Érkezés
Jareddel elsők között érkeztünk meg a jól ismert helyszínre. Már nagyon hiányzott. Pár hét itt lét után, úgy éreztem, mintha otthonról szakítottak volna ki. Fura, nem igaz?
Néhány autó állt csak a parkolóban. A szokásos nyüzsgés helyett pedig néhány ember lézengett, bőröndökkel. Érdekes helyzet előtt álltunk. Én a saját lakókocsink felé indultam volna, Jared pedig az övéhez. Észrevehette a zavaromat, mert félúton megállt a mozdulatban és irányt változtatott. Kinyitottam az ajtót és ledobáltam a cuccaimat. Végigvágódtunk a kanapén.
- Újra itt. - Sóhajtott boldogan és játszani kezdett a hajammal. Mint egy engedelmes, doromboló kiscica, úgy bújtam hatalmas tenyerébe.
- Min gondolkodsz? - Kérdeztem csukott szemhájakkal.
- Hogy mennyire megnyugtató most így. Nem lenne szuper mindennap munka után így lazítani?
- Ezt hogy érted? - Ültem fel hirtelen.
- Csak arra gondoltam, hogy esetleg beköltözhetnél hozzám. Tudod, a lakókocsiba. - Motyogta.
- Imádni való ötlet. - Mosolyogtam zavaromban. - Tényleg. De egyenlőre még kicsit korainak tartanám. Így is örülök, hogy Jensenéken rágódik a brigád, nem kellünk nekik még mi is. Főleg ekkora lépéssel. Mellesleg, Pepinek szüksége lesz rám.
- Akkor ez egy nem? - Biggyesztette le a száját.
- Nem mondtam, hogy nem. Csak azt kérem kicsit rendeződjenek a dolgok és utána. - Bújtam a mellkasához. Némán élveztük a pillanatot, mire egy hirtelen ötletből adódóan előkaptam a telefonom. - Nézz ide! - Nyomtam be a kamerát és ráfókuszáltam. Sapkás alakja, fura, fáradt mosolyt küldött felém, én pedig egy megérkezős "Újra itt." jelmondattal feldobtam a twitterre.
- Ez lesz a mániád? - Nevetett.
- Jobb, mintha innék, nem? - Vigyorogtam rá.
- Sokkal. - Csókolt meg.
Nem sok idő jutott kettesben, ugyanis a bárhonnan felismerhető, hangoskodó társaság robbant be hozzánk. Kerekek gurultak, nevetések harsantak és csapódott az ajtó.
- Hogy lehet ekkora majom? - Hallottam meg Pepi hangját, ahogy tetetett felháborodással szúrt le éppen valakit a két jó madár közül.
- Hey! Én csak feldobtam az ötletet. - Vont vállat, a már előttünk álló Jensen. Mögötte nővérem alakja suhant el, majd hurrikán gyorsasággal haladt tovább.
- Ebbe meg mi ütött? - Húzta feljebb Jared, az időközben lecsúszott sapkáját.
- Lex! Nem fogod elhinni! - Duzzogott Pepi, miközben közénk robbanva, befészkelte magát a kanapéra. Így kezdett bele a magyarázásba, erősen gesztikulálva. - Az az idióta megkérte, ő meg igent mondott!
- MEGKÉRTED A KEZÉT? - A világ fordult velem egyet. Szédülni kezdtem. Képtelen voltam elhinni, hogy ez megtörténik. A hangom erőtlen, teljesen kétségbeesett volt.
- Nem! - Kerekedtek el Jensen szemei. - Csak arra kértem... - Kezdett bele zavartam, de Pepi megint közbe vágott.
- Arra kérte, hogy költözzön be a lakókocsijába! Micsoda botrány! - Dramatizált Réka homlokára hajtott kézfejjel. - Ez a bolond némber meg igent mondott!
- Ne hisztizz már! - Sétált ki nővérem, két összepakolt táskával. - Ketten simán el fogtok férni. Velem már amúgy is szűkösen lennénk.
- Igaza van. - Találtam meg a hangszálaimat, megvédve az érvelését. Marhára nem lett volna kedvem a kanapén aludni.
- Örüljetek inkább, hogy nektek adom a király kocsimat! - Vágta Gina csípőre a kezét. - Élvezzétek! - Tapsolt egyet, aztán belekulcsolva barátja kezébe, kisétáltak onnan. Még a bejártból visszaszólt: - A bögréimet meg a többit, valamelyik nap átviszem. Nem kisajátítani! - Azzal eltűntek.
Mikor észhez tértem, akkor esett csak le mi is történt valójában. Pislogtam kettőt, hogy kitisztítsam a fejem.
- Láttátok ezt? - Léptem a konyhapulthoz, hogy töltsek egy pohár vizet. Miután kiittam, a többiek felé fordultam. - Itt hagytak.
- Dehogy hagytak! - Nevetett fel Jared. - Csak kicsit élvezik egymás társaságát. Nektek meg lesz időtök kicsacsogni magatokat. - Mutatott ránk egy kacsintás kíséretében. - Nekem is mennem kell kipakolni. Holnaptól kezdünk. Még visszajövök. - Tápászkodott fel. Gyors puszit kaptam tőle, majd távozni készült. Nem sikerült, ugyanis egy másik ismerős hang rohant végig a lakókocsin. Először csak egy foltot tudtunk kivenni, aztán már sikerült felfedezni a Pepit szorosan ölelgető Mishát is.
- El se hiszem, hogy megérkeztél Réka!! - Emelte magasba egy pörgés közepette. Nekem pedig újonnan meg kellett rázzam a fejem és belecsípni a karomba. Nem álom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése