2018. november 4., vasárnap

Hangtalan

Fem!Klance Pepinek, szülinapjára! Jó olvasást!



 Ezen a hűvös reggelen Keitha arra kel, hogy már ébren van. Nem tudja meghatározni a pillanatot, hogy mikor lépett át az álomvilágból a valóságba, csak az epres sampon illata jut el az agyáig. Eper és valami egészen különleges illat, amit talán csak álmaiban érzett. Most mégis itt van mellette és szinte könyörög, hogy nyissa ki a szemét és nézzen rá. Lassan, de eleget téve ennek az érzésnek, néhány homályos pislogás után, kitisztul a kép. Mivel Lana nem szeret sötétben felkelni, ezért a függönyt sose húzzák el estére. Egyetlen fénysugár tör utat csak a szobába, hogy jelezze, megérkezett egy új nap. Nagyjából hat óra lehet, de a lány túlságosan lusta megfordulni, hogy az órára nézzen. Inkább a mellette fekvőre pillant és a világoskék szemek visszatükrözik a saját fáradtságát.
 - Mióta vagy fent? - Motyogja álomittas hangon az ébredező.
 Lana csak elmosolyodik, és ebben az apró gesztusban benne van az egész éjszakai forgolódás és a semmiségeken való rágódás. Szótlanul ül feljebb az ágyon és két kézzel dörzsöli meg szemét, hogy aztán kezei áttérjenek hosszú, barna hajába. Keitha tudja, hogy párja mindig ad a külsejére és hogy akárhová mennek, minden pasi utána fordul, mégis melegséggel tölti el a  tudat, hogy ebben a kócos, nyúzott állapotban csak ő láthatja. Valami, ami az övé, még ha ez csak egy apró pillanat is. Magára húzza a takarót nyakig és összekuporodik. Párja hangtalanul felnevet, majd ujjai végig simítanak az arcán, amitől akaratlanul is lehunyja a szemét. Jólesik az érintése, ahogy a kézkrémtől puha ujjak vándorútra indulnak. Már majdnem visszaalszik, mikor a lágy mozdulat félbemarad. Keitha már ismeri annyira a másikat, hogy tudja, végre sikerült elaludnia egy újabb nehéz éjszaka után. Mivel már elszállt a fáradtsága, így inkább mozdulatlan marad és némán őrzi kedvese álmát, míg úgy nem érzi, hogy készen állnak elkezdeni ezt a napot is, akár az eddigieket. Együtt.

2018. október 2., kedd

Bohóc

Ez az, amit terveztem felrakni először és még mindig nem vagyok vele elégedett... (I will never be satisfied!)
#klance #keith #lance #angst #3évadspoiler
Jó olvasást!

 Lance az ágyán feküdt és próbált elaludni, viszont Pidge szavai az egész teret betöltötték. "Lance, pedig a bohóc." Ő nem akarta a bohóc szerepet. Ő csak egy mellékkarater az egész "mentsük meg a világot" dologban és ezt tudja magáról. Nem kellene még emlékeztetni is rá. Most viszont, hogy Keith vezeti a Fekete Oroszlánt, még inkább érzi, hogy felesleges. Nem, nem szabad ilyenre gondolnia. Hiszen ő is szükséges a csapatba. Ott kell lennie, hogy Voltronná tudjanak alakulni és ismét egy láb legyen. Nem, ez határozottan nem segít rajta.
 Felült az ágyon és a takarót a hátára borította. Egy darabig egyhelyben maradt és erőt próbált gyűjteni ahhoz, amire készült. Meg kell mozdulnia. Fel kell innen kelnie és ki kell sétálnia a helyiségből. Aztán pár szinttel arrébb be kell kopognia Keith ajtaján és beszélnie kell vele. El kell neki mondania, hogy sajnálja. Hogy nem akarta megbántani. Hogy igenis jó vezető lesz.
 Visszadőlt az ágyra és összehúzta magát. Tudta, hogy lovagként rengeteg csatában kell majd résztvennie és nem lehet gyenge. Viszont mikor egyedül volt a szobája sötétjében, egy kicsit megengedte magának azt a luxust, hogy szomorú legyen. Ez az állapot azonban csak addig tartott most, míg egy kis résnyi fény be nem szökött az ajtónál, ami azt jelentette, hogy valaki bejött.
 - Lance, fent vagy? - Hallotta meg az ex-vörös pilóta hangját, amitől összerándult a gyomra.
 Első gondolata az volt, hogy felül és elsüt egy viccet, miszerint eddig csak a csajok szöktek be hozzá az éjszaka közepén, de sajnos már akkor megdőlt ez a terv, mikor Keith besétált. A félhomályban az ágyhoz ment és leült a szélére. Lance látta, hogy habozik. Aztán felemelte a kezét és óvatosan rázogatni kezdte.
 - Fent vagyok. - Motyogta végül, ezzel megadva magát.
 Tudta, hogy nem menekülhet ez elől a beszélgetés elől. A köztük lépő csendben egyedül a légzésük volt kivehető. Keith mélyeket sóhajtott, míg a barna hajú srác szinte zihált. Eddig észre sem vette, hogy ennyire rendszertelenül veszi a levegőt.
 - Sajnálom. - Nyögte ki először Lance, csak hogy ne kelljen tovább hallgatni a csendet. - Nem gondoltam komolyan. Én tényleg egyetértek azzal, hogy te vezesd a Feketét. Ezt szerettem volna neked akkor is elmondani, mikor kiválasztott téged, de csak az a csöpögős duma jött, hogy az oroszlán választása, meg minden és tudom, hogy ez is tocsog az érzelmektől, amit most mondok, de legalább komolyan gondolom minden egyes mondatomat és igazából csak...
 Lance  elharapta az utolsó mondatot. Nem tudta miért hord össze minden zagyvaságot, ami csak az eszébe jut. Ő igazán sajnálta, hogy ezeket mondta Keithnek, hiszen pontosan tudja milyen, mikor földbe tiporják azt a maradék önbizalmadat, ami épphogy csak pislákol. És most ő tette ezt Keithszel. Viszont elég lett volna egy szimpla bocsánat kérés is. Legszívesebben visszatekerné az időt.
 - Köszönöm. - Suttogta végül a másik, ezzel akaratlanul is megtörve Lance önmarcangolását. - Igazából én is bocsánatot szerettem volna kérni. Nem volt szép, hogy bohócnak neveztünk téged. Ugyan olyan fontos tagja vagy a csapatnak, mint bármelyikünk innen. Nincs kivétel, igenis számítasz nekünk. Számítasz nekem.
 Lance feljebb tornázta magát az ágyon és a falnak dőlve nagyot sóhajtott. Aztán egy apró mosollyal megpaskolta maga mellett az ágyat. Keith szó nélkül felcsúszott mellé és bal kezét átemelve, magához ölelte a másikat. Nem tudják pontosan hány tikk telhetett el, mire egyikük megszólalt.
 - Szerinted tényleg bohóc vagyok? - Suttogta Lance és úgy helyezkedett, hogy minél közelebb legyen a másikhoz.
 Keith csak szusszantott egyet, majd beletúrt a barna tincsekbe.
 - Néha igen, viszont nem hiszem, hogy bárki más is ismerné jelenleg rajtam kívül ezt az oldaladat, ezért megértelek. - Gondolkodott el.
 Lance csak hümmögött valamit, és élvezte a simogatást. Rövid időn belül felvettek egy kényelmesebb pózt az alváshoz. Végül Lance azzal a gondolattal hunyta le a szemeit, hogy nagyon hosszú ideje először, valaki tényleg mellette van és nem fogja elhagyni. Aznap éjjel sem tudott aludni.

Keith átverés


Sziasztok, egy teljesen másik ficet terveztem először felrakni, de az is fénysebességgel felkerül mindjárt (ahogy befejezem), addig jött egy beteg ötletem és persze a szóvicc a címben... #készátverés #klance #káromkodás #bocsánat #100szavasvagysem
Jó olvasást!


 - JÓ, AKKOR BAZD MEG MAGAD! - Üvöltötte Lance, miközben kilépett Keith szobájából.
 Arca vörös volt, mint az oroszlánja és dühösen nézett végig a folyosón, ahol Pidge és Hunk álltak.
 - Ti meg mit bámultok? - Morgott oda nekik, majd nagy port hagyva maga után, elsietett a saját szobája felé.
 Ez egy teljesen átlagos napnak számított, mikor egymásra voltak utalva a kék és a piros oroszlán lovagjai. Allura ötlete volt a csapatépítő tréning és mindenki egyetértett, hogy velük kellett kezdeniük. Az összes alkalom így végződött, mikor bárki is láthatta őket. Azonban, ha tiszta volt a levegő...
 - NEM ÉRDEKELSZ! - Jött ki Keith, Lance hálójából, majd mikor látta, hogy tiszta a folyosó, elvigyorodott. - Akkor holnap nálam.
 Még behajolt egy gyors csókra és már ott sem volt.
 Eközben a vezérlőteremben Allura a kamerákat nézve, hatalmas vigyorral az arcán nyugtázta magában, hogy a tréning sikerrel zárult.

2018. szeptember 6., csütörtök

Esélyek

Dean:

 Már akkor tudtam, hogy rossz ötlet szólni a boszorkánynak, mikor eszükbe jutott a lányoknak. Sőt, már az előtt, hogy eszükbe juthatott volna. A tényen viszont nem változtat, hogy Rowena rábólintott az ötletre és két pillanat múlva már a házban állt teljes valójában.
 - A Winchesterek összeálltak a Martensekkel? Csak nem megint itt a világ vége? - Nevetett fel hangosan a saját viccén, majd elkomolyodott és Alexa mellé lépett. - Jajj, drágám. Neked már nincs sok hátra.
 Gina arca egy pillanatra megvonaglott, és miután rendezte a vonásait, csak akkor szólalt meg.
 - Ezért hívtunk ide. - Köszörülte meg a torkát. - Segítened kell. Te vagy a legerősebb boszorkány, akit ismerek. Biztosan van valami varázsigéd arra, hogyan lehet megmenteni a húgom lelkét.
 Rowena még mindig a fiatalabbik lányt nézte szánakozva, majd hirtelen felkelt és a vörösre nézett.
 - Én sem vagyok mindenható, bár a hízelgésed tetszett. - Sétált arrébb tőlünk és egy csettintésére, a kezébe termett az a könyv, amit még Sammyvel mi vettünk el tőle.
 - Már meg se kérdezem hogyan került hozzád. - Forgattam meg a szemeimet és karba fontam a kezeim.
 A boszi rám villantotta szemét és lassan elmosolyodott.
 - Sajnálom, ami az öcséddel történt. - Tette kezét a szívére, mintha ezzel is bizonyítani akarná, hogy mennyire szán engem.
 Egy mély levegőt vettem és mielőtt bármit tehettem volna, kisétáltam a helyiségből, egyenesen az utcára, hogy aztán Baby ülésének érintése kissé lenyugtasson. Percekig ültem benne, mikor pedig úgy éreztem, hogy már nem akarok boszorkányt ölni aznap, inkább visszamentem.
 - Már csak alig pár óránk maradt, hogy csináljunk valami érdemlegeset. - Gondolkodott Rowena hangosan. - Gina, ahhoz, hogy megmentsem a húgodat, mindenképp kellene nekem egy démon utolsó lehellete.
 A lány úgy nézett rá, mintha őrültet látna.
 - Mégis hogyan szerezzek neked olyat? - Hangjából sütött a kétségbeesés, ami viszont az én szívemet szorította el.
 Pontosan tudtam milyen érzés a testvéremért harcolni.
 - Megoldjuk. - Szólaltam meg és talpra állítottam Ginát is. - Mibe hozzuk el?
 A boszorkány csak elmosolyodott, majd egy intésére két fiola került elő.
 - Ezek valamelyikébe zárjátok bele. - Adta át nagylelkűen őket. - Most pedig menjetek, mert tényleg fogytán az időnk.
 Ginával az oldalamon ismét elhagytam a házat.

Castiel:

 Miután Gina és Dean elhajtottak, Rowena rám nézett, majd az ágyon ülő lányra.
 - Akkor most mondjátok el, hogy miért hazudtatok nekik. - Kérdezte izgatottan.
 Mintha végig csak erre várt volna.
 - Nem is létezik olyan, hogy "egy démon utolsó lehellete", ugye? - Nevetett fel Alexa kínjában, de emellett hálásan nézett a vele szemben álló boszorkányra.
 - Kedvesem, én sosem hazudok. - Simított végig a Martens lány arcán. - Csak nem mondom el a teljes igazságot. Igenis létezik ilyen összetevő, de nem ahhoz a varázsigéhez, ami nekem most kelleni fog. Csak éppen kifogyóban voltam belőle és jól jött, hogy a nővérkéd és a lovagja ennyire meg akar menteni téged.
 Alexa bólintott, majd rám nézve várta, hogy vázoljam Rowenának az igazi tervet. Nem szívesen tettem, mégis tudtam, hogy csak így tudom megmenteni a lány lelkét. Akármilyen árat kell is érte fizetni. Alexa pedig úgy tűnik, már régen elfogadta a sorsát.
 - Dean nem fog neki örülni. - Motyogta Rowena, majd magához intve a könyvet, ismét keresgélni kezdett benne.
 Én közben próbáltam mindenben Alexa kedvére tenni. Akármit kívánt, ételt, italt, azt elhoztam neki, ha megtehettem. Mégis csak az utolsó napja, amit ki kellett használnia.
 - Megtaláltam! - Pattant fel percekkel később mellőlünk a boszi. - Egyetlen hozzávaló hiányzik csak, de azt szinte lehetetlen megszereznie élő embernek.
 - Megoldom. - Mondtam és bíztam benne, hogy ez így is lesz.
 Bármilyen lehetetlen dolgot megtennék, csak ne lássam azt, hogy mennyire szenved Alexa.
 - Biztos vagyok benne, hogy neked sikerülni fog. - Hízelgett azonnal a nő, majd felém fordítva a könyvet, rámutatott egy feliratra.
 - Egy lélek könnye? - Olvastam fel hangosan és értetlenül álltam a dolog előtt., ezért jobb ötlet híján. megismételtem önmagam - Egy lélek könnye?
 - Pontosan. - Bólintott a másik. - Fel kell menned a mennyországba és szerezned kell az egyik fent lakótól egy könnycseppet. Minél szomorúbb, annál jobb.
 Fejemben ezernyi gondolat futott át hirtelen, de mikor Alexára néztem, azonnal tudtam mit kell tennem.
 - Megoldom. - Mondtam teljes meggyőződéssel.
 Egy pillanat múlva pedig egy ismerős teraszon találtam magam.
 - Szóval itt az idő, Castiel. - Hallottam meg a női hangot magam mögül.
 - Sajnos. - Bólintottam, ahogy a Martens lányok anyukája felé fordultam. - Segítened kell.

Gina:

 Az út nagy része kínos hallgatásban telt el. Úgy gondoltuk Deannel, hogy a legegyszerűbben úgy lehet "démont fogni", ha egy kereszteződésben megidézünk egyet és azt öljük meg.
 - Ennyi erővel már el is adhatnám a lelkemet, Alexa lelkéért cserébe. - Morogtam az orrom alatt, mire Dean hirtelen a fékre lépett.
 - Eszedbe se jusson. - Hunyta le a szemét és mintha mérges lett volna. - Én megtettem és nem jártam vele jól.
 Kezét a vállára tette, ahol Castiel tenyér-lenyomata volt. Igen, ismertem a történetét. Eladta a lelkét az öccse életéért, majd a pokolban sínylődött évekig.
 - Tudom, nem a legokosabb ötlet, de komolyan nézzem végig, hogy megölik őt belülről, ha nem sikerül a varázslat? - Temettem arcomat a kezembe, majd mély levegőt véve, végig simítottam a hajamon. - Menjünk tovább. Ígérem nem csinálok semmi butaságot.
 Dean csak bólintott, de nem indultunk meg. Már épp szólni akartam neki, hogy le fog járni az időnk, mikor hirtelen hozzám hajolt és megcsókolt. Én pedig nem bírtam tovább és feltörtek az eddig elnyomott könnyeim.
 - Ennyire nem csókolhatok rosszul. - Húzódott hátrébb egy félmosollyal az arcán.
 Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek.
 - Szörnyű vagy, Winchester. - Ráztam meg a fejem hitetlenkedve.
 Csak megvonta a vállát és indította a kocsit. Kicsit feloldotta a hangulatomat az, hogy kisírtam magam. Néha csak erre lenne szükségem igazán. Egy kis sírásra és természetesen arra, hogy Alexa mellettem legyen. Lehet jobb lenne a világ, ha... Nem sikerült befejeznem a gondolatomat, mert megérkeztünk az eldugott kis kereszteződéshez.
 - Én megrajzolom a csapdát, te készítsd elő a hozzávalókat. - Adta ki Dean az utasítást, amit azonnal meg is tettem.
 Nagyjából tíz percen belül készen álltunk arra, hogy elkapjuk és megöljük a keresztúti démont, bármi áron. Dean elkezdte mormolni a latin szöveget, én pedig minden idegszálammal arra figyeltem, nehogy valami balul süljön el.
 - Ez úgy látszik nem az én napom. - Hallottam meg a csapda másik végéről egy hangot.
 - Jól látod. - Komolyodott el Dean, és felfogni se volt időm, belépett a körbe és terv nélkül harcolni kezdett a szurokszeművel.
 Felfogni sem volt időm, hogy mi történik. Azt sem tudtam, hogyan kell megszerezni azt a bizonyos lehelletet. Terv nélkül rontani egy démonnak ilyen helyzetben, talán az egyik leghülyébb megoldás volt. Mégis ötlet híján, én is beléptem segíteni. Nincs mit vesztenünk.

Alexa:

 Fájt a fejem. Mintha ezernyi darázs költözött volna bele és most ki akarnának törni onnan. Minden egyes porcikám sikoltozott a fájdalomtól és magamban azért imádkoztam, hogy legyen vége az egésznek. Figyeltem, ahogy Rowena előkészíti a meglévő hozzávalókat, majd tanulmányozza az igézetet. Talán elaludhattam, de az is megeshet, hogy elájultam, azonban mikor felkeltem, a boszi ott ült mellettem az ágyon és arcáról kivételesen nem a kárörvendés, vagy a hatalmasság volt leolvasható. Szinte már-már emberien tette fel a kérdést.
 - Biztosan ezt szeretnéd?
 Én habozás nélkül bólintottam, ami ismét fájdalmat hozott magával.
 - Ugye tudod, hogy ha megteszed, mi lesz a vége? - Kérdezte.
 - Igen - bólintottam újra. -, meghalok.
 Rowena csak nézte az arcomat és valószínűleg a kétség legkisebb jelét próbálta felfedezni a vonásaimban, de sikertelenül.
 - Te már várod a halált. - Motyogta, miközben eldöntötte a fejét kissé. - Mégse olyan vagy, mint a Winchesterek.
 Ezt úgy mondta, mintha dicséret lenne. Felállt mellőlem és abban a pillanatban megjelent Castiel is.
 - Megszereztem. - Mutatta fel a fiolát, benne a kis fénylő cseppel, aztán rám nézett. - Anyukád már nagyon vár.
 A torkom összeszorult a gondolatra. Újra találkozni fogok velük. Mondanám, hogy meghalnék értük, de éppen arra készülök, szóval ez felesleges.
 - Sikerülni fog? Honnan tudod, hogy Sam is kiszabadul? Biztosan a mennyekbe kerülünk? - Tettem fel a kérdéseket, mielőtt megakadályozott volna benne valaki.
 Most, hogy olyan közel álltunk a megoldáshoz, ezek a kérdések foglalkoztattak leginkább.
 - Ha sikerül - kezdett bele Rowena -, akkor Sam is és te is a mennyországba kerültök. a másik kérdésedre pedig a válasz igen. A Winchester ki fog szabadulni, ugyanis a tőr csak és kizárólag egyetlen lelket képes bent tartani. Ha időben lépünk, akkor pont akkor fog beléd hatolni a tőr, mikor már csak Ráchel "lelke" lesz a testedben. Ezáltal ő beszorul örökké a tőrbe, Sammy fiú pedig kiszabadul. Szinte el sem hiszem, hogy ezt a tervet ti ketten találtátok ki.
 Időm se volt meglepődni, hogy Rowena ma már másodszorra mondd kedves dolgot nekem, mivel meghallottuk az Impala hangját.
 - Megszereztük! - Sietett be Gina és a boszi kezébe adta a fiolákat. - Most pedig mentsd meg a húgomat.
 - Én mindent megteszek, amire kértek. - Mosolygott rám Rowena, majd a két fiolát a zsebébe rejtette.
 Gina leült és átkarolt engem, Dean pedig csak mellém lépett. Nekem pedig hirtelen lelkiismeret furdalásom lett, hogy nem mondtam el nekik az igazat. Viszont biztosan nem hagynák, hogy megtegyem. Nem hagynák, hogy megöljem magam. Ezt a csatát egyedül kellett megvívnom.

2018. augusztus 9., csütörtök

Félig csókolt csók

A vers, amire írtam: Ady Endre: Félig csókolt csók. A dal, amire írtam: Wunderlich József - Szemed mögé... Hogy miért írtam? Azt nem tudom! :) Jó olvasást! (amúgy valamelyik PUF páros, de még nem tudom melyik)

Egy félig csókolt csóknak a tüze 
Lángol elébünk. 
Hideg az este. Néha szaladunk, 
Sírva szaladunk 
S oda nem érünk.

 Valószínűleg az volt a baj kettejük kapcsolatával, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Minden egyes alkalommal, mikor egymáshoz értek, egyszerre kívánták és utálták egymást. Az első csókjuk hideg volt, mint a jég és először úgy gondolták, hogy fel tudják majd egymást olvasztani. Azonban a szívük továbbra is mozdulatlanul hevert bordáik között, melyekre fel voltak vésve a ki nem mondott "szeretlek"ek. Hiába próbáltak elmenekülni a gondolataik közé, ha a másik oda is követte és a végén egymás karjaiban talált rájuk a reggel. Szemükben a megbánás csillant fel, majd szó nélkül indultak neki egy újabb fájdalmakkal teli napnak, hogy aztán a hold sugarai kárörvendően nézze végig esti csatájukat és azt a bizonyos félig csókolt csókot, melyet minden alkalommal megadtak a másiknak.

Hányszor megállunk. Összeborulunk. 
Égünk és fázunk. 
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér, 
Ajkad csupa vér. 
Ma sem lesz nászunk.

 Hiába erőlködtek, nem tudtak érezni egymás iránt olyat, amivel a másik elégedett lenne és ezt pontosan tudták. Mindeketten ugyan azzal a gondolattal keltek és feküdtek, mint a másik. Miért teszik ezt? Erre viszont nem tudták a választ és inkább meghaltak egymás mellett, minthogy szenvedjenek a másik nélkül. A barátok nem segítettek rajtuk, ezt saját erőből kellett megoldaniuk, és mikor már azt hitték mindennek vége, meghallották azt az apró hangot. Nem volt több, mint egy éjszakai nesz, mégis reményre adott okot. Egyikük szívén a jég olvadásnak indult, ezzel utat engedve a dobbanás hangjainak. Észre sem vették mennyire fontosak lettek egymásnak, vagy csak nem akarták felfogni. Könnyebb volt a másikat utálni, mint elővenni gondolataik legmélyéről a vallomásokat, melyeket évek alatt gyűjtöttek össze, és ami lassan benőtte az egész lényüket, hogy aztán úgy haljanak meg, hogy sosem adták meg a másiknak, amire vágyott.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen 
Megbékült holtak, 
De kell az a csók, de hí az a tűz 
S mondjuk szomorún: 
Holnap. Majd holnap.

 Mégis minden hiábavaló, ha csak egyikük szívhúrjai pendültek meg. Ugyan úgy fojtatták életüket közösen, mint az előző években, mégis valami megváltozott. Nem tudták pontosan micsoda, de a világ mintha megérezte volna, hogy itt történt valami. Még mindig utálták egymást, de ha lehetséges, már nem annyira, mint régen. Már túl régóta voltak együtt, hogy megpróbáljanak külön élni. Nem volt kedvük másik párt keresni maguknak. Bár egyikük sem sejtette, hogy ki szíve olvadt fel hamarabb. Nem volt erejük kockáztatni, pedig az idő elteltével még mindig csak egy hangot hallottak. Dudum... Dudumm...
 - Szakítani kéne. - Morogta a sötét szemű a másiknak, miközben mélyen magába szívta tusfürdője illatát.
 A másik ásított egyet, majd csak azután válaszolt.
 - Majd holnap. - Helyeslőn bólogatott, majd átfordult a másik oldalára, hogy háttal legyen a szép arcúnak, aki ezek után csak óvatosan a derekára fonta kezét.
 Szinte egyszerre aludtak el és fel sem tűnt nekik, hogy az, amit eddig egyetlen szívhangnak gondoltak, valójában egy tökéletesen összeillő pár volt, mely kiegészítette egymást, hogy sose lehessenek egyedül.

2018. július 21., szombat

Hiányoztál

Szóval feléledtem havaimból, és nagggyon spoileres, naggyon rövid
Voltron ficet hoztam nektek. De nem tudtam megállni, hogy
ne írjak velük semmit, szóval itt egy Shadam/Adashi. (Köszi SDCC)
Jó olvasást! Pepi~

A kép ungodly-audrey munkája


 Azt mondta, hogy nem lesz ott, amikor visszatér. Szó nélkül hagyta, hogy elmenjen, és soha többet nem akarta látni. Végül is itt hagyta őt egyedül, nem? Úgy érezte, nem lesz képes megbocsájtani neki. Aztán minden hirtelen történt, és egyszer csak ott volt ő is.
 Megváltozott.
 A sötét, fekete fürtök fehéren fénylettek a távolban. Egy páncél-szerűséget viselt, fekete színekben. Óriási oroszlán formájú robotok mellett álltak. Keith vele volt. Meg néhány ismerős arc a garrisonról, és még néhány olyan, akit életében nem látott, de nem is teljesen voltak emberiek. 
 Évek teltek el. Azt hitte, hogy végképp elvesztette és most ott áll előtte, de mégis, mintha egy szakadék lenne közöttük. Elakar menni onnan, nem érti mit keres itt. A lábai nem hagyják.
 Shiro mintha kiszúrná őt a tömegben, egy darabig egyikük sem mozdul, aztán végül ő indul el felé. Elfut. 
 Méterekkel arrébb éri őt utol, elkapja a karját, maga felé fordítja őt. Egyikőjük se tudja, mit mondjon, csak állnak egymással szemben. 
 - Sajnálom - szólal meg végül. Mérges lesz a szavak hallatára. Miért Takashi kér bocsánatot. Neki kéne. 
 - Annyira hülye vagy - nyögi ki végül. - Aggódtam érted, pedig minden porcikám ellenkezett ellene, aztán azt hittem meghaltál, és akkor elvesztettem az összes reményt, most meg itt vagy előttem és szinte el sem hiszem - hadarja a szavakat. - Hiányoztál. - Erre Shiro elmosolyodik és félénken tárja szét a karjait. Összeszorított szemekkel dől neki a másiknak és egy hosszú ölelésbe vonja. 
 - Te is hiányoztál.

2018. július 4., szerda

Alternatív érettségi

Hűűűha, köszi Nessa, ez egyszerre volt vicces és olyan mi a halál történik most? Eredeti link ITT

Szabályok: 

1. Írj néhány kedves szót arról, akitől kaptad a kihívást. Ha nagyon szereted őt olvasni, belinkelheted a blogját is.

Nessa, hmmm... Remélem már a 13. évadot is befejezted :D 

2. Az én alternatív érettségimen három tárgy van: random tényekemlékek, és fantázia. Mindhárom tárgyból húsz-húsz „tétel” van. Ahhoz, hogy átmenj, legalább tízet meg kell válaszolnod tárgyanként, amiket te választhatsz ki.

3. Nincs rossz válasz!

4. A válaszaid után illeszd be az eredeti kérdéssornak, vagyis ennek a linkjét, hogy a kihívottaid is tudjanak válogatni a hatvan kérdés közül.

5. Hívd ki azokat, akiknek szívesen feldobnád a napját; vagy azt, akit a vizsgák közben megjutalmaznál még egy vizsgával!


RANDOM TÉNYEK

1. Melyik a kedvenc évszakod?

Mindenképpen a tél. Imádom, ahogy a jeges szél kicsípi az arcomat, miközben hull a hó és annyira gyönyörű az egész! <3

2. Mi a legfurcsább visszatérő álmod?

Nem is a teljes álom, inkább maga az alak, aki benne van. Egy magas, katona frizurás, barna hajú, barna szemű srác, akiről tudom, hogy az IGAZI, de mikor felkelek, sosem emlékszem az arcára. Ezeket az apróságokat is csak alkalmankként tudtam feljegyezni. Reggelente pedig tudom, hogy megint ő vele álmodtam. Szörnyen idegesítő XD

3. Ha választhatnál három olyan tulajdonságot, amilyen embereknek mind tetszenél, melyikeket választanád?

Okos, jó humorú, család centrikus.

4. Tejre műzli, vagy műzlire tej?

Csak is műzlire tej! Fordítva el se tudom képzelni a dolgot...

5. Melyik a kedvenc mémes oldalad?

Nem nagyon van kedvenc... A barátaim szokták küldeni csoportokba a legjobb mémeket. Nem is nagyon követek szerintem ilyeneket...

6. Van olyan dolog, amitől félsz, de ez a félelem mások számára érthetetlen?

Igen, hogy pár éven belül nem találok valakit, akivel az életemet le tudom élni és szülni neki gyereket, hogy fiatal anyuka lehessek és ne felejtsem el, milyen gyereknek lenni.

7. Van olyan videó, ami minden alkalommal megnevettet? Melyik az?

Igen van. Amitől mindig mosolyognom kell az Misha Collins egyik videója, amit még élőben néztem és egyik percben olvassa a hozzászólást, majd kitör belőle a nevetés és annyira jóízűen nevet, hogy most belegondolva is elmosolyodtam. Elő is keresem... LINK Pontosabban 7:25-től kezdődik és Nessa, ezt neked ajánlom! XD

8. Mi az MBTI-típusod? Szerinted van olyan személyiségteszt, ami ennél kifejezőbb?

Én egy vérbeli INFP vagyok! :D Teljesen igaz rám és furcsa, mert évekkel ezelőtt is ez jött ki nekem, csak más arányokkal. Szóval változok, de a személyiségem nagy része megmaradt. Szerintem ez a legjobb teszt.

9. Mi a kedvenc társasjátékod?

Már kiskoromban is a memóriajátékokért és a kártyajátékokért voltam oda, de amúgy a "Ki nevet a végén?" bármikor jöhet!

10. Van olyan étel/ital Magyarországon, amit nem lehet kapni, de te odavagy érte?

Igen! Az olasz fagylalt! A világon a legfinomabb. Egyszerűen egész életemben elélnék rajta, de sajnos hiába árulnak itthon is, az egyáltalán nem ugyan az!


EMLÉKEK

1. Van olyan kiegészítőd, amihez különösen ragaszkodsz?

Három. Az első az ezüst gyűrűm, amit még papám adott nekem és nagyon ritka, mikor leveszem. A második életem első fülbevalója, ami egy pici arany szívecske, a közepében piros kővel. Végül pedig az ezüst nyakláncom, amit anyáéktól szülinapomra kaptam és ráfűztem az Egy Gyűrűt (pacsi Nessa), amit még anyum kapott apától, mikor kint volt Dublinban. :D

2. Mi volt a legszebb/legmeghatóbb mondat, amit valaha mondtak neked?

Talán az, hogy mennyire mázlista lesz az a srác, aki majd egyszer elvesz engem feleségül.

3. Kaptál már beírást az ellenőrződbe? Ha igen, miért?

Igen, harmadik osztályban kaptam először, mikor keretestül sikerült kitörnöm egy ablakot a legjobb barátnőmmel, csak azért, mert nem akartunk kimenni udvarra a szünetben... Régi szép idők!

4. Mennyi volt a leghosszabb idő, amit Facebook nélkül töltöttél? Mit csináltál helyette?

Talán pontosan egy éve egy nyári (egy hetes) tábor. Pont nem a facebookon akartam lógni, mikor rengeteg emberrel meg tudtam helyette ismerkedni.

5. Mi volt a legértékesebb dolog, amit valaha nyertél?

Egy Pilinszky szavaló versenyen elhoztam a fődíjat, ami egy tízezer forintos könyutalvány volt. Nekem ez akkoriban maga jelentette a mennyországot!
Na meg mikor egy haverommal indultunk Rómeó és Júlia versenyen úgy, hogy felcseréltük a szerepeket és megnyertük a három napos utat Rómába! <3 Felejthetetlen!

6. Mi volt a jeled óvodában?

Csiga

7. Melyik tárgyat tanította a kedvenc tanárod és miért vált kedvenccé?

Sanyi bá tanította a matekot és ő szerettette meg velem a tantárgyat is.

8. Sírtál már fiú/lány miatt?

Természetesen...

9. Mit tartasz a legnagyobb dolognak, amit eddig elértél?

Otthagytam az OKJs képzést és elmentem dolgozni. Ezáltal kijutottam Dublinba és szeptemberben repülök Londonba is <3

10. Miről szólt a legérdekesebb előadás, amit valaha hallottál?

A szerelem biokémiája. A nő eszméletlen módon mutatta be az egész folyamatot!


FANTÁZIA

1. Mi az az esemény, amit mindennél jobban vársz? Hány nap van még addig?

A gyerekem születése... Hogy hány nap van még addig? Azt még nem tudni, mivel még a láthatáron sincs a leendő apuka, de reménykedem...
Amúgy meg, hogy közelebbit mondjak, akkor napra pontosan egy hónap múlva a születésnapom, vagy esetleg még a Karácsony!

2. Ha mindenképpen népszerű lennél a jövőben, de te vlasztod ki mivel, akkor mi lenne az?

Talán író lennék szívesen... Vagy valaki, aki megoldja az éhezés és egyéb problémákat.

3. Ha írnál regényt, miről szólna?

Egy fiúról, aki a nagyszüleihez megy nyaralni és a padláson megismerkedik egy szellemmel, akinek segítségre van szüksége.

4. Ha egy nap arra kelnél, hogy egy valami megváltozott a külsődben, miben reménykednél, mi az?

Hogy legalább tizenöt kilóval könnyebb vagyok :')

5. Szerinted van élet a Földön kívül? Mi történne, ha hirtelen felvennék velünk a kapcsolatot?

Biztosan van és igazából, amilyen hülye az emberiség, támadna és a földönkívüliek azt mondanák, hogy "oké, ezekből nem kérünk!" és itt hagynának minket, hogy pusztítsuk el egymást...

6. Ha egy durva buli után arra kelnél, hogy megcsaltad a barátod, megmondanád neki?

Igen. Sajnos/nem sajnos a bűntudatom nem hagyna nyugodni..

7. Ha létezne Dumbledore Merengője, te hogyan használnád? Gyakran belemerülnél? Mit néznél vissza legszívesebben?

Sokat használnám, főleg érettséginél jött volna nagyon jól. Viszont túl veszélyesnek tartom, hogy csak úgy elteszem a polcra az emlékeimet, szóval részben örülök, hogy nem létezik.

8. Ha kivehetnél öt tantárgyat, de helyére kell raknod valamit, mik lennének azok? (pl: Kémia helyett KRESZ)

Minden tantárgynak megvan a maga szépsége és szerepe, szóval nem nagyon változtatnék, hacsak nem olyanokra cserélném, hogy "Sorozat néző óra" vagy "Alvás idő". Bár lehet ezt a már leérettségizett énem gondolja csak így.

9. Ha te lennél a Facebook elnöke, mit változtatnál rajta?

Kivenném azt a r*hadék "Látta" jelzést :) :) :) <-((Ugye ezt nem csak én gondolom pszichopata mosolynak?))

10. Ha eltűnne a legjobb barátod, vagy barátnőd, hol keresnéd elsőként? Tegyük fel, hogy még nem terjedt el az internet, a telefonja pedig ki van kapcsolva.

Egy másik országban, vagy a saját házunkban. Amúgy attól függ melyik barátomról van szó!