Kopp kopp kopp...

Sacinak nagyoooon sok szeretettel <3 Majd te eldöntöd a folytatást :D A többieknek pedig elöljáróban annyit, hogy Sabriel/Samifer... Még nincs eldöntve. Jó olvasást!

 Sam Winchester nagyon ritkán járt el a házibulikba, de most megígérte egyik osztálytársának, Gabrielnek, hogy eljön. Pedig tudta, hogy másnap reggel munkába kell mennie, hiszen a főnöke, Gadreel nem szereti, ha késik, vagy ha csak egy kicsivel is rosszabb teljesítményt nyújt, mint megszokhatta tőle. Előre látta, hogy mennyire fog szenvedni a mai éjszakázás miatt, de úgy volt vele, hogy nem szeretne ezen görcsölni, ezért inkább fogta a hideg sört, amit valaki az ajtóban a kezébe nyomott, és meghúzta. Keserű volt és utálta az ízét, de most nem is ez számított. A hangfalakból Imagine Dragons-tól szólt a Believer és ő leült a kanapéra, remélve, hogy osztálytársa hamar felbukkan. Gabriellel a barátságuk nem volt mindennapi. Nem is értette, hogy miért barátkozik vele az alacsony srác, de nem is firtatta. Csak örült a társaságnak. Sam volt a legjobb tanuló az iskolában, és valószínűleg az iskola történelmében is. Egész nap a könyveit bújta, nem úgy, mint szoknya és nadrágpecér bátyja. Nem járt szórakozni és igazából a mostani nyári munkahelyét is csak az anyja miatt vállalta el, mert szerinte nem volt a fiának élete.

 - "Menj és keress barátokat! Nyár van! Élvezd ki a szabadidőt!" - Mondta neki.

 Nem állt le vele vitatkozni, hogy Gabriel igenis a barátja, és hogy vannak még mások is, akikkel jóban van. Inkább csendben rábólintott a munkalehetőségre, ahova Dean juttatta be. Egy helyi étteremben kellett felszolgálnia és nagyjából az emberek jókedvét növelnie. Nem hangzik nehezen, de egy idő után már nagyon monotonnak tűnt neki a sok rohangálás. Reménykedni, hogy ha elég szépen mosolyog, akkor hagynak neki borravalót és nem próbálják meg harmadszorra is felszedni. Szemforgatva itta meg az utolsó kortyot is az üvegből, majd az órára nézett. Éjfél múlt. Eldöntötte, hogy hazamegy aludni inkább és majd holnap utána jár, hogy Gabriel miért is nem jelent meg.

~~0~~

 Gabriel el se akarta hinni, hogy Sam igent mondott az esti bulira. Azt meg végképp nem, hogy éppen ma nem fog tudni időben odaérni. Általában olyan tíz körül már ott szokott lenni mindig, de most testvérének kellett segítenie, aki randevíra készült. És hiába Sam Winchester a magas félisten várta őt egy unalmas buliban, ha közben Castiel boldogtalan. Neki a család volt az első és ezt most nagyon bánta. Mégis megtette a kerülőt és elvitte kocsival öccsét a város másik végére, ami a házuktól fél órányira volt. Aztán még vissza is kellett vezetnie és érkezés a célhoz. Úgy kapkodta a levegőt, mintha futva kellett volna megtennie a távot. Kipattant a kocsiból és az órára nézve, besietett a házba, ahonnan dübörgött a zene. Pontosan öt perccel múlt éjfél. Reménykedett, hogy Sam tényleg eljön és nem húzza ki magát megint alóla. Bár Gabriel tudta, hogy csörgött volna a telefonon, ha meggondolja magát. A készülék azonban csendben pihent a zsebében. Intett mindenkinek és magára varázsolta legszebb party-mosolyát. A fejében azonban csak egyetlen arc villogott folyamatosan. Merre lehet?
 - Szia! - Köszönt oda egyik évfolyamtársának. - Nem láttad véletlenül Samet?
 - Ciao! - Kiabálta túl a másik a zenét. - A Winchestered nemrég ment el.
 Hatalmas, mindenttudó vigyor terült szét az arcán. Az egész iskola fogadott arra, Sam vajon mikor veszi észre, hogy Gabriel mit érez iránta. Az egyik fele arra szavazott, miszerint sose fog rájönni, a másik viszont bizakodott és reménykedett benne, hogy Gabe majd mer lépni a magas srác felé. Ő azonban csak várta a megfelelő pillanatot. Mondjuk, mikor mindketten ittasak már és lehetőleg egyikük sem emlékszik majd rá. Mégis megkönnyebbülhetne a lelke, hogy kimondta. Ilyenkor egy hatalmas parasztnak érezte magát. Arra vár, hogy Sam lerészegedjen? Milyen barát ez? Szégyellte magát és inkább elvetette az ötletet.
 - Köszi azért. - Mosolygott a srácra és nagyot sóhajtva távozott.
 Visszaült a kocsiba és haza hajtott. Itt már nincs kiért maradnia.

~~0~~

 Lucifer utálta a munkahelyét. Legalábbis nyár elejéig biztosan. Pont azon gondolkodott, hogy felmond, mikor meglátta az újoncot. Ismerte őt. Sam Winchester volt az teljes haj-hosszával. Ott magasodott a pultban a zöld kis kötényben, ami kötelező volt és látszott rajta, hogy annyira szeretne itt lenni, mint ő maga. Mégis ott volt és nem tágított.
 - Hello! - Köszönt oda neki és kezet nyújtott. - Sam Winchester.
 Oh, persze, honnan tudhatná, hogy kicsoda ő?
 - Lucifer. - Vigyorgott rá és felvonta a szemöldökét.
 - Lucifer? - Kérdezte érdeklődve.
 - Csak így. - Vont vállat, majd a miniatűr raktárba lépve kivette a kötényét és nekilátott a főzésnek.
 Lehet, hogy mégis marad még pár hétig.

~~0~~

 Gabe első útja másnap a vendéglőbe vezetett, ahol kivételesen nem volt túl nagy a forgalom.
 - Szia! - Köszönt oda az éppen italt kitöltő srácnak.
 - Helló! Merre voltál tegnap? - Tért Sam azonnal a lényegre és egy kis megvetés is volt a hangjában.
 Gabriel végig nézett rajta és megállapította, hogy elég fáradtnak néz ki. Vállai megrogyva, szemei alatt karikák és arca bal oldalán egy kis csík látszódott, mintha nemrég kelt volna ki az ágyból. Valószínűleg így is történt. Haja egy gubancos copfba fogva lógott a tarkójánál.
 - Sajnálom, de Cas egész nap azért könyörgött, hogy vigyem el őt egy randira. - Szabadkozott, miután kibámulta magát.
 A Winchester csak összehúzott szemekkel rakott le elé egy szokásos fanta-kóla keveréket, ami a kedvence volt, aztán kivitte a többi italt az asztalokhoz álmosollyal. Még ez az erőltetett mimika is irigységet szült a lelkében. Nem akarta, hogy másnak adja a mosolyát. Ő akarta. Bárcsak merne lépni végre felé.
 - Dean is teljesen ki volt készülve. - Jött vissza a pulthoz. - Még az érettségin se izgult annyira, mint tegnap.
 Gabriel megnyugodott. Neki is volt testvére, és ő is maga elé helyezi Deant, hiába a világ sorsa a tét. Lehet ennél jobban szeretni valakit?

~~0~~

 Sam fáradtan köszönt el az utolsó vendégtől este kilenckor és egy laza mozdulattal megfordította a táblát az ajtón.

"Zárva"

 Visszament és felsöprögetett, majd fel is mosott. Alig várta, hogy vége legyen a napnak. Sorban kipipálta a mindennapos teendőit, majd összeszedte a dolgait. Ma ő zárt. Benézett a konyhába, hogy biztosan minden el van-e zárva, be van-e csukva, meg a szokásos dolgok. Aztán fogta a felmosós vödröt és bevitte a raktárba.
 - Azt hittem hamarabb hazamész. - Szólalt meg mögötte egy hang, mire összerezzent és majdnem eldobta a vödröt.
 - A fenébe, Lucifer! - Csattant fel a Winchester és mérgesen megfordult. - Én meg azt hittem már mindenki lelépett.
 A srác csak egy sejtelmes vigyorral válaszolt és megvonta a vállát. Sam lerakta a vödröt végre, majd el akart sétálni a másik mellett, de az meg sem moccant.
 - Kiengednél? - Kérdezte higgadtságot erőltetve magára.
 - Hmm. - Dobolt Lucifer az ajkain. - Még meglátom.
 Megpróbálta arrébb lökni, de hiába volt magasabb a másiknál, nem sikerült csak annyit elérnie, hogy égetően közel kerültek egymáshoz. Aztán az ajtótorlasz megfordult és Sam már azt hitte, hogy feladta a játszadozást, de ő csak becsukta rájuk az ajtót.
 - Ez mire volt jó? - Fújt ki egy tincset a szeméből, ami a nap folyamán kicsúszott a copfjából.
 - Ki tudja? - Nevetett fel Luci és nekidőlt az ajtónak.
 Onnan nézte, ahogy a Winchester először meglepődik, majd feladva a harcot, leül a falra szerelt ülésre.
 - Nincs ehhez kedvem. - Mondta és karba fonta a karjait, majd lehunyt szemekkel a falnak döntötte a fejét.
 Egy pár percig így maradtak. Lucifer már-már azt hitte, hogy a srác elaludt, majd egy ördögi vigyor terült szét az arcán és halkan odalépett a másikhoz. Nézte a vonásait aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajolt hozzá és megcsókolta. Sam úgy ugrott meg, mintha egy darázs csípte volna meg. Viszont nem volt ideje tiltakozni. Összefont karjai kettejük közé szorult és az erős szorítás a tarkójánnem engedte elmozdítani a fejét. Lucifer erősen tartotta és végig nyalt a másik ajkain. Ki tudja meddig jutott volna el, ha nem zavarja meg őket egy hang.

"Kopp kopp kopp!"

 Valaki arra várt, hogy bejöhessen. Lucifer mit sem törődve a másik ledöbbent képével, kilépett az ajtón.
 - Jajj, főnök! - Vigyorgott rá úgy, mint aki éppen most nyalta ki a mézes bödönt. - Hiányoztál, mint mókusnak az erdőtűz.
 - Lucifer. - Forgatta meg Gadreel a szemét. - Az a szerencséd, hogy te vagy a legjobb szakácsom.
 - Tudom. - Nevetett és kisétált a vendéglőből.
 Nem tudta, hogy miért csinálta ezt az előbb, de jól esett. Reggel is az a Gabriel, ahogy a szemét meresztette rá. Hányni akart tőle. Szerelem? Kinek kell az? Inkább csak össze akarta kuszálni a szálakat. Hiszen nem ez az ördög dolga?

A fejemben és a szívemben

Talán öt éve van meg ez a történet a fejemben, de sosem gondoltam volna, hogy pont ma kapok hozzá ihletet. Szóval a dal, amire írtam: MM - HHH

Egy kis angst, Samifer, na meg tipikus Alexás befejezésre számítsatok... Jó olvasást!

 Az eső esett, eláztatva ezzel a földön heverő testet. Megállíthatatlanul zuhogott azon a szürke napon, mikor sikerült minden szeretetet kiírtani a világunkból.

 Sam Winchester. Az ember, aki Lucifer porhüvelye volt. A testvér, aki feláldozta magát. A vadász, ki lent ragadt az ördöggel. A férfi, aki ezt még élvezte is. Igen, a fiatalabbik testvér megtudta mi az a stockholm szindróma, és nagyon szenvedett tőle. Mégis, mikor kiszabadult végre, még évek múlva is visszavágyott arra a szörnyen kínzó helyre. Legalábbis azt hitte ez hiányzik neki. Azonban, mikor Lucifer újra emberi testben szaladgált a világban, megint érezni kezdte. Nem tudta pontosan megfogalmazni mi az, de belülről marta a vadász szívét és egyre csak ette magát beljebb. Vágyott valamire, de nem merte kimondani.

 Egyik este Lucifer felbukkant Sam szobájában és csak nézte, ahogy alszik. Nem keltette fel, pedig megtehette volna. Az orra alá dörgölhette volna, hogy itt van megint és sosem fog tőle szabadulni. Hiszen tudta, hogy nem is akar. Ő maga mondta el neki egyik fájdalommal teli pillanatában, mikor éppen a csúcsra juttatta újra és újra... Azt mondta "Egy idő után hozzá szokok és talán még élvezni is fogom." Lucifer meglepetésére ez így is történt. Ami viszont zavaróbb volt, hogy ő is élvezte a kínzásokat. Viszont nem úgy, ahogy régen. Más volt megkínozni egy embert és más volt megkínozni Sam Winchestert. Míg az egyik azért könyörgött, hogy legyen vége, addig a másik azért, hogy folytassa. Ki lehet találni melyik ki volt.

 - Lucifer. - Motyogta álmában a fiatalabbik Winchester, majd a másik oldalára fordult.

 Az említett közelebb lépett és kisimított egy tincset a másik arcából.

 - Itt vagyok, Kicsi Játékszerem. - Guggolt le mellé és nem tett mást, csak nézte őt.

 Hónapokon keresztül dúlt a csata a menny és pokol között. Úgy látszott, hogy a jó elbukik. A halottak mindenhol ott voltak. Az utcákon és a házakban. Már alig maradt ember, aki harcolhatott volna.

 - Igent kell mondanunk nekik. - Mondta egy este Dean. - Hiszen ennél még a világ vége is jobb!

 Samnek sajnos egyet kellett értenie vele. Mindenkit elveszettek, akit valaha szerettek. A népességnek már csak a három százaléka volt életben és ők is már a halálért könyörögtek. Másnap reggel Dean elment megkeresni Michael-t, de nem tért vissza. Sam soha többé nem látta élve a testvérét. Úgy érezte, hogy mindennek vége. Már nem csak a valóság omlott össze, hanem a belső világa is darabokra tört. Meg kellett keresnie azt, aki még segíthet neki.

 Lucifer meglepődött, mikor az erdő közepén lépéseket hallott, de mikor a recsegéshez egy mély bariton is társult, máris jobban érezte magát.

 - Hello, Sammy. - Fordult hátra a törökülésből, hogy szemügyre vehesse vendégét. - Nagyon elszánt lehettél, ha képes voltál ide is követni engem.

 - Miért teszed ezt? - Nyögte ki a férfi.

 Nem ezt akarta mondani. Ő esküszik, hogy nem így akarta kezdeni ezt a beszélgetést. Isten rá a tanú... Isten... Ő már régóta nem foglalkozott velük. Mégis belegondolt, hogy talán egyszer csak csodatörténik és mégis meglátja, hogy mi lett az ő sárgolyójából. Sam Winchester még reménykedett.

 - Mert szórakoztató. - Válaszolt a földön ülő, ahogy felvillantak vörös szemei. - Ki akarom írtani a világról az összes szeretetet. Így muszáj megmutatnom neked ezt.

 Csettintett egyet, mire a semmiből megjelent Dean halott teste.

 - Mit tettél vele? - Oda akart szaladni testvéréhez, de nem tudott.

 - Én kivételesen semmit. - Vont vállat, mintha tényleg igaz lenne. - Csak útba igazítottam a testvéremhez, hogy igent mondhasson neki. Sajnos már nem volt elég erős egyikük se, és kölcsönösen megölték egymást.

 Felnevetett.

 - Igazából köszönetet kellene neki mondanom. - Morfondírozott, majd a megdermedt férfira nézett, mintha csak most jutott volna eszébe. - Jajj, de nem tudok, mert meghalt.

 Sam ordítani akart, de még megszólalni is alig bírt. Inkább kivárta, míg Lucifer elé sétál és egy intéssel térdre készerítette.

 - A régi szép idők. - Simított végig a félhosszú fürtökön, majd belemarkolt és úgy húzta magához egy csókra. - Kicsi Játékszerem, megpróbáltam kiírtani a szeretetet a földről, de rájöttem, hogy amíg te élsz, addig én is érezni fogom azt az átkozott érzelmet.

 A vadász szemei kikerekedtek. Szeretet. Igen, ez volt az az érzés, amit hiányolt. Lassan beleszeretett a kínzójába, pedig cseppnyi reménye sem lehetett, hogy az viszonzásra talál. Mégis, itt, egy erdő közepén, az apokalipszis közepén, az univerzum közepén, maga Lucifer vallotta be, hogy érez valamit.

 - Utálom ezt a fájdalmat itt. - Markolt a mellkasára, ahol a szívének kellene lennie.

 Mennyiszer bizonyította pedig, hogy neki nincs olyanja.

 - Tudom, hogy te is érzed. - Suttogta Sam fülébe. - Megszabadíthatlak tőle, ha akarod. Így mindketten nyerünk.

 Sam viszont még mindig nem tudott mozogni. Csak tűrte, hogy Lucifer ismét megcsókolja.

 - Kicsi Játékszerem. - Mosolygott rá utoljára, majd egy hirtelen mozdulattal benyúlt a mellkasába és kitépte a férfi szívét.

 Sam még látta, ahogy az ördög arcán végig folyik egy könnycsepp, de utána minden elsötétült.

 Elkezdett csöpögni az eső, majd idővel úgy esett, mintha még az ég is siratná a föld utolsó szeretet morzsáját. Lucifer ott állt a holttest felett és felsóhajtott. Végre megszabadult az érzéstől, ami mérhetetlenül kínozta. Jobban, mint ő valaha tette azt Sam Winchesterrel.

Következtetések

Egy kis Samiferrel szeretnék kedveskedni barátnőmnek, Sacinak, aki szemtelenül fiatal hozzám képest, de azért boldog szülinapot! ^_^

 Sam Winchester kényelmesen elterült az ágyon, miközben a laptopot az ölében pihentette. Nem tudta mit is szeretne csinálni, csak leült elé, hogy megnézze a híreket. Persze ez magával hozta, hogy közben a youtube-on zenét kapcsoljon be.

 - Fenébe! - Sóhajtott fel lemondóan, mikor meglátta a rengeteg disney-zene előzményt és megfogadta, hogy mától inkább kilép minden alkalommal, mielőtt unokahúgának odaadja játszani a gépét.

 Mondjuk így legalább szemmel tarthatta, hogy éppen mi az aktuális kedvence a kis Izabellának. Ahogy jobban szemügyre vette, jelenleg Szépség és a szörnyeteg lázban égett Dean kislánya. Ez is biztosan Castiel műve. - Mosolyodott el a gondolatra. Ő ragaszkodott, hogy ne csak Verdákon nevelkedjen fel a gyereke, mert egy kislánynak kívülről kell tudnia a mesék dalait. Persze arról szó sem volt, hogy mindezt Sam laptopja fogja bánni.

 - Baj van? - Lépett be Lucifer a szobába és elfeküdt párja mellett.

 Bár, mikor ránézett a képernyőre, nem is kellett többet kérdeznie.

 - Most már értem miért tette fel tegnap azt a furcsa kérdést. - Nevetett fel a férfi.

 - Kérdést? - Nézett rá a másik.

 Lucifer csak somolygott magában. Ez maradhatott volna a közös titkuk is a kislánnyal.

 - Na, ne kéresd magad! - Bökte oldalba a szőke hajút, de ő csak megrázta a fejét és szentül hitte, hogy így lesz a legjobb.

 Sam persze azonnal vissza akart vágni, így letéve a gépet, felpattant az ágyról és egy "Akkor megkérdezem Izát!" felkiáltással el akart indulni megkeresni rokonát. Természetesen gondolhatta volna, hogy nem lenne szabad ujjat húznia magával az Ördöggel, de abban a pillanatban ez sem érdekelte. Csak arra kapta fel a fejét, hogy az ajtóban nekiütközik valakibe.

 - Lucifer, engedj ki! - Húzta össze fenyegetőn szemöldökét a magasabbik.

 - Mert mi lesz, ha nem? - Vigyorgott rá a másik felsőbbrendűen.

 Sam nem gondolkodott túl sokat. Magához rántotta egy csókra a férfit, majd szép lassan átvette felette az irányítást. Mire Lucifer észrevette volna, párja már sehol nem volt. Megvonta a vállát és visszafeküdt az ágyba. Várt, hogy milyen hírekkel tér vissza.

 - Lucife, bácsi! - Sietett felé a kislány. - Sam bácsinak azért van olyan hosszú haja, mert ő akar lenni Belle? - Nézett rá hatalmas kék szemeivel.

 Nem sűrűn fordult elő az Ördöggel, hogy elnémul, de abban a pillanatban nem tudta azt sem, hogy melyik bolygón van. Inkább leguggolt Izabellához, hogy szemmagasságba kerüljenek, majd feltette a kérdést.

 - Hogy ki akar lenni? - Pislogott nagyokat.

 - Hát, Szépség, a meséből. - Próbálta lassabban magyarázni, hogy a másik is megértse. - Apa megmutatta nekem a mesét és mondta, hogy te vagy a Szörnyeteg, akit Sam bácsinak sikerült megszelidítenie. Így arra jutottam, hogy Sam bácsi a szépség. Akkor olyan akar lenni, mint Belle, és ezért növeszti évek óta a haját.

 Ezt olyan meggyőződéssel mondta, minthogy a Nap reggel süt, az ég meg kék. Lehet ellent mondani egy négy éves gyereknek?

 - Igen, kicsim. - Simított végig a szőkésbarna tincseken. - Pontosan ezért.

 Letörölhetetlen mosoly ült ki a kislány arcára, majd elszökdécselt.

 Nagyjából öt perc múlva, egy zavarodott Winchester lépett be a hálószobájuk ajtaján.

 - Megtudtál mindent, amire kíváncsi voltál? - Kérdezte az ágyon fekvő, de válasz nem érkezett.

 Sam egyszerűen elfeküdt a másik lábán, maga elé vette laptopját és egy pillanattal később megszólalt a jól ismert dallam.

 - Úgy néz ki, művelődnöm kell. - Nézett hirtelen a másik felé, mintha bizonygatna valamit.

 Lucifer elnevette magát, ahogy meglátta a képernyőn kiírva nagy betűkkel a címet: "Szépség és a szörnyeteg". Mindig is szerette a boldog végeket, így hagyta, hogy párja az ölében feküdve, végig nézze a mesét, míg ő a barna tincsekkel játszadozott.

 Castielnek igaza volt. Sam Winchester volt az egyetlen, akinek sikerült megszelidíteni egy szörnyeteget és ő ezt egy cseppet sem bánta.

Devil

Életem első Samifere :D Rövid és erre a dalra íródott: Zene

 A szemeim már le akartak ragadni, de akárhányszor éreztem a határt, akkor jött Ő és visszarángatott onnan. Rengeteg módszert alkalmazott a kínzásomra. Ordított, elgáncsolt, énekelt, vagy csak egyszerűen bökdösött. Az agyam már-már fel akarta mondani a szolgálatot. Sose éreztem magam ennyire kimerültnek. A vége felé nem tudtam megkülönböztetni a képzeletet a valóságtól. Feküdtem a hófehér szobában és bámultam a plafont. Lucifer törökülésben ült mellettem és egy dalt énekelt. Ismerős volt, de nem tudtam rájönni mi lehet. A szövegből pedig csak a "devil" szót tudtam kivenni. Aztán elhallgatott. Én naív pedig azt hittem, hogy végre eltűnt. Lehunytam a szemem és vártam a megváltást. Helyette azonban csak egy apró érintést éreztem a számon. Először fel se fogtam mi történik, majd hirtelen kipattantak a szemeim, hogy rögtön Lucifer vigyorgó képével találjam magam szemben. Sietve felültem és az ágy támlájához húzódtam.

 - Ez még tőleg is aljas volt. - Töröltem meg a számat a kézfejemmel.

 Ő pedig csak nevetett, majd énekelt tovább.

 - "Kiss the Devil..."

Egy beteg komédia

Szóval picit nagyon out of character, meg elvileg ember!au akarna lenni, és Lucifer - az az Nick - megfázott, Samnek kell gondját viselnie. Valahol a kapcsolatuk elején járhatnak.

 Nick alapjáraton eléggé kiállhatatlan tudott lenni a nárcisztikus személyiségzavarával, de ennek kialakulásáról ő nem tehetett, így Sam a legtöbb esetben szemet hunyt a dolgok fölött. Ellenben, amikor megfázott, na akkor tényleg nem tudott vele mit kezdeni, és legszívesebben egyenesen Deanhez menekült volna, hogy a testvérével felkereshessék pár üveg sör társaságát. Mégsem akarta otthagyni Nicket, mert még a végén képes lenne magára gyújtani a házat. Nem mintha arra alapból nem lett volna képes. 

 Sam a konyhában főzőcskézett éppen, amikor a hálószobából Nick tüsszentését hallotta. A férfi tüsszentése olyan volt, mint egy macskáé. A személyisége és egy macska valahogy összeférhetetlen volt, és akárhányszor eltüsszentette magát - márpedig most ez gyakran történt, Sam csak hitetlenül rázta a fejét és halvány mosollyal az arcán kérdezgette magától, hogy mégis miért találja őt aranyosnak. Aztán a következő pillanatban meghallotta a másik kicsit rekedtes hangját, ahogy őt szólítja. Sóhajtva tette le a kést a kezéből, és indult meg a szoba felé, az ajtófélfának dőlve nézett a szőke hajúra. Az arca sápadt, zsebkendők szanaszét dobálva, és az ágy melletti kis szekrény tele üres bögrékkel. Rendet kéne rakni - futott át az agyán, de Nick hangja nem hagyta, hogy tovább jusson a gondolatmenetben.

 - Sammy - kezdett bele negédesen. - Gyere bújj ide - kérlelte őt, de Sam csak hátat fordított neki.

 - Biztos, hogy nem. Ja, és ne hívj így - mondta, aztán szemforgatva hozzátette. - De minek is jártatom a számat, már vagy százszor elmondtam. - Nick duzzogva húzta a feje alá a párnáját. 

 - Unatkozom - jelentette ki. - Foglalkozz velem! - Sam már az orrnyergét dörzsölgette. Cserélte a másik alatt az ágyneműt, hozott neki teát - és meg is lepődött, hogy egyáltalán megitta, főzött neki, kimosta a ruháit, és esetenként meg is kegyelmezett neki, mert odabújt hozzá. Persze a betegséget nem akarta elkapni, így ezeket az eseteket a minimálisra vette. És különben sem volt benne biztos hogy Nick annyira beteg lett volna mint, aminek ő előadta azt, de ennek tetejében még parancsolgatott is. 

 - Átfogok menni Deanhez, ha így folytatod - próbált fenyegetőzni, de sajnos ez Nickre sosem hatott.

 - Úgyse hagynál itt. Tudod, nem vagyok beszámítható állapotban, főleg betegen nem. 

 - Nem tök mindegy, hogy megvagy fázva vagy sem? Mindenképp nehezen hagynálak itt egyedül - fordult végül vissza a másikhoz, akinek erre felcsillantak a szemei. Széles vigyorral az arcán paskolta meg maga mellett az ágyat. 

  - Tudom, hogy ide akarsz jönni mellém, ne álltasd magad. A kaja ráér, nem vagyok éhes. - Maga sem tudja miért, de végül belement. Az ágy másik oldalára sétált, lesöpörte a papírzsepiket, és közben némán szidta magát, amiért kiszúr magával, és neki kell összeszednie a földről a szemetet. Bemászott Nick mellé, aki szinte azonnal Sam mellkasához bújt, ő pedig kénytelen-kelletlen átölelte őt.

 - Borzasztó vagy.

 - De pont ezért szeretsz.

 - De pont ezért szeretlek.