Brenhines~

 Ezt tegnap este találtam meg egy füzetemben, amit még két éve Párizsban írhattam. Elolvastam, kicsit kijavítgattam és úgy ítéltem, hogy olvashatóra sikerült. Fem!Merthur
{Brenhines walesi, annyit tesz Királynő}
 Ajánlom Kijának :)

Kép nincs, válság van!

Arthuretta a kádban ült és várt. Kezdett meghűlni a víz, őt pedig hirtelen rázta ki a hideg.

 - Merlina! - Szólt ki még egyszer.

 Kezdett fogyni a türelme. Hiszen egy királynő sem várna ennyit egy mezei szolgáló miatt. Egyszerűen tömlöcbe vetné azt, aki elmulasztotta azt az egyszerű feladatot, minthogy időben felmelegíteni úrnője vizét. Viszont Merlina sose volt "csak egy szolgáló". Ő volt a legjobb barátnője, néha az esze és legtöbbször a szíve. Merlina volt a lelkiismerete, ami néha elhagyta, hogy aztán úgy térjen vissza hozzá, mint egy tanácsra éhes kisgyermek. Merlina volt minden, ami belőle hiányzott, mint például a türelem.

 - Utoljára szólok! - Emelte meg hangját ismét és ő is tudta, hogy ez cseppet sem igaz.

 A mondat közben felhúzta térdeit a mellkasához és állát a lábára hajtotta.  Fáradt volt az egész napos stressztől. Olyan nagy kívánság lett volna egy kis pihenés? Pedig elnézve, így sosem fog ágyba kerülni. Azonban holnap érkeznek hozzá a szomszéd királyságból vendégek, muszáj volt a legjobb formáját hoznia.

 Lépteket hallott, majd kócos, sötét fürtök is társultak a hangokhoz.

 - Bocsáss meg, de a víz nem melegszik fel pillanatok alatt. - Mosolygott rá vékony vonalú szájával a magas nő.

 Arthuretta bármit is szeretett volna mondani, a szavakat elnyelték a másik csillogó szemei. Helyette kihúzta magát és hátra hajtva fejét, hagyta, hogy Merlina megmossa a haját. A nő különböző illóolajokat masszírozott bele a tincseibe, miközben hosszú ujjai a fejbőrén játszottak. Szinte el is felejtette, milyen hideg van kint. Lehunyt szemmel élvezte a kényeztetést, s mint ahogy a meleg víz a haján, úgy folyt végig Arthuretta szívén az a különös, mégis kellemes bizsergés, amit nem tudott megfogalmazni, hogy pontosan mi is lehet. Ezek után gyorsan befejezve a mosakodást, ágyba feküdt. Félig lehunyt szempillái alól figyelte, ahogy a nő elolt minden gyertyát a szobában. Talán egyszer lesz elég bátorsága, hogy mindent bevalljon neki. Igen, Merlina volt minden, ami belőle hiányzott.

 Merlina pontosa tudta, hogy megvárakoztatja a királynőt, és azt is, hogy egyetlen varázsigéjébe kerülne, hogy a kis lavórban a víz forró legyen, de szeretett néha normálisnak tűnni. Na, meg persze szerette, ha Arthuretta is megtanulja milyen várni valamire. Valakire. Csak némán nézte a vizet és mint ahogy az a repedés a zománcon, úgy szaladt végig fáradt testén a szőkeség hangja. Őt hívta és úgy ítélte eleget váratta már a nőt. Elnézést kérve lépett a kis helyiségbe, majd a Gaius által készített olajokkal mosta ki a királynő hajából a pár nap alatt összeszedett port. Szerette az aranyszín loknikat. A sok dolog közül az egyik, amit szeretett benne.
 - Holnap hosszú napom lesz. - Mormolta szinte csak úgy magának Arthuretta, miközben kiszállt a vízből és szárazra törülközve, hálóingébe bújt.

 Merlina szeretett volna valami csípőset hozzátenni, de úgy ítélte meg, hogy a másik nincs olyan hangulatban. Hagyta, hogy nyugodtan lefeküdjön, míg ő végig sétált a szobában és elfújt minden gyertyát. Fél szemmel a nőt nézte, aki egyszerre tudta kihozni a sodrából egyetlen pillantásával, vagy akár tudta a fellegekbe emelni egy-egy csálé fogú mosolyával, amit egyedül neki szánt. Úgy érezte Arthuretta az, aki kiegészíti őt, és azzá teszi, aki. Szerette őt és néha halkan, saját szobája sötétjébe bújva el is árulta neki. Igen, ő volt minden, amire Merlinának szüksége volt. Talán egyszer el tudja mondani neki is ezeket, addig viszont csak...
 - Jó éjszakát, úrnőm!

 - Jó éjt, Merlina.