Bódulat
Az este folyamán többször próbáltam bizonygatni, de senki nem hitt nekem. Pedig tudok, ismétlem: TUDOK biliárdozni. Hajnali 2-3 körül már kellően elfáradtunk. Akkor vettem észre, hogy nővérem kezdi megütni a 18. születésnapja alkalmából megivott alkoholos szintet. Nem szerettem volna, ha a történelem megismétli önmagát, így inkább kivettem a kezében lévő korsót.
- Gyere MadamTequila, menjünk haza. - Hevesen bólogatni kezdett, ami nem segített. - Jensen, tudom, hogy nem a legkellemesebb feladat, de kapard össze a barátnődet és ne feledd: volt ő már ennél rosszabb állapotban is.
- Azt nehéz elképzelni. - Mosolygott kedvesen, de a szemei neki is piásan csillogtak.
- Ó, hidd el. Én cipeltem haza, miután kihányta magát a derékig érő hóban. - Legyintettem és ismét orromban éreztem nővérem parfümjének illatát. Brr... sosem fogom elfelejteni.
- Hol van JarPad? - Nézett körbe karjában a már félig alvó lánnyal.
- A pultnál. Menj előre és várjatok meg a kisbolt előtt. - Adtam utasításba. Figyeltem amíg épségben kiértek a bejárati ajtón, utána Jared felé igyekeztem. Nem tudtam elképzelni mit szöszmötöl annyi ideig, de ahogy odaértem, megvilágosodtam.
- Még ebből kérnék kettőt. - Mutogatott a pultos lánynak, aki angyali mosollyal teljesítette minden kívánságát. Tisztában voltam vele, hogy valószínűleg tényleg BÁRMIT megtenne neki, így sárga szörnytől sürgetve léptem az égimeszelő mellé. A látóterébe érve meg se mukkant, csak átölelt a vállamnál és magához húzva puszit nyomott a fejem búbjára. Nesze neked Victoria. Dünnyögtem magamban és még közelebb bújtam.
- Többiek? - Vette el a telepakolt szatyrot.
- Kinn várnak. Gina kissé berúgott. - Sóhajtottam, amira fülig elvigyorodott és nekiindult ő is a kezem szorongatva az ajtó felé.
A bolt előtti padon Ültek, összeborulva. Gina lába Jensen ölében és épp egy cigiért könyörgött, amire minden egyes próbálkozásra kapott egy csókot. Rögtön megértettem hogyan sikerült azonnal leszoknia. Jutalomért cserébe.
- Kapd fel a királylányt és menjünk. - Nevetett Jared öblösen. Haza simán sikerült megérkezni, egyedül a rohadt meredek lépcső okozott akadályokat. Mikor ezt is sikeresen vettük, a konyhában mindenki leült és kifújta magát. Gina ekkor ébredt meg.
- Na, akkor most - kezdte szaggatottan - kinyitom a kanapét. Csak ki kell húzni. Aztán... Mit akartam mondani? - Súgta nekem kétségbeesetten, amitől az egész társaság elkezdett nevetni. - Ne röhögjetek! Ez mind a ti hibátok! Főleg a Tiéd! - Bökte Jensent mellkason. - Ez - mutogatott körbe - mind nem lenne, ha Te nem lennél ilyen rohadtul tökéletes!
- Gina... - Emeltem fel a hangom. Tudtam mit érez, de nem hullarészegen kellett volna közölnie.
- Ne Ginázz nekem! - Legyintett. - Tökéletes uraság. Itt van. - Tárta ki a két karját esetlenül. - De meddig? - Nevetett fel hisztérikusan. - Én szeretem. Tessék, kimondtam. Szeretem ezt az egyszerű, mégis utolsó porcikáig tökéletes embert. - Állt fel. - Most pedig, jó éjszakát. - Bólintott katonásan és bebotorkált a szobába. A szárító szerencsére egy helyben maradt, de az ágy hatalmas reccsenéssel adta tudtunkra, hogy épségbe megérkezett a célig.
- Megoldjátok? - Köszörülte meg Jensen a torkát. Némán jeleztük, hogy természetes és hagytuk, hogy utána menjen.
Csendben kihúztuk az alvásra szánt helyet, belopództam és kihoztam a másik ágyon összehajtogatott ágyneműket.
- Alszanak. - Ágyaztam meg kinn szakszerűen.
- Rájuk fér. - Öntötte kis Jared a kocsmában vásárolt szatyor tartalmát. - Most pedig együnk és tv-zzünk. - Kapcsolta meg a hűtőn lévő gépezetet. Addig kapcsolgatta, amíg véletlenül rá nem akadtunk a Good Will Hunting-ra. Több interjúból tudtam, hogy Jared kedvenc filmje, így már én is többször megnéztem.
Egy darabig csak bámultuk az adást, aztán előkaptam a telefonom és lefotóztam, ahogy teljes koncentrációval figyel. Kezében a telefonja, épp kitudja mit tweetelt, de eldöntöttem, hogy ezen bizony meg lesz jelölve.
Fülig érő szájjal pötyögtem a betűket, úgy izgulva akár egy kisiskolás az első napján. Nem szerettem volna lebukni. "Egy átlagos "Hunting night" @Jared Padalecki-vel." Kiküldtem a világegyetembe és vártam a telefonja csippanását.
Lepillantott a kijelzőre, ahol már ott világított a nevem. Felém kapta a fejét és rosszallóan megcsóválta.
- Ezért még kapni fogsz. - Valamit visszaírt, de nem hagyta, hogy megnézzem, mert ahogy elküldte, elrakta a két telefont az asztal legmesszebbi pontjára és csiki-háborút kezdeményezett.
- Ne mááár! - Menekültem, de megfejeltem az ágytámlát.
- Jól vagy? - Nevetett gonoszul.
- Utállak. - Röhögtem levegő után kapkodva.
- Szeretlek. - Mosolygott, míg teljes testével rám tehénkedett. Nem voltam képes megszólalni. Nyelt egy nagyot és a nyakába fúrtam a fejem. Hajtincsei csiklandozták az orrom, illata a tüdőmet feszítette. Ütőere az arcomon dobogott. Egyik keze a tarkómra siklott, másik a csípőm szorongatta, mintha soha nem akarna elengedni. - Komolyan mondtam.
- Piás vagy. - Krágoktam a pólójának.
- Még őszintébb. - Éreztem, ahogy elmosolyodik. Hittem neki. Hinni akartam. Szó nélkül megcsóváltam a fejem és még volt annyi lélekjelenlétemen pár pohár vodkával a szervezetemben, hogy a hajába túrtam és magamhoz vontam egy csókra. Reméltem, hogy érzi amit én. A bordáimon áttörő szívem dobbanását, az oxigén hiányos tüdőmet és a kolibri gyorsaságú lepkéket a gyomromban. Én is így éreztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése