Puskát kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz.

A lassan közelgő érettségire tekintettel... Sok sikert lányok. Apró szösz. Szeressétek. ;) payne

Izzadt a tenyerem, így körbelesve ki látja, beletöröltem a fehér blúzba. Annyira féltem a mai naptól, hogy egy szemhunyásnyit sem sikerült aludnom. Valamivel el kell tereljem a gondolataimat, mert a végén még ott a helyszínen kaptam volna infarktust.  Idegességemben dobolni kezdtem a lábamon és figyeltem a többieket mit csinálnak, hátha elterelik a gondolataimat a rám váró megmérettetésről. Dean épp egy pitét tömött a képébe boldogan, miközben Gina a lehullott morzsákat sepregette, akár valami rendmániás. Milyen rég volt már, mikor még ő is ezeket a székeken ült, rettegve, matrózblúzában izzadva. Azóta persze profi vadász... Alexa az ablakon bámult kifelé, amíg Sam a füzetből olvasta fel neki az anyagot, még egyszer, utoljára. 

Képtelen voltam elhinni, hogy itt van, eljött az érettségi napja. Lepergett előttem az itt töltött évek sokasága és még mindig nem álltam készen erre. Tudtam, hogy ez lesz az utolsó vizsga mielőtt kilépünk a nagy betűs életbe. Egyetlen dolog adott erőt, mégpedig, hogy ha sikeresen kezünkben lesz a bizonyítvány, vadászhatunk. 

- Ti következtek. - Nyitott be Castiel a büfébe. Kabátja surrogása és átható kék szemei hirtelen önbizalmat adtak. Felálltam, Alexa pedig követte a példámat. Némán sétáltunk a kivégző helyre, ami a saját osztálytermünket jelentette. 

Belépve az ajtón zsibbadni kezdett az egész testem. Kikapcsolt aggyal mentem az asztalhoz, ahol már felsorakoztak a bizottságban ülő tanárok. 

- Húzzatok egyet. Utána van fél órátok kidolgozni a tételt, majd kérjük a feleletet. - Sorolta Ildi néni a teendőket. Remegő kézzel nyúltam a fehér papírok fölé. Az egyiknél bizsergető melegség járta át a tenyerem, így önkéntelenül is megfogtam. Második világháború... elsőnek persze Dean jutott eszembe, ahogy a szemem láttára fejbe lőtte Hitlert. Az igazságot még sem írhattam...
- Gazdaság... - Hallottam meg tudat alatt egy ismerős hangot. Először úgy megijedtem, hogy elejtettem a tollat. Alexára néztem ijedten, de ő épp a bokáját bámulta rendületlenül. Tudtam, hogy Jared tele írta címszavakkal a testét, puska gyanánt.
- Lengyelország... - Suttogta a hang. Én pedig ezen a vonalon elkezdtem megírni a vázlatot. Minden egyes izgatott percnél jött egy-egy újabb szó, ami kihúzott a csávából. Végül összeállt az egész történet és magabiztosan ültem ki a tanárikar elé. Lefeleltem, amit képtelen voltam elhinni. A bizottság elnöke büszkén kihúzta magát és mosolyogva annyit mondott:
- Rég nem hallottam ilyen részletes vizsgát.
Örömködve robbantam ki az ajtón és egyenesen Cas karjaiba futottam. Éreztem, tudtam. Kezeimet átkulcsolva a ballonkabát alatt, magamhoz húzva csókot nyomtam a szájára.
- Köszönöm. - Néztem a gyönyörű szemeibe.
- Mit? - Rejtőzött arcán a szerény mosoly. Ő volt az aki a fejemben rendet tett és hozzásegített a sikeres befejezéshez. A hang az elmém mélyén...
- Tudod te azt. - Kacsintottam rá, meleg mellkasához bújva. Kezei szoborként az oldalához szorultak, de a testtartása megváltozott. Büszkén kihúzta magát és annyit mondott:
- Isten tudja csak, honnan eredt az ihlet. - Hunyorgott sokat mondóan. - Megérdemelted. - Csókolt meg lábremegősen, mire a szívem kihagyott egy ütemet. Innen hát az ihlet...