2018. április 8., vasárnap

Búcsúzni kell

Mint jól olvassátok, ez egy angstosabb rész lesz. Pepivel egyszer belegondoltunk, hogy a fiúk is egyszer meg fognak öregedni. Ebből a kis fejezetből ki lehet következtetni, hogy végül mi is lesz velük. Nagyjából tizenöt-húsz évvel később van ez, mint amit megszokhattatok.
Szóval... Nem is mondok semmit. Jó olvasást! (és bocsánat)

1.

A Vörös Sárkány töretlen népszerűségnek örvendett már több, mint tizenöt éve. Azóta rengeteg dolog történt és sok ember megfordult, a mára megkopott, falak között. Azonban a zenegép még mindig ugyan olyan energiával ontotta magából a slágereket, mint régen. Most is, ahogy Ádám ellépett a géptől, felcsendült egy ismerős dallam. Na, nem azért, mert olyan régi volt, hanem mivel éjjel-nappal ezt adták minden rádióban. Akaratlanul is az ember fejében ragadt.
 - Komolyan ez? - Lépett ki a pult mögül Dezső, hogy kivigye az egyik távolabbi asztalhoz a rendelést.
 - A fiam imádja. - Vont vállat és beleborzolt a mellette lévő széken ülő fiúcska hajába.
 - Szerintem tök jó. - Vont vállat Feri és már keverte is a következő kört a rendelésre.
Valóban fülbemászó volt és leginkább ahhoz lehetett hasonlítani, mikor serceg a tojás a sütőben.
 - Apa! - Ráncigálta meg a kisfiú Ádám pólójának ujját, aztán egy szendvicsre mutatott a pulton belül.
 Feri mosolyogva adta át a zsíros kenyeret a négy éves gyereknek.
 - Mit kell mondani? - Nézett rá az apja.
 - Köszönöm. - Csámcsogta teli szájjal.
Évek teltek el, de az emberek nem változtak. Pont így volt a jó.

2.

 Kolnay elég sokszor maradt bent a kórházban túlóra miatt. Ma is ez történt és az időt elfelejtve dolgozott. Mióta Barabással szétmentek, csak a munka éltette, más nem is érdekelte. Az asztala fölé görnyedve töltötte ki a jövőheti beosztást. A Gergő azt mondta neki, hogy a jövőhéten csak este jó neki, akkor Julit rakja be nappalra. Ehhez hasonló gondolatok forogtak a fejében, mikor kopogtattak.
 - Igen? - Szólt ki, fel se nézve.
 - Már megint túlóra? - Szólalt meg az érkező, mire Pali azonnal reagált.
Barabás volt az. Félszegen ácsorgott a küszöbön.
 - Gyere be. - Intette közelebb és felkelt, hogy össze-öklözhessenek.
 - Nem maradok sokáig, csak hoztam neked egy kis vacsit. - Emelte fel az étel hordót. - Panna csinálta és eszembe jutott, hogy valószínűleg még úgyse kajáltál és úgyis jöttem volna fel...
 Megállt a magyarázkodásban, majd az asztalra tette a rakományt. Kolnay beleszagolt a paprikás krumpliba.
 - Ugye nem tettél bele túl sok erős pistát?
 - Az asszony nem engedte. - Morgott a másik, mint egy medve.
 - Köszönöm. - Látott hozzá a kései vacsorának. - Szóval, pontosan mi járatban?
Kende egy darabig még hintázott a lábán, majd átadta a borítékot.
 - Szeretném, ha te lennél a tanú az esküvőn. - Nyögte végre ki az okot, amiért jött.
Kolnay torkán akadt a falat, de volt benne annyi, hogy ne kezdjen el fuldokolni.
 - Úgy gondoltam, hogy mivel úgyis barátságban váltunk el, miért ne? Panna is örülne neki. - Jutott el a mondat végére.
 - Elveszed? - Képedt el Pali.
 - Igen.
Kolnay latolgatta magában a lehetőségeket, majd kezet nyújtott barátjának.
 - Köszönöm a felkérést. Elfogadom. - Veregette meg a másik vállát. - Sok boldogságot.
 Barabás talán még egy órát maradt, majd az időre hivatkozva, hazament. Kolnay visszagörnyedt a papírok fölé és megpróbált visszazökkenni a valóságba. Azonban, mikor az első könnycsepp leesett a papírra, elmosva a tintát, úgy döntött mára elég lesz a munka. Már így is tovább maradt, mint kellene.

3.

 Az esték úgy teltek, ahogy. Ezt nem kellett magyarázni. Feri a főzést vállalta, Geréb pedig a takarítást. Tökéletes munka megosztás volt ez.
 - Miért nem szóltál, hogy elfogyott a tej? - Kiabált ki Feri a konyhából.
 - Bocsi, reggel elfelejtettem venni. - Lépett be a másik férfi a konyhába. - Elmegyek veszek. Még nem zárt be a tesco.
Feri csak megvakarta a tarkóját és becsukta a hűtőt.
 - Rendben, de siess, mert kihűl a kaja. - Egy leheletnyi csókot adtak egymásnak, majd Dezső lesétált az autóhoz. Nagyjából tíz perc volt kocsival az áruház, de nem sietett. Bekapcsolta a rádiót és tekergetni kezdte. Megállt egy ismerős dallamnál. Elmosolyodott, ahogy eszébe jutott a ma este. Ádám, a fiával és természetesen Feri. Hogy lehet egy embert még ennyi idő után is ilyen szinten szeretni? Nem tudta a választ.

4.

 Csónakos Andrást abban a pillanatban, mikor a telefont lerakta, semmi nem érdekelte, csak hogy minél hamarabb átérjen a másik lakásba. Kabát nélkül rohant le a lépcsőn és a bejáratnál megállva, azon törte a fejét, hogy melyik útvonal a legrövidebb. Egy gyors SMSt küldött Csabinak, aztán futásnak eredt. Egyedül volt otthon, mivel párja egy családi vacsorán vett részt. Azt hitte ennél rosszabb már nem lehet az estéje, de tévedett.
 Rohant, nem is törődve a lámpákkal, amit néhány ideges sofőr a tudtára is adott. Ő viszont csak futott és közben átkozta a dohányos tüdejét, akárhányszor meg kellett állnia, hogy levegőhöz jusson. Nem öntötte el büszkeség mikor rájött, hogy negyed óra alatt ért ide, ami rekordnak számított. Nem. Most valahogy egy másik érzés felül kerekedett mindenen. A fájdalom.
 Idegesen rontott be Janiék lakásába, amihez természetesen volt külön kulcsa. Még a cipőt se vette le, ahogy egyre beljebb haladt a lakáson, egyenesen a hálószobáig, ahol legjobb barátja ült az ágyon. Mikor Bandi belépett, Boka meglepődött.
 - Ernő? - Kérdezte, de elcsuklott a hangja.
 - Felhívott, hogy szükséged van rám. - Ült le mellé és átkarolta. - Ő már elindult.
 Jani csak bólintott és felhúzva a lábát, összegömbölyödött. Bandi nem volt jó vigasztalásában, de Janinak pont ez kellett. Egy kis idő, hogy feldolgozza a feldolgozhatatlant.

5.

 Barabás sietett, hogy minél hamarabb hazaérjen, de egy út lezárás miatt kerülnie kellett. Csak a menyasszonya járt a fejében, ahogy elindította a lejátszót az autóban. Egy szomorú dal szólalt meg.

6.

 Bokáéknál esti rutinnak számított, hogy mielőtt filmet választanak, megnézik a híreket, az időjárás jelentést és egy vetélkedőt. Most azonban nem jutottak sokáig. Ernő sokkolva állt a TV előtt, ahogy bemondták a történteket, míg Jani csak azt ismételgette, hogy ez nem történhet meg.

7.

 Janinak nem tűnt fel, hogy egyedül maradt, csak akkor, mikor Bandi rontott be a hálóba.
 - Ernő? - Kérdezte, pedig mélyen belül tudta a választ.
Bandi ott maradt mellette, egészen addig, míg kellett.

8.

 Csabi szerette a családját, de mikor megérkezett Banditól az SMS, az egész világ kifordult önmagából. Tudta, hogy párja egy percet sem akar veszíteni, hogy átérjen legjobb barátjához, ezért nem hívta fel. Bekapcsolta a TVt, hogy saját szemével láthassa, mert addig nem akarta elhinni. Mégis megtörtént.

9.

 Nemecsek felpattant a biciklire és eszement módjára tekert el a célig. Az ajtó nyitva volt és ő kissé lassított. Belépett a meleg lakásba és szaporán vette a levegőt. Remélte, hogy a másik még itthon lesz. Minden helyiségbe benézett, míg végül a fürdőszobában meg nem találta a keresett személyt. Magába roskadva, mint egy halott.

10.

 Feri otthon volt az üres lakásban és a vacsorát készítette, mikor csengettek. Még egyszer megkavarta a rizst és csak azután ment ajtót nyitni.
 - Hogy már megint itthon hagytad a kulcsodat... - Morogta magában. - Ha mégegysz...
 Nem fejezte be a mondatot. Az ajtóban nem az állt, akire számított, hanem egy egyenruhás rendőr. A gyomra görcsbe ugrott a nő arckifejezésétől.
 - Áts Ferenc? - Kérdezte, ahogy elolvasta a papíron szereplő nevet.
A szőke férfi csak bólintott.
 - Sajnálattal kell közölnöm, hogy...
 A mondat további része elveszett. Pont, ahogy aznap Feri is. Örökre és visszavonhatatlanul.
 Nem emlékszik mikor hagyták magára, és azt sem tudta, hogy hogy került vissza a konyhába. Elzárta az odaégett rizst és a levest, majd betántorgott a fürdőszobába. Ki akarta zárni a külvilágot. Magában csak azt ismételgette, hogy ez nem velük történt meg. Órákig ült volna ott csendben, maga elé meredve, ha nem zavarták volna meg. Egy kipirult arc bukkant fel az ajtóban.
 - Feri. - Lépett beljebb Ernő.
 Nem szólt semmit, csak leült mellé a kád szélére és hallgatta, ahogy Feri légzése egyenetlenné válik, majd kitört belőle a zokogás. Az a fajta, amit soha senki nem szeretne hallani.
 - Sajnálom. - Szipogott Nemecsek is, de próbálta tartani magát Feri kedvéért.
 - Nem halhatott meg! - Motyogta az idősebbik. - Az nem lehet... Ő soha... Nem... Én nem tudok nélküle...
 Megsemmisülten ültek a szobában, miközben próbálták elhitetni magukkal, hogy ez nem igaz.
 Aznap egy szerelmet, egy barátot és egyben egy család tagot vesztettek el. Egy figyelmetlen sofőr miatt frontálisan ütköztek az autók, amelyikből az egyikben egy liter tej már sosem ér haza. Pont úgy, mint Geréb Dezső sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése