SuperGrease

Na EZ az oka annak, hogy engem nem szabad musical-ek közelébe engedni. Főleg, ha az az egyik kedvencem, a Grease! :"D Remélem annyira élvezitek majd az olvasást, mint én az írását! ^^ Szeretettel, nővéremnek! <3

  Életem legszebb időszakát töltöttem Vancouver partjainál. Egy egész nyárra kijöttünk a családdal, hogy apa hátha talál új munkát. Viszont a napok teltek és a pénz fogyott. Eközben szerettem kijárni a vízhez. Megnyugtatott. Egy ilyen alkalommal ütköztem bele abba a férfiba, akibe a nyáron apránként, de beleszerettem. Az együtt töltött idő sosem volt unalmas. Képregény boltokba jártunk, moziztunk és néha még a vízbe is belemerészkedtünk. Persze mindketten tudtuk, hogy ez a románc nem fog örökké tartani, ugyanis apa kijelentette, hogy a hónap végén már utazunk is haza Magyarországra. Az utolsó napot felejthetetlenné akartuk tenni.

 - Ez volt életem legszebb nyara, és most haza kell költöznünk. - Motyogtam, miközben a parton sétálgattunk. - Sose látjuk már egymást.

 - Ne mondj ilyet! - Szólt rám azonnal a férfi, majd megtorpant.

 - Az élet szívás. - Töröltem le egy könnycseppet.

 A srác az állam alá nyúlt és úgy kényszerített, hogy a szemébe nézzek, majd óvatosan megcsókolt. Úgy tűnt ez az utolsó lehetőségünk, így kihasználtuk a fennmaradt időt. Az egész napot kettesben töltöttük, majd elbúcsúztunk. Ez lesz a vége. Legalábbis, mindketten így gondoltuk.

A FantáziaBirodalom Bemutatja:

SuperGrease című művét

 - Ébresztő, Napsugár! - Hatolt át az álmaimon egy idegesítő hang.

 Morogtam valamit, majd a másik oldalamra fordultam. Ekkor egy hideg kéz tapadt a hátamra, mire azonnal kipattantam az ágyból.

 - Ezért halott vagy! - Szóltam húgom után, aki nevetve figyelte kínlódásom.

 - Anya mondta, hogy keltselek fel, mert el fogunk késni a melóból.

 Tényleg, a munka! Képzeletben fejbe vágtam magam. Az életem jelenleg tökéletes lehetne. A nyarat egy félistennel töltöttem, most pedig kaptam egy olyan állást, amilyet mindig is szerettem volna. Ezeknek tetejében pedig, itt maradtuk Kanadában. Apa az utolsó pillanatban nyélbe ütött egy üzletet és sikerült megvenni a lakást. Csodás lenne minden, ha Ő még mindig itt lenne. Viszont azóta az utolsó csók óta, nem láttam.

 - Megyek már... - Morogtam, ahogy felkászálódtam a földről.

 A szekrényem kinyitva, előkaptam az első kockás inget és sima, fekete, harisnyát, ami a kezembe került. Felkaptam egy csizmát, összecopfoztam a hajam és indulásra késznek nyilvánítottam magam.

 - Alexaaa! Most miattad fogunk elkésni! - Kiabáltam be a házba, ahonnan hirtelen kirontott az emlegetett szamár.

 - Kész vagyok. - Kapott levegő után. - Jé, összeöltöztünk!

 A rózsaszín hajú lányon szintén kockás felső virított, csak ő farmer-tornacipő kombóval hordta. Szerencsére egy helyen kaptunk állást, így egyszerre kellett indulnunk. Egy sorozat forgatáson sminkes lettem, míg Alexa fodrász. Álom-meló az már egyszer biztos. Végre beszállhattuk a kocsiba, ami rögtön el is indult, hogy belevágjunk az új életünkbe.

~~~0~~0~~0~~~

 Csodálatos nyár volt, ebben szerintem egyetért velem mindenki. Az a lány, Gina... Még mindig nem tudom kiverni a fejemből. Mogyoró barna szemei, és rozsdavörös haja örökre belém égett. Pont, mint a csókja.

 - Hé, Jensen! - Kiáltott valaki, mire megfordultam.

 - Jared, de jó látni! Hogy vagy? - Érdeklődtem.

 Már épp megszólalni készült, mikor Misha, Rob és Richard is megjelent a színen.

 - Jens, de szépen lebarnultál! - Köszöntött Rob.

 - Mit csináltál a nyáron? - Kérdezte Misha.

 - Csak lógtam a parton. - Vontam vállat.

 Egyszerre "húú"-ztak fel a srácok, mire kérdőn néztem rájuk. Ezeknek mi bajuk van?

 - Találtál magadnak valakit? - Vigyorgott Jared a képembe.

 - Igen, mesélj! - Utasított Rich is.

 - Talán megismertem valakit... - Kezdtem bele lassan, de azonnal belevágtak.

 Olyan kérdéseket tettek fel, hogy "Csinos?" vagy, hogy "Tudja ki vagy?" és még sok más. Én pedig szépen válaszolgatni kezdtem rájuk. Megmondtam nekik, hogy igen, eléggé szemre való lány, és hogy sejtelme sincs ki vagyok. Persze fojtatták volna a vallatásom, ha meg nem szólal a hangosban Eric hangja, hogy most már ideje lenne mindenkinek a gyülekező helyre sietni.

~~~0~~0~~0~~~

 "Hűha!" - Ez volt az első gondolatom, mikor bekanyarodtam a parkolóba. Húgom izgatottan pattant ki, mielőtt leállíthattam volna a motort.

 - El sem hiszem, hogy itt vagyunk! - Ugrált össze-vissza.

 - Ismered a sorozatot? - Képedtem el, bár nem tudom miért. Az energia bomba egy sorozat függő.

 - Mert te nem? - Nevetett, de azonnal belé fagyott, mikor meglátta értetlen arcomat. - Na ne bassz fel! Komolyan nem ismered a Supernaturalt?

 Feltettem a kezem védekezőleg. Ne mindenki lehet két lábon járó lexikon.

 - Nem tudsz te semmit, Ginetta! - Legyintett, majd elindult.

 - Ne idézgess a Trónok Harcából! - Futottam utána, és nagyon büszke voltam rám, hogy ezt felismertem.

 Inkább elindultunk az adott "gyülekező" helyre, amit az előbb közölt velünk a hangos bemondó.

 - Imádni fogod! - Pattogott Alexa még mindig, ahogy visszasietett hozzám.

 Szép, legalább észre vette, hogy lemaradtam. Mikor odaértünk, a hely tele volt emberekkel. Persze az egész beszéd arról szólt, hogy érezzük magunkat nagyon jól és az újoncokat várják pár aláírás elintézésére.

 - Végrendelet? - Találgattam, mikor vége lett a kiselőadásnak és a megfelelő lakókocsit kerestük.

 - Szerintem csak titok tartási nyilatkozat, vagy valami ilyesmi. - Vont vállat Alexa, én pedig kezdtem érezni, hogy átragad rám az erőltetett flegmasága.

 Hiszen túl jól ismertem. Csak megjátssz az egész "nyugodt vagyok, és mindenkivel lazán eldumálok" csajt. Belül ő is pont annyira fél, mint amennyire én kimutatom. Megnyugtatott, hogy nem vagyok egyedül. Odaérve, végül is neki lett igaza. Csak egy két nyilatkozatot kellett aláfirkantani és már engedtek is utunkra.

~~~0~~0~~~

 Másnap reggel fáradtan keltem. Az első nap a berendezkedésről szólt, és a pihenésről, így szabadok voltunk.

 - Szóval akkor nemsokára lesz egy összejövetel? - Néztem fel a papírokból.

 - Aham. Mindenki ott lesz. - Csillantak fel húgom szemei, majd lepattant mellém a kanapéra. - Szerinted láthatom élőben Jaredet?

 Nem viccelek, ha azt mondom, hogy majdnem helyben elájult. Pedig még csak belegondolt.

 - Inkább induljunk reggelizni! - Adtam parancsba viccesen, és elindultunk a sátor felé.

 A hely dugig volt emberekkel. Mindenki beszélgetett és nevetgélt, én pedig szívem szerint elsüllyedtem volna. Próbáltam feltűnés mentesen közlekedni, de mikor egy rózsaszín pamacs követ téged, az eléggé feltűnő.

 - Hé! - Szólalt meg valaki. - Gina, Lexy, gyertek ide!

 Elsőnek is elátkoztam húgom haját. Másodszor pedig felvetődött bennem a kérdés, hogy honnan tudják, hogy kik vagyunk? Mivel Alexa már elindult a hang irányába, kénytelen voltam követni. Egy csajokkal teli asztalnál álltunk meg.

 - Sziasztok! Gen vagyok. - Kelt fel, hogy köszöntsön.

 Szép sorban mindenki bemutatkozott, de mire a végére értünk a felére nem is emlékeztem már.

 - Hogy tetszik itt nálunk? - Kérdezte valamelyikük, de ha kést szegeznek a torkomnak, akkor se tudtam volna felidézni a nevét.

 - Családias. - Válaszoltam kitérően.

 - És mit csináltatok a nyáron? Úgy hallottam csak most költöztetek ide. - Mosolygott Gen.

 - Megismerkedtem valakivel. - Motyogtam. Hiszen úgyse találkozom már vele soha többet.

~~~0~~0~~0~~~

 A srácokkal kicsit késve érkeztünk meg a reggelihez. Szinte már senki nem volt a sátorban, de így legalább meg tudtunk kajálni csendben.

 - Láttátok az új lánykákat? - Ült le Misha kómás fejjel.

 - A rózsaszín és a vörös? - Kérdezte teli szájjal Tim.

 Bólintottak a többiek én meg csak értetlenül néztem rájuk. Új tagokkal bővültünk? Én erről miért nem tudok?

 - Na, Jensen! Kérlek mesélj, hogy mit csináltál a nyáron? - Foglalt helyet Jared is. - Kivel ismerkedtél meg. Részleteket akarunk.

 - Ahogy a magas mondja! - Emelte magasba poharát Rob.

(zene)

"Summer loving had me a blast

Summer loving happened so fast

I met a girl crazy for me

Met a boy cute as can be

Summer days drifting away to oh oh the summer nights."

 - Szóval akkor, most hagytad kicsúszni a karjaid közül? - Nézett rám Jared.

 Nem akartam bevallani, de mélyen belül tudtam, hogy igen. Pontosan ezt tettem.

~~~0~~0~~0~~~

 Már nem sokan voltunk a sátorban, és az a kevés is épp indulni akart. Húgom, Gen és még egy személy volt rajtam kívül.

 - Hogy hívták ezt a hős szerelmes lovagod? - Vigyorgott Gen, mikor meghallgatta az egész történetet.

 - Jensen. Jensen Ackles. - Mondtam ki áhítattal a nevét.

 Egy kisebb levegő kapkodás után, Lexy hirtelen közbeszólt.

 - Biztosan nagyon helyes pasi lehetett. Ha tényleg szeretted, akkor tuti találkozol még vele. - Karolt át és kivezetett a sátorból.

 Gyanúsan nagy vigyorral az arcán köszönt el a többiektől. Ez a furcsa érzés, pedig nem akart szűnni. Szombaton meg is tudtam miért volt olyan furcsa Alexa.

 Az összejövetel, amin mindenki részt vett, nekünk is szinte kötelező volt. Hiszen, hogy akarsz barátkozni, ha ki se lépsz a lakókocsidból? - Kérdeztem magamtól ezredszerre a tükör előtt állva. Egyáltalán nem sminkeltem ki magam. A hajam a fejem tetejére kötöttem és egy szokásos ruhát vettem fel.

 - Indulás! Van ám egy meglepetésem. - Nyitotta ki előttem Lex az ajtót és nekiindultunk az éjszakának.

~~~0~~0~~0~~~

 Egyetlen porcikám sem kívánt kimenni a tömegbe, de mégis meg kellett tennem, hiszen csak én vagyok az egyik főszereplő. Furcsa lenne, ha pont én nem jelennék meg. Így hát akarva, akaratlanul, de neki indultam az éjszakának. Eldöntöttem, hogy mindenkitől elvonulva, mégis a figyelem középpontjában leszek. A másik tervem pedig, hogy köszönök mindenkinek, aztán egyszerűen hagyom a fenébe az egészet.

 - Jens! - Kiáltott Misha.

 Intettem egyet és melléjük léptem. Beszélgettünk már vagy negyed órája, mikor is egy kisebb tömeg gyűlt körénk. A leggyanúsabb, hogy csak lányok voltak.

 - Hé, Ackles! - Vigyorgott rám Geneieve.

 Kérdőn néztem rá, mikor megjelent mögötte egy rózsaszín hajú lány.

 - Hoztunk neked egy meglepetést. - Pislogott szépen, majd a hátsó lányok elém löktek egy vörös hajú, szeplős lányt.

 - Jensen? - Kerekedtek ki a szemei.

 - Gina? - Tátottam el a számat. - Te hogyan? Nem úgy volt, hogy haza mentek?

 Szívem szerint megcsókoltam volna, de nem tudtam mit szólna hozzá. Így inkább egy lépést tettem hátra. Nem akartam azonnal leteperni, pedig szívem szerint megtettem volna.

 - Végül itt maradtunk. Apának sikerült az üzlet és én pedig itt kaptam állást. - Csillogott a szeme a boldogságtól.

 - Aham, ez nagyon jó. - Mondtam talán kissé túl flegmán.

 Egy pillanatra összevonta a szemöldökét, majd egy intés után elsétált. Rosszat mondtam?

~~~0~~0~~0~~~

 - Most komolyan miatta vagy ki ennyire? - Lépett az egyik eldugott részhez Gen.

 Direkt idejöttem, mert reménykedtem, hogy ide senki nem fog utánam jönni. Nem mondtam, de fájt, hogy ennyire semmilyen volt Jensen. Mintha csak egy jó barát lennék, akinek még csak nem is örül.

 - Figyelj, lehet, hogy hülyeség, de este lesz egy kis összejövetel nálam. - Mosolygott. - Úgy értem hajnalban.

 Értettem mit akar. Menjek és felejtsem el azt a nagyképű barmot. Nem is volt olyan rossz ötlet, így szinte bele se gondolva, bólintottam. Az egész összejövetelt ezen a nyugodt kis helyen töltöttem, majd mikor elcsendesedett minden, akkor elindultam a megbeszélt kocsihoz. Meglepődtem, hogy Alexa már ott van. Egyszerűen csak ült kint a lépcsőn és maga elé bámult.

 - Baj van húgi? - Kocogtattam meg a vállát.

 Felnézett, majd lassan nemet intett a fejével és beinvitált.

 - Ezt még elszívom. - Mutattam az ujjaim közt lévő szál cigarettára.

 - Ahogy gondolod. - Vont vállat. - Le kéne már róla szoknod.

~~~0~~0~~0~~~

 Bent fülledt meleg fogadott. Még mindig alig tudtam elhinni, hogy a nővéremmel megkaptuk az állást itt. Azt pedig végképp nem tudtam felfogni ép ésszel, hogy ma éjjel Jared Padalecki megcsókolt. Igen. Egyszerűen csak odasétált, és lekapott. Persze van egy olyan érzésem, hogy az elfogyasztott ital mennyiség eléggé közre játszott, de még mindig hihetetlen. Miután megvolt ez a kis affér, szinte le se tettem a poharat a kezemből. Minél többet iszok, annál inkább tűnik az egész csak álomnak. Viszont a folytonos ivászat azzal jár, hogy sűrűn kell kijárni a mellék helyiségbe. Egy ilyen "kiruccanáskor" épp visszafelé tartottam a csajokhoz, mikor meghallottam egy gúnyos hangot. Cindy volt, aki a sorozatban Lisát játszotta. Viszont, ahogy egyre jobban füleltem, rájöttem, hogy Gnáról énekel.

(zene)

"Look at me, I'm Sandra Dee

Lousy with virginity

Won't go to bed 'til I'm legally wed

I can't; I'm Sandra Dee"

  Mérgesen léptem elő eddigi rejtekemből és végig néztem a nevető társaságon.

 - Mondhatom, szépen vagyunk. - Forgattam meg a szemeimet.

 Most kivételesen hálát adtam, amiért Gina kiment dohányozni, így nem hallotta ezt a kis "előadást".

 - Milyen sértődékeny valaki. - Motyogta Cindy. - Csak hülyéskedtünk.

 Már épp valami csípőset akartam visszaszólni, mikor Gina rontott be a kocsiba.

 - A fiúk... Itt... - Lihegte.

 Nem sokra rá meg is hallottuk a kopogást. Minden lány csendben, lefagyva állt. Én pedig mg mindig kissé dühösen kitártam az ajtót.

 - Igen? - Kérdeztem negédesen.

 Miután ez megtörtént, akkor jöttem rá, hogy kivel állok szemben. Jared Padalecki pont a mellemmel nézett farkas szemet, a lépcső magasságának hála.

 - Mi csak köszönni jöttünk. - Morogta és felnézett rám.

 - Csak ti. - Jött hátulról egy szúrós válasz. - Engem magatokkal rángattatok.

 - Menj most már nyugodtan. - Vigyorgott rá Misha, majd mikor látta, hogy barátja lelép, akkor felém fordult. - Most megüresedett egy hely. Jössz?

 Hátra néztem és elgondolkodtam, de mikor megláttam Cindy arcát, egyszerűen elöntött a méreg.

 - Megyek. - Léptem le óvatosan a lépcsőkön.

 Misha nevetve hátba veregette Jaredet, majd valamilyen oknál fogva lelépett. Aztán Rob és Rich is elsétáltak. Magunkra maradtunk.

 - Gyorsan itt hagytak. - Sétáltam Jared mellett szemlesütve, majd majdnem átestem a lábamon, amit azonnal az alkoholra fogtam.

 - Talán tudták mit akarok. - Nézett le rám a srác.

 Vajon mit akarhat tőlem? Pont tőlem?

~~~0~~0~~0~~~

 Nem voltam benne biztos, hogy csak úgy elengedhetem Alexát, de a lányok megnyugtattak, hogy jó kezekben van. Hittem nekik. Még azután is, hogy kifiguráztak. Igen, hallottam.

 Reggel, hulla fáradtan sétáltam vissza a kocsimhoz, aminek ajtaja tárva-nyitva állt.

 - Mi a fene? - Kérdeztem csak úgy a semmitől.

 Fáradt voltam. Valószínűleg még aznapos, így nagyon nem volt kedvem senkivel összeszólalkozni amiatt, mert véletlenül az ágyamat használta, vagy hasonló. Viszont belépve csak húgomat találtam a kanapén ülve.

 - Jól vagy? - Kérdeztem és elnyomtam egy ásítást.

 - Persze. Csak fáradt voltam megkeresni a saját kocsimat. - Motyogta, majd, mint egy farönk, eldőlt és már horkolt is.

 Úgy döntöttem, hogy követem a példáját.

~~~0~~0~~0~~~

 Egy hónap hosszú idő, főleg, ha a szerelmed sminkel ki minden egyes alkalommal. Persze egyáltalán nem szóltunk azóta egymáshoz. Vagyis én próbálkoztam, míg ő hárított. Ennyire megbántottam?

 - Oh.. Baby. Te hiányzol a legjobban a nyaralásokkor. - Léptem a fekete szépség mellé és rádőltem a motorháztetőre.

 - Így állunk? - Jelent meg mögöttem Jard kócosan és nyúzottan.

 - Sajnálom, de téged bármikor láthatlak, ha akarlak. - Vigyorogtam rá. - Most pedig kipofozlak.

 Sejtelmes mosollyal néztem végig a kasznikon, miközben egy dalt dúdoltam.

(zene)

"Why, it could be...Greased Light'nin'!

(Greased Light'nin')

We'll get some overhead lifters and four barrel quads, oh yeah

(Keep talkin'. Oh, keep talking!)"

 - Jobb? - Állt meg mellettem Jar'.

 - Sokkal. - Bólogattam az egyik kerék mellett térdelve.

 Megbeszéltük, hogy elmegyünk kajálni, amint végzek, hát így is lett. Miután kigyönyörködtem magam a jövendőbeli kocsim látványában, elindulhattunk. Sajnos késtünk, ezért csak pár falatot sikerült sebtében bevágnunk, aztán rohanhattunk is elkészíteni a frizuránk, meg a sminket. Megfogadtam, hogy ma bármi történjék, de kihúzok belőle egy mondatnál többet. Ahogy beértünk a lakókocsiba, Jared a fodrász székbe, míg én azonnal befoglaltam a sminkes részleget.

 - Hogy vagy? - Mosolyogtam rá a lányra, míg előkészített pár dolgot.

 - Kösz, jól. - Motyogta és nekiállt alapozni.

 - Figyelj. - Mozgattam lassan a számat, hogy ne akadályozzam a munkában. - Csúnyán viselkedtem veled, de az nem én voltam. Vagyis de, csak nem teljesen... Érted?

 Halk hümmögés hallatszódott, ahogy belemélyedt a sminkelésbe.

 - Nyugi, értem. Bunkó voltál és ez egy szarul sikerült bocsánat kérés akart lenni. - Bólintott magabiztosan.

 - Én jövök! - Rontott be Misha, amiért szívem szerint lekapartam volna az arcom.

 Egy szem forgatás volt inkább a válaszom, de ez sem kerülte el Gina figyelmét.

 - Csak nem féltékeny vagy? - Vonta fel szépen ívelt szemöldökét.

 - Én? Dehogy.

 Gyorsan felpattantam a székből és kisiettem az ajtón. Csak álltam ott tehetetlenül és magamban elkönyveltem, hogy egy barom vagyok.

~~~0~~0~~0~~~

 - Előbb kellett volna gondolkodnod! - Csattant fel húgom a kocsi másik végéből, mire oda kaptam a fejem.

 Ujjai épp Jared tincseit szárították, majd mikor rájött, hogy még a haj szárítót is túlkiabálta, bocsánat kérőn nézett rám. Szerencsére már nem sok volt a napból hátra. Eldöntöttem, hogy beszélek Alexával este. Hiszen nagyon elhanyagoltuk egymást mióta itt vagyunk. Alig vártam, hogy megszólaljon a hangos bemondó, miszerint kezdődik a vacsora. Sajnos még ezt a tervemet is keresztül húzta egy bizonyos zöld szemű félisten. Ugyanis, már távolról hallani lehetett a sátorban szóló zenét, de mikor oda értem, akkor lepődtem meg igazán. A padok körbe voltak felállítva, középen pedig pár emberke táncolt. Éppen hátraarcot akartam vágni, mikor is egy kéz fonódott a derekamra és a parkettre húzott. Egy igazi retro zene szólalt meg és a derekamnál fogva vezetni kezdett.

 - Most nem mész sehova. - Vigyorgott a képembe.

 Nem tudom mi volt velem, de elég hamar elengedtem magam. Misha különleges kacsa tánca, ami egy idő után átváltott gangnam style-ba, megnevettetett. Jared és húgom lassúztak még a hörgős metálra is, mi Jensennel pedig minden egyes retro számnál újra kezdtük az őrültségünk.

 - Holnap hétvége. - Kiabálta túl a zenét. - Nincs kedved átjönni filmezni?

 Körül néztem és rá kellett jönnöm, hogy most nem szabadulok könnyen a válaszadás alól. Ha azt mondom nem, akkor nyaggatni fog. Ha pedig igent mondok, akkor még mindig megtehetem, hogy nem megyek el. Így bólintottam.

~~~0~~0~~0~~~

 Mint egy tizenéves tini, úgy vártam az esti összejövetelt. A gyomrom görcsben volt, mert féltem, hogy inkább nem jön el. Aztán egyszer csak kopogtattak és ahogy kinyitottam az ajtót, nem tudom ki volt jobban meglepődve. Ő, vagy én.

 - Szia! - Mosolygott.

 Haja most egy kontyba volt fogva. Smink egyáltalán nem volt rajta. Rövid szaggatott farmert és egy kinyúlt fekete AC/DC-s pólót viselt.

 - Szia. - Kaptam észbe és arrébb állva beengedtem.

 - Mit nézünk? - Foglalt helyet a TV előtt.

 - Egy nagy kedvencemre gondoltam. - Telepedtem le mellé. - Az Amerika Kapitányra.

 Felcsillantak a szemei és egyetértően bólintott.

 - Imádom azt a filmet.

 És elindult. Annyira nem figyeltem, hogy mi történik a képernyőn. Végig a mellettem ülőt páztáztam, aki viszont minden egyes részletet kommentált. "Ez nem így volt a képregényben." "Nem is gonosz annyira." Satöbbi. Egy elvetemült pillanatomban pedig kinyújtózkodtam és a kezem a kanapé támlájára helyeztem. Onnan lecsúsztattam egészen a vállára. Nem szólt semmit, de éreztem, hogy feszültebb lett, ezért nem mentem tovább. Amint ezt ő is észrevette, lazított. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve hozzá hajoltam egy csókra. Épp hogy csak érintettem a száját, azonnal felpattant.

 - Elkések a melóból. - Motyogta paradicsom piros képpel és kisietett a kocsimból.

 - Hogy te mekkora hülye vagy. - Csaptam a homlokomra.

 Ezt is sikerült elcsesznem. Gratulálok, Jensen Ackles! Okleveles idióta vagy!

~~~0~~0~~0~~~

 Remegő kézzel nyitottam be a saját lakókocsimba. Nem tudtam felfogni. Jensen rám akart mászni. pedig tényleg kezdtem már elhinni, hogy normális, baráti találkozóra hívott át. Erre megint csalódnom kellett. Egy pohár hideg víz majd segít. Döntöttem el, de majdnem felsikítottam, amikor megláttam a kanapén ülő húgomat. Fenébe, teljesen kiment a fejemből. Látod Gina? Egy újabb ok, hogy miért ne legyél Jensennel.
 - Szia. - Mosolyogtam rá és próbáltam nyugodt maradni.
 - Heyy! - Intett.
 Mintha kicsit sápadtabb lett volna a kelleténél. Tényleg alig beszéltünk az eddigi itt létünk alatt. Nagyon elszégyelltem magam.
 - Bocsáss meg. - Ültem le mellé és hagytam, hogy az ölembe dőljön. - Kicsit nagyon elhanyagoltalak. Minden rendben van?
 Felnézett rám, majd inkább az oldalra fordulva tűrte, hogy simogassam a fejét.
 - Megbirkózom vele. - Motyogta. - Azért köszi.

~~~0~~0~~~

 Másnap kihívtak minket egy forgatásra. Ott helyszínen kellett felkenni a sminket, ami eléggé megnehezítette a dolgokat. Viszont mindent pénzt megért látni ezeknek a bénázását. Egy dal ment a fejemben, amit a lányok első napokban énekelgettek rólam. Most már teljesen biztos voltam abban, hogy én vagyok Sandra Dee.

(zene)

"Look at me, there has to be

Something more than what they see

Wholesome and pure, oh, so scared and unsure

A poor man's Sandra Dee"

 - Gina! - Rángatott vissza a valóságba Gen hangja. - Nem jössz? Mehetünk vissza.

 - De... - Motyogtam és elindultam utána.

 - Még mindig Jensen miatt vagy ki ennyire? - Nézett rám.

 Már magam sem tudtam mit akarok. Egy viszont biztos. Vele akartam lenni.

 - Gyere, segítek. - Húzott maga után, én pedig hagytam.

~~~0~~0~~0~~~

 Kint ácsorgott az egész stáb a kajás sátornál. A zene megint szólt, mindenki jól érezte magát. Sikerült leforgatni az évad első felét. Ezt meg kellett ünnepelni. Ahogy körül néztem, csak egy embert kerestem végig. De a vörös fej csak nem akart felbukkanni. Helyette megláttam az ifjú szerelmes párunkat, akik kéz a kézben jöttek felénk.
 - Na, te is kifogtad az egyik legszebb halat. - Kacsintottam a rózsaszín hajú lány felé, aki elpirult és csak hozzábújt Jaredhez.
 - Na és a te halad hol van? - Kérdezte és szétnézett.
 Persze Padalecki. Onnan fentről könnyebb minden.
 - Hol hagytad a nővéred? - Jelent meg Rob mellettünk.
 - Jah, a vöröske még nincs itt. - Esett be, majdnem szó szerint, közénk Misha.
 - Nem tudom, de én is őt kerestem. - Magyarázkodtam, aztán észre vettem, hogy egymást ütögetve, egy irányba fordulnak. Majd egy fütty szó is felcsendült valahonnan. Érdeklődve néztem én is a felé a pont felé, amit mindenki bámult. Az állam biztosan a földön landolt. Gina közeledett felém, de mintha teljesen kicserélték volna. Szemei feketére kihúzva, ami még inkább kihangsúlyozta arca szépségét. A haja göndör fürtökben omlott a vállára. Egy feszülős fekete has pólót viselt és egy még feszülősebb, szintén sötét színű nadrágot. Tetejébe magassarkúba bújt. Az eszem nem akarta felfogni a látottakat.
 - Gina? - Néztem rá meglepődve, mikor végre ki tudtam mondani egy épkézláb szót.
 - "Tell me about it stud!" - Mondta őrjítően szexi hangon.

(zene)

"I got chills, they're multiplying

And I'm losing control

'Cause the power, you're supplying

It's electrifying!

You better shape up, 'cause I need a man

And my heart is set on you

You better shape up, you better understand

To my heart I must be true

Nothing left, nothing left for me to do"

 - Megadom neked, amit csak kívánsz. - Fogtam kezeim közé az arcát.

 - Én csak téged akarlak. - Villantott rám egy magabiztos mosolyt.

 Nem érdekelt, hogy mennyien látnak minket abban a pillanatban. Megcsókoltam. Annyira jó volt végre ismét érezni az ajkait az enyémeken, mintha mindig is oda lettek volna kitalálva. Mikor pedig elváltunk egymástól, akkor csak néztünk egymás szemébe és nem akartuk elengedni a másikat.

 - Mi lesz, ha ennek az egésznek egyszer vége lesz? - Kérdezte félve.

 - Akkor is együtt maradunk. - Hallottam meg Lexy hangját.

 Igazat adtam neki. Ennek remélhetőleg sosem lesz vége, ha pedig egyszer úgy gondoljuk, hogy mégis elértük a határainkat, akkor is itt leszünk egymásnak.

 - Alexa, mondanom kell valamit. - Vigyorgott Gina a húgára.

 - Az nagyon jó, mert nekünk is. - Mosolygott a rózsaszín hajú lány és egy gyors csókot lopott a barátomtól. - Mond te előbb.

 - Rendben. Ez inkább csak egy elképzelés. - Szabadkozott, miközben átkarolta a derekamat. - Mit fognak ehhez szólni anyáék?

 Alexa felnevetett.

 - Igen, ez jó kérdés. - Törölgette a könnyeit. - Én meg arra vagyok kíváncsi, hogy mit szólnak majd az unokájukhoz.

 Az arcomon lévő mosoly teljesen biztosan odafagyott.

 - Hogy MICSODA??? - Ugrott húga nyakába a vörös hajú lány.

 Na igen. Van, ami nem fog megváltozni, és ez így is van jól. Megveregettem Jared hátát és hagytam, hogy mindenki odamehessen nekik gratulálni.

 - Vajon mit szólnának két unokához? - Súgtam Gina fülébe.

 - Álmodozz csak Ackles.

 Megcsókolt, és akkor, ott, nem is érezhettem volna tökéletesebbnek az életem.

Vérző szív

REVANS!!! Húha... A bosszút alul értékelik. ;-; Junipernek, mert meg akarlak ölni lelkileg ^^

 A korán kelés sosem volt az erőssége Juipernek, ma mégis megtörtént. Oldalra fordulva, észre vette a mellette fekvő férfit. Kisimított egy tincset az arcából, mire megmoccant. Lassan nyitotta ki a szemét, hogy aztán azonnal megbabonázza a lányt. Pont, mint minden reggel.
 - Szia... - Ölelte át szerelmét.
 - Neked is jó reggelt. - Mosolygott Juniper.
 Még mindig nem tudta elképzelni, hogy hogyan lehetséges mindez. Hiszen sosem gondolta volna, hogy egyszer Sam Winchester mellett fog ébredni úgy, hogy már régóta egy párt alkotnak. Mindezt barátnőjének, Alexának köszönhette, mivel ő mutatta be őket egymásnak. Örökké hálás lesz neki ezért. Gondolataiból a gyomra korgása rángatta vissza. Sam egy apró csókot nyomott a szájára, majd hagyta, hogy kikeljen mellőle.
 - Mikor jössz vissza? - Nézett rá bociszemekkel, mikor már az ajtóban állt.
 - Harapok valamit, és jövök.

~~~

  A reggeli csend az egyetlen dolog, amiért Alexa szeret korán kelni. Ilyenkor háboríthatatlanul tudja olvasni a kedvenc köteteit. Most is éppen ezt teszi, egy csésze, forró zöldtea fölött ülve. Egy ideje nem volt új ügyük, így arra gondolt, hogy kikapcsolódásként elfoglalja magát. Az igazat megvallva ez a nyugodt állapot sem tartott örökké, hiszen egyszer mindenki felkel, hogy legalább egyen valamit. Így volt ez ma is. Juniper, Alexa társa és egyben legjobb barátnője, jelent meg a lépcső tetején.

 - Te már megint fent? - Kérdezte kómásan. - Egyáltalán mit olvasol?

 Haja kócos volt, szemüvege kicsit ferdén állt az orrán. Még pizsama volt rajta.

 - "Szomorú vég volt, de felszabadító." - Olvasott fel egy részletet a rózsaszín hajú lány.

 - Thomas Mann már megint? - Sóhajtott Juniper. - Nem unod még?

 - Az utolsó két oldalt imádom, a többi tömény unalom. - Vont vállat és bekapcsolta a kávéfőzőt, mire a most érkező, hálás pillantást vetett rá.
 Berögződött mozdulat volt ez, na meg az is, hogy a konyhába sétálva, előszedett pár szendvicset a hűtőből.

 - Életmentő vagy. - Csillantak fel a lány szemei és kordult egyet a gyomra. - Van kolbászos?

 - Te utálod a kolbászt. - Nézett Lex furcsán a barátnőjére.

 Ő csak elpirult és elvette az egyiket. Jóízűen beleharapott. Halkan eszegettek egészen addig, míg fel nem keltek a fiúk.

 - Jó reggelt! - Sétált le a két Winchester hozzájuk.

 Sam Junihoz lépett és egy apró csókkal köszöntötte, míg Dean csak szemforgatva emelt el egy szendvicset az asztalról.

 - Te nem kérsz reggeli puszit? - Fordult Lexyhez, miközben egy falaton csámcsogott.

 - Szerintem ezt most kihagyom. - Nézett mélyen a másik szemébe és ha tekintettel ölni lehetett volna, Dean régen halott lenne.

 Ő volt az egyetlen, akinek feltűnt. Csoda, hogy a fiatalabb Winchester nem szúrta ki azonnal, vagy Juniper, hiszen ő ismerte leginkább a rózsaszín hajú, életvidám lányt.. Persze Lex örült annak, hogy barátnője megtalálta a boldogságot, így inkább nem mondta el neki, hogy hogyan érez Sam iránt. Mert érzett. Nem is akárhogyan! Belülről fakadó, nagyon mélyről jövő szenvedély volt, amiről tudta, hogy ha egyszer a felszínre tör, akkor gyűlöletté válik. Szerelmes volt Sam Winchesterbe, de próbálta nem kimutatni. A szíve szakadt meg, mikor egy évvel ezelőtt a fiatalabb testvér nem őt választotta, hanem barátnőjét. A seb, ami a szívén nyílt, semmi nem volt képes beragasztani. Az egész sóvárgásból, egyedül Dean volt az, aki leszűrte az érzelmeket. Nem mondta ki nyíltan, de tudta.

~~~

 Mikor Juniper fél kómásan, pizsamában levánszorgott az emeletről, úgy döntött, hogy inkább egész nap az ágyban marad. Egyedül Sam-re volt most szüksége. Majdnem meg is valósította a terveit, mikoris hirtelen Dean állt elé.

 - Hová, hová? - Vigyorgott le rá.

 - Vissza az ágyba. - Vont vállat a lány.

 - Szerintem ez egy kitűnő ötlet. - Csücsörített és félre állt az útból.

 Juniper összeszűkített szemekkel sétált el a srác mellett. Furcsa volt, talán túlságosan is. Majd megkérdezi Sam-et. - Gondolta és gyorsan elsietett a közös szobájuk felé. Viszont, mikor belépett, azonnal belé fagyott a szó. Szerelme ott állt a szoba közepén egy szál vörös rózsával.

 - Juniper. - Kezdett bele azonnal a magas srác. - Tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást. Talán két év is alig van, de úgy érzem, hogy melletted igazán magamra találtam. Nagyon nagy dolgot szeretnék most kérdezni tőled. - Sóhajtott, majd fél térdre ereszkedve előhúzott egy kis dobozkát a zsebéből. - Hozzám jössz feleségül?
 Úgy érezte ott helyben elájul, de a könnyeivel küszködve, kimondta az igent.

~~~

 Alexa a konyhában főzőcskézett, miközben egy újabb könyv volt a kezében. Éppen új fejezethez ért, mikor Juniper rontott be sírva az ajtón. Lex-nek megszólalni sem volt ideje, hiszen barátnője a nyakába borult és úgy mesélte el neki az előbb történteket.

 - Megkérte a kezem! - Csuklott el a hangja és egy sugárzó mosoly jelent meg az arcán, miközben felmutatta gyűrűsujját.

 - Gratulálok! - Mosolygott Lexy is, majd szorosan magához ölelte a lányt. - Sok boldogságot nektek!

 A seb, hirtelen kétszer akkora lett a szívén, mint előtte volt. Azt hitte, azon nyomban elsírja magát. Szinte már azon volt, hogy kitépi a szívét a helyéről, annyira fájt.

 - Lexa! Hova raktad a kedvenc fegyverem? - Kiabált Dean hirtelen az alagsor felől.

 - Mit csinálnátok ti nélkülem? - Forgatta meg a szemeit a rózsaszín hajú és bocsánat kérően nézett a másikra.

 Kivételesen örült, hogy Dean megzavarta őket. Szinte berontott a kis helyiségbe, de mikor meglátta, hogy a vadász egy nagy bögre, forró kávét iszogat gondtalanul, majdnem hozzávágott valamit.

 - Basszus! Mit akarsz? - Nézett ferdén a srácra.

 - Alexa, figyelj. - Kezdte komolyan, és letette az italt a pultra. - Látom hogyan nézel az öcsémre. Ne! Ne szólj közbe! - Emelte magasba a kezét, mikor látta, hogy a másik kinyitja a száját. - Ez elég kegyetlenül fog hangzani, de ő már Junipert választotta. Eljegyezték egymást és boldogok együtt. Csodálom, hogy nem vették még észre, hogy ez téged mennyire bánt.

 - Nem bánt. - Hazudott a lány, de a látása elhomályosult a feltörni készülő könnyektől.

 - Csak azt akarom mondani, hogy tovább kéne lépned. Nagyon kijár már neked a boldogság. - Mosolygott kedvesen, de ez nem nyugtatta meg Lexyt.

 Csak állt az ajtóban és bambult előre a semmibe. Így kimondva, még jobban fájt, és hirtelen valósággá is vált.

 - Gyere ide. - Tárta szét a karjait Dean.

 Lex anélkül, hogy tudatában lett volna mit csinál, közelebb lépett. Az arcát a másik mellkasába fúrta és néma zokogás tört fel belőle. Mélyről, egészen a lelke legaljáról jövő, keserves zokogás.

~~~

 Juniper egész nap a fellegekben járt, így nem vehette észre Lex szomorú arcát, akárhányszor a szerelmes párosra nézett. Éppen egy új ügyet néztek ki maguknak, amibe belebotlottak a neten. "Tizenéves fiatalokat találtak York környékén halottan. Az összes áldozat szíve eltűnt. Vajon mi állhat a háttérben? Eddig hat gyilkosságról tudunk, ami az elmúlt hónapban történt."

 - Vérfarkas? - Nézett fel Dean, miután végig olvasta a cikket.

 - Hat áldozat? Minek neki annyi szív? - Kérdezte Sam.

 - Lehet téliálmot akar aludni, és most raktároz. - Vont vállat a másik vadász.

 Erre mindenki csak a szemét forgatta és szó nélkül indultak öltözködni. Juniper átöltözött egy kényelmesebb ruhába és bepakolt egy-két fegyvert. Tíz perc múlva indulásra készen álltak.

 - Basszus, hogy ti mennyit készülődtök! - Morgott Lexy, aki a garázsban volt már, mikor leértek.

 Juniper és Alexa a saját autójukba ültek be, míg a fiúk az Impalába. Nagyjából egy óra lehetett az út Yorkig. A barnahajú, szemüveges lány bekapcsolta a rádiót és így indultak neki az útnak. Juniper végig azon gondolkodott, hogy hogyan kezdjen bele a mondanivalójába, majd eldöntötte, hogy azonnal a közepébe vág.

 - Szeretnék neked valami nagyon fontosat mondani. - Kezdte, miközben le sem vette a szemét az útról.

 - Igen? - Fordult felé Lexy. - Mégegyszer sokkolnál a mai nap?

 Nevetett. Mégis a hangjában volt valami furcsa, amit Juniper nem tudott megfejteni, de inkább a fáradtságra fogta.

 - Nagy a valószínűsége, hogy gyereket várok.

~~~

 "Gyereket várok." Ez volt az a mondat, ami mégegyszer megforgatta Lex szívében a kést. Viszont barátai boldogsága mindennél fontosabb volt, így inkább egy hihető mosolyt varázsolt az arcára.

 - Ez szuper! Sam mit szólt? - Érdeklődött kedvesen.

 - Még nem tud róla. Te vagy az első, akinek elmondom. - Felelte zavartan.

 Lexának jól esett, hogy ennyire bízik benne a lány.

 - Mikor akarod elmondani?

 - A mai vadászat után. - Gondolkodott hangosan. - Reggel akartam vele közölni a hírt, de előszöris féltem, hogy hogyan fog rá reagálni. Másodszor pedig, ő hamarabb meglepett ezzel a dologgal. - Magyarázta és egy futó pillantást vetett a karikagyűrűjére.

 - Meg kell ünnepelnünk ezt. Mondjuk a kedvenc számoddal! - Nyúlt Lex a rádió felé és átkapcsolta a "Carry on my wayward son"-ra.

 Maximum hangerőn hallgatták és énekeltek. Egyiküket sem zavarta a másik hamis hangja, csak nevettek. Juniper boldog volt, hogy barátnője ott van mellette. Alexa szomorú volt, de nem akarta kimutatni.

~~~

  Hamar elérték a várost. Még naplemente előtt. Leparkoltak egy hotelnél és kivettek két szobát. Dean és Lex az egyikben, míg Sam és Juni egy másikban.

 - Rákapcsolódok a helyi rendőrség rádiójára. Hátha van valami új hír. - Cuccolt le Sam az egyik ágyra és kiszedte az adóvevőt.

 - Rendben, addig én átnézek Dean-ékhez.

 Választ sem várva kilépett az ajtón és átslisszolt a szomszédos szobába, ahol a két vadász már kipakolta az ezüstkéseket.

 - Még abban sem vagyunk biztosak, hogy vérfarkas. - Huppant le az egyik ágyra.

 - Mi másnak kellene ennyire pont a szív? - Kérdezte Dean fel sem nézve.

 Elmélyülten pakolgattak egészen addig, míg Sam meg nem jelent.

 - Újab hullát találtak. - Közölte. - Tíz percre innen. Mennünk kell.

 Egyszerre pattantak fel és indultak útnak. Egy parknál álltak meg, ahol minden körbe volt kerítve. A gond ott kezdődött, mikor egy FBI-os férfi feléjük közeledett.

 - Ez lezárt terület! Mit akarnak? - Kérdezte kissé idegesen.

 - Csak erre jártunk és meg akartuk nézni mi ez a nagy szirénázás. - Hazudta azonnal Juniper.

 - Menjenek inkább innnen. Nincs itt semmi látnivaló. - Zavarta el őket.

 Nem tudtak mit tenni, el kellett hajtaniuk.
 - Basszus, hogy ezeknek itt kellett lenniük. - Puffogott Lexy.
 Azonban szerencsére, vagy nem szerencsére, viszont, este egy segélyhívás érkezett a központba. Azt mondta a férfi, hogy az üzletébe betörtek és a bent lévőket mészárolni kezdték.

 - Indulás! - Adta parancsba Dean és a bemondott címhez száguldottak.

 Egy áruház előtt parkoltak le Juniperék és a bejáratnál meglepődve vették észre, hogy nyitva az ajtó.

 - Több mint gyanús. - Sóhajtott, majd beléptek.

 A világítás égett, egy pisszenést sem lehetett hallani. Egy nagyáruház bejáratában, négy fegyveres ember nem kelthetett túl jó benyomást, de őket ez cseppet sem zavarta. Összenéztek és kettesével elindultak a hosszú sorok között. Szép lassan szétváltak, így nagyobb terepet tudtak átfésülni. Halkan lépdelt Juniper, nehogy véletlenül zajt csapjon és magára irányítsa a figyelmet. Az egyik sarkon befordulva azonban felfordult egy pillanatra a gyomra. Egy gyerek feküdt a lábánál, hatalmas vértócsában. Kivehető volt a mellkasán tátongó hatalmas seb. Nem lehetett több tizenegy évesnél.
 - Jun, jól vagy? - Szólalt meg mögötte hirtelen egy hang, mire összerezzent.
 - A szívbajt hozod rám Sam Winchester! - Vágta tarkón, már amennyire felérte szerelmét.
 - Milyen fiatal szegény. - Nézett szomorúan a halottra.
 Dean jelent meg hirtelen az egyik fordulóban futva.
 - Ez most már biztosan vérfarkas! - Kiáltotta, de már mi is láttuk.
 A háta mögött egy férfi futott, de az ajkait felhúzva vicsorgott, miközben üldözte a másikat. Mikor meglátta, hogy erősítéshez fut a vadász, megtorpant és egy farkasüvöltést hallatott. Mintha a társait hívta volna.
 - Pofa be! - Hajított felé Dean egy ezüst kést, ami a bal combjába fúródott.
 A vérfarkas üvöltve rogyott a földre és hirtelen az arca emberibb lett. Ahogy közeledett hozzá a hármas, hallhatták, hogy valamit mantráz. Csak mikor teljesen elé értek, akkor jöttek rá mit mondott.
 - A bátyám megöl titeket, ha ideér. Meg fog ölni mindannyiótokat. Nem érdekli, hogy nő vagy férfi. Meg fog ölni. Meg fog ölni... - Mantrázta, egészen addig, míg Dean egy gyors mozdulattal szíven nem szúrta.
 - Szóval tudjuk, hogy minimum ketten vannak. - Törölgette le a vért a pengéről az idősebb Winchester.
 - Aki mindjárt itt lesz és akkor lehet, hogy hozza a falkát. Nem lesz könnyű menet. - Sóhajtott fel Sam.
 - Hol van Lexy? - Kérdezte hirtelen Juniper.
 Kétségbeesett pillantást váltottak, majd azonnal a lány keresésére indultak.

~~~

 - Valahonnan innen jött az üvöltés. Fenébe ezekkel a labirintus-szerű áruházakba. - Morogta Lexa, ahogy a hosszú sorokon haladt végig. - Merre..?
 Hirtelen halgatott el, mikor mozgást érzékelt a polcok végénél. Azonnal fedezékbe bújt és onnan nézte, hogy mi közeledik. A mozgásból és a villogó szemekből ítélve, azonnal rájött, hogy farkas áll a dologban. Dehiszen az előbb hallotta üvölteni. Lehet elfutott valamelyikőjük elől? Körülnézett, hogy merre tudna elslisszolni. Túl kevésnek gondolta magát egy ekkora példány ellen. Nagyon halkan elindult balra, de egy hang megállította.
 - Lexy, de jó, hogy itt vagy! - Sietett felé Juniper.
 Ne! Pontosan el fog haladni a folyósó előtt, ami az állatot rejtette. Próbált mutogatni, de a hangokra felfigyelt a lény és hihetetlen gyorsasággal indult meg a barnahajú felé.
 - Jun! - Szaladt felé Lexy, de még így is csak félrelökni sikerült.
 Egy pillanat volt az egész, mégis, mostmár tudták milyen érzés, ha valakinek lepereg az élete a szeme előtt. Lex a két csuklónál fogta meg a farkast, de egy pillanatban az egyik kéz kiszabadult. Érezte a jéghideg karmokat a mellkasának préselődni. Nem akart megszűnni a nyomás. Az arcán félelem futott át és remegve, könnyekkel küszködve nézett le. Még látta, ahogy a hosszú körmök a mellkasába vájnak. Felüvöltött.
 - Basszus, de béna vagyok! - Folytak le a könnyei, amik összekeveredtek a szájából szivárgó vérrel.
 A szörnyeteg egy hirtelen mozdulattal kitépte a dobogó szívet a helyéről. Alexa teste úgy esett össze, mintha csak egy marionett bábunak elvágták volna a tartófonalait.

~~~

 Annyira hirtelen történt minden. Juniper már csak a farkas mögött megjelenő Winchestert vette észre, aki hátulról döfte szíven az állatot. De ez már nem számított.
 - Ne! - Suttogta a lány és zokogva kúszott oda barátnőjéhez. - Ne, ne, ne, ne, ne! Kérlek, Lexy! Ne tedd ezt velem! Nem halhatsz meg így! Könyörgöm, ne csináld! SAM! - Üvöltött fel hisztérikusan. - Csinálj valamit Sam!
 Kezei közé fogta a sápadt, halott arcot és úgy rázogatta. Imák hagyták el a száját, és barátnője különböző becenevei. Nem akarta elhinni, hogy ez velük történik.
 - Juniper, gyere. - Próbálta Sam felhúzni a földről.
 - Nem! NEM! - A szavak görcsös zokogásba fulladtak, majd felnézett a mellette állóra. - Miért?
 Sam arcán is végig folytak a sós cseppek, miközben felemelte a síró lányt. Juniper nem bírt ellenkezni, hiszen a fájdalom elemi erővel tiporta a földbe. A férfi erősen tartotta és nyugtatni akarta. Végül rájött, hogy itt már semmi nem segít. Csak magához szorította és ott volt neki. Ott volt neki élete legszörnyűbb pillanatában. Mikor Dean megtalálta őket, egy síró párost, és egy mosollyal az arcán, holtan fekvő Alexát talált.

~~~

 A lángok magasra csaptak és felfalt mindent, amit a máglyára tettek. A lány testét szép lassan emésztette fel a tűz. Igazi vadásztemetést kapott.
 - Imádná. - Szólalt meg Juniper először azóta, hogy mindent eltakarított a két srác.
 A hangja színtelenül csengett. Dean és Sam rá, majd egymásra néztek. Mindketten ismerték az érzést, mikor egy számukra fontos embert kellett eltemetniük. Az a mérhetetlen üresség fájt a legjobban, amit a halott emléke hagyott maga után. Sam végig mellette maradt, amíg a hajnal első sugarai át nem szöktek a fák között, és meg nem látták azt a nagy kupac hamut, ami valamikor még egy élettel teli embert takart.
 - Menni kellene. - Törte meg a csendet a fiatal Winchester.
 Juniper szó nélkül ült be az Impala hátsó ülésére. Teljes csendben tették meg a visszautat. Az a lyuk pedig sosem gyógyult be egyikük szívén se, amit Lexy hiánya okozott.

~~~

 - Ne ébreszd fel! - Lépett a kiságy mellé Juniper, mikor meglátta férjét a gyerekszobában.
 - Csak nézem, hogy milyen békésen alszik. - Ölelte át feleségét Sam és így sétáltak le az emeletről.
 Dean éppen egy könyvet bújt, mikor leérkeztek. Felkapta a fejét és egy apró mosolyt villantott feléjük.
 - Hogy van a kis herceg? - Tette félre az olvasmányát.
 - Végre elaludt. - Sóhajtott nagyot Juniper, majd felkapta a fejét az egyre hangosodó lábdobogásra.
 Egy barnahajú, három éves gyerek sietett feléjük tiszta maszatosan.
 - Alexa Mary Winchester! Mit kerestél te odakint? - Dördült Sam hangja, de aki ismerte az tudta, hogy nem is mérges, csak gyakorolja az apai szigort.
 - Cas bácsi elvitt kijándulni. - Csillogott a szeme és egy cetlit tartott a kezében, amit most anyjának nyújtott.
 - Mégis hova vitt az a szárnyas, hogy ennyire koszos lettél? - Kapta ölbe Dean az apróságot.
 - Fejvitt! - Mosolygott izgatottan és a mennyezet felé mutogatott. - Azt mondta, hogy megmutatja kitőj kaptam a nevem. Kaptam a rósasín hajú lánytól ajándékot is!
 Arcára hatalmas vigyor került, miközben a körülötte állók megdöbbenve hallgatták a mesét.
 - Azt mondta, ne merjél sírni, mert vissza jön és megvej. - Bólogatott teljes magabiztossággal.
 Juniper szemeibe könnyek szöktek, de próbált mosolyogni. Hálás volt, mikor Dean felajánlotta, hogy megmosdatja a kislányt. Így most Sam-mel kettesben hajtogathatták ki a cetlit, amin egyetlen mondat állt, azzal a tipikus macskakaparással, ami Lexy-t jellemezte.

"Szomorú vég volt, de felszabadító."

 Juniper próbálta visszatartani a sírást, de ahogy végig folytak az első könnycseppek, újabbak követték őket.
 - Igazán tudta, hogyan kell búcsúzni. - Szipogott és a zsebébe rejtette a papírkát.
 Szomorúan, mégis mosolyogva nézett fel a férjére, aki csak átölelte és egy puszit adott a feje búbjára.
 - Ne sírj, mert képes visszajönni. - Simított végig szerelme haján, mire felnevettek.
 Keserűen, de nevettek, mert tudták, hogy Lexy figyeli őket. Semmi bajuk nem eshet többé. Vigyázni fog rájuk. Pont, mint életében tette.

Bárcsak

Szokásos első mondatok: Szóval Gina és Én... Próbálok minél karakterhűbb lenni, de szerintem sokan azt hiszik, hogy a srácok miatt vagyunk ilyenek. Nem. Ezt most leszögezem, hogy MI tényleg ennyire bolondok vagyunk és a személyiségünk tipikusan ez. Én maradnék álomországban, míg Gina a valóségban élne. Ezt szerettem volna tudatni veletek XD Jó olvasást! ^^

Sam:

  Egy hét telt már el, és még mindig semmit nem találtunk arra, hogy hogyan lehetne felébreszteni Alexát. Castiel életben tartja a testét, de az elmondása alapján, a lelke kezd felemésztődni a sóvárgástól. A képzeletében lejátszódó képek, amiket talán sosem kaphat meg, mégis annyira vágyik rájuk, hogy képes feladni az életét is értük. Egyik könyvben sem írtak ilyen esetről. Megöltük a dzsinnt, ami álomban tartotta, de túl erős lenne a mágia?

 - Mi lenne, ha az álomfüvet használnánk? - Néztem fel az egyik könyvből.

 - Fenn áll a veszélye, hogy te is ott ragadsz. - Világosított fel ezredszerre is Castiel.
 Felkeltem és kisétáltam a szobából. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy nincs megoldás. Hiszen itt van az orrunk előtt. Egy kis pohár Xhosa és én máris kihozom álomvilágból a lányt. A szobájába siettem, de az ajtó előtt megtorpantam. Hangok szűrődtek ki és nem szép dolog, de csendben közelebb osonva, hallgatózni kezdtem.
 - ...és igazából szerintem Dean is szeretné, ha felkelnél. Lehet, hogy jobb ott ahol vagy. Egyáltalán miért akarlak kirángatni a tökéletes életedből?
 Óvatosan belestem a résnyire nyitott ajtón. A lány még mindig békésen aludt. Mellette törökülésben az ágyon a nővére foglalt helyet. Pont szemben volt velem, így láthattam az arcát és a rajta ülő fájdalmat. A szívemet, mintha összefacsarták volna. Mielőtt bárki megállíthatott volna, a raktárba siettem. Nem volt vesztegetni való időm.
 - Fenébe! - Tettem vissza egy újabb dobozt a polcra, mikor már a hatodikat kutattam át feleslegesen.
 - Ezt keresed?
 Megugrottam a hirtelen hangra és az irányába fordultam. Bátyám az ajtóban állt, egy kis zacskót lóbálva a kezében.
 - Nem tudlak megállítani ugye? - Kérdezte mérgesen, mégis beletörődve.
 Ahogy egyre közelebb ért, észrevettem a szeme alatt éktelenkedő karikákat. Tudtam, hogy Dean se bírja már ezt. Ginával felváltva ülünk Lexa ágya mellett. Van, hogy este is beosonok hozzá és lévén, hogy szobáink egymás mellett vannak, könnyű dolgom van. Olyankor csak ülök és nézem a nyugodt arcát. Volt, hogy Dean is bement hozzá, de sosem nem maradt sokáig. Magát hibáztatja, még ha nem is mondja ki nyíltan.
 - Castiel fent tudja tartani ezt az állapotot. - Szólalt meg, de szerintem már ő sem hitt magának.
 - Nem tudja örökké életben tartani.
 Nem kiabáltunk, nem vágtunk egymás fejéhez keresetlen szavakat. Túl fáradtak voltunk hozzá. Inkább maradtunk az ész érveknél. Dean felsóhajtott és átnyújtotta a csomagot.
 - Ott maradsz, megöllek! - Fordult sarkon és elviharzott.
 Egy darabig csak álltam ott szótlanul. Nem szíesen tette meg, de mégis ideadta. A bűntudat túl nagy ahhoz, hogy cipeljük. Ha nem sikerül, akkor legalább megpróbáltam. Miért nem tudtunk nekik egyszerűen csak segíteni? Hiszen volt már dolgunk dzsinekkel és tudtuk, hogy nem egyszerű őket megölni. Mégis hagytuk, hogy egyedül vágjanak bele az egészbe. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon. Nem ez a megfelelő alkalom ilyeneken rágni magam. Felmentem inkább, és egy poharat előkotorva, elkevertem benne a Xhosa-t.

 Egyenesen a lány szobájába sétáltam. Egyedül volt, Gina biztos alszik. Helyet foglaltam mellette. Még egy darabig csak bámultam magam elé és gondolkodtam, de nem találtam semmi kifogást a tervem ellen.
 - Akkor hát - emeltem magasba a poharat, mintha köszöntőt mondanék -, majd találkozunk. Remélem.
 Egy gyors mozdulattal lehúztam a tartalmát. A hatása azonnal ledöntött a lábamról. Elfeküdtem Lexa mellett és hagytam, hogy az arca legyen az utolsó, amit látok, mielőtt elnyel az álom.

Dean:

  Gyűlöltem az egész helyzetet. Azt, hogy Alexa elfogadta a kínált világot, hogy Sam mindenáron hősszerelmes megmentőt akart játszani, és azt is, hogy teljesen megértettem őt. Viszont a legidegtépőbb Gina makacssága volt. Nem mozdult a húga ágya mellől, csak akkor, ha Sam ment be hozzá. Megbízott az öcsémben. Szinte csak benne, de mégse hagyhattam, hogy úgy járjon, mint én. Nem akartam, hogy marcangolja magát.
 - Beszélned kell vele.
 A hangra összerezzentem, pedig már igazán megszokhattam volna tőle.
 - Cas, ez nem ilyen egyszerű. - Ráztam a fejem és belestem a szobába.
 Mióta Sam elment álomvilágba, azóta a vöröske ki sem lép a szobájából. Egész nap könyveket és a laptopját bújja. Enni is csak akor volt hajlandó, ha vittünk neki. Most viszont elfeküdt az ágyon és halkan szuszogva aludt.
 - Miért, Dean? - Döntötte oldalra a fejét Cas.
 - A húga éppen élet-halál közt lebeg miattunk. - Fordultam felé idegesen, de nem is rá voltam mérges, hanem az egész szituációra.
 - Sam éppen jó úton halad, hogy megmentse. Érzem. - Próbált nyugtatni az angyal.
 - Nagyon remélem, hogy igazad van.
 Fáradtan túrtam a hajamba, majd összeszedve minden akaraterőmet, beléptem a lányhoz. Halkan osontam el az ágyáig. Nagyon fáradt lehetett, ha azt sem vette észre, mikor leültem a matracára. Gondolkodtam, hogy felkeltsem-e, vagy inkább hagyjam aludni? Kijárt neki egy kis béke, az egész napos aggódás után. Jobban belegondolva, ugyan ezt tenném a helyében. Ha Sam lenne "kómában", -amire volt már példa-, én se kelnék fel mellőle egy percig sem.
 - Dean? - Nyitotta ki a szemeit Gina. - Baj van? Történt valami? - Ült fel hirtelen.
 - Nem, sajnos semmi változás. - Nyugtattam meg azonnal.
 Nekidőlt a falnak és lehunyta a szemeit. Vett néhány mély lélegzetet és csak utána nézett ismét rám.
 - Mit szeretnél?
 Ez egy nagyon jó kérdés volt. Mit is akartam? Csak beszélgetni? Megnyugtatni? Hazudni neki, hogy minden rendben lesz? Nem tudom.
 - Neked mit ajánlott fel a dzsinn? - Nyögtem ki az első kérdést, ami eszembe jutott.
 Próbáltam leolvasni szeplős arcáról az érzelmeket, de csak az apró pírt tudtam kivenni.
 - Az az én dolgom. - Adott kerülő választ.
 - Na, csak nem benne volt egy szexi félisten, akit Dean Winchesternek hívnak? - Szívtam a vérét, de belül reménykedtem.
 - Miért? Problémád lenne vele? - Nézett rám flegmán, de éreztem, hogy csak tereli a témát.
 - Tudtam. - Kúszott hatalmas vigyor a képemre. - Szóval én vagyok a legnagyobb vágyad?
 Amint kimondtam, azonnal leesett. Gina zavartan pillantott félre, és én is elkaptam a tekintetem. Azt hiszem, rossz kérdést tettem fel.

Alexa:

 - Szia, drágám! - Hajolt le Sam egy csókra, majd leguggolt és a gömbölyödő hasamra is nyomott egy puszit. - Neked is hercegnőm.

 Felnevettem. Annyira gyönyörű volt az egész jelenet.

 - Nem neked kéne térdelned. - Jelent meg Dean vigyorgó feje a konyhaajtóban.

 - Ne tagadd, hogy te sosem tetted. - Tápászkodott fel és testvéréhez sétált, hogy üdvözölje.

 Elzártam a gázt és arrébb tettem a levest hűlni.

 - Igazából, csak a sógórnőmet szeretnénk elrabolni. - Mondta és behúzta, az eddig takarásban lévő, babakocsit.

 A szemem felcsillant a pici láttán.

 - Hogy mondhatnék nemet egy Winchesternek? - Forgattam meg a szemem és akaratlanul a jegygyűrűmhöz nyúltam.

 - Sehogy. - Adott egy gyors csókot Sam és felsegítette rám azt a pulóvert, ami még feljött rám.

 El is indulhattunk. Az irányt a közeli játszótér felé vettük. Az idő kellemesen hűvös volt. A fák levelei már régen elunták magukat, és a földre hulltak inkább. A levegőben sz ősz illatai terjengtek. Nagyot szippantottam belőle, mikor megálltunk egy pillanatra.

 - Mit csinálsz? - Kérdeztem.

 - Minek látszik? - Emelte ki az apróságot a kocsiból. - Odaadnád?

 Állával a halvány-piros takaró felé bökött.

 - Ha egyfolytában kézben van, akkor el lesz kényeztetve. - Mondtam, de azért bebugyoláltam a picit.

 - Apa szeme fénye ne szereti, ha tologatják. - Motyogta lányának, aki egy furcsa mormogással értett egyet, míg én az üres kocsit kezdtem tolni.

 - Szóval, mit szerettél volna? - Néztem rá kíváncsian.

 Zavartan pillantott az ellenkező irányba és éppen belekezdett volna, mikor meghallottam egy sikkantást.

 - Lexy! - Ugrott szinte a nyakamba barátnőm.

 - Szia, Juni! - Nevettem a nő láttán.

 A barna hajú lánnyal egy terhes-találkozón ismertük meg egymást. Neki már csak napjai vannak hátra a szülésig.

 - Na? Választottatok már nevet? - Érdeklődtem.

 - Jared mindenáron a "Jensen"-t akarja neki, de a kis dzsudo királynak és nekem a "Tristan" tetszik. - Vont vállat. - És mivel én szülöm, így én választok. Vita lezárva.

 Hangosan felnevettem. Tipikus Juniper.

 - A kis Mary is itt van. - Hajolt az unokahúgom fölé gügyögve. - Rozsdavörös haj, és fogadjunk rikítózöld szeme lesz.

 Barátnőm olvadozott, míg Dean arcára büszke, apai mosoly kúszott.

 - No, de megyek is, mert az uram éhen hal. - Mutatta fel a kezében lévő szatyrot.

 - Rendben. - Öleltem meg, amennyire csak tudtam. - Hívj, ha a kis "Jenstan" úgy dönt, hogy meglesi a szüleit.

 Miután megígérte, mi Dean-nel tovább mentünk.

 - Egyszer csak be tudod fejezni. - Utaltam a félbe maradt beszélgetésünkre.

 - Igazából nem is olyan nagy dolog. - Ült le egy padra. - Csak azon gondolkodtam, hogy hogyan kérjem meg Gina kezét.

 - IGEEEN! - Örömtáncot jártam a játszótér közepén, ami ekkora hassal, elég nevetségesen nézhetett ki, de éppen nem érdekelt semmi. - Mikor döntötted el?

 - Fhu, nagyon örülök, hogy így fogadtad. - Sóhajtott nagyot.

 - Mit vártál? Ellenezni fogom azok után, hogy mindig ott voltál neki? - Forgattam a szemeimet.

 - Nem, csak nem furcsa az, hogy előbb volt meg Mary, mint az esküvő? - Nézett szerelmesen lányára.

 - Dehogy is! - Nevettem és nem is bírtam abbahagyni.

 Végre jó hírek, amiket kb azonnal ilággá kürtölnék.

 - El kell mondani Sam-nek. - Csillantak fel a szemeim.

 Dean arckifejezéséből azonnal rájöttem, hogy nem én vagyok az első, akinek elmondta a jóhírt. Nem is tudtam, hogy őt, vagy a férjemet öljem meg előbb, hogy eltitkoltak előlem egy ilyen fontos dolgot. Végül úgy döntöttem, hogy mindketten maradhatnak. Hiszen mihez kezdenék nélkülük? Szóval még egy bő órát beszélgettem sógorommal a parkban, de Gina hívta Dean-t, hogy Mary-nek ennie kellene.

 - Akkor holnap. - Adott puszit már a házunk előtt állva és elsétált.

 Én addig integettem nekik, míg el nem tűntek a sarkon. A vigyor még akkor is az arcomon volt, mikor beléptem a házba.

 - Sam, megjöttem! - Szóltam be a házba hangosan.

 - Lexy? - Jött a srác elém meglepődött arccal.

 - Te nem Sam vagy. - Vontam össze a szemöldököm és hátráltam egy lépést.

 A kamu-Sam csak állt egy darabig és végig nézett rajtam. A tekintete megállapodott a hasamon.

 - Ki a szerencsés apa? - Kérdezte halkan.

 A kérdése meglepett. Egy ilyen furcsa helyzetben pedig, mint a kishercegben is mondják: "Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék.". De nem is kellett válaszolnom, mert megjelent a férjem. A két srác egymásra nézett és meglepődve, meredten bámulták egymást.

 - Lexy, ez nem a valóság. - Szólalt meg kamu-Sam. - Ezt itt mind egy dzsinn tette. - Mutatott körbe és folytatta. - Az valóságban Gina aggódik érted. Dean és én is nagyon félünk, hogy nem fogsz felkelni.

 A szavai hatására képek villantak be. Egy roncs, amiből sikoltozás hallatszódik, majd egy robbanás. A forróság olyan távolról is égette az arcomat. Nem értettem semmit. A könnyeim lassan folyni kezdtek az arcomon és térdre rogytam. "Nem hagyom, hogy bajod essen." A szavak a fülembe csengtek.

 - Nem! - Kiáltottam és a fülemre tapasztottam a kezeimet, hogy ne halljam. - Azok csak rémálok, az nem a valóság.

 Most már zokogtam, ahogy egyre több emlék tört a felszínre. Nővérem vörös haja, ami pontosan olyan volt, mint az öcsémé. Ez nem a valóság. Itt minden egy kitaláció.

 - Nem! - Ordítottam és a hasamra szorítottam a kezem. Nekem már csak a pici maradt.

 Sokkot kaptam, mikor a gömbölyödő pocakom helyett, a levegőt markoltam.

 - Nem, nem, nem! - A földet kezdtem ütni fájdalmamban. Mindent elvettek tőlem.

 - Gyere haza. - Hallottam meg egy hangot.
 - Sam? - Néztem fel könnyeimen keresztül.

 - Kérlek.

Gina:

 - Tényleg ezt akarnád? - Nézett rám a zöld szemű vadász.
 Nem tudtam mit feleljek. A fenébe, hogy olvas a gondolataimban és azonnal rájött, mit kaptam volna a másik világban.
 - Nem csak ezt... - Kezdtem bele, de azonnal meg is bántam.
 A szoba csendbe burkolódzott. Egyikünk sem akarta elkezdeni.
 - Mesélj nekem. - Ült fel mellém.

 Gondolkodtam egy darabig és összeszedtem az emlékeket.
 - Minden ember lesz valamiért vadász. - Kezdtem bele nyögve-nyelősen. - A mi történetünk sem egy szép rózsaszín világ.
 Itt megálltam. Vajon mit fog hozzá szólni? Hiszen mindenki ismeri a Winchesterek történetét. A miénk is akkora tragédia, mint az övéké.
 - Szóval a kicsiknek edzése volt egy nap. A két öcsénknek. - Magyaráztam, hogy jobban értse. - Apa, anya és Alexa éppen őket vitte el kocsival. Én itthon maradtam, de láttam, hogy egy pár cipőt otthagytak, így elindultam utánuk gyalog. Nem volt messze a focipálya. - Megakadt a hangom. - Hallottam a csattanást és a sikítást. Azonnal a hang irányába kezdtem futni. A hófehér autó egyik felét, szinte laposra nyomta egy kamion. Apánk egyik barátja vezette, akinek a szemei feketén csillogtak. - Megálltam és letöröltem a feltörő könnycseppeket. - Láttam, ahogy a fekete füst eltávozik a száján keresztül, de abban a pillanatban csak apáékra tudtam gondolni. A roncsokhoz siettem és a látványtól felfordult a gyomrom.
 A hangom elcsuklott. Nem bírtam tovább folytatni. Dean magához húzott és végig simított a hajamon, miközben halkan, megnyugtató szavakat suttogott. Nem igazán használt. Annyi éve történt, és még mindig nem sikerült feldolgoznom.
 - Alexát kihúzták az érkező mentősök. A két fiú ott a helyszíne... - Ismét rámtört egy sírás roham, amit most hamarabb el tudtam folytani. - Az olaj kifolyt, a szikra pedig hirtelen pattant elő. Anya még élt... Még sikított, mikor az egész lángba borult és felrobbant.
 A történet véget ért. Azon a napon megígértem valamit a húgomnak. Nem hagyom, hogy baja essen.
 - Sajnálom, ami a családoddal történt. - Köszörülte meg Dean a torkát.
 Zsebkendőért nyúltam és kifújtam az orrom. Biztosan csodás látványt nyújtottam, ahogy feldagadt, kivörösödött szemekkel próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. Mondani akartam neki még valamit. Talán egy köszönömöt, hogy meghallgatott. Hiszen eddig nem igazán mondtam el senkinek ezt a történetet. Alexával nem szívesen emlegettük egymás előtt azt a bizonyos júniusi napot. Már épp kitaláltam mit mondok, mikor nyílt az ajtó és Castiel feje bukkant fel. Csak egyetlen szót mondott, de a szívem ezerszeres gyorsasággal kezdett verni.
 - Felkelt.
 Futni kezdtem a szoba felé, de ahogy a bentről feltörő zokogást meghallottam, lassítani kezdtem. Az ajtó tárva-nyitva volt, így láthattam mindent. Alexa az ágyon ült, miközben szorosan átölelte Sam-et és sírt. Nem, nem is sírt. Ez rosszabb volt. Utoljára, azon a bizonyos napon hallottam utoljára így zokogni. Ilyen szívszaggatóan. Mint, aki mindent elvesztett, ami fontos volt számára. Éreztem, hogy ezúttal tényleg így is történt.

Ébredés

Ígértem egy 2. fejezetet, mert az előző elnyerte nővérem tetszését :D (és még másokét is) Úgyhogy tessék:

Alexa:

 - Kávét... - Nyöszörögtem és alágyújtottam a víznek.

 - Nekem is csinálsz kérlek? - Nézett rám kómásan Gina.

 Csak bólogatásra futotta, de azért elővettem még egy bögrét. Már egy hét eltelt azóta, hogy a Winchesterek itt jártak nálunk. Gina azóta minden nap átjön és elég egy pillantás, hogy tudjuk, egyikünk se felejtette el. A józan eszem azt mondta, hogy ami történt, az egyenlő a lehetetlennel. Mit kerestek volna pont itt? Miért volt olyan könnyű minden? Viszont a másik részem, szeretett tündérmesében élni. Az igazság pedig, valahogy egyszerre tűnt abszurdnak és hihetőnek. Túl élénk volt az egész, és nem mellesleg Gina is emlékezett rá.

 - Gyerekeket akarok. - Jelentette ki nővérem, ezzel a szívbajt hozva rám.

 - Sosem akartál - világosítottam fel.

 - Mert azoknak nem Dean Kibaszott Winchester lett volna az apjuk. - Sóhajtott álmodozva.

 A víz közben felforrt, így ráöntöttem a kávéra. Minden nappal, mintha egyre fáradtabb lennék. Az egész "eset" egy gyönyörű, de zavaros álomnak tűnt.

 - Anyáék? - Kérdezte Gina hirtelen.

 - Elvitték kicsiket edzésre vasárnap... - Valami megmoccant a tudatom legmélyén. - Egy hete...

 - Egy hete? - Kapta fel a fejét nővérem.

 Lassan bólintottam. Valami nagyon nem volt rendben itt. Már csak rá kellett jönni, hogy micsoda.

Sam:

 A bunker hatalmas asztalánál ültünk. A térkép, amit épp a kezemben tartottam, a város elhagyatott épületeit jelölte.

 - Találtál valamit? - Nézett fel a laptopomból Dean.

 Nemlegesen ráztam a fejem, majd megakadt a szemem egy helyen.

 - Dean. - Mutattam a térképre. - Ez itt. Három kilométeres körzetben semmi nincs. Mégis az elmúlt években elég sok eltűnést jelentettek ezen a szakaszon.

 A mutatóujjam végig húztam a fekete vonalon, ami egy kerülőutat takart.

 - Indulás! - Pattant fel azonnal és a - bárány vérbe mártott - ezüst kést magához véve, kirontott az ajtón.

 Reggel hívott Bobby, hogy két vadász nem jelentkezett napok óta. A közelben voltak és megkért, nézzünk utána. Mint kiderült, ismertük az illetőket. Talán túlságosan is jól. Az eltűnéseknek néztek utána, de vagy nem jutottak semmire, vagy pont az ellenkezője. Ez volt a rosszabbik eset.

 - Lassíthatnál. - Szóltam Dean-re, mikor egy kanyart túlságosan élesen vett be.

 - Lassítani? Két társunk úgy néz ki, élet veszélybe került miattunk, mert nem voltunk hajlandóak segíteni nekik. Még is azt kéred, lassítsak? - Emelte meg a hangját és a kormányra csapott.

 Egy pillanatra felvillant előttem a lány barna szeme, ahogy könyörögve néz rám. Ott, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy van fontosabb dolgunk is, mint levadászni egy dzsinnt. Tévedtem.

Gina:

 Úgy éreztem, mintha a szemhéjaimat a világ legerősebb pillanat ragasztójával kenték volna be. Csak úgy. Szórakozásból. Minden egyes porcikám sajgott. A kezeimet egyáltalán nem éreztem, és mikor végre sikerült felnyitni a szemem, azonnal rájöttem miért. A csuklómnál fogva, fel voltam kötözve egy gerendára. A nyakamból pedig, egy cső vezetett, egyenesen egy tasakba. Fáradt voltam nagyon, mintha napok óta nem aludtam volna. A lábaim épphogy elérték még a talajt. Ahogy kezdett tisztulni a látásom, végre felfogtam mi is történt. Nagyon lassan törtek fel az emlékek. Alexa rátalál egy cikkre. A városba jövünk körülnézni. Rájövünk mi áll a háttérben. Alexa - a szívem ki akart ugrani a helyéről. Hamarabb rájött és a hülyéje elindult egyedül megölni a dzsinn-t. Az a rohadék, már elkapta, mire ideértem.

 Ijedten próbáltam kivenni valamit a félhomályban. Akármit, bármit, ami arra utal, hogy ő is itt van és... Nem. A második pontba bele se mertem gondolni.

 - Húgi. - Mondtam, de a számat egy sivatagnak éreztem.

 Ekkor mocorgást vettem észre az egyik sarokban. Az idegeim pattanásig feszültek.

 - Nem látok semmit. - Morgott egy hang, mire a szívem kihagyott egy ütemet.

 - Winchester? - Köszörültem meg a torkom, de a hatalmas csendben, így is visszhangzott a név.

 Az árnyékok hirtelen megtorpantak, majd sebesebben indultak meg felém. A szívemről legördült egy nagy kő, mikor megláttam a két srácot.

 - Gina, jól vagy? - Lépett közelebb Dean és kiszabadított. - Alexa merre van?

 A padlóra zuhantam. Képtelen voltam megtartani a saját súlyomat.

 - Nem tudom.

 - Sam, keresd meg a kislányt! Én addig kiviszem Ginát. - Adta ki a parancsokat.

 Belekapaszkodtam a vállába, de minden lépésnél egyre többször botlottam meg. Dean hamar megunta és az ölébe kapott. Abban a pillanatban csak egyetlen dologra tudtam gondolni, amitől könnyek szöktek a szemembe. Csak Alexa legyen életben.

Sam:

 Mikor megláttam a felfüggesztett lányt, azonnal tudtam, hogy itt nagyobb baj van. Arca sápadt volt és a mellette lévő tasak, nagyon lassan akart telni. Túl sok vért vesztett.

 - Alexa - léptem közelebb és óvatosan levágtam a köteleit.

 A nyakából kihúztam a tűt és magamhoz szorítottam. Egyáltalán nem volt magánál, így ha nem tartom meg, összeesik. Egyik karommal átfogtam a derekát, míg a másikban a saját fegyveremet tartottam. A dzsinn még mindig a közelben garázdálkodik.
  Zajokat hallottam kintről, így megpróbáltam minél hamarabb kiérni. Viszont mire az autóhoz értem az eszméletlen testtel egy test felett veszekedő párost találtam.

Dean:

 Ki akartam nyitni az Impala ajtaját, mikor hátulról lökést éreztem. Gina a kocsi mellett ült a földön. Nem volt használható állapotban, és valahogy sejtettem, hogy nem Sam lökdös hülyéskedésből.
 - Vigyázz - suttogta Gina kimerülten.
 Hátrafordulva egy rondasággal találtam magam szembe. Ha akarta se tudta volna letagadni, hogy dzsinn. A tetoválások az egész testén, a kék fény a keze körül. Nem engedhettem, hogy megérintsen, mert akkor megint mehetek "Csodaországba". Lehet, hogy most még ott is maradnék, de nem tehettem meg Sammel, így egy gyors mozdulattal a földön ülőhöz vágtam a kocsi kulcsot.
 - Indíts! - Rivalltam rá.
 - Te megőrültél! Nem hagylak itt. - Kelt fel dülöngélve.
 Ez így nem lesz jó. Most egyszerre kellene figyelnem arra, hogy ne essen baja és hogy megöljem ezt a rohadékot. A kés ott volt a kezemben és az egyre közeledő lény felé suhintottam vele. Mintha észre sem vette volna, hogy egy gyilkos fegyvert szegezek neki. Egyre csak közeledett.
 - Ne bénázzál már! - Kiáltott rám a mögöttem álló és egy pillanatra azt hittem, kikapja a kezemből a kést.
 Szerencsére nem így történt, mert a lény ezt a pillanatot választotta, hogy nekiiramodjon. Nagyon kezdő lehetett, mert szinte alig kellett megmozdulnom, már bele is dőlt a fegyverbe. A szeméből szó szerint kihunyt a fény, a teste hatalmas puffanással ért földet. A szokásos "ezt megint jól csináltad Dean" helyett, egy másik mondat készült feltörni belőlem.

 - Miért nem csináltad azt, amit mondtam? Mi történt volna, ha rád támad és nem tudlak megvédeni? - Szidtam le a vörös lányt és értetlenül álltam a dolog előtt. A nők mindig azt csinálták, amit mondok. Ő miért nem?
 Az arcára meglepettség és düh egyvelege költözött, de mielőtt megszólalhatott volna, megjelent Sam. Karjában egy félholt lánnyal.
 - Húgi. - Lépett az érkezőhöz Gina.
 Megfogta testvére kezét és halkan szólongatni kezdte.
 - Azonnal el kell vinni a bunkerba. Rengeteg vért vesztett. - Vázolta a helyzetet Sammy.
 - Nem kórházba kéne vinni? - Nyitottam ki közben az Impala hátsó ajtóját, hogy befektessük a lányt.
 - A bunkerban van "kórházi" részleg is. Minden van ott, ami kell.
 Néma pillantásokat váltottunk. Nem késlekedhettünk egy percet sem, hiszen a fiatal Martens élete volt a tét.

Gina:

 - Poison-nal a közelben parkoltam. Vele mi lesz? - Néztem a srácokra, akik épp be akartak ültetni Alexa mellé.
 - Poison? - Fordultak felém mindketten.
 - A kocsim.
 - A kocsid? - Szólaltak meg ismét egyszerre.
 - Most mindent ismételni fogtok? - Csattantam fel. - Igen Poison, a 123-as Mercedes-em.
 A fiúk egy pillantással elintézték a további beszélgetést.
 - Akkor én viszem Lexy-t az Impalával azonnal.
 Dean nem vitatkozott, hanem azonnal a slusszkulcsokért nyúlt. Átadta öccsének. Vitatkozni akartam, hogy nem hagyom egyedül a húgom, de sietni kellett. Hagytam, hadd tegyék a dolgukat. Hosszan néztem a távolodó jármű után.
 Csak Dean keze a vállamon hozott vissza a jelenbe. Egy szó nélkül elindultam a hely felé, ahol hagytam az én kincsemet. Pontosan ugyan ott állt a zöld szépség, ahol hagytam. Dean elismerően füttyentett.

 - Ez nem semmi. - Járta körbe, mire nekem egy apró, szerény mosoly szaladt az arcomra.
 Hát mit ne mondjak, egy negyven éves kocsihoz képest, egész jól tartja magát.
 - A kulcsok? - Nézett rám kérdőn a vadász.
 - Szó sincs róla, hogy te vezesd.
 - Nem vagy elég jó állapotban hozzá.
 - Senki nem ülhet a kormányhoz, rajtam kívül.
 - Nem tudod az irányt.
 Kinyitottam a számat, majd becsuktam. Fenébe, igaza van. Mérgesen vágtam hozzá a kulcsokat és amint kinyitotta az ajtókat, bevágódtam az anyós ülésre.
 - Ne félj kicsikém, anya vigyáz rád - suttogtam a kaszninak.
 Ahogy elindult a motor egyre inkább éreztem magamon eluralkodni a fáradtságot. Nagyjából biztonságban voltunk. Végre aludhattam egy jót.

Alexa:

  Körbejártam a ház minden egyes kis zugát. Pontosan olyan volt, mint a valóságban.
 - Gina. - Fordultam meg, de már nem volt az előző helyén. Szemben állt velem és szomorúan nézett a szemembe.
 - Ő nincs itt.
 Mi történt? Ez az egyetlen kérdés cikázott végig az agyamban. Nem emlékszem semmire, csak, hogy felkelek vasárnap, meglátogatnak a Winchesterek, majd ismét vasárnap van. Nem lehet egymás után két vasárnap! Úgy éreztem, a fejem fel fog robbanni.
 - Miért nem emlékszem?
 - Ez nem a valóság. Nagyon okosan rájöttél. - Lépett közelebb.
 - A tökéletes élet csak rád vár. - Jelent meg hirtelen Sam és én nekem  akkor feltörtek az emlékek.
 Felkerestük őket a nővéremmel, mert egy dzsinn a közelben vadászott. Kellett a segítségük, de ők leráztak minket.
 - Azt hitted elég erős vagy, hogy legyőzd egyedül. - Sétált mellém anya a semmiből.
 - Én.. - Nem tudtam mit mondani rá.
 - Itt maradhatsz és megint itt leszünk mi is. - Jött a nagyobbik öcsém kézen fogva a kisebbikkel.
 A szemeim könnybe lábadtak. Úgy szerettem volna megölelni őket. Olyan nagyon hiányoztak.
 - Csak akarnod kell és akkor nem kelsz fel. Nem lesz több szenvedés. Nem lesz több vadászat. Csak a családod. Bármi, amit kívánsz. - Mosolygott lágyan nem-Gina.
 Annyira, de annyira akartam.

Sam:

 - Nem, nem, nem, nem! - Löktem be a vállammal a bunker ajtaját, miközben Lexy a karomban aludt.
 Azonnal a gyengélkedő felé vettem az irány, ahol végig fektettem az egyik ágyon. A légzése lassult, szinte már alig vett levegőt.
 - Nem halhatsz meg! - Szóltam rá dühösen. - Castiel!
 A hangom visszhangzott az üres termekben.
 - Castiel kérlek! Szükségem van rád. - Emeltem fel a fejem.
 - Sam?
 Az angyal pontosan előttem jelent meg.
 - Miben se.. - Nem fejezte be a mondatot, hanem a lányhoz lépett és a homlokára tette két ujját.
 A bőre azonnal kipirosodott, az arca máris nem tűnt olyan beesettnek. A horzsolások és a lila foltok eltűntek a testéről. Lélegzet visszafolytva vártam, hogy mikor nyitja fel a szemeit. A pillanat egyre jobban húzódott.
 - Miért nem kel fel? - Néztem az angyalra.
 Cas összeráncolt szemöldökkel guggolt le az ágy mellé és úgy kezdte szuggerálni a rajta fekvőt, mintha akkor hamarabb felkelne.
 - Miért nem kel fel? - Kérdeztem kétségbe esve.
 - Nem tudom. Megnézem.
 Ismét a homlokához érintette az ujjait, én pedig vártam az ítéletet. Hosszú percekig némán figyeltem Cast. Az arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Aztán egyszer csak hátrébb lökődött, mintha egy falnak ütközött volna.
 - Mi történt?
 Cas levegőért kapott, majd szomorúan rám szegezte kék szemeit.
 - Nem akar felkelni.
 - Hogy micsoda?
 Cas megkerülte az ágyat és közelebb lépett hozzám.

 - Egy dzsinn behatolt a tudatába. A dzsinnek a félelemből táplálkoznak. Úgy néz ki Alexa nagyon is fél valamitől, ugyanis a lény naponta többször is táplálkozott belőle.
 Felszisszentem a gondolatra, hogy min mentek keresztül miattunk.
 - A dzsinn felajánlott neki egy világot, amiben boldogan élhet.
 - Hiszen megöltük. - Szóltam egyre elkeseredettebben.
 - Amíg ő nem akar felkelni, addig nem is fog. Elfogadta az ajánlatot.
 A szavak belém fagytak. Az ágyon, békésen alvó, lány felé néztem. Miért akarna ottmaradni?