Elsők

Az első szerelem nagyon fontos... Fujj, de klisés. Szóval első dolgok, amik közül az utolsó van időben legközelebb a többi sztorihoz.

 Geréb próbálta elmagyarázni a többieknek, hogy végül miért lép ki a Grund személyzetéből, de nem kezdhette úgy, hogy "Mától a Vörös sárkányban fogok dolgozni, amúgy sziasztok!"

 Nem, ezt semmiképpen nem lehetett így, és hiába beszélte meg Nemecsekkel, aki természetesen megértette őt, akkor is kellemetlen volt a többiek szemébe nézni.

 Persze az is eléggé frusztráló volt, ha csak belegondolt, hogy a Sárkányba se fogják mindannyian örömmel fogadni. Nem számított sokat még az sem, hogy maga Áts Feri bólintott rá a jövetelére. Így is izgult az új munkahely miatt. Mikor délután elindult, végre, már ezredjére is megbánta a döntését. Nem segített az sem, hogy Bandi megjelölte őt instán egy közös képen és alá taggelte, hogy "áruló". Msnak nem is igazán tűnt volna fel, de neki igazán rosszul esett. Bár az is kitellik tőle, hogy csak viccnek szánta, de tudta, hogy nem érdemes Csónakossal rosszban lenni. Nem egyszer törte össze magát, csak azért, mert nem bírta elviseleni, ha valaki igazságtalan vele, vagy a barátaival. Most pedig ez történt. Még ő maga is érezte, hogy ez egy eléggé szemét lépés volt.

 Beérve az új munkahelyre, kiosztottak neki egy vörös inget és egy fehér kötényt. Azonnal a mélyvízbe dobták és a legforgalmasabb napon majdhogynem egyedül kellett elvinnie a forgalmat. Nagyon fáradtnak érezte magát mire véget ért hajnalban a munkaidő, de mikor kiért a friss levegőre, hirtelen felélénkült. Telefonján bekapcsolta a Jet-től az Are you gonna be my girl?-t és a fülesét a fejére rakva, max hangerőn zenélni kezdett. Egy fél utcányit sem tett meg, mikor majdnem szívrohamot kapott. Nem csoda, hogy megijedt, mikor hirtelen valaki a vállát érintette.

 - Hé, nem megölni jöttelek! - Emelte magasba Feri a kezét és fáradtan mosolygott.

 - Mit szeretnél? - Kérdezte Dezső.

 - Erre lakok. - Biccentett egy alig láthatóat, majd elindult abba az irányba.

 Geréb követte. Nyakába akasztotta a fülest, ami egy halk háttérzajt adott a sétáló párosnak.

 - Jó voltál ma. - Szólalt meg ismét Feri. - Nem bánom, hogy felvettünk.

 Dezső elmosolyodott. Boldog volt, hogy Áts megdícsérte, hiszen ezt nem mindenki mondhatja el magáról. Büszke volt, hogy elért valamit az életben.

 - Köszi. - Motyogta és nem mutatta ki, hogy mennyire jól estek neki a másik szavai.

~~0~~

 Pásztor Ádám nem volt egy beszédes ember, de mindig vannak kivételek. Például, ha este elmegy a Duna partra füvezni. Olyankor hangosan motyog és nem érdekli, ha más is hallja őt. Aznap este is így történt és csak kifeküdt a kavicsos, homokos partra.

 - Anyás, mennyi csillag! - Tátotta el a száját és felnyúlt, hogy megfogjon egyet magának.

 Kellemesen ellazította a fű és olyan dolgokat tett, amiket amúgy nem biztos, hogy mert volna.

 - Szabad a hely? - Lépett ekkor mellé egy lány és választ sem várva, lefeküdt mellé.

 Ádám még egyet szívott a cigiből, majd lassan fújta ki a füstöt.

 - Kaphatok? - Nézett rá szemüvege mögül a vendég.

 Az idősebb Pásztor gyanakodva mérte végig. Vállig érő, csapzott haja és ferdén álló szemüvege nem mondott róla túl sokat. Majdnem egy magasak voltak, és csak azután nyújtotta át a füstölnivalót, miután meglátta a lányon a Depresszió zenekaros pólót. Ezután visszadőlt és ökölbe szorított kezét kiengedte, ezzel szabadjára engedve a csillagot, amit az előbb olyan nehezen szerzett meg.

 - Éva vagyok. - Mutatkozott be a lány.

 A srác csak a felettük lévő eget bámulta. Ádám és Éva. Éva és Ádám...

 - Jó. - Mondta végül, majd egy furcsa gondolat ütött szöget a fejében. - Mennyi idős vagy?

 Az Éva nevezetű hirtelen ült fel és talán, mintha menekülni próbált volna. Azonban Ádám elkapta a bokáját, ezzel elérve, hogy a lány elessen.

 - Mit csinálsz? - Támaszkodott fel és vérző könyökére tapasztotta a kezét.

 - Van már személyid? - Vonta össze a szemöldökét a Pásztor.

 - Micsoda egy bunkó vagy! - Vágta a fejéhez Éva a szavakat és egy marék kavicsot. - Tizenhat vagyok, ha ennyire akarod tudni.

 Ádám bólintott és elengedte a bokáját. Szóval nem elég, hogy totál betépve fekszik a Dunaparton és azt sem tudja merre van előre, de még egy kiskorúnak is füvescigit adott.

 - Fasza. - Dőlt vissza és ismét a csillagokba veszett.

 Egy darabig csend volt, majd kavics csikorgás hallatszódott.

 - Hogy csináltad az előbb? - Jött a kérdés, közvetlenül a feje mellől.

 Oldalra fordulva látta, hogy Éva visszafeküdt.

 - Mit? - Pislogott a srác nagyokat.

 - Hogy engedhetted el a csillagot, miután már egyszer a tied volt? - Kérdezte értetlenül a lány.

 Ádám csak megvonta a vállát és egy dalt kezdett dúdolni.

 - "Nem neked való, még az éjszaka... Siess haza, vár a mama..."

~~0~~

 Csele meglepődött, mikor Bandi felvetette az ötletet, hogy menjenek el moziba. Persze belement, de akkor még nem tudta, hogy ez egy randinak számít. Csele naívan azt hitte, hogy a többiek is jönnek majd, de végülis teljesen logikus volt, hogy ha pénteken mennek, akkor Boka és Nemecsek nem ér rá. Ha meg ők nem jönnek, akkor Kolnayt és Barabást sem lehetett kirobbantani a Grundból. Ezt nem vallotta volna be, de csak akkor jött rá, mikor András kikérte a két jegyet a filmre. Egy pillanatra belegondolt, hogy mit is gondolhatnak róluk, de a kiszolgáló lány mosolyát látva, biztosan csak haveroknak gondolták őket. Besétáltak a terembe és elfoglalták a helyüket. Egy szokásos mozizást volt, mégis, ha Cselét megkérdezték volna aznap, hogy mi volt a film címe, vagy hogy mi volt a lényege, akkor nem tudott volna rá mást válaszolni csak azt, hogy "Csónakos András". Ugyanis, míg ment a film, ő végig a párját nézte, akivel még épphogy összejöttek. Bandi egyszer sem fordult felé, de mikor a karfára tette Csabi a kezét, ő hirtelen odakapott és összekulcsolta az ujjaikat. Így maradtak a film végéig, amivel Csele teljesen ki lett volna békülve, ha közben kapott volna levegőt. Úgy érezte magát, mintha életében először lenne szerelmes. És akkor rájött, hogy ez valóban így van. Hiszen neki Andris volt az első, akibe tényleg szerelmes volt. A többiek csak "bejöttek" neki. Andris maradt és maradni is fog. Legalábbis nagyon remélte. Annyira furcsa volt ez az érzés, de imádott szerelmesnek lenni.

 Együtt mentek utána a Grundba és Csónakos csak egyszer engedte el a kezét, amíg kinyitotta előtte az ajtót. Bent volt mindenki a szokásos boxban. Intettek Jánosnak, hogy innának valamit, és ő már rutinosan hozta a szokásos keverteket.

 - Mit néztetek végül? - Érdeklődött Boka.

 Csele meg sem lepődött, hogy tudtak róla a többiek.

 - Másnaposok kettőt.

 - Csónakost.

 A válasz egyszerre érkezett és utána csend támadt. Csele bele sem gondolt, hogy mit mondd, csak egyszerűen rávágta a választ. Andris hozzá hajolt és megcsókolta. Csabi pedig eldöntötte, hogy megint be kéne ülni a moziba, mert a film is érdekli.

~~0~~

 Kolnay elég hosszú ideig időzött el Bokáék házában, de eljött a pillanat, mikor haza kellett mennie és hiába volt csak egy metrómegálló távolságban, egyik porcikája se kívánta. Teljesen el lett volna még egy pár évig Nemecsekék ágyban, ha Csele egyszer eszébe nem juttatta volna, hogy mik is történhettek már abban a bizonyos ágyban. Valahogy azonnal mehetnékje támadt és megköszönve a húslevest, meg persze a kezelést, végre hazament. A szülei nem kérdezték hogy érzi magát. Még Boka az első nap felhívta őket, hogy ne aggódjanak. Inkább azonnal a szobájába vonult és az asztalára pakolva a pár napos mosott ruhákat, bedőlt a saját ágyába. Bevitt magával egy adag zsepit, mert az orra még mindig folyt, és bekapcsolt egy filmet, amire egyáltalán nem volt kíváncsi. Nem emlékszik mikor aludt el, már csak az rémlik neki, hogy valaki hangosan kopog. Pedig náluk nem volt szokás olyat tiszteletben tartani, hogy magáélet, így azonnal rájött, miszerint nem az itthoniak közül való az illető.
 - Gyere! - Szólt ki, hogy végre abba maradjon az ütemes kopogás.
 Az ajtó nyílt és Barabás feje kúszott be a kis résen.
 - Na, hallom haldokolsz. - Lépett be végre és vigyorogva keresztül sétált a szobán. - Gondoltam elbúcsúzok tőled.
 Kolnay feljebb csúszott az ágyon, hogy Zsombor le tudjon ülni a takaróra.
 - Már jobban vagyok. Nem szabadultok tőlem. - Vont vállat.
 - Pedig már a sírkövet is megvettem. - Szomorodott el egy pillanatra a srác, majd kicsit közelebb hajolt a beteghez és egy csókot adott a szája szélére.
 Igen, Kolnaynak egy nagyon hiányzott abban a pár napban, míg csak Boka és Nemecsek társaságát élvezhette. Azonban elhúzódott, mert nem akarta, hogy párja is megfertőződjön.
 - Csak két hete vagyunk együtt. - Gondolkodott el Barabás. - Vagy annyi se, és nem láttuk egymást egy darabig. Az viszont mégse járja, hogy már most tele van a szobád használt papírzsepikkel. Legalább szedted volna össze őket!
 Egy pimasz mosoly kíséretében várta, hogy Palinak leessen a poén és mikor megtörtént, nem bánta meg. Még szerencse, hogy a szülők már nem voltak otthon...