni, de Csónakos hangja megállítja.

 - Álljon meg a gyászmenet, Papuskám! Ebben sehova. - Fújtat az említett és nem csak azért, mert az a lemondás a barátja szemében őt is elszomorította és még csak nem is az étterem iránti utálata miatt.

 - Most mi a baj ezzel? - Néz végig magán Csele, de mikor rájön, hogy min akadt ki párja, hangosan felnevet.

 - Nem fogsz velem mutatkozni, ha közben vörös ing van rajtad! - Köti az ebet a karóhoz a férfi.

 Csaba is rájön, hogy ezt ő sem gondolta át túlságosan és gyorsan lekapja magáról az említett darabot. A további válogatást azonban megakadályozza egy óvatos érintés, amit Csele, a gerince mentén érez és végig fut, egyenesen a csípőjére.

 - Le van foglalva az asztal. - Fordul meg az ölelésben, de már tudja, hogy neki kell majd bocsánatot kérnie a személyzettől.

 Még szerencse, hogy a tulaj a barátjuk. Így nem lesz annyira kínos, hogy ebben a hónapban már harmadszorra mondják le a foglalásukat, kitalált okok miatt.

~~0~~

 Kolnay Pál éppen a telefonját nyomkodja hatalmas koncentrációval az egyik boxban, mikor hirtelen levágódik mellé Barabás.

 - Tavaszi szél vizet áraaaszt! - Énekel hangosan, nem zavartatva magát azzal, hogy többen is vannak az étteremben rajtuk kívül.

 - Beléd meg mi ütött? - Pillant fel egy másodpercre a beszélgetésből a másikra.

 Barabás azonban csak megvonja a vállát és dúdol tovább. Nagyjából tíz percig ülnek így egymás mellett. A telefon függő és a dalos pacsirta. A hangulatot azonban megtöri, Boka megjelenése, aki toll kattogtatva lép közelebb.

 - Sziasztok! - Köszön illedelmesen. - Csónakosékról valami hír?

 - Megint dugnak, kajálás helyett. - Néz fel Kolnay vigyorogva a mobiljából.

 Boka egy hümmögéssel veszi tudomásul, aztán felveszi a rendelést. Az asztalra megint a népdalos chat kattogás hangjai szállnak, de nem zavarja ez egyiküket sem.

 - Nekünk se kellett volna eljönni. - Dönti hátra fáradtan Kolnay a fejét. - Ha Csele otthon maradhat, akkor mi minek jöttünk?

 Barabás hatalmas vigyorral mutat a férfi mosdó felé, de a másiknak csak kis idő elteltével esik le az utalás.

 - Idióta. - Morogja.

 - Máskor ők jönnek, mi meg maradunk. - Mondja egyszerűen Pali.

 Barabás erre bőszen bólogatni kezd.

 - Rájöttem, hogy titokban te szerelmes vagy belém. - Támasztja kezébe az állát és egy ártatlan mosollyal bámul a másikra.

 Kolnay elrakja a telefonját végre és csak azután válaszol Barabásnak.

 - Nem is titokban. - Hajol közelebb és egy gyors csókot váltanak mielőtt kihozzák a rendelésüket.

~~0~~

 Nemecsek Ernő nem gondolta volna, hogy ha nyit egy éttermet, akkor az ekkora siker lesz. Főleg a fiatalok körében volt nagyon népszerű a Grund nevű kis épület, ami a Pál utca és a Mária utca sarkán állt. Ernőnek azonban először a személyzetről kellett gondoskodnia. Az elején teljesen rendben volt minden, de mikor a Vörös Sárkány nevű pub is megnyílt egy utcával feljebb, akkor hirtelen már nem volt akkora forgalom és Nemecsek csak a barátaira számíthatott, mint munka erő. Boka volt olyan kedves és magára vállalta a pincér szerepet, mert azt mondta úgyis kell egy kis elterelés a Gerébbel való szakítása után. Azóta eltelt már lassan fél év és ők összeköltöztek.

 - Így meg fogsz ázni. - Lépett ki Boka a hátsó ajtón, esernyőjét a feje fölé emelve. - Nem akarsz megint beteg lenni ugye?

 Nemecsek csak halvány mosollyal az arcán bólintott nemet. Emlékezett még arra a pár évvel ez előtti megfázására, mikor kórházban kötött ki.

 - Na, gyere ide. - Húzta magához a kissé ázott testet a magasabbik.

 Egy ernyő alatt, összebújva indultak neki a haza útnak. Lassan, nem törődve a ferde pillantásokkal, végig haladtak a Corvin mozi előtt, ahol Ernő szomorúan vette észre, hogy az időjárás miatt be van zárva a kis könyves bódé.

 - Pedig meg szerettem volna venni a múltkor látott Ady kötetet. - Sóhajtott fel szomorúan.

 - Lesz majd másik. - Szorította meg Boka bíztatóan párja vállát és egy csókot nyomott a feje búbjára. - Most viszont siessünk, mert ez az eső úgy néz ki sosem fog elállni.

 Nemecseknek egyet kellett értenie. Régen volt már ilyen esős tavaszuk.

~~0~~

 Geréb Dezső ismét intett egyet, ezzel jelezve a pultnál álló Áts Ferinek, hogy még egy kört kér. Aztán míg az italra várt, szétnézett a Vörös Sárkányban. Úgy nézett ki, mint amit a filmekben láthatunk a kínai részlegeken. Mindent a vörös és fekete szín uralt. A falra hatalmas sárkány volt festve és a világítás is pirosan izzott.

 - Itt van. - Tolta elé Feri a poharat, majd a következő vendéghez sétált.

 Geréb húzóra megitta a barack pálinkát, ami még a Grund féle bort is verte minőségben. Most viszont nem az számított, hogy finom-e vagy sem. A lényeg, hogy minél hamarabb részeg lehessen. Kellett neki egy kis folyékony bátorság mielőtt odaáll Boka elé bocsánatot kérni. Persze tudta, hogy már nem fogadná vissza, hiszen ott van neki Nemecsek, de a lelki ismerete nem volt tiszta és ezt még a 60 fokos házi pálinka se tudta lemosni róla. Áruló volt. Legalábbis annak mondták és lassan kezdte ő is annak hinni magát. Pedig ő csak jobb fizetést szeretett volna, így átpártolt a Vörös Sárkányba. Itt viszont nem sokáig maradhatott. Egyre többen lettek dolgozók és egy leépítés során neki is kitették a szűrét. Miért is hitte azt, hogy amiatt, hogy pár éjszakát együtt töltött a főnökkel, majd kivételeznek vele? Természetesen nem volt képe visszakuncsorogni magát a Grundba, így hivatásos munka nélküli lett. Ma pedig végre elhatározta, hogy bocsánatot fog kérni. Ismét intett egyet, mire a vörös ingbe bújt férfi elé lépett.

 - Fizetnék. - Nyúlt bele a zsebébe, hogy kivegye a pénztárcáját.

 - A ház ajándéka. - Hajolt át a pult fölött Feri mosolyogva.

 Geréb pedig hirtelen úgy érezte, minden levegőt kiszívtak a helyiségből. Csak a férfi arca volt, ami hirtelen nagyon közel került hozzá, majd ismét távol. Feri kacsintott egyet és visszament dolgozni. Dezső pedig kábulva, kissé ittasan lépett ki a szórakozó helyről az esőbe. Hagyta, hogy arcán végig follyanak az eső cseppek. Talán mégis jelentett valamit a másiknak is az a ferde este. Az este, mikor  rájött, hogy még mindig tud érezni.