2018. augusztus 9., csütörtök

Félig csókolt csók

A vers, amire írtam: Ady Endre: Félig csókolt csók. A dal, amire írtam: Wunderlich József - Szemed mögé... Hogy miért írtam? Azt nem tudom! :) Jó olvasást! (amúgy valamelyik PUF páros, de még nem tudom melyik)

Egy félig csókolt csóknak a tüze 
Lángol elébünk. 
Hideg az este. Néha szaladunk, 
Sírva szaladunk 
S oda nem érünk.

 Valószínűleg az volt a baj kettejük kapcsolatával, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Minden egyes alkalommal, mikor egymáshoz értek, egyszerre kívánták és utálták egymást. Az első csókjuk hideg volt, mint a jég és először úgy gondolták, hogy fel tudják majd egymást olvasztani. Azonban a szívük továbbra is mozdulatlanul hevert bordáik között, melyekre fel voltak vésve a ki nem mondott "szeretlek"ek. Hiába próbáltak elmenekülni a gondolataik közé, ha a másik oda is követte és a végén egymás karjaiban talált rájuk a reggel. Szemükben a megbánás csillant fel, majd szó nélkül indultak neki egy újabb fájdalmakkal teli napnak, hogy aztán a hold sugarai kárörvendően nézze végig esti csatájukat és azt a bizonyos félig csókolt csókot, melyet minden alkalommal megadtak a másiknak.

Hányszor megállunk. Összeborulunk. 
Égünk és fázunk. 
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér, 
Ajkad csupa vér. 
Ma sem lesz nászunk.

 Hiába erőlködtek, nem tudtak érezni egymás iránt olyat, amivel a másik elégedett lenne és ezt pontosan tudták. Mindeketten ugyan azzal a gondolattal keltek és feküdtek, mint a másik. Miért teszik ezt? Erre viszont nem tudták a választ és inkább meghaltak egymás mellett, minthogy szenvedjenek a másik nélkül. A barátok nem segítettek rajtuk, ezt saját erőből kellett megoldaniuk, és mikor már azt hitték mindennek vége, meghallották azt az apró hangot. Nem volt több, mint egy éjszakai nesz, mégis reményre adott okot. Egyikük szívén a jég olvadásnak indult, ezzel utat engedve a dobbanás hangjainak. Észre sem vették mennyire fontosak lettek egymásnak, vagy csak nem akarták felfogni. Könnyebb volt a másikat utálni, mint elővenni gondolataik legmélyéről a vallomásokat, melyeket évek alatt gyűjtöttek össze, és ami lassan benőtte az egész lényüket, hogy aztán úgy haljanak meg, hogy sosem adták meg a másiknak, amire vágyott.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen 
Megbékült holtak, 
De kell az a csók, de hí az a tűz 
S mondjuk szomorún: 
Holnap. Majd holnap.

 Mégis minden hiábavaló, ha csak egyikük szívhúrjai pendültek meg. Ugyan úgy fojtatták életüket közösen, mint az előző években, mégis valami megváltozott. Nem tudták pontosan micsoda, de a világ mintha megérezte volna, hogy itt történt valami. Még mindig utálták egymást, de ha lehetséges, már nem annyira, mint régen. Már túl régóta voltak együtt, hogy megpróbáljanak külön élni. Nem volt kedvük másik párt keresni maguknak. Bár egyikük sem sejtette, hogy ki szíve olvadt fel hamarabb. Nem volt erejük kockáztatni, pedig az idő elteltével még mindig csak egy hangot hallottak. Dudum... Dudumm...
 - Szakítani kéne. - Morogta a sötét szemű a másiknak, miközben mélyen magába szívta tusfürdője illatát.
 A másik ásított egyet, majd csak azután válaszolt.
 - Majd holnap. - Helyeslőn bólogatott, majd átfordult a másik oldalára, hogy háttal legyen a szép arcúnak, aki ezek után csak óvatosan a derekára fonta kezét.
 Szinte egyszerre aludtak el és fel sem tűnt nekik, hogy az, amit eddig egyetlen szívhangnak gondoltak, valójában egy tökéletesen összeillő pár volt, mely kiegészítette egymást, hogy sose lehessenek egyedül.

2018. július 21., szombat

Hiányoztál

Szóval feléledtem havaimból, és nagggyon spoileres, naggyon rövid
Voltron ficet hoztam nektek. De nem tudtam megállni, hogy
ne írjak velük semmit, szóval itt egy Shadam/Adashi. (Köszi SDCC)
Jó olvasást! Pepi~

A kép ungodly-audrey munkája


 Azt mondta, hogy nem lesz ott, amikor visszatér. Szó nélkül hagyta, hogy elmenjen, és soha többet nem akarta látni. Végül is itt hagyta őt egyedül, nem? Úgy érezte, nem lesz képes megbocsájtani neki. Aztán minden hirtelen történt, és egyszer csak ott volt ő is.
 Megváltozott.
 A sötét, fekete fürtök fehéren fénylettek a távolban. Egy páncél-szerűséget viselt, fekete színekben. Óriási oroszlán formájú robotok mellett álltak. Keith vele volt. Meg néhány ismerős arc a garrisonról, és még néhány olyan, akit életében nem látott, de nem is teljesen voltak emberiek. 
 Évek teltek el. Azt hitte, hogy végképp elvesztette és most ott áll előtte, de mégis, mintha egy szakadék lenne közöttük. Elakar menni onnan, nem érti mit keres itt. A lábai nem hagyják.
 Shiro mintha kiszúrná őt a tömegben, egy darabig egyikük sem mozdul, aztán végül ő indul el felé. Elfut. 
 Méterekkel arrébb éri őt utol, elkapja a karját, maga felé fordítja őt. Egyikőjük se tudja, mit mondjon, csak állnak egymással szemben. 
 - Sajnálom - szólal meg végül. Mérges lesz a szavak hallatára. Miért Takashi kér bocsánatot. Neki kéne. 
 - Annyira hülye vagy - nyögi ki végül. - Aggódtam érted, pedig minden porcikám ellenkezett ellene, aztán azt hittem meghaltál, és akkor elvesztettem az összes reményt, most meg itt vagy előttem és szinte el sem hiszem - hadarja a szavakat. - Hiányoztál. - Erre Shiro elmosolyodik és félénken tárja szét a karjait. Összeszorított szemekkel dől neki a másiknak és egy hosszú ölelésbe vonja. 
 - Te is hiányoztál.

2018. július 4., szerda

Alternatív érettségi

Hűűűha, köszi Nessa, ez egyszerre volt vicces és olyan mi a halál történik most? Eredeti link ITT

Szabályok: 

1. Írj néhány kedves szót arról, akitől kaptad a kihívást. Ha nagyon szereted őt olvasni, belinkelheted a blogját is.

Nessa, hmmm... Remélem már a 13. évadot is befejezted :D 

2. Az én alternatív érettségimen három tárgy van: random tényekemlékek, és fantázia. Mindhárom tárgyból húsz-húsz „tétel” van. Ahhoz, hogy átmenj, legalább tízet meg kell válaszolnod tárgyanként, amiket te választhatsz ki.

3. Nincs rossz válasz!

4. A válaszaid után illeszd be az eredeti kérdéssornak, vagyis ennek a linkjét, hogy a kihívottaid is tudjanak válogatni a hatvan kérdés közül.

5. Hívd ki azokat, akiknek szívesen feldobnád a napját; vagy azt, akit a vizsgák közben megjutalmaznál még egy vizsgával!


RANDOM TÉNYEK

1. Melyik a kedvenc évszakod?

Mindenképpen a tél. Imádom, ahogy a jeges szél kicsípi az arcomat, miközben hull a hó és annyira gyönyörű az egész! <3

2. Mi a legfurcsább visszatérő álmod?

Nem is a teljes álom, inkább maga az alak, aki benne van. Egy magas, katona frizurás, barna hajú, barna szemű srác, akiről tudom, hogy az IGAZI, de mikor felkelek, sosem emlékszem az arcára. Ezeket az apróságokat is csak alkalmankként tudtam feljegyezni. Reggelente pedig tudom, hogy megint ő vele álmodtam. Szörnyen idegesítő XD

3. Ha választhatnál három olyan tulajdonságot, amilyen embereknek mind tetszenél, melyikeket választanád?

Okos, jó humorú, család centrikus.

4. Tejre műzli, vagy műzlire tej?

Csak is műzlire tej! Fordítva el se tudom képzelni a dolgot...

5. Melyik a kedvenc mémes oldalad?

Nem nagyon van kedvenc... A barátaim szokták küldeni csoportokba a legjobb mémeket. Nem is nagyon követek szerintem ilyeneket...

6. Van olyan dolog, amitől félsz, de ez a félelem mások számára érthetetlen?

Igen, hogy pár éven belül nem találok valakit, akivel az életemet le tudom élni és szülni neki gyereket, hogy fiatal anyuka lehessek és ne felejtsem el, milyen gyereknek lenni.

7. Van olyan videó, ami minden alkalommal megnevettet? Melyik az?

Igen van. Amitől mindig mosolyognom kell az Misha Collins egyik videója, amit még élőben néztem és egyik percben olvassa a hozzászólást, majd kitör belőle a nevetés és annyira jóízűen nevet, hogy most belegondolva is elmosolyodtam. Elő is keresem... LINK Pontosabban 7:25-től kezdődik és Nessa, ezt neked ajánlom! XD

8. Mi az MBTI-típusod? Szerinted van olyan személyiségteszt, ami ennél kifejezőbb?

Én egy vérbeli INFP vagyok! :D Teljesen igaz rám és furcsa, mert évekkel ezelőtt is ez jött ki nekem, csak más arányokkal. Szóval változok, de a személyiségem nagy része megmaradt. Szerintem ez a legjobb teszt.

9. Mi a kedvenc társasjátékod?

Már kiskoromban is a memóriajátékokért és a kártyajátékokért voltam oda, de amúgy a "Ki nevet a végén?" bármikor jöhet!

10. Van olyan étel/ital Magyarországon, amit nem lehet kapni, de te odavagy érte?

Igen! Az olasz fagylalt! A világon a legfinomabb. Egyszerűen egész életemben elélnék rajta, de sajnos hiába árulnak itthon is, az egyáltalán nem ugyan az!


EMLÉKEK

1. Van olyan kiegészítőd, amihez különösen ragaszkodsz?

Három. Az első az ezüst gyűrűm, amit még papám adott nekem és nagyon ritka, mikor leveszem. A második életem első fülbevalója, ami egy pici arany szívecske, a közepében piros kővel. Végül pedig az ezüst nyakláncom, amit anyáéktól szülinapomra kaptam és ráfűztem az Egy Gyűrűt (pacsi Nessa), amit még anyum kapott apától, mikor kint volt Dublinban. :D

2. Mi volt a legszebb/legmeghatóbb mondat, amit valaha mondtak neked?

Talán az, hogy mennyire mázlista lesz az a srác, aki majd egyszer elvesz engem feleségül.

3. Kaptál már beírást az ellenőrződbe? Ha igen, miért?

Igen, harmadik osztályban kaptam először, mikor keretestül sikerült kitörnöm egy ablakot a legjobb barátnőmmel, csak azért, mert nem akartunk kimenni udvarra a szünetben... Régi szép idők!

4. Mennyi volt a leghosszabb idő, amit Facebook nélkül töltöttél? Mit csináltál helyette?

Talán pontosan egy éve egy nyári (egy hetes) tábor. Pont nem a facebookon akartam lógni, mikor rengeteg emberrel meg tudtam helyette ismerkedni.

5. Mi volt a legértékesebb dolog, amit valaha nyertél?

Egy Pilinszky szavaló versenyen elhoztam a fődíjat, ami egy tízezer forintos könyutalvány volt. Nekem ez akkoriban maga jelentette a mennyországot!
Na meg mikor egy haverommal indultunk Rómeó és Júlia versenyen úgy, hogy felcseréltük a szerepeket és megnyertük a három napos utat Rómába! <3 Felejthetetlen!

6. Mi volt a jeled óvodában?

Csiga

7. Melyik tárgyat tanította a kedvenc tanárod és miért vált kedvenccé?

Sanyi bá tanította a matekot és ő szerettette meg velem a tantárgyat is.

8. Sírtál már fiú/lány miatt?

Természetesen...

9. Mit tartasz a legnagyobb dolognak, amit eddig elértél?

Otthagytam az OKJs képzést és elmentem dolgozni. Ezáltal kijutottam Dublinba és szeptemberben repülök Londonba is <3

10. Miről szólt a legérdekesebb előadás, amit valaha hallottál?

A szerelem biokémiája. A nő eszméletlen módon mutatta be az egész folyamatot!


FANTÁZIA

1. Mi az az esemény, amit mindennél jobban vársz? Hány nap van még addig?

A gyerekem születése... Hogy hány nap van még addig? Azt még nem tudni, mivel még a láthatáron sincs a leendő apuka, de reménykedem...
Amúgy meg, hogy közelebbit mondjak, akkor napra pontosan egy hónap múlva a születésnapom, vagy esetleg még a Karácsony!

2. Ha mindenképpen népszerű lennél a jövőben, de te vlasztod ki mivel, akkor mi lenne az?

Talán író lennék szívesen... Vagy valaki, aki megoldja az éhezés és egyéb problémákat.

3. Ha írnál regényt, miről szólna?

Egy fiúról, aki a nagyszüleihez megy nyaralni és a padláson megismerkedik egy szellemmel, akinek segítségre van szüksége.

4. Ha egy nap arra kelnél, hogy egy valami megváltozott a külsődben, miben reménykednél, mi az?

Hogy legalább tizenöt kilóval könnyebb vagyok :')

5. Szerinted van élet a Földön kívül? Mi történne, ha hirtelen felvennék velünk a kapcsolatot?

Biztosan van és igazából, amilyen hülye az emberiség, támadna és a földönkívüliek azt mondanák, hogy "oké, ezekből nem kérünk!" és itt hagynának minket, hogy pusztítsuk el egymást...

6. Ha egy durva buli után arra kelnél, hogy megcsaltad a barátod, megmondanád neki?

Igen. Sajnos/nem sajnos a bűntudatom nem hagyna nyugodni..

7. Ha létezne Dumbledore Merengője, te hogyan használnád? Gyakran belemerülnél? Mit néznél vissza legszívesebben?

Sokat használnám, főleg érettséginél jött volna nagyon jól. Viszont túl veszélyesnek tartom, hogy csak úgy elteszem a polcra az emlékeimet, szóval részben örülök, hogy nem létezik.

8. Ha kivehetnél öt tantárgyat, de helyére kell raknod valamit, mik lennének azok? (pl: Kémia helyett KRESZ)

Minden tantárgynak megvan a maga szépsége és szerepe, szóval nem nagyon változtatnék, hacsak nem olyanokra cserélném, hogy "Sorozat néző óra" vagy "Alvás idő". Bár lehet ezt a már leérettségizett énem gondolja csak így.

9. Ha te lennél a Facebook elnöke, mit változtatnál rajta?

Kivenném azt a r*hadék "Látta" jelzést :) :) :) <-((Ugye ezt nem csak én gondolom pszichopata mosolynak?))

10. Ha eltűnne a legjobb barátod, vagy barátnőd, hol keresnéd elsőként? Tegyük fel, hogy még nem terjedt el az internet, a telefonja pedig ki van kapcsolva.

Egy másik országban, vagy a saját házunkban. Amúgy attól függ melyik barátomról van szó!

2018. július 2., hétfő

Álmatlan

Nyakig betakarózva vártam, hogy elérjen az álom, ami úgy látszik a mai este nem akart egyhamar érkezni. Forgolódtam és dobáltam magam kínomban, miközben az elmúlt hetek eseményein gondolkodtam. Nem szabadna, hogy bűntudatom legyen, mégis mardos belülről. Hiszen Tonyval megegyeztünk. Amíg nem érzi késznek magát arra, hogy új kapcsolata legyen, addig velem sem fog szórakozni. Az első pár alkalom ugyanis, mint kiderült, neki nem sokat jelentett. Nekem viszont egy egész világot jelentett az, hogy végre észrevette a próbálkozásomat és a több száz lány közül pont engem sikerült kifognia azon az első alkalmos házibulin. Másnap egyedül keltem, de nem zavart, mert emlékeztem az este mondott szavaira, amiket csak nekem szánt. Alsós korom óta bele voltam zuhanva a Stark fiúba, akiről mindig is tudtam, hogy egy nagyképű, önző idióta, és mégis ő kellett nekem. Úgy éreztem több van benne, mint amit mutat. Kár, hogy tévednem kellett. Második alkalommal ő hívott fel engem, hogy egyedül van otthon és nincs-e kedvem átnézni hozzá. Pontosan tudtam mit akar, mégis otthagyva Ravent egyedül a kocsmában, szaladtam Tonyhoz, hogy egy felejthetetlen estét töltsek vele. Összejártunk többször, mint illene és közben egyre jobban beleszerettem. Ő rajta viszont nem látszott semmi. Egyre jobban fogytán volt a türelmem, hiszen hiába szakadt volna meg a szívem, ha közben tudom, hogy ő nem boldog. Aztán elrontottam azzal, mikor ki mertem neki mondani mit érzek.
 - Most komolyan csak egy este volt a sok közül neked? - Álltam meg öltözködés közben, a ki tudja hanyadik alkalmunkkor.
 Ő pedig csak ült a francia ágy közepén, félmeztelenül és olyan tekintettel nézett rám, hogy zokogni lett volna kedvem.
 - Még meggondolom. - Mondta végül, nekem pedig elegem lett.
 - Tony, az Isten szerelmére ne szórakozz az érzéseimmel, hiszen tudhatnád mennyire szerelmes vagyok beléd! - Vágtam a fejéhez és csak a meglepődöttséget láttam rajta.
 - Hogy mi? - Pislogott tágra nyílt szemekkel.
 - Észre se vetted? - Nevettem kínomban és felkaptam magamra az utolsó ruhadarabot is. - Látni se akarlak, amíg el nem döntöd, hogy mit is akarsz pontosan.
 Miután kimondtam, jöttem rá, hogy mennyire véglegesen hangzik ez a mondat.
 - Rendben, ahogy akarod Bianca. - Mondta ki a nevemet úgy, hogy majdnem visszaborultam mellé az ágyba, de végül csak egy utolsó pillantást vetettem rá és elhagytam a házát.
 Ennek már több, mint két hete volt. Raven csesztet, hogy igazán túlléphetnék már az egészen, de ő ezt nem értheti meg. Neki ott van Loki, aki mindenben kiáll mellette és ha mégse, akkor Stevehez is bármikor betoppanhat segítségért. Én viszont az egész eddigi életemet azzal töltöttem, hogy reménykedtem. Legtöbbször abban, hogy Tony végre tényleg észreveszi, hogy a világon vagyok. Minden fiút, aki valaha közeledni akart volna, azonnal leráztam, mert ott volt Stark.
 - Mekkora idióta vagy! - Morogtam a plafonnak és kezeimet arcomra szorítva próbáltam kizárni a gondolatokat a fejemből.
 Abból ítélve, hogy azóta nem keresett meg a playboy, arra következtettem, hogy döntött és sajnos nem a javamra. Még sírni sem volt erőm. Egyszerűen elsüllyedtem az önsajnálat bugyraiban. Az óra kattogott a falamon és most először éreztem idegesítőnek ezt a monoton hangot. Aztán egyszer csak az ütemes ketyegést megtörte egy sokkal hangosabb csilingelő hang. Valaki vagy nem tudja, hogy hogyan kell használni egy csengőt, vagy pedig az a célja, hogy felkeltsen vele, ugyanis rátenyerelhetett az ajtóban várakozó.
 - Megyek! - Kiáltottam, mire azonnal elhallgatott a ricsaj.
 Felkeltem és a bejárathoz botorkálva ajtót nyitottam.
 - Mi a franc? - Kerekedtek el a szemeim, ahogy az ott ácsorgóra meredtem. - Tony?
 A srác úgy állt ott, mint aki rossz házba csengetett és most jön rá, hogy mit is tett. Haja kócosan meredt az ég felé, és ruhái olyan gyűrödten lógtak rajta, mintha napok óta ebben aludt volna.
 - Gyere be. - Invitáltam beljebb, nem is értem miért.
 Ő pedig csak végig nézett rajtam és egy halvány mosollyal az arcán, belépve, magához húzott.
 - Régóta nem aludtam. - Motyogta a fülembe, miközben olyan erősen tartott, ahogy még soha ezelőtt. - Azt hittem csak viccelsz, hogy nem jössz többet. Azt hittem te fogsz hamarabb megtörni, és mégis én jöttem ide.
 A levegő kiszökött a tüdőmből és könnyek égették a szemeimet. Lehet mégis sikerült elaludnom és most ezt az egészet csak álmodom?
 - Hiányoztál és nem akarom, hogy többet ezt csináld velem. - Fogott meg a vállaimnál fogva és mélyen a szemembe nézett. - Nem ígérem, hogy nem leszek egy arrogáns hülye, mint eddig, de próbálok változni miattad. Csak könyörgöm, legyél megint velem!
 Igen, most már biztosan álmodom. Tony Stark senkinek nem szokott könyörögni, főleg nem nekem. Szívem szerint képen röhögtem volna, de abban a pillanatban megcsókolt és igen, ebből meg tudtam állapítani, hogy mennyire valóságos az egész.
 - Itt aludhatok ma? - Kérdezte fáradt hangon és mintha visszatért volna egy kicsit a régi Tony.
 - Persze. - Mondtam és kézen fogva bevezettem a szobámba.
 Lefeküdtünk aludni és hallgattam, ahogy hamarosan egyenletessé válik a légzése. Álmában magához szorított és úgy éreztem végre megtört a jég. Ebben pedig másnap reggel száz százalékig biztos lehettem, mikor felkelve, még mindig magam mellett találtam a férfit, akiért érdemes volt szenvednem.

2018. május 23., szerda

Azóta

 Boka megengedte magának a fürdővizet, majd meg se nézve a hőmérsékletet, belelépett. Egy másodperc alatt öntötte el testét a fájdalom. Hirtelen hányingere lett és meg is szédült, de makacsul a másik lábát is beemelte. Összeszorított szemekkel nyúlt a zuhanyrózsáért, hogy hidegvízzel enyhítse a forróságot. Szó nélkül ült be a kádba és fáradtan merült el a habok közt. Ahhoz képest, hogy milyen jó kedve volt nap közben, most kétszeresen érzi a letargia súlyát a vállán. Próbált zenét hallgatni és olvasni, de egyik sem terelte el kellően a figyelmét. Minduntalan eltévedt a tekintete a fehér szekrény felé, ami egyik legjobb barátját rejtette ilyen napjain.
 - Nem! - Mondta ki hangosan a szót, mintha az üres falak meg tudnák akadályozni, hogy valami őrültséget csináljon.
 Inkább még mélyebbre merült a vízbe. Az orrát nem fedte semmi, mégis visszatartotta a levegőt. Olyan felesleges néha lélegezni, mint élni. Ez a gondolat sokszor megfordult a fejében. Kár, hogy az emberi létezéshez szükséges. Elég sűrűn szokott azzal játszani órákon, hogy egyszerűen visszatartja a lélegzetét. Milyen jó lenne, ha az ember meg tudná fullasztani magát. Ez volt az utolsó mondat, amire gondolt, mielőtt teleszívta volna tüdejét friss oxigénnel. Jobbnak látta gyorsan végezni, így tusfürdőt nyomott a tenyerébe. Szinte csirkét lehetett volna kopasztani a vízben, ő mégis kiszállt a kádból és ráérősen törölközni kezdett. Közben végig nézett a combján és az alkarján, amit halvány hegek borítottak, de neki úgy tűnt, mintha ki akarnák gúnyolni. "Még erre is képtelen vagy!" Gyengének érezte magát és sietve vette fel a pizsamaként szolgáló pólót és alsógatyát. Szinte pánikolva menekült ki a fürdőszobából, ami előtt már Csónakos várta.
 - Azt hittem sosem jössz ki, Papuskám! - Forgatta meg vigyorogva a szemét, és sietségében észre se vette barátja zavarát.
 Nem bántásként mondta András, mégis olyan hangsúlyt használt, ami még egy lapáttal rátett Boka kedvére. Kinézett az üveges ajtón, amin végig csorgott a víz. Legszívesebben kiment volna most az esőbe, mint tavaly télen csinálta. Kiállt a szakadó hóesésbe egy szál pólóba és hagyta, hogy befedje a fehérség. Abban a pillanatban boldognak érezte magát, de Geréb berángatta azzal az indokkal, hogy tüdőgyulladást fog kapni. Szeretett volna ismét annyira felhőtlenül örülni valaminek, mint aznap. Csak kinyitná az ajtót és mezítláb kiszaladna. Hagyná, hogy az eső lemossa róla azt, amit még a fürdés sem tud lehozni. Körbeugrálná az udvart, miközben nevetne és hiába érezné magát őrültnek, legalább boldog lenne. Mégis tudja, hogy pár perc után ez az érzés is elfutna előle és egyedül csak ő maradna, könnyekkel a szemében. Pedig ő csak szabad akart lenni. Megrázta a fejét, hogy magához térjen és felsóhajtott. Besétált a szobájába és gyorsan feltette a telefonján töltőre. Bekapcsolt rajta egy Alvin és a mókusok dalt és nem törődve a takaróval, bedőlt az ágyba.
 - "A világ túl bonyolult." - Ismételte a szöveget.
 Összekuporodott, kezét pedig a fejére szorítva próbálta kizárni a negatív gondolatokat. Ismerős érzés kerítette hatalmába. Nehezen és rendszertelenül vett levegőt, miközben könnyek nélküli zokogás rázta a testét. A torka elszorult, nem kapott levegőt. El akart tűnni a világ elől. Túlságosan sok volt neki mostanában az élet. Bárcsak... Bárcsak vége lenne. Érezte, ahogy a pánikroham elemi erővel tör rá és következő emléke, ahogy András a kis szobában áll és próbálja nyugtatni. Bandi remegő kezekkel nyúl az asztalon lévő pohárért és átnyújtja Bokának. János fáradtnak, gyengének érzi magát, de felül és érzi, ahogy izzadt testéhez tapad a póló. Szótlanul önti le torkán az egész pohár folyadékot és nem néz a másikra.
 - Mióta tart? - Kérdezte András.
 Boka próbálta kerülni a pillantását, de ő újra neki szegezte a kérdést. Tudta, hogy muszáj lesz válaszolnia most, hogy ilyen súlyosan lépett fel a roham. Sose volt még ennyire rossz, hiszen eddig mindig kordában tudta tartani. Egyedül keze remegése, arca és szeme pirossága árulta volna el másoknak, hogy gond van. Persze csak, ha foglalkozott volna vele bárki is.
 - Nyolc éve. - Motyogta és magához húzta a lábait.
 Nem akarta látni András arcán a megbántottságot. Tudta, hogy ha másnak nemis, legalább legjobb barátjának szólnia kellett volna az újabban előtörő pánikrohamokról. Azt hitte, hogy ezt is el tudja majd nyomni magában, mint a depressziót, de tévedett. Lehet, hogy ha előbb kér segítséget, akkor nem fajult volna idáig a helyzet. Nem akarta, hogy bárki máshogy nézzen rá. Mégis talán szüleitől félt a legjobban. A reakciójuktól. Nem állíthat haza úgy, hogy "Sziasztok! Már nyolc éve súlyos depresszióban szenvedek és nagyjából egy hónapja pánikrohamaim is vannak." Hiszen a szülei úgy gondolták, hogy ezek mind kitalált betegségek. Könnyű úgy mondani, ha nem élsz benne. Ők nem érezték milyen, mikor úgy érzed reggelente, hogy nem bírsz ki még egy napot és inkább zokogva az ágyban maradsz. Ők nem érezték még talán soha, milyen, mikor rádtör egy roham és az egész világ kifordul magából, majd csak arra eszmélsz fel, hogy izzadtan, az ágyadban fekszel és sírsz. El akart bújni minden elől. Meg akart fulladni abban, hogy él. Mégse kért segítséget. Elnyomta magában.
 - Nyolc éve, mióta Nemecsek... - Andrásnak nem kellett befejeznie a mondatot.
 Mindketten emlékeztek arra a napra, mikor Ernő itthagyta őket, örökre. Azóta tart ez a szűnni nem akaró fájdalom a szíve legmélyén. Azóta szeretné még egyszer látni a szeplős, mosolygó arcot. Azóta akart minden pillanatban meghalni.

2018. május 22., kedd

Esti séta

Négy páros, egy esti séta...


 Nem tudtam, hogy merre keressem Ravent. Este hazajött és mikor rákérdeztem, hogy mi a baj, egyszerűen kifordult és lelépett. Most pedig már a telefont sem veszik fel. Aggódva jártam már be a fél várost utána, mikor a villamos megállóban megláttam fekete tincseit. Megtorpantam és kifújtam az eddig bent tartott levegőt. A távolban megláttam a villamost és én megszaporáztam a lépteimet, hogy nehogy elveszítsem megint, ha felszállna rá. Viszont, ahogy a jármű megállt, a lány ülve maradt. Pár srác szállt le és mikor meglátták a lányt, furcsa arckifejezést öltöttek. Még túl messze voltam. Nem értettem mit szólhattak be neki, de egyre jobban frusztrált, hogy Raven nem szólt vissza, csak egy helyben ült és maga elé meredt. Valami komoly baj történhetett. A közebe érve már egyre jobban ki tudtam venni a válogatott szavakat, amiket a lányhoz intéztek.
 - Csak egy körre. - Morogta az egyik és bátrabbnak tűnt a többinél, mert közelebb léve, Raven karjára markolt.
 Abban a pillanatban értem be a megállóba.
 - Engedd el! - Szóltam a férfinak, aki mintha meglepődött volna. - Akkor sincs jogod bántani, ha soha a büdös életben nem fogod tudni megbaszni, szóval azt ajánlom engedd el és takarodjatok innen.
 Készen voltam arra is, hogy akár mindegyiküket le kelljen vernem, de ekkor megint megállt mellettünk egy villamos és a leszálló tömeggel együtt, ők is eltűntek. Én pedig még mindig kissé idegesen, de közelebb léptem a lányhoz.
 - Jól vagy? - Hajoltam le hozzá, ő pedig a nyakamba csimpaszkodott.
 - Már jobban. - Suttogta a nyakamba és én nem is kérdeztem mást tőle.
 Majd ha akarja, elmondja mi bántja. Addig is itt leszek neki.

~

 Bucky értem jött és kivételesen nem a motorjával érkezett. Egy félmosollyal az arcán nézett végig, mikor ajtót nyitottam neki.
 - Tetszik ez a sítlus. - Hajolt le hozzám egy csókra. - Szerintem át se öltözz...
 Egy retro bulira igyekeztünk és hozzáillően kellett öltözni. Rajta farmer és kockásing, míg én egy rövid farmer nadrágot és egy hasonló kockás inget viseltem, mell alatt átkötve. Megcsókoltam, ezzel vörös rúzsfoltot hagyva az ajkain. Elindultunk és alig vártam, hogy megérkezzünk, hiszen erre készültem már egy hete. A buszmegállóban egy hajléktalan ember ült és mikor meglátott, kikerekedtek a szemei.
 - Anyám bakker bár ilyen lábakon járna haza! - Füttyentett elismerően és én elvörösödtem.
 Buck azonban egy pillanat alatt megfeszült és tudtam, hogy ha nem lépek közbe gyorsan, akkor ebből nagyobb baj is lehet.
 - Hagyd. - Suttogom és belekarolok, hogy véletlenül se jusson eszébe visszafordulni.
 Már meg kellett volna szoknom ezeket az embereket, hiszen én voltam kiöltözve. Az én hibám.

~

 Ritkán történik meg, hogy együtt indulunk el otthonról. Vagy nekem van máshol dolgom és onnan indulunk a Valhallába, vagy pedig téged csalnak el Ravenék egy órával hamarabb. Most viszont csak kettesben vagyunk és egy filmet indulunk megnézni. A legszexibb fekete ruhádat veszed fel és én már azon gondolkodom, hogy mégis otthon kellene maradni.
 - Látom rajtad mit akarsz, de ezt a filmet vártam fél éve, szóval majd ha hazaérünk. - Simítasz végig borostás arcomon és én belebújok a tenyeredbe.
 Lassan, sétálva indulunk a pár saroknyira lévő mozihoz. Este felé jár már az idő és a másik utcába befordulva két fiatal lány jön velünk szembe. Téged elismerően és kissé talány féltékenyen méregetnek, míg nekem csak pirulva mernek a szemembe nézni. Te pedig közelebb húzódsz, ezzel is akaratlanul jelezve, hogy a tied vagyok. Nem telik el sok idő és elsétálunk a Sister Margaret's előtt. Kint pár fiatal srác ordítozik és azt hiszik viccesek, mikor utánunk kiabálnak.
 - Hallod, cica! Úgy megdugnálak a pasiddal együtt! - Elég egy pillantás ahhoz, hogy elhallgattassam őket.
 Már alig várom, hogy ott legyünk és kezdődjön a film. Pedig ez csak egy szokásos esti séta a városban.

~

 Lily nagyjából fél órán keresztül kereste a tökéletes ruhát, ami illene egy átlagos ivászathoz. Mondjuk én vetettem fel az ötletet, hogy ma ne a Valhallába, hanem a Sister Margaret's-be menjünk inni. Tudtam, hogy a húgom exe ott tanyázott, na meg azt is, hogy Lily ott dolgozik már egy ideje. Nem is jött volna össze azzal az idiótával, ha nem kap állást a kocsmában. Most mégis én tettem fel egyik este a kérdést, hogy miért nem váltunk kocsmát egy estére? Szóval most viseltem a következményeket.
 - Ez jó lesz? - Mutatott fel két teljesen egyforma farmergatyát és valószínűleg azt várta, hogy döntsek.
 Én a jobb oldalira mutattam, amit azonnal fel is vett, majd fújtatva benyúlt a szekrényébe és előhúzott egy hosszú ujjú, mozaik mintás, testhez simuló felsőt. Valószínűleg látta rajtam, hogy én a helyében ezt nem venném fel, de már nem szólhattam bele, hogy milyen ruhákat vesz magára. Bezzeg az előbb kellett a véleményem.
 - Indulhatunk? - Mosolyogtam rá negédesen és elálltam az ajtajából.
 Bólintott és végre elindulhattunk a buszmegálló felé. Csak két megálló tőlünk a kocsma, így ezt választottuk. Futottunk, hogy elérjük a zsúfolt járművet és még így is alig fértünk fel rá. Lily kicsit távolabb került tőlem, de úgy voltam, hogy két megállót ki fog bírni a bátyja nélkül. Aztán egy pillanat alatt lehervadt arcáról a mosoly és helyét a pánik vette át. Én pedig lassan kapcsoltam, hogy a mögötte álló férfi pont túl kicsit van illetlenül közel. A szemeid megdermednek és segítségért kiáltanak. Abban a pillanatban senki és semmi nem érdekel. Bántani akarom azt az embert. Megfolytani egy kanál vízben, megtaposni és még az sem érdekel, hogy mi lesz a következménye, hiszen senki nem bánthatja a húgomat. De mire odaérnék, ő már le is szállt. Szó nélkül lépek közelebb húgomhoz, aki úgy érezheti magát, mint egy csapdába esett állat. Átölelem és miután leszálltunk a buszról, felajánlom neki, hogy menjünk inkább haza. Ő pedig beleegyezik.

Csak egy

Biának XD Szösz :D

.


 Bianka éppen a füzetei fölött ült egy bögre kávéval és próbálta értelmezni a betűket, amik már így hajnali négy felé járva, teljesen elmosódtak előtte. Holnap, azaz ma reggel egy fontos vizsgája van és hiába tudta, hogy utolsó este már nem kellene átolvasnia az anyagot, mégse tudta megállni. Egyetlen egy dolog zavarta. A telefonja megállás nélkül villogott az ágyán, pedig már lenémította, de egyszerűen képtelen volt figyelmen kívül hagyni. Nagyjából az ötödik ilyennél felsóhajtott és feladta. Elmászva az ágyig, kezébe vette a készüléket és megnyitotta a messengert, ahol Thor képe villogott.
 - Mit akarsz már megint? - Morogta Bia álmosan és elkezdte visszatekerni az üzeneteket.
"azt hiszem tul sokat ittam... lehet, hogy reszeg vagyokk"
 A vörös lány elnevette magát. Hát persze, hogy részeg, hiszen a testvérével Lokival mentek inni és míg a fekete hajú srác tudja, hogy hol a határ, addig a szőke nem éppen érti mit jelent az, hogy mértékkel inni.
 "Biaaaa, annyira szep neved van de most komolyan annyira szep hogy imadom"
 Bianka a telefon túloldalán is elpirult, hiszen lehet, hogy alakult már közöttük valami, de még egyikük se mondott ki semmit nyíltan.
 "azt hizsem szerelmes vagyok beled"
 A lány lerakta a telefont és tudta, hogy már nem csak a vizsga miatt nem fog tudni aludni, hanem a tudat miatt is, hogy valahol a távolban Thor szereti őt.

 Thor a Valhallában ült és már nem is számolta hanyadik kört itta meg, mikor valamiért a telefon a kezébe akadt. Azonnal kikereste a lány nevét és gátlások nélkül írta meg neki, hogy mit érez.
 - Komolyan azt írtad neki, hogy szép a neve? - Nevetett mellette a testvére az asztalra borulva.
 Thor viszont az egészből csak annyit fogott fel, hogy végre meg merte tenni az első lépést. Hiszen nem hagyhatta, hogy Tony lépjen megint és lecsapja a kezéről. Most nem. Eldöntötte, hogy megszerzi a lányt, bármibe is kerüljön.