2017. augusztus 15., kedd

Simple Man - 25. fejezet


Új élet

A buszon ülve csomóztam ki a headsetemet. Zenét akarok hallgatni, a kurva isten megbassza az eget! Nem sokra rá sikeresen túljártam a fülhallgató-csomózó-manók eszén és már üvöltött is fülemben a Red Hot. Imádtam. Járt a fejem és próbáltam nem kiakadni az előzőleg ért hatásoktól. Jared, Jensen a Sereséknél. Elég durva párosítás. Azon végképp nem mertem agyalni, hogy hazaérek, összepakolok és reggel jövök vissza Gina lakásába. Találkozni fogok Misha "Laza Csávó Vagyok" Collinssal és a többiekkel. Mindig nyugodt, kissé fura embernek mutattam magam, de ebben a helyzetben én magam sem tudtam, hogy fogok viselkedni. Lehetőség szerint meg kell majd őriznem a hidegvérem. 

Otthon bőröndbe pakolásztam, alig aludtam valamit. Anyáék már tudták reggel a tervet, de a testvéreim nem. A kora hajnali napsugárral kelve indultam neki az új életemnek. Nórika feje búbjára nyomtam egy puszit, hisz ki tudja hogy fog reagálni a távozásomra. 

A kapuban állva megsimogattam a kutyát és nagy levegőt véve indultam felfelé a "hegyen" tanyázó lakásba. Próbaképp lenyomtam a kilincset, de én sem hittem el, mikor kinyílt. Nem zárkóztak be. Ledobtam a táskám és rávetettem magam barátnőmre és a kibaszott Jared Padalcki alvó alakjára. 
- Jó reggelt tubicák!
- Te mit keresel itt bazdmeg? - Ült fel Alexa kócosan, morcos tekintettel.
- Mit keresnék? Én leszek a fotós ezentúl. Misha szerzett állást. Látod? Nem szabadulsz. - Vigyorogtam a képébe, de láttam az arcán, hogy nem sikeres a feldolgozás. 
- Szia Réka. - Dörmögte Jared a párnába. - Keltsd fel Jensenéket. Benn alszanak. - Emelte meg hosszú karját és a folyosó felé irányított. 
Halk léptekkel megálltam a hálószoba ajtajában, aztán a nagy sóhajt követte a bomba. Az ágy hatalmasat roppant, Gina sikított, Jensen a fejébe húzta a párnát, engem meg rázott a nevetés.
- Hallod, meg foglak ölni. - Csitította Gina a pulzusát. - Mi a faszt keresel itt? Ki engedett be? Menj eeeeeel! - Nyavalygott.
- Rábasztál. - Tártam szét a két karom. - Misha szerzett állást, Így ma veletek utazom az Impalában. 
- Még mit nem. - Szólt közbe Jensen. 
- De édes vagy! - Mosolyogtam rá negédesen. - Azt hiszed van beleszólásod. 
- Alexa!! - Csavarta Gina maga köré a takarót. - Vidd ki innen!
- Réka gyere kifelé!
- Majd ha lesz kávém. - Jelentettem ki egyszerűen és bekapcsoltam a tv-t. Épp valami mesecsatorna ment és rögtön eszembe jutottak a testvéreim, de elhessegettem a csalódott arcukat. Meglesznek. 
- Jared, bal szekrény, felső polc. - Szenvedett a vörös hajú lány látványosan. 
- Mit ittál? - Csóváltam a fejem.
- Mit nem. - Szólt közbe Jensen. Ezek szerint elég hamar sikerült észhez térnie. Gina csak rádobott a fejére még egy párnát és felkászálódott. Kibattyogott a konyhába, én pedig követtem. Leült a kanapéra, lesápadt képpel nézte az éjjel elfogyott édesség mennyiséget.
- Képesek voltatok még enni? - Szörnyülködött. 
- Nem vertük magunkat zombiba. - Közölte Alexa szemrehányón. - Ja és csak tudd, szerelmet vallottál Jensennek. 

Nővére lesápadt, belőlem kitört a fetrengős röhögés. Elképzeltem hogyan is zajlott az egész, de inkább nem kérdeztem rá. Amíg Jared a kotyogós kávéfőzővel szenvedett, előkaptam a telefonomat és felnéztem twitterre. Ott azonnal egy telefont nyomkodó Jaredbe futottam. Több ezer like volt a képen, Lexy tette ki. Jared válasza ennyi volt: "Mást is levadászok még ma este..." Hangosan felnevettem és Alexa képébe nyomtam a telefont. Szerencsétlen olyan vörös lett, mint a pipacs. 
- Jared Padalecki! meg foglak ölni egyszer, Chuck engem, úgy segéljen. - Jelentette ki, de azért dobott rá ő is like-ot. Tovább pörgettem, Misha kommentárja azonnal szemet szúrt. "Én hol maradok? A vízparton?" Válaszoltam neki, hogy nemsokára találkozunk, ne aggódjon és ne érezze magát kirekesztve.

A kávé lassan lefőtt, Gina pár Algopyrin kíséretében le is tuszkolta a torkán. Jensen kómás feje imádni valóan édes volt, míg Jared egy fésűt hajkurászott a fürdőszobában. Mindenki szépen lassan összeszedte magát, lezuhanyzott és átöltözött üzemképesre. 

Felkaptuk a bőröndöket, bepakoltuk a kocsikba. A Merci Sereséknél maradt, mert Gina tudta, hogy nem jön haza 2 hét múlva hétvégén. Megegyeztek Jensennel, így az Impalába pakolt. Én szintén. Kikönyörögtem, hogy hagy menjek velük. 


A hátsóülésen terpeszkedve kezdett elkapni a gyomorgörcs. Izgultam, mint még soha. Tényleg találkozni fogok Mishával. Tényleg itt ülök a rohadt Impalában és mindenki más is ott lesz. 
- Fejezd már be a dobolást. - Szólt hátra Gina a fejét fogva. a másnapossága még mindig nem múlt el. Szívem szerint kinevettem volna, miközben rágyújtok egy cigire, de nem tettem meg. Túlságosan meg voltam szeppenve hozzá. Édes, édes új élet. Itt jövök!

Simple Man - 24. fejezet


Bódulat

Az este folyamán többször próbáltam bizonygatni, de senki nem hitt nekem. Pedig tudok, ismétlem: TUDOK biliárdozni. Hajnali 2-3 körül már kellően elfáradtunk. Akkor vettem észre, hogy nővérem kezdi megütni a 18. születésnapja alkalmából megivott alkoholos szintet. Nem szerettem volna, ha a történelem megismétli önmagát, így inkább kivettem a kezében lévő korsót.
- Gyere MadamTequila, menjünk haza. - Hevesen bólogatni kezdett, ami nem segített. - Jensen, tudom, hogy nem a legkellemesebb feladat, de kapard össze a barátnődet és ne feledd: volt ő már ennél rosszabb állapotban is. 
- Azt nehéz elképzelni. - Mosolygott kedvesen, de a szemei neki is piásan csillogtak. 
- Ó, hidd el. Én cipeltem haza, miután kihányta magát a derékig érő hóban. - Legyintettem és ismét orromban éreztem nővérem parfümjének illatát. Brr... sosem fogom elfelejteni. 
-  Hol van JarPad? - Nézett körbe karjában a már félig alvó lánnyal. 
- A pultnál. Menj előre és várjatok meg a kisbolt előtt. - Adtam utasításba. Figyeltem amíg épségben kiértek a bejárati ajtón, utána Jared felé igyekeztem. Nem tudtam elképzelni mit szöszmötöl annyi ideig, de ahogy odaértem, megvilágosodtam. 
- Még ebből kérnék kettőt. - Mutogatott a pultos lánynak, aki angyali mosollyal teljesítette minden kívánságát. Tisztában voltam vele, hogy valószínűleg tényleg BÁRMIT megtenne neki, így sárga szörnytől sürgetve léptem az égimeszelő mellé. A látóterébe érve meg se mukkant, csak átölelt a vállamnál és magához húzva puszit nyomott a fejem búbjára. Nesze neked Victoria. Dünnyögtem magamban és még közelebb bújtam. 
- Többiek? - Vette el a telepakolt szatyrot. 
- Kinn várnak. Gina kissé berúgott. - Sóhajtottam, amira fülig elvigyorodott és nekiindult ő is a kezem szorongatva az ajtó felé. 

A bolt előtti padon Ültek, összeborulva. Gina lába Jensen ölében és épp egy cigiért könyörgött, amire minden egyes próbálkozásra kapott egy csókot. Rögtön megértettem hogyan sikerült azonnal leszoknia. Jutalomért cserébe. 
- Kapd fel a királylányt és menjünk. - Nevetett Jared öblösen. Haza simán sikerült megérkezni, egyedül a rohadt meredek lépcső okozott akadályokat. Mikor ezt is sikeresen vettük, a konyhában mindenki leült és kifújta magát. Gina ekkor ébredt meg.
- Na, akkor most - kezdte szaggatottan - kinyitom a kanapét. Csak ki kell húzni. Aztán... Mit akartam mondani? - Súgta nekem kétségbeesetten, amitől az egész társaság elkezdett nevetni. - Ne röhögjetek! Ez mind a ti hibátok! Főleg a Tiéd! - Bökte Jensent mellkason. - Ez - mutogatott körbe - mind nem lenne, ha Te nem lennél ilyen rohadtul tökéletes! 
- Gina... - Emeltem fel a hangom. Tudtam mit érez, de nem hullarészegen kellett volna közölnie. 
- Ne Ginázz nekem! - Legyintett. - Tökéletes uraság. Itt van. - Tárta ki a két karját esetlenül. - De meddig? - Nevetett fel hisztérikusan. - Én szeretem. Tessék, kimondtam. Szeretem ezt az egyszerű, mégis utolsó porcikáig tökéletes embert. - Állt fel. - Most pedig, jó éjszakát. - Bólintott katonásan és bebotorkált a szobába. A szárító szerencsére egy helyben maradt, de az ágy hatalmas reccsenéssel adta tudtunkra, hogy épségbe megérkezett a célig. 
- Megoldjátok? - Köszörülte meg Jensen a torkát. Némán jeleztük, hogy természetes és hagytuk, hogy utána menjen. 

Csendben kihúztuk az alvásra szánt helyet, belopództam és kihoztam a másik ágyon összehajtogatott ágyneműket.
- Alszanak. - Ágyaztam meg kinn szakszerűen. 
- Rájuk fér. - Öntötte kis Jared a kocsmában vásárolt szatyor tartalmát. - Most pedig együnk és tv-zzünk. - Kapcsolta meg a hűtőn lévő gépezetet. Addig kapcsolgatta, amíg véletlenül rá nem akadtunk a Good Will Hunting-ra. Több interjúból tudtam, hogy Jared kedvenc filmje, így már én is többször megnéztem. 
Egy darabig csak bámultuk az adást, aztán előkaptam a telefonom és lefotóztam, ahogy teljes koncentrációval figyel. Kezében a telefonja, épp kitudja mit tweetelt, de eldöntöttem, hogy ezen bizony meg lesz jelölve. 


Fülig érő szájjal pötyögtem a betűket, úgy izgulva akár egy kisiskolás az első napján. Nem szerettem volna lebukni. "Egy átlagos "Hunting night" @Jared Padalecki-vel." Kiküldtem a világegyetembe és vártam a telefonja csippanását. 
Lepillantott a kijelzőre, ahol már ott világított a nevem. Felém kapta a fejét és rosszallóan megcsóválta.
- Ezért még kapni fogsz. - Valamit visszaírt, de nem hagyta, hogy megnézzem, mert ahogy elküldte, elrakta a két telefont az asztal legmesszebbi pontjára és csiki-háborút kezdeményezett. 
- Ne mááár! - Menekültem, de megfejeltem az ágytámlát. 
- Jól vagy? - Nevetett gonoszul. 
- Utállak. - Röhögtem levegő után kapkodva. 
- Szeretlek. - Mosolygott, míg teljes testével rám tehénkedett. Nem voltam képes megszólalni. Nyelt egy nagyot és a nyakába fúrtam a fejem. Hajtincsei csiklandozták az orrom, illata a tüdőmet feszítette. Ütőere az arcomon dobogott. Egyik keze a tarkómra siklott, másik a csípőm szorongatta, mintha soha nem akarna elengedni. - Komolyan mondtam. 
- Piás vagy. - Krágoktam a pólójának. 
- Még őszintébb. - Éreztem, ahogy elmosolyodik. Hittem neki. Hinni akartam. Szó nélkül megcsóváltam a fejem és még volt annyi lélekjelenlétemen pár pohár vodkával a szervezetemben, hogy a hajába túrtam és magamhoz vontam egy csókra. Reméltem, hogy érzi amit én. A bordáimon áttörő szívem dobbanását, az oxigén hiányos tüdőmet és a kolibri gyorsaságú lepkéket a gyomromban. Én is így éreztem. 

2017. augusztus 13., vasárnap

A fejemben és a szívemben

Talán öt éve van meg ez a történet a fejemben, de sosem gondoltam volna, hogy pont ma kapok hozzá ihletet. Szóval a dal, amire írtam: MM - HHH
Egy kis angst, Samifer, na meg tipikus Alexás befejezésre számítsatok... Jó olvasást!



 Az eső esett, eláztatva ezzel a földön heverő testet. Megállíthatatlanul zuhogott azon a szürke napon, mikor sikerült minden szeretetet kiírtani a világunkból.

 Sam Winchester. Az ember, aki Lucifer porhüvelye volt. A testvér, aki feláldozta magát. A vadász, ki lent ragadt az ördöggel. A férfi, aki ezt még élvezte is. Igen, a fiatalabbik testvér megtudta mi az a stockholm szindróma, és nagyon szenvedett tőle. Mégis, mikor kiszabadult végre, még évek múlva is visszavágyott arra a szörnyen kínzó helyre. Legalábbis azt hitte ez hiányzik neki. Azonban, mikor Lucifer újra emberi testben szaladgált a világban, megint érezni kezdte. Nem tudta pontosan megfogalmazni mi az, de belülről marta a vadász szívét és egyre csak ette magát beljebb. Vágyott valamire, de nem merte kimondani.

 Egyik este Lucifer felbukkant Sam szobájában és csak nézte, ahogy alszik. Nem keltette fel, pedig megtehette volna. Az orra alá dörgölhette volna, hogy itt van megint és sosem fog tőle szabadulni. Hiszen tudta, hogy nem is akar. Ő maga mondta el neki egyik fájdalommal teli pillanatában, mikor éppen a csúcsra juttatta újra és újra... Azt mondta "Egy idő után hozzá szokok és talán még élvezni is fogom." Lucifer meglepetésére ez így is történt. Ami viszont zavaróbb volt, hogy ő is élvezte a kínzásokat. Viszont nem úgy, ahogy régen. Más volt megkínozni egy embert és más volt megkínozni Sam Winchestert. Míg az egyik azért könyörgött, hogy legyen vége, addig a másik azért, hogy folytassa. Ki lehet találni melyik ki volt.
 - Lucifer. - Motyogta álmában a fiatalabbik Winchester, majd a másik oldalára fordult.
 Az említett közelebb lépett és kisimított egy tincset a másik arcából.
 - Itt vagyok, Kicsi Játékszerem. - Guggolt le mellé és nem tett mást, csak nézte őt.

 Hónapokon keresztül dúlt a csata a menny és pokol között. Úgy látszott, hogy a jó elbukik. A halottak mindenhol ott voltak. Az utcákon és a házakban. Már alig maradt ember, aki harcolhatott volna.
 - Igent kell mondanunk nekik. - Mondta egy este Dean. - Hiszen ennél még a világ vége is jobb!
 Samnek sajnos egyet kellett értenie vele. Mindenkit elveszettek, akit valaha szerettek. A népességnek már csak a három százaléka volt életben és ők is már a halálért könyörögtek. Másnap reggel Dean elment megkeresni Michael-t, de nem tért vissza. Sam soha többé nem látta élve a testvérét. Úgy érezte, hogy mindennek vége. Már nem csak a valóság omlott össze, hanem a belső világa is darabokra tört. Meg kellett keresnie azt, aki még segíthet neki.

 Lucifer meglepődött, mikor az erdő közepén lépéseket hallott, de mikor a recsegéshez egy mély bariton is társult, máris jobban érezte magát.
 - Hello, Sammy. - Fordult hátra a törökülésből, hogy szemügyre vehesse vendégét. - Nagyon elszánt lehettél, ha képes voltál ide is követni engem.
 - Miért teszed ezt? - Nyögte ki a férfi.
 Nem ezt akarta mondani. Ő esküszik, hogy nem így akarta kezdeni ezt a beszélgetést. Isten rá a tanú... Isten... Ő már régóta nem foglalkozott velük. Mégis belegondolt, hogy talán egyszer csak csodatörténik és mégis meglátja, hogy mi lett az ő sárgolyójából. Sam Winchester még reménykedett.
 - Mert szórakoztató. - Válaszolt a földön ülő, ahogy felvillantak vörös szemei. - Ki akarom írtani a világról az összes szeretetet. Így muszáj megmutatnom neked ezt.
 Csettintett egyet, mire a semmiből megjelent Dean halott teste.
 - Mit tettél vele? - Oda akart szaladni testvéréhez, de nem tudott.
 - Én kivételesen semmit. - Vont vállat, mintha tényleg igaz lenne. - Csak útba igazítottam a testvéremhez, hogy igent mondhasson neki. Sajnos már nem volt elég erős egyikük se, és kölcsönösen megölték egymást.
 Felnevetett.
 - Igazából köszönetet kellene neki mondanom. - Morfondírozott, majd a megdermedt férfira nézett, mintha csak most jutott volna eszébe. - Jajj, de nem tudok, mert meghalt.
 Sam ordítani akart, de még megszólalni is alig bírt. Inkább kivárta, míg Lucifer elé sétál és egy intéssel térdre készerítette.
 - A régi szép idők. - Simított végig a félhosszú fürtökön, majd belemarkolt és úgy húzta magához egy csókra. - Kicsi Játékszerem, megpróbáltam kiírtani a szeretetet a földről, de rájöttem, hogy amíg te élsz, addig én is érezni fogom azt az átkozott érzelmet.
 A vadász szemei kikerekedtek. Szeretet. Igen, ez volt az az érzés, amit hiányolt. Lassan beleszeretett a kínzójába, pedig cseppnyi reménye sem lehetett, hogy az viszonzásra talál. Mégis, itt, egy erdő közepén, az apokalipszis közepén, az univerzum közepén, maga Lucifer vallotta be, hogy érez valamit.
 - Utálom ezt a fájdalmat itt. - Markolt a mellkasára, ahol a szívének kellene lennie.
 Mennyiszer bizonyította pedig, hogy neki nincs olyanja.
 - Tudom, hogy te is érzed. - Suttogta Sam fülébe. - Megszabadíthatlak tőle, ha akarod. Így mindketten nyerünk.
 Sam viszont még mindig nem tudott mozogni. Csak tűrte, hogy Lucifer ismét megcsókolja.
 - Kicsi Játékszerem. - Mosolygott rá utoljára, majd egy hirtelen mozdulattal benyúlt a mellkasába és kitépte a férfi szívét.
 Sam még látta, ahogy az ördög arcán végig folyik egy könnycsepp, de utána minden elsötétült.

 Elkezdett csöpögni az eső, majd idővel úgy esett, mintha még az ég is siratná a föld utolsó szeretet morzsáját. Lucifer ott állt a holttest felett és felsóhajtott. Végre megszabadult az érzéstől, ami mérhetetlenül kínozta. Jobban, mint ő valaha tette azt Sam Winchesterrel.

Az Egyetemes és a Vadász

Igen, ez pontosan az, aminek látszik... Ne kövezzetek meg, de húsz éves létemre még mindig meg tudom nézni a Barbie meséket, így történt ez most is. Valamelyik nap ment a TV-ben és emlékszem nővéremmel mennyire szerettük. Szóval FicWar 2.0!!!  Ahova tudok csatolok zenét. Jó olvasást!

 Nem is olyan régen történt, hogy egy kis angliai városban született egy kislány. A neve Alexa Bevell lett, és nagyon szerették a szülei. Sajnos azonban nem éppen a nyugodt életükről voltak híresek, ugyanis egy nagyobb szervezethez tartoztak. Ők is Egyetemesek voltak, mint felmenőik. Ennek a hátránya, hogy kevesen érik meg az idős kort, és szegény Alexa apja is egy bevetésen vesztette életét. Lady Bevell a bánat miatt elköltözött, hogy jobb életet biztosíthasson lányának.
Eközben Amerikában, egy nő életet adott gyermekének, akiről azonnal le is mondott. Nem akarta, hogy a lánya egy sötétséggel teli világban nőljön fel, így új életet biztosított neki azzal, hogy elhagyta. Nem gondolta volna, hogy lánya, akit Ginettának nevezett el, hiába az óvintézkedés, mégis a vadászat rögös útjaira lép.
Sok év telt el. A lányok mindent megtanultak, de sose talákoztak, mégis a sors úgy hozta, hogy egy szép napon ugyan abban a városban szállt meg Gina, amiben a Bevell kúria is megtalálható volt.

A FantáziaBirodalom bemutatja:

Írta és rendezte: Lexy

 Lady Bevell gondterhelt arccal figyelte lányát, aki épp az egyik könyve felett görnyedt. Pedig hányszor rászólt már, hogy ilyenkor is húzza ki magát. Aztán elmosolyodott és otthagyta szó nélkül. Tudta, hogy nem fog tetszeni a lányának, hogy hozzá kell mennie egy vadászhoz. Hiszen neki se tetszik, de nem tehetnek mást. Mary Winchester a napokban felkereste őt, hogy még erősebbé kellene tenni az Egyetemesek és a vadászok között a békét, így felajánlotta legidősebb fiát. Nem tudta mit tegyen és még tanácsadóját, Arthur Ketch-et sem tudta elérni sehogy. Döntenie kellett, hogy mi lesz a legjobb.

~~0~~

 Mick Davies lépett be a szobába, ahol Alexa éppen az esküvői ruhájában állt a hatalmas tükör előtt.
 - Ha ez megvolt, akkor mehet a kisasszony ebédelni az édesanyjával, aztán fegyverforgatás óra, elméleti és gyakorlati is. - Sorolta a napi teendőket. - Ezek után este bevetésre mehet, de este tizenegyre haza kell érnie.
 Alexa azonban már réges régen nem oda figyelt. Azon gondolkodott, milyen lehet szabadnak lenni.

Csak egy szabad napra vágytam
Egész életemen át,
Semmit sem tenni ez lehetne a boldogság!
A sok munka, fegyver-lecke
Olyan elkeserítő
Megszabják mikor kell menni és ez rettentő!
Kevés az idő!

 Lady Bevell nyitott be a szobába.
 - Sajnálom kicsim, de tudod, hogy így még erősebb lesz a béke a két társaság között.
 - Tudom anya. - Mosolygott a nőre Alexa. - A kötelességem.
 A lány tudta, hogy annak a bizonyos vadásznak az öccse, Sam Winchester, már egy ideje itt szolgál náluk, hogy tanuljon tőlünk valamit. Anyja szerint csak kémkedés miatt jött, de ezt nem mondhatta ki nyíltan. Az egy véget nem érő háborúba fordulna.

~~0~~

Gina eközben fáradtan esett haza egyik vadászatáról. Semmit nem talált a wendigoval kapcsolatban és már abban is kételkedett, hogy ezzel a szönnyel van dolga. Jelenleg csak egyet akart: aludni. Ez pedig meg is valósult, ahogy befeküdt az ágyba.

~~0~~

 Arthur Ketch a Bevell család bizalmasa volt. Ő ellenőrizte a vének nevében, hogy helyesen járnak-e el egy ügyben, vagy szükséges a közbelépése. Most is éppen hozzájuk tart angliai utazásából, ahol előre megtervezte mit fog tenni. Hiszen amit felajánl majd Lady Bevell-nek, annak nem fog tudni ellenállni. Igen, elhatározta, hogy el fogja venni Alexát. Mivel a Bevell család a legnevesebb Amerikában, így belülről fogja elrohasztani az egészet.

(zene)
Sokat hajlongtam és markoltam, a tőrömnek nyelét
Kerek húsz év munka iszonyú adó!
Végül megtaláltam a legnagyobb aranyleleményt,
Ez a jószerencse pont nekem való!
Hősként ünnepelnek otthon, hisz a legjobb vagyok,
S van egy britlány, aki házasulandó.
Talán adhatok a családjának néhány szép napot,
Mert ez a pozíció pont nekem való!

Azonban a kúriában nem várt hírrel fogadta, Mick Davies. Dean Winchester a vőlegény nemsokára megjelenik a palotában, hogy megkérje a lány kezét. Ezt nem engedhette meg. A fejében szép lassan körvonalazódni kezdett egy ötlet.

~~0~~

 - Biztos, hogy így akarod? - Nézett Deanre a mellette ülő.
 - Bobby, komolyan... - Sóhajtott fel a vadász. - Ki az az ember, aki kényszerházassággal házasodik? Könyörgöm! A huszonegyedik században élünk!
 Bobby még morgott valamit a bajsza alatt, de valójában nagyon is egyet értett a Winchesterrel. Ő is előbb kíváncsi lett volna az egyetemes lányra, és csak utána mond bármit is. De hogy az anyja tudta nélkül menjen oda? Kész őrület. Viszont egy Winchestertől lehet mást várni?

~~0~~

Alexa a szobájában szokása szerint egy könyv fölé hajolva aludt, mikor kopogásra ébredt.
 - Szabad! - Kiáltott ki és egy hatalmas mosollyal jött rá, hogy Sam áll előtte.
 - Miss. Bevell. - Kezdte a férfi.
 - Mi ez a hivatalos hangnem? - Lepődött meg a lány.
 - Az anyja küldött, hogy közöljem a hírt, miszerint Dean lassan megérkezik.
A lány remegős sóhajjal rendezte arcvonásait. Igazis, holnap már el lesz jegyezve.
 - Sam! - Szólt a férfi után, aki éppen ki akart lépni a szobából. - Milyen ember a bátyád?
 A Winchester arcán mintha egy pillanatnyi zavar futott volna át, de válaszolt.
 - Nagyon szereti a rock zenét. - Próbált valami értékes információt keresni az agya legmélyén. - Nagyon szépen zongorázik.
 Alexa nem felelt, csak bámulta a könyvben lévő betűket. Aztán egy érintésre kapta fel a fejét.
 - Hozd a kabátod. - Mosolygott rá Sam és a lány tudta, hogy ezért a mosolyért bármit megtenne.

~~0~~

 Dean Winchester kissé meghajolva nyújtotta át a fegyvert Lady Bevell-nek, amit nászajándékként szánt.
 - Szóval mikor is kéne megejteni ezt a ceremóniát? - Lépett kissé közelebb Bobby.
 - Úgy gondolom mához egy hétre. - Válaszolt erőltetett mosollyal a nő.
 Ketch hirtelen megszédült. Az túl kevés idő, ahhoz, hogy végre hajtsa a tervét, miszerint megöli az idősebb Winchestert. Gyorsan kellett egy új terv. Méghozzá olyan, amiben Alexa nem szerepel.

~~0~~

 Gina üldözőbe vette a vámpírt, aki előtte futott. Hogy lehetett ennyire vak? Ez a lény rendesen becsapta, hiszen képes volt vele elhitetni, hogy köze sincs a támadásokhoz a fajtájának. Most pedig mindjárt meg fog lógni és tovább áll egy másik városba gyilkolni az embereket. Ekkor a lény árnyéka hirtelen a földre került. A lány pedig megtorpant.
 - Bocsánat, csak láttam, hogy el fog szökni és.. - Szabadkozott a semmiből előtűnő lány.
 Félhosszú barna haja előbukott a kapucnija alól.
 - Inkább meg kéne köszönnöm. - Mondta Gina és a holttesthez lépett. - Ginetta vagyok. Te is vadász vagy?
 - Alexa. - Mutatkozott be. - Valójában egyetemes vagyok.
 - Bárhogy is, köszönöm a segítséget. - Biccentett a vámpír felé.
 - Egyedül vagy?
 Ginát meglepte a kérdés. Persze, hogy egyedül van. Sosem volt társa, akivel együtt róhatták volna az országutat. Így csak bólintott egyet.
 - Milyen jó neked. - Sóhajtott Alexa.
 - Tudod - kezdte Gina -, ahhoz képest, hogy ugyanazért küzdünk, nagyon különbözünk. Képzeld el, mondjuk, hogy én...

Mikor forrón kel a reggelim, a McDonald's nagy árat szab!
És a fegyverekért helyettem soha senki nem szalad
Egy szabadnapért megáznék, ez bizony túlnagy ár!
Szívem gondolatban másutt jár, puha ágyban szundikál.

 - Ez nekem nagyon furcsa, mivel én meg... - Folytatta Alexa.

Mikor rántottára éhezem, én csak egyet csengetek
Nekem ezüsttálcán hozzák be, igen bármit rendelek!
És evés közben tanítanak, halk muzsika szól
De én kedvenc könyveim olvasva érezném csak magam jól!

~~0~~

 Egyik pillanatban még ott volt Sam mellett Alexa, a másikban már elfutott a egyik utcába. Szinte szívbajt kapott, mikor meghallotta a fegyver dördülését, majd meglepve vette észre, hogy nem lett semmi baja a lánynak. Sőt, igazából egy nagyon régen látott ismerős is a helyszínen volt.
 - Gina? - Nézett meglepetten a lányra.
 - Winchester? - Esett le a vörös hajú lány álla, majd a magas férfihoz futott és átölelte. - A Stanford óta nem láttalak. Mi van veled?
 Beszédbe elegyedtek és Alexa számára kiderült, hogy régen egy iskolába jártak.
 - Lassan indulni kellene vissza. - Mondta a Bevell lányra nézve. - Veled viszont még találkoznom kell valamelyik nap.
 Megint megölelték egymást.
 - Egy közös vadászat? - Vigyorgott Gina és elmodta a motel címét, ahol megszállt.
 Alexa szerint aranyos lány volt, csak ne ölelgette volna annyira Sam-et.

~~0~~

 Macskanyávogás. Egyik legédesebb álmából szakították ki Miss Bevell-t.
 - Amara? - Nézett körül a szobában, hogy megtalálja kiskedvencét.
 Azonban a hang kintről jött. Alexa lesietett a lépcsőn, majd ki az udvarra, ahol egy dobozból jött a hang.
 - Te hogy kerülsz ide? - Fel akarta emelni a cica ketrecét, de hátulról erős karok ragadták meg és az orrához rakott szertől azonnal elájult.

~~0~~

 Ketch egy hatalmas vigyor kíséretében indult meg a házba, ahova a lányt elvitette. A ház minden lénytől védett volt. Legalábbis ebben hitt a brit férfi, mikor bekopogott.
 - Megvan a lány? - Nézett az ajtóban állóra.
 - Igen. Még mindig alszik. - Vigyorgott rá az elrabló. Még a nevét sem tudta, de nem is ez volt a fontos. Az eset után úgyis elteszi lábalól. Nem tudhatják meg, hogy ő raboltatta el a nőt.
 - Itt marad, amíg le nem mondják az esküvőt. - Adta parancsba, majd felült a motorra és elszáguldott.

~~0~~

 Lady Bevell eközben ideges járta végig az összes szobát a házban.
 - Merre lehet? - Kérdezte Ketch-től.
 - Mintha lenne valami a párnáját.
 Valóban ott volt Alexa telefonja, amin egy üzenet állt.
 - Azt mondja nem akar házasodni. - Kapja a nő szája elé a kezét.
 - Azonnal küldetek utána embereket! - Lépett elő Ketch. - Még nem járhat túl messze.

~~0~~

 Természetesen a Winchester család nem volt elragadtatva a hírtől. Bobby fel-alá járkált a nagyteremben.
 - Nem létezik, hogy ennyire felelőtlen legyen a lánya! - Vágta a burkolt sértést a nő fejéhez. - Ha Alexa Bevell nem érkezik haza napnyugta előtt, akkor lemondjuk az esküvőt.
 Sam eközben a telefont tanulmányozta, és a rajta lévő SMS-t. Alexa nem használna ilyen komoly helyzetben hangulatjeleket, mégis az anyja neve mellé tett egy szívecskét. Sam Winchester kezdett gyanakodni. Mégis mikor a ház úrnőjével egyedül maradt, meglepődve hallgatta annak kérését.
 - Keress valakit a lányom helyett, amíg ő meg nem kerül. - Adta parancsba. - Valaki olyan legyen, aki tudja hogyan kell vadászni, még az se számít, ha az utcáról szedsz össze valami nőcskét. Ez a házasság mindennél fontosabb.
 Sam értette miért akadt ki ennyire a nő, hiszen ha nem tudja megoldani ezt a dolgot, akkor haza kell mennie Angliába, a lányát pedig minden egyetemes holtan akarja majd látni. Eldöntötte, hogy segíteni fog.

~~0~~

 Gina kopogásra figyelt fel. Nagyon lassan az ajtóhoz lépett fegyverrel a kezében és kinézett. Nagy sóhajjal vette tudomásul, hogy csak régi barátja, Sam áll az ajtóban.
 - Csak nem máris hiányoztam? - Vigyorgott rá.
 - Segítened kell! - Tért a férfi azonnal a lényegre. - Alexa eltűnt és el kellene játszanod a szerepét, amíg elő nem kerítem. Lady Bevell is ezt javasolta.
 - Hogy mi? - Kerekedett el a szeplős lány szeme. - Kezdjük ott, hogy egyáltalán nem hasonlítunk.
 - Az nem számít. Dean még úgyse látta a menyasszonyát.
 Ginát hirtelen érte a dolog, de nem kellett sokat győzködni. Valaimért úgy érezte segítenie kell a lánynak.
 Sam nagyon örült, hogy barátja igent mondott, így már csak a becsempészésen volt a hangsúly. Szerencsére minden gördülékenyen ment és hamar a hatalmas szobában álltak.
 - Van még itt egy kicsi baj. - Idegeskedett Gina. - Hogyan szokott Alexa viselkedni?
 - Elmagyarázom. - Mosolygott rá Sam. - A legfontosabb a brit akcentus.

Hogyha beszél, jól használja a szókincsét.
Senkire nem néz ostobán,
Két kézzel játszik zongorán!
Énekel mindig, hogyha kérik
Még, még, még!

És, és minden gyönyörű, oly nagyszerű
Ha a szobába lép, ott áll,
A férfisóhaj száll!
Egy rózsaszál, mit nem téptek le még!

Gina somolyogva nézte, ahogy átszellemült arccal magyaráz Sam valamit. Mostmár biztos volt benne, hogy barátja fülig szerelmes Alexába.

~~0~~

Bobby az órára nézett, majd ki az éjszakába.
 - Már így is többet vártunk, mint kellene. - Mondta. - Az esküvő...
 - Várjanak! - Rontott be hirtelen Sam. - Bemutatom: Alexa Bevellt.
 Dean csak nézte, ahogy a vörös lány belépked a terembe.
 - Elnézést anyám, hogy megijesztettelek. - Hajolt meg kissé Lady Bevell felé.
 - Semmi gond. - Biccentett. - Akkor hát az esküvő még áll.
 Arthur Ketch az ajtó túloldaláról hallgatta, ahogy Lady Bevell újra elrendeli az esküvőt. Ez meg hogy lehetséges? Utána kell néznie.

~~0~~

 Kopogás, már megint egy kopogásra kelt fel Gina. Hirtelen pattan fel és nyúl a fegyverért, de az nincs a párnája alatt. Aztán hirtelen rájön, hogy nem is a motelben van. Az emlékek lassan feltörtek és rendezve az arcát, beengedte az egyik szolgáló lányt.
 - A reggeli. - Hozott be egy tálcán rengeteg ételt. - Ha végzett, már jöhet is a fürdőbe. Mit tegyek a vízbe?
 - Mindent. - Ámult el egy pillanatra Gina és jóízűen nekilátott enni.
 Kicsit később már egy nagy kádban áztatta magát és azon gondolkodott, hogy meg tudná szokni a helyzetet. Mégis kissé szomorú volt, hogy az élet nem volt ilyen kegyes hozz, mint Alexához.

Látom le vagy kicsit lombozódva
Nem tagadhatod.
Így a status quo nem volt jó
Hát jobb ha feladod!

~~0~~

 Dean Winchester ismét a Bevell kúria nagytermében állt és várt. A tegnap esti találkozás óta nem tudta kiverni a fejéből a vörös nőt, akibe első pillantásba érzett valami vonzót.
 - Elnézést, hogy késtem. - Lépett be végre és a férfi számára hirtelen kivirult a világ.
 - Akkor zongorázna nekünk valamit? - Mosolygott Deanre Mrs. Bevell.
 - Csak akkor, ha a lánya énekel hozzá. - Nézett kihívóan a lányra, hogy lássa a reakcióját.
 Gina csak bólintott, hiszen nem hagyhatta annyiban. Ez a Winchester háborút indított magük között és ő örömmel állt be az ellenkező frontba.

Kedvesem, szólt a lány
Jó vagy, gyengéd és szerény.
Szívem csak, téged várt
Hát szeress énbelém!
Szép is vagy, hű is vagy
És már majdnem az enyém!

 Egész nap a birtokon sétáltak és a házban is körbevezette Gina a vadászt. Így legalább ő is megtudta mi hol van.
 - Nagyon jól éreztem magam ma. - Mondta Dean és kezet csókolt a lánynak. - Holnap találkozunk.
 Gina figyelte, ahogy távolodik az alakja és rá kellett jönnie, hogy szerelmes lett.

~~0~~

 Sam Winchester a lány keresésére indult és hamar rájött, hogy Ketch áll a rablás hátterében. Követte másnap és nem is csalódott, mikor egy romos háznál megállva, egy Egyetemessel keveredett beszélgetésbe. El akart tűnni onnan, hogy majd erősítéssel térjen vissza, de a háta mögött már ott állt egy másik ember, fegyverrel a kezében.
 - Azt hitted nem vettem észre, hogy követsz? - Nézett felsőbbrendűen a Winchesterre.
 - Ezt megkeserülöd. - Ígérte Sam, miközben lépcsőkön kellett lemennie.
Nem volt sok választása, hiszen a lőfegyver még mindig a tarkójánál volt. Aztán kinyílt előtte egy ajtó és Alexát pillantotta meg egy székhez kötözve.
 - Sam! - Nézett a férfira, majd arrébb siklott a tekintete. - Ketch? Te voltál? Miért?
 A brit csak felnevetett és Sam-et megkötöztette.
 - El akartalak venni téged, de ennek a Winchesternek a testvére közbeszólt. - Ecsetelte a tervét. - Most pedig új kiszemeltem van. Kegyed anyja.
 Alexa szörnyülködve nézte végig, ahogy Ketch gonosz kacajjal kisétál, és örökre becsukja maga után az ajtót.

~~0~~

 A kúria falai visszaverték a lenyugvó nap színeit. Dean Winchester éppen átnyújtotta a kis gyűrűs dobozt Ginának, mikor Ketch rontott be a terembe.
 - Aljas árulás történt! - Lépkedett közelebb, hiába sápadt el Lady Bevell. - Ez a lány itt nem Alexa. Ez csak egy alávaló vadász, akit a helyére tettek, hogy meglegyen tartva az esküvő. Csak egy csaló! Itt van az igazi Alexáról egy fotó.
 A brit felmutatott egy bekeretezett képet Lady Bevellről és a lányáról. Gina lesápadva nézett körül.
 - Megmagyarázom. - Fordult Dean felé. - Nem úgy van, ahogy ő mondja. Én csak...
 - Őrség! - Kiáltott Ketch. - Elvinni a lányt a lenti tömlőcök egyikébe.
 Bobby leesett állal nézett a lány után, aki hiába könyörgött, nem eresztették el.
 - Mi most jobb, ha hazamegyünk. - Morogta és Deant maga után húzva, elindult a kijárat felé.
 Egész hazaúton morgott az öreg, hogy hogyan voltak képesek ezt tenni velük az egyetemesek. Meg persze más jelzőket is használt rájuk, azonban Dean nem értette. Nem akarta, hogy igaz legyen, amit Ketch állított.

~~0~~

 Lady Bevell felkelt a székről és az egyetlen embert bámulta, aki még a teremben maradt.
 - Miért tette? - Kérdezte közelebb lépve hozzá.
 - Azért, mert nem engedhetem, hogy ennyivel megússzátok. - Villantotta elő végre a foga fehérjét. - Alkut ajánlok.
 - Nem fogok veled...
 - Nálam a lányod. - Vágott közbe felsőbb rendűen.
 - Alexa. - Ájult el majdnem a nő.
 - Pontosan. Ha élve akarod még látni valaha, akkor csak egy apróságot kérek.
 Lady Bevell bármit hajlandó lett volna megadni a lányáért.
 - Gyere hozzám feleségül.
 Csak erre nem számított. Semmi jó nem sülne ki, ha Ketch megkaparintaná az amerikai egyetemes bázist, de mégiscsak a lányáról van szó.
 - Rendben. - Hajtotta le fejét. - Hozzád megyek.

(zene)
Így hát csendüljön a zsoltár
És a gyűrűt én hozom.
Hogyha tánc kell, legyen talpalá való!
Gyere vár minket az oltár
És a nagylakodalom,
Hát brit királynőm, légy hozzám való!

~~0~~

 Alexa megtudta Sam-től, hogy mi történt azóta, hogy ő nem volt a kúriában.
 - Ki kell szabadulnunk. - Rángatta a kötelet, de a szobában rajtuk kívül tényleg csak egy szék volt, amihez a Bevell lány volt kötözve. - Ha kijutunk én esküszöm megteszek mindent, amit eddig képtelen voltam. - Ígérte meg magának.
 - Ki fogunk jutni. - Hunyta le a férfi a szemét és motyogni kezdett.
 - Sam, ha nem jutunk ki innen tudnod kell, hogy nem mentem volna hozzá a bátyádhoz. - Nyögte ki Alexa.
 - Miért? - Fordult a lány felé meglepetten.
 - Azért, mert téged szeretlek, te idióta! - Szorította össze a fogait, miközben dühösen kimondta az igazat. - Hogy nem vetted eddig észre?
 Sam nem tudott válaszolni, mert hirtelen valaki a semmiből megjelent a szobában.
 - Rosszkor jöttem, Sam? - Nézett az illető Alexára.
 - Te ki vagy? - Ijedt meg a lány.
 - A nevem Castiel. - Mutatkozott be és egy intéssel eltűntette a köteleket. - Sam hívott, hogy bajban vagytok.
 Alexa nem értett semmit.
 - Cas egy angyal. - Magyarázta Sam. - Megmondtam, hogy ki fogunk jutni.
 Egy mosollyal az arcán magához húzta a lányt és megcsókolta.
 - Szerintem mennünk kellene. - Köszörülte meg az angyal a torkát.

~~0~~

 Gina elégszer volt már bezárva ahhoz, hogy tudja, senki nem fog a segítségére sietni. Valószínűleg ezért is lepte meg annyira, mikor kattant a zár. A vörös lány az ajtó mögé lépett és onnan várta, hogy ki az, aki ennyire bátor, hogy be merjen jönni hozzá. Azonban mielőtt támadhatott volna, az árnyék már ott volt mellette és a falnak nyomta, miközben egyik kezével befogta a száját. Aztán Dean arca társult a testhez, aki mutatta, hogy csendben legyen.
 - Szóval hiszel nekem? - Nézett fel Gina a zöld szemekbe.
 - Sammy eltűnt, úgy ahogy a Bevell lány. Nem hiszem, hogy te lennél itt a rossz fiú. - Motyogta és közben figyelt, hogy jön-e valaki.
 - Főleg, hogy lány vagyok. - Mosolygott Gina, de azért követte a vadászt.
 Rá kellett jönnie, hogy bárhova követné őt.

~~0~~

 Alexa és Sam a lány szobájában jelent meg.
 - Köszönjük, Cas. - Biccentett a Winchester.
 Elindultak, hogy megkeressék Alexa anyját, de a nagyteremhez érve, félreérthetetlen hangok szűrődtek ki.
 - Esküvő? - Tátogott Alexa, majd leesett neki, hogy Ketch valóban az anyját akarja most.
 Nem tétlenkedett tovább, inkább betört a helyiségbe.
 - Elég legyen! - Kiáltott, majd mikor meglátta a döbbent britet, egyből idegesebb lett. - Ketch, ezt nem úszod meg szárazon!
 A férfi futni kezdett, de az éppen belépő Dean megállította. Bezárták egy bombabiztos helyre, amit mindennel levédtek. Ott fog meghalni, ha a Bevell családon múlik.

~~0~~

 - Anya! - Ölelte át a nőt Alexa. - Annyira féltem, hogy nem látlak többé.
 - Én is. - Mosolygott lányára.
 - El kell mondanom valamit. - Kezdett bele a fiatalabbik Bevell. - Nem akarok hozzámenni Dean-hez. Én Sam-et szeretem. Lehetséges, hogy mivel ő is Winchester, így inkább ő legyen?
 - Még válogatsz is? - Nevetett fel a Lady. - Pont, mint az anyád... Ha Mary Winchester is beleegyezik, akkor természetesen a te boldogságod az első számomra.

~~0~~

 Gina elindult kifelé, míg a többiek örültek egymásnak. Úgy érezte most jött el az ideje, hogy elhagyja a helyet.
 - Hé! - Sietett utána Dean. - Merre tartasz... Öhm, mi a valódi neved?
 - Ginetta. - Nevetett fel a szeplős. - Amúgy tovább állok. Nem ezt szokták a vadászok?
 - Azért remélem ezt megtartod. - Nyújtotta át a Winchester a kis gyűrűsdobozt.
 - Ezt nem nekem szántad. - Mosolygott szomorúan Gina.
 - Attól függetlenül, már a tied. - Vont vállat. - Remélem még találkozunk.
 Közelebb lépett és egy csókot nyomott a lány homlokára. Szívből remélte, hogy még találkozni fognak.

~~0~~

 Alexa gyönyörű fehér ruhájában, lassan sétált az oltárhoz, ahol Sam Winchester várta, hogy örökre összeköthessék az életüket és családjaikat. Számukra ez jelentette a boldogságot.

~~0~~

 Pár évvel később Dean átment a Bevell kúriába, hogy vigyázzon az unokaöccsére, de nem várt vendég kopogtatott.
 - Szia! - Köszönt Gina, ahogy az ajtóban állt, kócos hajjal. - Azt hittem Alexa fog ajtót nyitni, vagy Sam, de te se...
 Dean nem szólt semmit, még csak meg sem várta, hogy Gina befejezze a mondandóját. Magához húzta és megcsókolta. Boldog volt.

~~0~~

A boldogság mindenki számára relatív fogalom. Van akinek a viszontlátás öröme, volt akinek egy életreszóló szerelem. Az biztos, hogy mindben van közös. Mégpedig az egymás iránt érzett szerelem.

Devil Inside Him

Ezt is megéltük. Nem vagyok képes leírást adni egy szöszhöz. Csak annyit mondok: Boldog szülinapot az én drága húgocskámnak, akit az univerzumban mindennél jobban szeretek! FicWar 2.0... remélem annyira fogod élvezni ezt a furcsaságot, mint én, mikor megírtam. xoxo payne



Éreztétek már valaha, hogy van egy angyal, aki vigyáz rátok? Sosem tudhatjuk milyen alakot ölt. Egyszer egy kislányét, állatét, hontalan vénemberét. Olykor azonban életed szerelme is lehet. A vége viszont mindig ugyanaz; azt veszed észre: eladtad a lelked az ördögnek. 

~~0~~

- Tedd le azt a fegyvert Lexy! - Lépkedett felém Dean idegesen. Nem érezte, nem érthette, amit én. A könnyeim patakokban folytak végig a kipirosodott arcomon.
- Meg akarok halni! - Sikítottam kikelve magamból és a földre rogyva hintáztatni kezdtem magam. Képek peregtek előttem szüntelenül, akár egy régi film. Beesett a lyukba, meghalt, nincs többé. Tudtam, hogy Deannek is fáj, de képtelen voltam együtt érezni és az ő fájdalmával is törődni.
- Minden rendben lesz. - Ölelte át a vállam egy újabb sírógörcs kitörése közben. 

~~0~~

Két átkozott hét telt el a kirohanásom óta. Az év legszebb napjának kellett volna lennie, én mégis zombiként készülődtem. Végig vergődve a bunker folyosóján, a konyha felé vettem az irányt. Arra nem számítottam, hogy Deanen kívül mást is a helyiségben találok. A magas, kedvesen mosolygó alakját bárhonnan felismertem, ha nem gyászoltam volna hetek óta. 
- Szia Lexy. - Szólalt meg. Dean csak fülig érő szájjal vigyorgott. 
- Te nem lehetsz itt. - Kapaszkodtam meg a konyhapult szélében. Az ájulás kerülgetett, foltokat láttam. Behunyt szemmel, erősen koncentráltam, hátha csak egy újabb fájdalmas álom és mire kinyitom, eltűnik, mint a kámfor. Nem így történt. 
- Itt vagyok kedvesem. Nem álmodsz. - Duruzsolta, engem pedig hatalmába kerített és körülölelt a hangja. 
- Sam... - Lépdeltem közelebb bizonytalanul. A levegő megfagyott köztünk, míg egyesével minden arcvonásán végig simítottam. Igazinak tűnt. 
A bőre melege felnyitotta a lelkemben épített gátat és ismét homályosan láttam. A földöntúli örömöt beárnyékolta valami furcsa érzés. A szemei nem úgy csillogtak, mint régen. Valami más volt. Megváltozott. 
- Boldog születésnapot Alexa! - Ezzel az egy mondatával elfeledtette velem a kétségeimet és örömkönnyek közt úszva öleltem magamhoz.  

~~0~~

A saját sikolyomra ébredtem. Álmomban egy veszélyes, rettentő félelmetes alak, a szó szoros értelmében szorongatta a szívem. Tenyerében dobogott a vért pumpáló, életet adó szerv. Mellkasomon véres, öklömnyi lyuk tátongott. Értetlenül álltam ott és küzdöttem az életemért. Ajkán félmosoly játszott, az arcát nem láthattam. Egyetlen dolog tűnt fel és azok a vörösen izzó, vérfagyasztó szemei. 

~~0~~

A jelenbe visszatérve kerestem a mellettem fekvő alakot. Magamnak is nehezen ismertem be, de jobban szerettem, mint valaha. Lassan fél év telt el, mióta csodával határos módon visszatért hozzám. Az ágy másik fele üresen és hidegen árválkodott. Kiugró mellkasomra szorítva a tenyerem, csillapítottam magam. Belebújtam a papucsomba, köntösömbe és a folyosó szőnyegén, puha léptekkel indultam a keresésére. 

A konyhából furcsa beszélgetés szűrődött ki. Olyan volt, mintha valaki magában beszélne. Közelebb osontam az ajtóhoz, hogy jobban halljam. 
- Sammy fiú, fejezd be a hisztit. Dolgozd fel: lenyúltam. 
- Csak szeretnéd! Ha megtudja, már pedig megfogja, saját kezűleg öl meg. 
- Vak vagy, ő pedig szerelmes. Szerintem már neked is feltűnt, hogy a charme-od és az én személyiségem tökéletes párosítás. 
- Meddig akarod ezt csinálni?
- Az ördög vigye el! Nem mondtam? A végtelenségig.

Ijedtem rohantam a szobánkba, be a takaró alá. Nem tudtam mi történik, de abban biztos voltam, hogy akivel az elmúlt időszakot töltöttem, nem az én Sam Winchesterem. Szólni akartam Deannek, de a félelem megbénított. A másik ok pedig, amit nem akartam elhinni, hogy valahogy beleszerettem a vőlegényem testét birtokló szörnyetegbe.

~~0~~

Múltak a napok. Nem tudtam mi tévő legyek. Figyeltem a jeleket és közben magamban őrlődtem. Hogy lehettem ennyire elfogult, hogy nem vettem észre? Annyira vissza akartam őt kapni, hinni benne, hogy lehetséges... Hiába tért vissza, a végén mégis elveszítettem a saját hibámból. Minden éjszaka mellettem volt, nappal együtt végeztük a rutin dolgainkat, de elment, én pedig fülig belezúgtam ismét. A bökkenő az volt, sejtelmem sem volt: kibe.

~~0~~

Egy közös, forró éjszaka közepette megfagyott a vér az ereimben. "Kamu Sam" azt mondta örökké szeretni fog. Mióta visszatért, ez volt az első eset. Nem tudtam, hogy reagáljak rá. Teljesen leblokkoltam. A testem viszont - az az átkozott! - magához vonta a tarkójánál fogva és egy mély csókban részesítette.

~~0~~

Szatyrokkal megrakodva, dalolászva léptem be a bunker bejáratán. Nem az a látvány fogadott, mint amire számítottam. A nappali közepén Sam állt, egy rúnákkal kirajzolt, égő körben. Az asztalnál Rowena serénykedett, Castiel segítségével. Dean karba font kézzel, meredten bámulta az öccsét.
- Mi folyik itt? - Dobtam el a vásárlás tartalmát és odaszaladtam. 
- Lex! Maradj ott! - Dörrent Dean hangja. - Ez itt nem Sammy. 
- Miről beszélsz? - Tetettem a tudatlant. Nagyin féltem, hogy az egy testben lévő két lélekből valamelyiknek baja esik. 
- Ez itt maga a Sátán. Kiűzzük és visszatakarodik a ketrecbe.
- Nem tehetitek! - Meglepődtem a hangomon, annyira kétségbeesetten csengett. - Bárki is legyen, senkit nem bántott. Nem ártalmas.
- Vissza akarom kapni az öcsémet. Lucifer pedig megy ahová való, a Pokolba!
Az állam a padlón koppant. Még, hogy Lucifer?! Teljes sokkban vártam mi fog történni. Rowena mormogása hallatszott a háttérből, Sam meghatározhatatlan szemei vérvörösség váltak. A mellkasom szorítani kezdett. Innen minden elsötétült. 

~~0~~

Hónapok verejtékes munkájának köszönhetően, de titokban sikerült tartani. Senki nem tudta hová mentem, konkrétan én sem. Követtem az utasításokat, a nyomokat. Látnom kellett, mielőtt Mrs. Samuel Winchester leszek. Minden éjjel a vörösen izzó szempár kísértett. Le kellett zárjam. 

~~0~~

Óvatosan közelítettem a fémkalitka felé. Hátra vetett fejjel, csukott szemmel húzódott mosolyra a szája. 
- Tesoro... *kincsem - Suttogta, amitől kirázott a hideg. Tisztában volt vele, hogy az olasszal meg lehet ölni egy pillanat alatt, nem mellesleg ez volt az első alkalom, hogy sz igazi hangját hallottam.
- Szia. - Leheltem magam elé és leültem törökülésben a földre,
- Nem számítottam rá, hogy valaha újra látlak. 
- Holnap férjhez megyek. - Bukott ki belőlem. 
- Mázlista Sammy. - Csóválta a fejét szomorúan, keserű mosollyal a szája szegletében.  
- Tudni akarom miért. 
- Eleinte mókázásból. Végül azért, mert mindennél jobban kellettél. - Nem játszadozott, egyenes választ adott.
- Miért én?
- Talán, mert ördögien angyali vagy. - Döntötte fejét oldalra, úgy nézett. 
Némán figyeltem és próbáltam ezredjére is feldolgozni a tényt, miszerint maga a "legfőbb gonosz" érzelmeket táplált felém. 
- Egyetlen kérdésem maradt csak. - Nyeltem nagyot. Teljes testével az irányomba sétált és megállt a börtön rúdjainál. - Még mindig...? - Nem hagyta, hogy befejezzem, a szavamba vágott. Egyetlen apró szócskával döfött tőrt a szívembe, még egyszer, utoljára. 
- Always.

~~0~~

Ott hagytam egyedül, egy ketrecbe zárva.
Még mindig szenvedek, várok az idő halálára. 
Minden hideg, minden fagyott, belepett mindent a hó.
Az összes dolog halott, csak a hiányod állandó.

2017. augusztus 11., péntek

Álmodtam egy világot magamnak

Yeap... Szóval az történt, hogy én naaagyon sokszor emlékszem az álmaimra. Néha áldás, néha átok, de van mikor csak úgy kelek egyszerűen, hogy semmit nem értek... Ma is ez volt, és szeretnném ezt megosztani veletek. Elinvitállak titeket a fejembe, úgyhogy sok sikert! XD Remélem nem csak én nevetek rajta nagyon... Lesznek itt SPN színészek és gyerekeik, Once upon a time-os karakterek és a családom... Felelősséget nem vállalok XD



 Reggel mikor felébredtem, anya már a konyhában volt. Éppen a szencdvicseket készítette, hiszen meglepetéssel készült nekünk. Azt mondta el fog vinni minket valahova.
 - Szóval, anya? - Ültem le az asztalhoz és kérdőn néztem rá. - Merre megyünk?
 Ő nagy lelkesedéssel kezdte mesélni, hogy mi most ellátogatunk:
 - Az Alföldre! - Fordult felém mosolyogva. - Mivel a kicsi még nem látta, így gondoltam meg kéne neki mutatni. Aztán, ha itthon vagyunk, a sátor már fel van állítva a hátsókertben. Mindenki kint fog aludni.
 Egy bólintással tudomásul vettem, hogy nem jött be a tippem és mégse a Balaton a célunk ma, így összepakoltam és elindultam az öfőmmel, na meg pár osztálytársammal, kirándulni. Azonban hamar éhesek lettünk és beültünk egy mekibe, ahol természetesen utolsónak álltam be a sorba, de barátnőm (Pepi) megkért, hogy vegyem meg neki is. Ugyan azt kérte, mint én, így egyszerű dolgom volt. A kiszolgálás lassú volt és sültkrumpliból nagyon keveset adtak. Előttem pedig vagy nyolc adagot kért egy nő, de én türelmesen vártam. Mikor végre megkaptam, fizettem és lementem az alagsorba, a hűvösbe, ahol mindenki várt már rám.
 - Fagyi? - Nézett a tálcára barátnőm, mikor elé raktam a kaját.
 - Basszus! - Csaptam a homlokomra.
 Egyikünknek sem kértem, de szerencsére barátnőm felajánlotta, hogy majd ő megveszi. Így miközben kajáltunk, öfőm arról beszélt, hogy ne maradjon le senki, mert nincs időnk és sietni kell, különben elkésünk. Azonban én már régen nem rá figyeltem, hanem a mögöttem ülő két srácra, akik egy nagyon régi, foszladozó könyv felett nevettek.
 - Mi olyan vicces? - Kérdeztem, miközben hátrafordultam.
 - Semmi, csak Coelho verseket olvasunk. - Mosolyogtak rám és átnyújtották.
 Volt egy, ami a semmiről szólt, egy pedig a természetről. Egyiket sem találtam viccesnek, és ezt megpróbáltam kifejteni nekik.
 - Itt a fagyid. - Adta közben oda Pepi a kis dobozt, ami csak öntetből állt, de hát "a fagyi, az fagyi" alapon, elkezdtem kanalazni. Eközben egy fa alatt találtam magam hirtelen, és rájöttem, hogy leszakadtam a többiektől, de a két srác még mindig követett és a verseken nevetett.

*szemszög váltás, méghozzá a Once upon a time-os Emma lettem*

 Siettem fel apámhoz, mert tudtam, hogy anyának el kellett mennie Reginával egy küldetésre a varázs nélküli világba. Arra viszont nem számítottam, hogy David kifrodul önmagából, ha anya elmegy.
 - Ez is a te hibád! - Vágta a fejemhez.
 Nagyon rosszul esett, hogy ezt mondja, de közben feltűnt egy furcsa dolog a ház falán.
 - Mi ez, apa? - Néztem a dugóra, ami kiállt a falból.
 - Onnan szoktak kifolyni az érzelmeim, de anyád elzárta, így nem tudom megtalálni őt. - Csattant fel és megpróbálta kivenni. - Csak Hófehérke képes kivenni ezt az izét!
 Tovább tört-zúzott, én pedig elhatároztam, hogy megkeresem anyát.

*vissza Alexába*

 A semmiből termett előttem Hófehérke azzal a kéréssel, hogy neki mindenképpen szüksége van rám, mert keres valamit a való világban és csak én tudom megtalálni. Így vele tartottam egy hotelbe, de a két srác még mindig nevetett mögöttünk. Egy pillanatra fordultam el csak, hogy elküldjem őket a fenébe, de mire odanéztem, senki nem volt ott, majd mikor vissza a mesehősre, akkor tűnt fel, hogy ő senki a helyén. Szinte hisztérikusan kerestem őt, de nem találtam, míg végül el nem aludtam az egyik padon.
 Reggel puha ágyban találtam magam. Már meg sem lepődtem, de azért oldalra fordultam, ahol éppen egy ismerős arc nézett rám furcsán, szintén a takaró alól. Felnyögtem és a fejemre húztam a paplant, majd miután a szemem elé villant a férfi arca, lerántottam magamról és felültem.
 - Jensen Ackles??? - Néztem rá kidülledt szemekkel és nem akartam elhinni, hogy éppen egy ágyban fekszem vele.
 Ekkor egy kislány szaladt be, és rávetődött egy "apa" felkiáltással a színészre, aki mosollyal az arcán ölelte magához lányát.
 - JJ, ő itt az új nővéred. - Mutatott be a kicsinek, mire felcsillantak a szemei.
 Az első gondolatom az volt, hogy "ÚRISTEN, JJ NEM TUD MAGYARUL!", aztán legnagyobb döbbenetemre az én anyanyelvemen szólalt meg.
 - Szia! - Jött közelebb, de Jensenen is láttam, hogy félti a lányát. - Elmegyek reggelizni, utána játszhatunk, rendben?
 Némán, sokkolódva, bólintottam egyet, és végig néztem, ahogy kiugrál a szobából.
 - Mi ez az egész? - Néztem Dean megformálójára, aki úgy látszott, nem fog ma már felkelni az ágyból.
 - Danneel elment egy fotózásra. - Kezdte a magyarázatot. - JJ szomorú volt, hogy az ikrek még túl kicsik ahhoz, hogy játsszon velük, így kért tőlem egy nagytestvért. Te pedig éppen egyedül elaludtál, így gondoltam haza hozlak.
 Ezt olyan természetesen mondta, mintha tök normális lenne lopni egy testvért. Ekkor öcséimre gondoltam, akik lehet, hogy már az Alföldön vannak és eltévedtek nélkülem, de JJ túl aranyos volt ahhoz, hogy magára hagyjam, így belementem a játékba.
 Lementem megkeresni, és rájöttem, hogy egy hotelben vagyok. Három szintes volt. Alul a McDonalds, középen egy bevásárlóközpont, felül az alvós, hotel rész. Lesiettem a középsőre, ahol nagy tömeg volt, de még így is kiszúrtam apukámat, aki engem keresett.

*ismét Emma*

 Valami kínai piacon lehettünk. Regina megkeresett engem, hogy elhagyta az anyámat, így segítsek neki megtalálni. Szerencsére egy kis vérmágia után meglett és most egy bevásárlóközpontban állunk és próbálunk rájönni, hogy hol is van pontosan.

*Alexa*

 Hófehérke éppen a legjobbkor jelent meg mellettem.
 - Segítened kell! - Mondta pánikolva, majd berángatott egy nagyon koszos WC-be.
 Hirtelen előkapott a táskjából egy coca cola-s és egy nestea-s üveget, amjd a kettő keverékét a wc kagylóba öntötte.
 - Hogy lehet így éni itt? - Háborodott fel. - Tartsd az ajtót!
 Megszeppenve tettem, amit kért, így csak bámultam, hogy próbálja helyrehozni azt a szörnyűséget, amit mások illemhelyiségnek neveznek.
 A wc ajtó teteje alacsonyan volt, így pont ki tudtam nézni, hogy van-e kint valaki, de senkit nem láttam. Majd hirtelen a hangos bemondóban megszólalt egy olyan zene, ami csak apa és az én zeném. (zene) Ismét kinéztem és apukám vigyorgó arcával találtam magam szemben, ahogy int, hogy kifelé.
 Úgy éreztem, hogy Hófehérke most egyedül maradhat, ezért kisiettem hozzá.
 - Anyád mindenhol téged keres! - Szidott le. - Darius már így is nyavajog, hogy az Alföldön nem lesz wifi, szóval indulni kéne.
Szomorú voltam, hogy itt kell hagynom ezt a helyet, és ekkor eszembe jutott Jensen.
 - Előbb el kell köszönnöm JJ-től.
 Apa bólintott, hogy megértette és kisétált a kocsihoz.
 Nagy nehezen megtaláltam a szőke kislányt, aki egyik széken állva próbálta elzavarni a körülötte sündörgő kiskutyát.
 - Baj van? - Léptem mellé, és felvettem az ölembe.
 - Félek tőle. - Mutatott az állatra.
 Elmosolyodtam és elmagyaráztam neki, hogy nem kell, majd megtanítottam neki, hogy hogyan hasson a kutyusra. JJ már nem félt többet tőle, és így hárman, kézenfogva visszasétáltunk az apukájához, aki még mindig az ágyban feküdt.
 - Nekem el kell mennem, de szereztem barátot a kislányodnak. - Mosolyogtam rá és ő vissza.
 Tudtam, hogy ezzel férkőztem igazán a bizalmába, majd egy hálás pillantás után kisétáltam az épületből.
 És felkeltem....
Valószínűleg Hófehérkét megtalálták a WCben, JJ pedig boldog volt a kiskutyával.. Az öcséim pedig lehet még mindig az Alföldön vannak...

2017. augusztus 8., kedd

Aludj csak

Szóval kedves, aranyos, egyetlen nővérkém (remélem már félsz) múltkor elindtott köztünk egy háborút. Mivel ő is furcsán írt, így kötelességemnek éreztem, hogy én is így tegyek. XD Jó olvasást!

Luciana Winchester

 Olyan hideg van. - Ez az első gondolata a lánynak, aki már a földön fekszik. Csak hallgatja a körülötte lévő zajokat, majd egy ismerős arc kúszik a látóterébe. Meg akar szólalani. Bocsánatot akar kérni és elmondani, hogy nem az ő hibája, de csak a könnyek csorognak végig az arcán. Túlságosan fáj. Minden.

~~0~~

 Egy dal. Ez az első emlék, amit fel tud idézni a lány. Nem emlékszik mennyi idős lehetett, csak arra, hogy az apja dúdolja neki. "And she's buying a stairway to heaven". Igen, ez az, amit sosem fog elfelejteni.
 - Szeretlek, Luciana. - Csókolja arcon az apja és visszateszi a kiságyba.
 Ő is szereti, de nem tudja megmondani neki. Pont, mint azon a napon, ma is csak némán ad hálát annak, hogy Dean Winchester az apja.

~~0~~

 Hiába az anyja ellenkezése, Luciana akkor sem volt hajlandó normálisan kifésülni a haját. Azt mondta, hogy ha már tőle örökölte, akkor hagyja úgy. Amúgy is, Luci tudta, hogy hiába fésülködik napi ötször, a haja így is szénabogja marad.
 - Nekem tetszik. - Kelt ilyenkor mindig lánya védelmére Dean, amiért Ginától egy szúrós pillantást kapott csak.
 - Ne törd le azt a kis anyai tiszteletet, amit eddig kiharcoltam! - Vágta férje fejéhez a sérelmeket.
 Ez mindennapos vita volt a Winchester családban, így tudták, hogy nem tart sokáig a harag. Ezek után Dean-en volt a sor, hogy elvigye egyetlen gyermekét első óvodai napjára.
 - Mi lesz, ha nem lesznek barátaim? - Nézett rá apjára a kicsi riadtan, mikor megálltak az épület előtt.
 - Biztos sok lesz. - Próbált egy kis önbizalmat adni Dean. - Amúgy is, ott lesz Juni és Sammy fia, Nicholas, meg Jen és Ketch kislánya, Lexy is. Hidd el, lesz kivel játszanod.
 Luciana elmosolyodott, majd egy cuppanós puszit adva apja arcára, elszánt tekintettel, kiszállt az autóból.
 Tudta, hogy az apukája mindig ott lesz neki, még akkor is, ha valakit meg kell vernie, hogy barátkozzon vele.

~~0~~

 Az Impala lassan rákanyarodott az iskola utcájára.
 - Apa, köszi, de nem kellett volna elhoznod. - Forgatta a lány a szemét, miközben a tükörben igazította meg a sminkjét.
 - Azt akarom, hogy tudják, ki az apád, hogy legyen egy kis fogalmuk róla, mi lesz, ha kikezdenek veled. - Vigyorgott Dean.
 - Épp ettől tartok. - Sóhajtott Luci, de azért nem vallotta volna be, hogy jól esett neki, ahogy apja törődik vele.
 Leparkoltak a rengeteg autó közt, ahonnan távolról kiszúrták Nicholast és Lexyt, akik már várták a harmadik hiányzó tagot. Dean még egyszer lányához fordult.
 - Szóval, ha valaki félreérthetetlen módon flörtöl veled? - Kezdte a vallatást.
 - Előbb lövök, aztán kérdezek, vagy felhívlak és te elintézed. - Mondta a lány a betanult szöveget. - Köszi mindent.
 Mielőtt még valamit mondhatott volna az apja, kipattant a kocsiból és elindult a barátaihoz. Kicsit nyers volt, de tudta, hogy apjára mindig számíthat. Persze Chuck védje azt a szerencsétlent, aki ki mert vele kezdeni.

~~0~~

 Az első gimnáziumi nap. Szinte már szokássá vált, hogy apja viszi el az ő "szeme fényét" az új helyre, így ez az évek alatt nem változott.
 - Tudod, Luciana - kezdett bele egy történetbe Dean -, anyáddal mi is gimnáziumban találkoztunk. Én beépültem, mert állítólag egy szellem költözött a padlástérbe, de, mint utólag kiderült, csak egy részeges tanár volt, akit egy hónappal előtte kirúgtak. Mindegyis. Gina is pontosan azért jött, mert ugyanazt az ügyet akarta felgöngyölíteni, és egymásba botlottunk.
 - Apa, nem kell hazudnod. - Sóhajtott fel a lány. - Tudom, hogy már első este meglettem.
 Dean kissé, mintha zavarba jött volna, de hamar átlépett rajta és útjára engedte a lányát. Meg akarta védeni mindentől, amitől csak lehet, ebben a borzalmas világban. Bármi áron.

~~0~~

 Aznap az eső megállíthatatlanul zuhogott. A feketébe öltözött nők és férfiak egymást követve mentek el a sírig, ami pofátlanul Luciana arcába nyomta a valóságot. Az anyja meghalt. Az apja pedig magát okolta, hogy miért engedte el egyedül arra a vadászatra. Tudnia kellett volna, hogy ez fog történni. Ezt ismételgette Dean egyfolytában, még akkor is, mikor a fekete rózsát elhelyezte a koporsón. Luciana könnyei összefolytak az esővel, vörös hajából pedig csöpögött a víz. Mégse volt hajlandó esernyőt tenni a feje fölé. Úgy érezte megérdemli, hogy elázzon. Talán egy kicsit azzal hitette magát, hogy még az ég is az anyját siratja. Tudta, hogy hiába vannak ott a barátai és a családtagjai, mától lesz egy folt a lelkében, amit senki nem fog tudni befedni.
 - Hiányzol. - Tette le ő is a virágot és üresnek érezte magát.
 Még aznap összepakoltak az apjával és elhagyták a várost.

~~0~~

 Egy szinten megértette, hogy apja miért menekült el a bunkerbe, de azt, hogy neki miért kellett vele mennie és szó szerint bezárva lennie, azt sosem fogja felfogni.
 - Miért? - Tette fel ezredjére is a kérdést a plafonnak, miközben az ágyon feküdt.
 - Nem akarlak téged is elveszíteni. - Hallatszott a válasz az ajtóból, ami megugrasztotta a lányt. Nem számított társaságra. - Amint találok módot arra, hogy az összes szörnyet, démont vagy franc tudja mit bezárjuk valahova, azonnal mehetsz, amerre szeretnél.
 - Apa, ti Sam bácsival évek óta próbálkoztok, de nem sikerült. - Világosította fel a lánya a vadászt. - Miből gondolod, hogy most menni fog?
 Dean hallgatott egy ideig, majd rámosolygott Luciana-ra.
 - Szeretlek, ugye tudod? - Kérdezte úgy, mintha ez lett volna az utolsó mondat, amit közölhetett volna lányával.
 - Igen, én is téged. - Dőlt vissza az ágyra, majd hagyta, hogy apja kisétáljon.
 Szerette őt, de nem tarthatott bezárva egy Winchestert. Ha meg mégis így akarta volna, akkor miért tanította meg neki, hogy hogyan nyisson ki zárakat?

~~0~~

 Fegyvert vesz magához, majd elindul az erdőn keresztül. Még csak észre sem veszi, hogy valaki a nyomában halad. Csak akkor, mikor a férfi hang felszólal mögötte.
 - Végre apuci nélkül. - Szinte visszhangzik az erdőben.
 Luciana megpördül a tengelye körül és egy nála idősebb férfival találja szembe magát.
 - Mit akar? - Kérdezi kissé ijedten, de próbál higgadtnak tűnni.
 - A nevem, Jacob Pond. - Mutatkozik be, mintha ismernie kellett volna. - Az apád megölte az anyámat. Az egyetlen élő családtagom!
 Érezni lehetett a düht, ami belőle árad. A szeme pedig hirtelen felvillan és mintha csak egy róka nézne Lucira.
 - Te egy kitsune vagy. - Állapítja meg és gyorsan végig pörgeti a fegyvereket, amik képesek megölni ezt a lényt.
 - Pontosan. - Bólogat és elkezdi körbejárni a lányt. - Megesküdtem, hogy Dean Winchester nem élhet boldogan. Meg fogom ölni a családját, pont úgy, ahogy ő tette velem. Tudod, nagyon hasonlítasz anyádra.
 Luciana körül hirtelen megfordult a világ. Nem, az nem lehetséges, hogy ő tette.
 - Pedig én voltam. - Válaszol a gondolatban feltett kérdésre.
 A lány agyát hirtelen ellepi valami köd és felemelve a pisztolyt, lő egyet.
 - Az ellenem nem hatásos. - Nevet a lény, majd hihetetlen sebességgel előtte terem. - Kár lesz érted, de a bosszú, az bosszú.
 Végig simít a ledermedt lány arcán, majd előkapva a tőrt, szíven szúrja.
 Luciana nem érez mást, csak a hideget, ami egészen elborítja a testét. Majd lövéseket hall és dulakodást. Próbálja kivenni az alakokat, akik küzdenek egymással. Mégis Luci úgy érzi, hogy a világ átfordult. Utoljára az anyja temetésén érezte ezt az ürességet.
 Olyan hideg van. - Ez az első gondolata a lánynak, aki már a földön fekszik. Csak hallgatja a körülötte lévő zajokat, majd egy ismerős arc kúszik a látóterébe. Meg akar szólalani. Bocsánatot akar kérni és elmondani, hogy nem az ő hibája, de csak a könnyek csorognak végig az arcán. Túlságosan fáj. Minden.
 - Kicsim, ne csináld ezt! - Hallja meg egy üvegbúrán keresztül apja hangját, aki zokogva öleli magához.
 Szereti őt, de nem tudja elmondani neki. Ez a legrosszabb az egészben. És az a lehetetlenül hideg dolog, ami a szívébe fúródott.
 Halkan jut el a tudatáig a dal, ami az első emléke volt. "There's a feeling I get, When I look to the west, And my spirit is crying for leaving."
 Ez a gyönyörű dal, mosolygásra készteti Lucianat.
 Ez a gyönyörű dal, emlékezteti mindarra, ami történt velük.
 Ez a gyönyörű dal, amire szülei reggelente a konyhában táncoltak.
 Ez a gyönyörű dal, az utolsó emléke, mielőtt meghal.