2017. október 10., kedd

Zártkörű rendezvény

 Szóval már megint belekontárkodok Lexy Életképek univerzumába, mert nem tudok velük betelni, és valami megmagyarázhatatlan belső késztetést éreztem arra, hogy megírjam azt a részeg estét, amit a "Másodpercek" című ficben említett meg. Na de nem is jártatom tovább a számat, jó olvasást hozzá!


 A Vörös Sárkány alapvetően nem volt egy hatalmas pub, mégis arra tökéletesen elég volt, hogy Áts Feri csapatán kívül még bőven elférjen ott jó pár ember. Most mégis csak a vörösingesek tanyáztak ott és Szebenics egyetlen mondatával olyan csöndet varázsolt a helyre, hogy azt nézni is szép volt. Pedig csak egy ártatlan felszólalás volt, mely szerint "Hangok vagytok elmenni a Grundra!"
 Áts megállt a poharak törölgetésében és egy széles vigyorral fordult a többiek felé. Geréb halálra vált arccal ült a pultnál. 
 - Mindenki húzás kifele, zárok. Át a Grundra! - Feri levette a fekete, vörös sárkánymintával díszített kötényét, felakasztotta a helyére. 
 - Én nem megyek - szólalt meg Dezső halkan. 
 - Ne légy gyáva, Dezső - szólt rá Feri, az arcán egy megfejthetetlen mosoly ült. Geréb végül kedvtelenül ugyan, de Feriék után kullogott. 

***

 Nemecsek azt hitte, hogy egy könnyű csütörtök estéje lesz. A srácok szépen beülnek az egyik boxba, megesznek pár melegszendvicset, megisznak egy-két sört, aztán hazamennek és itt meg is áll az éjszaka és ő is hazamehet Bokával és végre talán lesz egy kis idejük egymásra is a rengeteg papírmunka között. 
 Ötlete se volt, hogy mekkorát tévedett és még akkor se fogta fel, hogy mi történik, amikor Áts Feri vezetésével az egész Vörös Sárkányos bagázs besétált a Grund ajtaján. Boka ebben a pillanatban döntött úgy, hogy beáll a pult mögé Ernő mellé. A többiek szinte lélegzetvisszafojtva figyelték a jelenetet. 
 - Mit adhatok? - kérdezte, amikor Áts a pult elé lépett. Válaszadás előtt még végigmérte a helységet. Mindent összevetve elég pofás kis hely volt ez a Grund.
 - Te mit iszol? - vigyorgott rá Nemecsekre. Hirtelen nem tudta mit mondjon, de aztán végül sikerült megtalálnia a hangját, és kitöltött magának feles pohárba egy kis abszintot. Boka egyelőre nem szólt semmit. Nemecsek utálta az abszintot. 
 - Tökéletes, én is azt kérek! 
 A harmadik ilyen kör után János úgy döntött, hogy kirakja az ajtóra a "Zártkörű rendezvény" feliratú táblát. 

***

 A zene hangosan üvöltött és Boka próbált nem arra figyelni, hogy Nemecsek Áts Feriék asztalánál ül és minden ötödik percben tölt valamit maguknak. Nem akart semmi rossznak elrontója lenni és szinte látta, ahogy Ernőt körüllengi a versenyszellem. A szőkével ellentétben ő felfogta, hogy Feri jobban bírja az alkoholt, de mégsem tett semmit annak érdekében, hogy ezt vele is közölje. Inkább próbált erősen Csónakosékra és a velük egy asztalnál ülő Pásztor Ádámra koncentrálni. A Pásztor srác mikor is került be Csele és Barabás közé? 

***

 Egy idő után valahogy Kolnay került a zenegéphez és mindenki legnagyobb örömére - vagy bánatára - DJ Gyóntatófülke és különböző népdal remixek kerültek repertoárra. Nemecsek addigra már annyira nem volt magánál, hogy kikapcsolja a zenét, de minimum rászóljon Kolnay-ra, hogy ezt Barabáson kívül senki sem tolerálja. Szédült és egyszerűen semmi mást nem akart, mint megkeresni Bokát, bezárni a placcot és hazamenni. Megpróbált felállni az asztaltól, de a következő pillanatban vissza is esett a padra, majdnem lejjebb, hogyha Feri nem kapja őt el. Ő most tényleg Áts Ferivel akart versenyezni? Azzal az Áts Ferivel, akit még senki nem látott igazán részegen? Ezzel szemben ő csak Nemecsek Ernő volt, aki az almabortól is betintázott a múltkor. Nehéznek érezte a fejét és megmozdulni alig bírt, Feri émelyítően közel volt hozzá.

***

 Boka egyszer csak eltűnt Andris mellől, aki ezt végül egy vállrándítással reagálta le. Biztos elment megmenteni Ernőt a nagy csúnya Áts Feri karmai közül. Valójában Csónakos szerint is megmentésre szorult a srác de ez Boka dolga volt. Ő inkább közelebb húzódott Cseléhez és a derekánál fogva húzta magához oda, hogy egy alkoholízű csókban részesítse. Valahogy percekig elvesztek egymás jelenlétében és csak a zenét is túlharsogó kiabálás zökkentette őt vissza a valóságba. Próbálta megfejteni, hogy honnan jön a hang, a pult felé pillantott, ahol Kolnay és Barabás magyaráztak egymásnak. Néhány másodperccel később egy vad, kapkodós csókban forrtak össze és hirtelen tapsvihar kerekedett. Csónakos idejét látta egy hangos füttyentésnek is, valaki pedig felkiáltott, hogy "Éljen az ifjú pár!" A kérdés már csak az volt, hogy min kaphattak össze (már megint).

***

  Kolnaynak már nagyjából arról nem volt fogalma, hogy pontosan merre is van, hogy áll-e még a lábán, vagy a földön ül, és igazán foglalkoztatta a kérdés, hogy miért lát kettőt Csele és Csónakos párosából. Elkönyvelte magában, hogy Csónakosból egy is elég, különben két ember akarná őt ripityára törni, amikor valamit beszól Cselének. Amikor valami olyat szól be Cselének, amit nem kéne. Utána mindig rosszul is érzi magát. Most már csak a gondolatra is felszakadt benne a bűntudat, de aztán az indulatai hamar elfelejtették vele ezt az érzést. Nem volt benne biztos és valójában nem is mert hinni először a szemének, de aztán csak jól látta, hogy Pásztor Ádám éppen valamit keres Barabás szájában. Valamit nagyon mélyen és valamit nagyon hosszan és már csak arra emlékszik, hogy Zsombort az inge gallérjánál fogva kapja el és rángatja ki a padról. Aztán a csuklóját kapja el, maga után rángatja egészen a pultokig, ahol szembe fordul vele. Zsombi idegesen pillant rá. 
 - Miért smároltál a Pásztorral? - Ez volt az egyetlen, amit kitudott mondani. Nem akart megint veszekedni vele. Mindig csak veszekedtek.
 - Miért is kéne pont neked beszámolnom arról, hogy mit miért csinálok? - Annyi mindent tudott volna mondani és annyira fájt ez az egész. Már nem is emlékszik rá, hogy mikor jött rá, hogy valamit érez Barabás iránt és egészen eddig szimpla jelét se adta. Mindig összevesztek, kivétel nélkül. Rengeteg indulat volt felhalmozódva kettejük között. Bandi néha viccelődve jegyezte meg, hogy ez szexuális feszültség. Talán igaza is volt.
 - Hihetetlen vagy... - rázta meg a fejét. Már éppen fordult volna el Zsombortól, nem akart vele még jobban összeveszni. A másik ezt a pillanatot választotta arra, hogy elkapja Kolnay arcát és úgy húzza magához egy gyors csókra. Aztán Pali karjai automatikusan mozogtak, Barabás nyaka köré tekeredtek, a Grundot a hangos zeneszó mellet tapsvihar rázta meg és egy dobhártya szaggató füttyszó, elhangzott egy "Éljen az ifjú pár!" kiáltás is. Mindketten belevigyorogtak a csókba. 

***

 Miután Barabás és Kolnay leléptek, Pásztor Ádám egy kicsit közelebb húzódott az ott maradt két emberhez, vagyis Csónakoshoz és Cseléhez. A szavakat nehezen találta, nagyon fel se fogta, hogy ő okozta az előző összeveszést Pali és Zsombi között. 
 - Hé, te amúgy hallod, Hajós vagy ki vagy. Csónakos! Egész jó arcok vagytok. - A hangjában mintha kedvességet mertek volna felfedezni és abban a pillanatban jött rá Andris, hogy ez a Pásztor gyerek nem is olyan bunkó, mint azt eddig gondolták. 
 - Köszi, asszem' - próbált valamit reagálni rá, ő tényleg próbálkozott, de őszintén szólva már ő sem volt annyira józan, hogy végiggondolja, amit a Pásztor mondott. 
 - Ennek a gyönyörűséges napnak az örömére, hogy a Vörösingesek és a Pál utcaiak együtt buliztak kéne valami, ami egyesít minket - vetette fel az ötletet Ádám. 
 - Egy billog! - vágta rá Csónakos gondolkodás nélkül, és tényleg képes lett volna az éjszaka közepén átkutatni fél Pestet egy billogért, hogyha Cselének nem lett volna még bizonyos mértékű józan esze. 
 - A faternak kovácsműhelye van - pattant be melléjük Dávid is. Erősen támogatta a billog ötletet. 
 - Srácok, tudjátok egy alkoholos filcet most hamarabb találtok, például biztos vagyok benne, hogy az irodában is van, meg hogyha nagyon kedves vagyok, akkor ott a táskám meg a tolltartóm és szívesen megrajzolom nektek. - Csónakos vidáman ölelte át Cselét. Az ötletet elfogadták. 

***

 Bokának éppen ideje volt közbelépni és kezdeni valamit Nemecsekkel. Igaz, lehet, hogy ő is ivott, és az is lehet, hogy Csónakosnak akadt ki, miszerint nem szeretné Ernőt korlátozni, és ha Áts Ferivel akar inni, akkor ezt tiszteletben fogja tartani, és igyon nyugodtan Ferivel. Mégis nagyjából minden tizedik másodpercben Ernő felé tévedt a pillantása. Végül akkor döntött úgy, hogy közbe kell lépnie, amikor Nemecsek már felkelni sem tudott az asztaltól. Amíg odaért végiggondolta, hogy mit fog mondani, abban a pillanatban, hogy odaért mindent elfelejtett végül pedig Átshoz fordult. Végül is elkapta Ernőt, nem hagyta, hogy elessen, Boka pedig tisztességes volt, ezért megköszönte. Először csak leguggolt a pad mellé és úgy pillantott fel a kis szőkére. 
 - Bokaaa, rosszul vagyok - dőlt végül rá Janira, ő pedig szorosan fogta.
 - Elmenjünk a mosdóba? - Ernő nem válaszolt csak lassan bólintott. Összeszorított szemekkel támasztotta meg magát Boka vállain és próbált meg felállni. Akkor jött rá, hogyha becsukja a szemeit csak még jobban szédülni fog. - Ernő, itt vagyok, segítek - karolta át a derekát. Nehezen, de végül eljutottak a mosdóig. Nemecsek egyelőre csak letérdelt a vécé elé, még várt. 
 - Tudod, annyira sajnálom. Azt hittem, hogy majd, ha én nekiállok shotokat inni az Áts Ferivel, akkor megmutathatom neki, hogy vagyok valaki. Aztán, aztán azt hiszem kiderült, hogy én csak a Nemecsek Ernő vagyok, tudod az a kis szőke srác a Rákos utcából, aki tizenhárom évesen majdnem meghalt egy tüdőgyulladásban. Ennyit értem el. - Boka leült Nemecsek mellé, a hely szűkös volt, de nem érdekelte. 
 - Ernő, ugye tudod, hogy sokkal több van benned, mint, amit hiszel magadról. Ha te nem lennél, akkor én se. Engem te szedtél össze egészen kölyökkorunk óta. Azért tudok az lenni, aki, mert te úgy nézel rám, mintha a minden lennék, pedig valójában nélküled csak a semmi vagyok. - A torka egy kicsit összeszorult, miközben a szavakat mondta. Nemecsek csillogó szemekkel pillantott Boka felé. 
 - Jancsi, én annyira szeretlek. - Ernő szemeibe könnyek gyűltek és a vécé helyett inkább a másik mellkasának dőlt neki. Boka lassan kezdte a hátát simogatni és végül egy puszit nyomott a homlokára. 
 - Én is szeretlek, de ha lehet egy javaslatom add ki magadból, amit ki kell, aztán menjünk végre haza. - Nemecsek nem ellenkezett.

***

 Csónakos és Pásztor Ádám a falnak dőlve dohányzott, a hideg őszi levegőben a füst keveredett a meg-meglátszódó leheletükkel. Ádám elvigyorodott, ilyenkor mindig olyan gondolatok jutottak az eszébe, mint, hogy "Egy kibaszott sárkány vagyok." Csele három különböző vastagságú tűfilcet fogott a kezében és bőszen rajzolt Csónakos csuklójának belső oldalára. A választás egy lándzsára esett, amire rá van kötve egy piros-zöld zászló. Illetve feketével rajzolt és ezért csak egy szimpla zászlónak tűnt. Pásztor kezén már ott díszelgett az egyentetkó. 
 - Csaba, ez nagyon adja - szólalt meg Ádám. Csele nem tudta, hogy mit válaszoljon ezért zavartan elmotyogott egy köszit. Nem nagyon tartotta nagyra a rajztudását. Grafikus lévén szüksége volt rá. - Nem gondolkoztál még azon, hogy elmész tetováló művésznek? - kérdezett rá. 
 - A testet nem tartom vászonnak - motyogta. Évekkel ezelőtt még gondolkozott rajta, aztán végül megmaradt a grafikusnál. Elvégzett egy egyetemet és most ezzel is foglalkozik. Ideje? Nos, az viszont tényleg nem volt sok. Egy ideig még kint ácsorogtak és Csele befejezte Csónakos kezén a művét, éppen indultak volna befele, amikor elkezdett kiözönleni mindenki. 
 - Hova-hova, Papuskáim? - pillantott rájuk Csónakos. Boka jött ki utoljára az ajtón, és csukta be maga után, majd hajtotta rá a rácsot is. 
 - Megyünk haza, Ernő fáradt - mutatott az alacsonyabbik felé, akin a saját kabátján kívül Bokáé is rajta volt. 
 - Jobbulást a Szöszinek - vigyorodott el Andris. Bokáék utat törtek maguknak, elköszöntek mindenkitől és elindultak a Corvin felé. Rajtuk kívül szinte mindenki más még a Grund előtt ácsorgott, amíg valaki zavartan meg nem kérdezte, hogy akkor most mi legyen. Végül Áts Feri vette kezei közé az irányítást. 
 - After a Vörös Sárkányban! - kiáltotta el magát vigyorogva. Hogy ott mi történt? Az már egy másik történet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése