Jennek, a tegnapi-mai XD
- Steve, könyörgöm, én csak egy csokis fagylaltot szeretnék. - Néztem a fiúra a pult mögött, aki lassan több, mint három perce csak az én édességemmel volt elfoglalva.
Mindig ezt csinálja, akárhányszor bejövök, úgy tesz, mintha utoljára venne engem észre, csak azért, hogy minél többet bíbelődhessen azzal, amit kérek.
- Arisza, tanuld meg, a jó munkához idő kell. - Vetette oda a válla felett.
Nem is tudom miért jártam még mindig be a Scoops Ahoy-ba. Minden alkalommal felidegesített, mégis mindig bejövök, ha erre járok. Beletörődve a sorsomba a pultra könyököltem és körülnéztem. Nem volt ma olyan nagy forgalom, pedig szombat volt.
- Már csak egyetlen hozzávaló kell. - Fordult Steve hirtelen felém és elrohant a raktárba.
Egy piszkos szőke hajú lány lépett elém vigyorogva.
- Steve odáig van érted, meg vissza. - Vont vállat, mintha valami olyan dolgot árult volna el, ami teljesen nyilvánvaló lenne.
Megforgattam a szemem és fizettem neki.
- Nem úgy érzem, néha akkora egy tökfej. - Morogtam, ahogy a fiú után néztem, aki még mindig nem ért vissza.
- Pedig higgy nekem, és ez fordítva is igaz.
Éppen visszakozni akartam, de közbe vágott.
- Tudod, ha nem tetszene neked, nem járnál ide. - Adta oda a visszajárót és a blokkot.
Kinyitottam a számat, hogy tiltakozzak, de ekkor megjelent ismét a kócos fej. Kezében egy tubus csoki öntet volt. Rányomott valamennyit a fagylaltomra, majd szomorúan konstatálta, hogy már fizettem.
- Jó étvágyat! - Mosolygott rám és hirtelen mintha elgondolkodott volna azon, hogy odaadja e az édességemet.
Végül a kezembe nyomta és ismét elsietett. Megzavarodva léptem ki az ajtón és nagyjából egy saroknyit sétáltam a gondolataimba merülve, mire végre ránéztem a kissé olvadt csoki gombócra, amin egy csálé, rajzolt szívecske ült. Oh, a fenébe. Beleszerettem Steve Harringtonba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése