Elégedett

Na végre kaptok tőlem is valamit. Annyira meg szerettem volna írni ezt a kis szösszenetet, hogy nem hagyott nyugodni. Szóval Junipernek szeretettel és na... Ne várj túl sokat ettől a kis valamitől ^^ Jó olvasást!

  Az éles hang, amit az üvegpohárhoz ütődő evőeszköz okozott, lassan némította el a jelen lévőket. Nem voltunk sokan, de ez a pár ember is akkora zajt csapott, mintha legalább egy seregnyi vendéget hívtunk volna. Az egész bunkerban virág illat és finomabbnál-finomabb ételek illata terjengett. A polcok éves takarítása is megtörtént, hála nekem. Ha Dean-en múlt volna, akkor az öccse koszos lakásban esküdik. Na jó, ennyire nem volt durva a helyzet, csak egy kis ösztönzés kellett neki és máris csillogott-villogott minden. A taktikám az volt, hogy addig nem engedtem be Gina szobájába, míg kész nincs. Használt.

 - Most pedig megkérem Lexyt, hogy mondjon pár szót. - Hasított Dean hangja a csendbe.

 Minden szem rám szegeződött, míg fel nem keltem a helyemről.

 - A vőlegényre! - Mosolyodtam el és magasba emeltem a poharamat.

 - A vőlegényre! - Mondták utánam a többiek.

 - A menyasszonyra! - Néztem fiatalabb nővérem felé, miközben ismét lendült a kezem.

 - A menyasszonyra! - Szólaltak meg kórusban a jelen lévők.

 - A jövendőbeli gyerekekre! - Nevettem fel.

 - Hogy mikre? - Nézett rám Dean úgy, mintha rosszul hallotta volna.

 A vendégek felnevettek, a menyasszony elpirult. Már csak pár mondat és túl vagyok rajta.

 - Remélem örökké boldogok és elégedettek lesztek! - Tartottam fel negyedszerre is a poharamat.

 - Boldogok és elégedettek! - Újfent visszhangot játszottak.

 Igen, boldogok. Egy apró mosollyal az ajkaimon ültem vissza a helyemre, de közben az elmúlt egy év történései peregtek le a szemem előtt. Ennek így kellett történnie?

~~0~~~0~~

 Az első pillanat, mikor találkoztunk. Igen, emlékszem az arcodra. Fél hosszú hajad keretezte, és pár napos borosta borította. A hely dugig tele volt alkoholtól fűtött emberekkel és már épp visszaindultam volna a hotelbe, mikor megjelentél. Egyedül ültem a bár pultnál, te pedig csak mosolyogva közelítettél. Megálltál felettem és megkérdezted szabad-e a hely mellettem.

 - Alexa Sekley vagyok. - Nyújtottam kezet neki.

 - Sam Winchester. - Fogadta el.

 A tenyerem az övébe simult. Kellemes meleg volt és hirtelen megijedtem, hogy elhúzódik, ha megérzi az én kezem hidegét. Nem ez történt. Mosolya még szélesebb lett és ami nekem egy örökké valóságnak tűnt, az csak néhány másodperc leforgása alatt zajlott le.

 - Egyedül? - Kérdezte, miközben kikért egy rövidet.

 - A nővéreimmel. Valahol itt kell lenniük. - Vontam vállat és körül néztem. - Te?

 - Bátyámmal. - Mosolygott még mindig és egy pillanat alatt eltüntte az elé rakott italt. - Nem unatkozol?

 - Áh, elégedett vagyok a jelenlegi helyzettel. - Próbáltam utalni a közelségére.

 Néztem, ahogy szájához ér a pohár pereme és miután kiitta, jólesőn kirázta a hideg. Azt hiszem ez volt az a pillanat, mikor beleszerettem.

~~0~~~0~~

 A szerelem egy nagyon furcsa dolog. Nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy várod. Főleg nem akkor, mikor azt hiszed, végre érted. Hidd el, hogy az egyik legkiszámíthatatlanabb dolog a világon, az a szerelem. Én első látásra beleszerettem Sam Winchesterbe.

~~0~~~0~~

 - Mindjárt jövök, csak Dean hív. - Mutatta fel a telefonját és kisietett a kocsmából.

 Egy bárgyú mosollyal a képemen könyököltem a fel a pultra és csak bámultam ki a fejemből. Hogy lehet valaki ennyire vonzó?

 - Lexy! - Hallottam meg a nevem és beletelt egy pillanat, mire feleszméltem.

 - Igen? - Fordultam fiatalabbik nővérem, Juniper felé.

 - Gina lelépett egy oltári helyes sráccal. Na, mi történik itt? - Húzta fel a szemöldökét mindent tudóan.

 Megráztam a fejem és mielőtt válaszolhattam volna, Sam jelent meg az ajtóban. Juni azonnal oda kapta a fejét, majd lesápadva elsietett. Meglepődtem, de szinte azonnal a nyomába eredtem.

 - Juniper! - Kiáltottam túl a hangzavart. Szerencsére hamar utolértem. - Mi történt?

 - Láttad azt a srácot? - Bökött az ajtó felé, ahol még mindig Sam ácsorgott. - Annyira... Ahh.. Mindegy, nem. Úgyse lenne semmi.

 Megrázta a fejét és elsietett a zenegéphez. Ott álltam a tomboló tömegben és egy másodperc alatt lejátszódott a fejemben ezerszer az előző jelenet. Szinte hallottam, ahogy a szívem megreccsen. Juniper szerelmes lett Sam-be. Láttam az arcán ugyan azt az érzelmet, ami az előbb még az enyémen lehetett. Összeszorított fogakkal, kizárva a külvilágot, elgondolkodtam. Most mi a fenét tegyek? Szeretném boldognak látni a nővéreimet, hiszem már csak ők voltak nekem. És akkor a lábam úgy döntött, hogy megoldja helyettem. Elindult az ajtóban szobrozó alak felé.

 - Áh, itt vagy. - Mosolygott. - Bátyám azért hívott, hogy tudjam, lelépett egy csajjal. Szóval szabad az estém.

 - Gyere. - Mosolyogtam és belekaroltam a karjába.

 - Hova viszel? - Nézett le rám.

 - Megváltoztatom az életed.

~~0~~~0~~

 Pár perc alatt fordult hatalmasat alattam a világ és úgy éreztem magam, mint akit kifacsartak. Megváltoztattam Sam és Juni sorsát, és ezzel együtt a sajátomat is. Vajon, ha nem így döntök, akkor mi lett volna? Ha akkor Sam nem követett volna, hanem egyszerűen elsétál?

~~0~~~0~~

 Egyre közeledtünk a sarokban ácsorgó testvérem felé. Háttal volt nekünk, így szerencsére nem vett észre. Mikor azonban odaértünk, elengedtem Sam-et és megkocogtattam Juniper vállát. Mintha lassítva történt volna minden. A kékes szemek először rám, majd a mellettem lévő srácra kúsztak. Pirosba borult az arca és szerintem a kínzási módszereken gondolkodott, amivel később megölhet.

 - Sam. - Mutatkozott be a Winchester, miközben nagyot nyelt.

 - Juniper Sekley. - Viszonozta a lány.

 - Sekley? - Fordult felém kíváncsian a srác.

 - A nővérem. - Mosolyodtam el és feltűnés mentesen elhátráltam.

 Fogtam és visszaültem a pulthoz. Kértem azonnal három rövidet, de nem nekik vittem, hanem ott egy ültömben azonnal legurítottam. Pedig én és az alkohol nem vagyunk jóban. Ezt viszont éreztem, hogy kell.

~~0~~~0~~

 Ott változott meg minden. Kiderült, hogy Sam és Dean vadászok, mint mi és elkezdtünk összejárni. Elvittek minket a bunkerbe, hiszen, mint kiderült, Dean és Gina azon az estén eléggé összegabalyodtak. Szinte lélegezni se tudtak egymás nélkül, amit furcsálltam, mert Gina sose volt egy ilyen romantikus alkat. Fél év telt el és megint elmentünk abba a kocsmába. Egy ügy miatt.

~~0~~~0~~

 - Ha nem megyek, akkor már rég levágta volna a fejed! - Bokszoltam bele viccelődve Dean vállába.

 - Sose fogom magamról lemosni, hogy megmentettél ugye? - Forgatta meg a szemét, de azért mosolygott.

 Vigyorogva ráztam meg a fejem, jelezve, hogy ettől aztán nem szabadul. Mindenki ivott egy pohárral, majd míg Gina kiment a mosdóba, addig Sam-ék a tánc parkettre sétáltak. Szememmel követtem őket, és gyorsan kértem még egyet a pultostól. Már csak megszokásból, de mikor épp a számhoz emeltem volna, akkor Dean kivette a kezemből és ő itta meg.

 - Hé! - Fordultam az illető felé felháborodva.

 Ő csak apró mosollyal megfordult a bár széken és a táncoló párosra nézett.

 - Szép pár. - Mondta.

 - Az. - Motyogtam és kértem még egyet.

 - Te is találsz majd egy Sam-et. - Vont vállat.

 A számban lévő ital majdnem rajta kötött ki, ahogy próbáltam visszatartani a köhögésem.

 - Te miről beszélsz? - Néztem rá furcsán, pedig pontosan tudtam miről van szó.

 - Ne nézz hülyének, tudom, hogy odáig vagy érte. - Fordult végre felém és az arcáról egyszerre volt leolvasható valami elszántság és együttérzés.

 - Ha már úgyis családban marad, nincs egy öcsétek? - Könyököltem az asztalra.

 - Valójában... - Kezdett bele, de inkább megrázta a fejét. - Hagyjuk. Tudom, hogy rossz, de hidd el, hogy megérte aznap bemutatni őket egymásnak.

 Fáradtan megdörzsöltem az orrnyergem és épp valami csípőset akartam visszaszólni, mikor megjelent Gina. Mondott valamit, majd barátjába karolva, elhaladtak a parkett felé. Dean még összeborzolta a hajam és magamra hagytak.

~~0~~~0~~

 Ott ültem a pultnál és csak néztem a táncoló párokat. Az idősebb Winchesteren látszott, hogy nem éppen lassúzásra teremtette Isten, és ahogy lehetősége adódott rá, azonnal zenét cserélt. A dallam, ami felcsengett, lassan jutott el a tudatomig. Felnéztem és azonnal a zöld íriszek fogságába kerültem. Eldöntött fejjel rám mosolygott, majd Juniperékre nézett és megcsókolta Ginát. Kedves gesztus akart lenni, hiszen tudta, hogy imádom a Beatles-t, de inkább gúnyolódásnak éreztem. Inkább hátat fordítottam nekik és magamban dúdolgatva próbáltam túlélni az estét.

"Well, shake it up, baby, now; Twist and shout"

~~0~~~0~~

 - A vőlegényre! - Mosolyodtam el, ahogy remegő kezem a pohárért nyúlt.

 - A vőlegényre!

 - A menyasszonyra! - Fordultam nővérem felé és próbáltam elrejteni, hogy hangom mennyire nem cseng tisztán.

 - A menyasszonyra!

 - A jövendőbeli gyerekekre! - Nevettem el magam Dean arcán, hiszen tudtam, amit ő még nem. Hogy nemsokára apa lesz.

 - Remélem örökké boldogok és elégedettek lesztek! - Már nem láttam mindenkit.

 Szemeimbe könnyek szöktek és nem rémlik mikor ültem vissza a helyemre. Levegőre volt szükségem, ezért a kisebb kavalkádban elsétáltam a kijárat felé. Még láttam, ahogy Dean észre vesz és el akar felém indulni, de Gina visszahúzza. Nővérem nemlegesen rázta a fejét. Nagyon jól ismer. Ilyenkor csak a magány kell. Mielőtt még kiléptem volna az ajtón, Sam fürkésző tekintetével találkoztam. Rám mosolygott. Egy hálás mosoly volt. Egy apró gesztus, amit automatikusan viszonoztam, majd tényleg kiléptem az éjszakába.

~~0~~~0~~

 Ennek igenis így kellett történnie. Győzködtem magam, mégis elviselhetetlen volt a fájdalom. Mintha ki akarnák tépni a szívemet. Levegő után kapva dőltem neki a koszos falnak, hogy aztán lecsúszhassak rajta.

 - Sose leszek elégedett. - Motyogtam.

 A hangom színtelen volt és észre sem vettem, mikor kezdtem el ennyire sírni. A fejem fájt a visszatartott könnyektől. Elhatároztam, hogy ezt a napot nem ronthatom el a házaspárnak, de nem is bírtam a szemükbe nézni. Szégyelltem az érzéseimet. Szerettem. Még mindig szerettem Sam Winchestert és örökké szeretni fogom. Pont úgy, ahogy ő a nővéremet. Szerelemmel.