Le rêve

Fandom: Attack On Titan

Szóval ez egy ilyen kis kísérleti Eruri, (Erwin Smith x Levi Ackerman) fanfiction, tudom, ezerszer lerágott csont, mindenki olvasott már ilyet minimum egyszer életében, mégis pár napja nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mennyire jó szülők is lehetnének ők. Igazából modern AU, mindenki él és virul (Fogjuk rá)
Ajánlom Kijának, aki fogta a lelkemet és a titánok elé dobta, hogy azt tegyenek vele, amit akarnak...
(A dal, amit Levi dúdol)

 Erwin arra kel fel, hogy megmozdul mellette az ágy. Nem moccan, csak figyeli a zajokat, ahogyan a másik lábai a papucs után kutatnak a sötétben, majd halkan kisurran a szobából. Egyetlen ajtónyikorgásból megállapítja, hogy Levi a gyerekszobába ment. Tovább hallgatózik. Se sírás, se mocorgás, még a bébiőr sem jelez, amihez férje ragaszkodott. Erwin Smith mindig is kíváncsi ember volt, így ledobja magáról a takarót és mezítláb indul neki a háznak. A hűvös levegőtől lúdbőrös lesz. Nem kapcsol villanyt sehol, nem szeretne feltűnést kelteni, s úgy oson végig a rövid folyosón, mint egy szellem. Halk dúdolás hallatszik ki a kis helyiségből, melynek szomorkás dallama végig csorog az ember szívén. A szoba ajtaja résnyire nyitva van, hintőpor és baba illat csapja meg az orrát. Úgy látszik Levi már azelőtt felébredt, hogy elkezdődhetett volna az egész házat betöltő sírás.

 - Shh, apa itt van. - Suttogja a pici Erent ringatva és apró puszit ad feje búbjára.
 Erwin az ajtóban áll és figyeli, ahogy férje néha a kiságyban fekvő Mikasa felé néz, majd újra dúdolni kezdi azt a bizonyos dalt. A szőke férfi úgy érzi, mintha valamit elvesztett volna abban a pillanatban. Valami pótolhatatlant, mégsem bánja. Ott szeretett volna ragadni, soha többet meg sem mozdulni és csak figyelni hármójukat. A szíve át akarja törni a bordáit és valahogy ismeretlen érzés kúszik fel a torkán. Nyugalom, szeretet és hála. Régi ismerősök. Bal kezét csonka vállára teszi és egy másodpercre elhiszi, hogy mindezt megérdemlik. A gyerekszoba törtfehér falai már nem a kórházat juttatják eszébe. Már nem rezzen össze, ha át kell hajtani egy hídon az autóval. Bár még mindig vannak rémálmai arról, ahogy fuldoklik, és tudja, hogy hosszú még az út a gyógyulásig, de mindent meg fog tenni, hogy ismét olyan apa és társ legyen, amilyenre a férjének és a gyerekeiknek szükségük van.

 Levi észreveszi, hogy figyelik és Erwin régen mindig magabiztos mosolya, végre újra a régi fényében ragyog, még ha csak egy fél másodpercre is. Remegés fut át a testén és próbálja felmelegíteni magát. Talán Levi is újra tud majd úgy nevetni, mint a baleset előtt. Óvatosan leteszi Erent a kiságyba húga mellé és levegőt sem véve kisurran.

 - Csak rosszat álmodhatott. - Ad magyarázatot Levi, a fel sem tett kérdésre.

 Együtt mennek vissza a hálóba és visszafekszenek a már kihűlt paplan alá. Erwin úgy helyezkedik, hogy át tudja ölelni Levit. A nyakába fúrja az orrát és még érzi a tusfürdő illatot. Ezért a pillanatnyi boldogságért képes lenne lelke egy darabkájával fizetni.

 - Szeretem, mikor énekelsz. - Motyogta félálomban.

 A másik csak hümmög és nem kell sok nekik, hogy elaludjanak. Erwin kivételesen nem a balesetéről álmodik, hanem megtalálja azt, amit elhagyott a kisszoba ajtajában állva. Jobb kezében tartva tördeli szét egyforma darabokra azt, amit már régestelen rég három emberre bízott. A szívét.