2017. július 27., csütörtök

Love with you

Szülinapi fic (kivételesen nem FFWar) a Bánat-tesómnak :"D (aki ebben a ficben Lucy... Ugyanis Jen meghalt.. Jenn-t el kell temetni) DAL



 Reggel kómásan kelek fel. Lehet mégse kellett volna az az utolsó sör, amit Sammy is ki akart venni a kezemből, meg Lucy is. Persze én bolond sose hallgatok rájuk. Helyette bontottam másikat, és mint egy óvodás, bevonultam a szobámba. Valószínűleg nem is azzal lett volna a gond, hogy másfél liter sört legurítottam, hanem, hogy előtte még egy fél üveg vodka is lement tisztán. Ez is kinek a hibája? Természetes, hogy az öcsémé, meg Lucy-é. Ha nem egy jó kis kocsmatúra után közölték volna velem a hírt, miszerint babaruhákat kellene venni, mert becsúszott egy mini Winchester, akkor nem akartam volna inni az egészségükre.
 - Fene egye meg... - Morogom magamban, mint egy öreg medve.
 Úgy érzem magam, mintha egy szexibb kiadású Bobby lennék. Ezt a gondolatot azonnal el akartam űzni, így másnaposan kibotorkálok a fürdőbe, hogy gyors zuhanyt vegyek. Ezután úgy érzem, hogy folyadékra és valami ehető ételre van szükségem. Elindulok a konyha irányába, hátha van valami a hűtőben, ami még csak kicsit zöldes. Azonban már a folyosóról hallani lehet, hogy bentről valami dal szól. Már-már lábujjhegyen teszem meg a maradék részét az útnak, mert kíváncsi voltam mi történik. "Shall I stay, Would it be a sin," Mert abban biztos vagyok, hogy nem hiába hallgatnak hajnali tízkor Elvis-t.
 - "If I can't help falling in love with you.." - Szűrődik ki kisöcsém extra hamis hangja, ahogy megpróbálkozik az énekléssel. Csoda, hogy Lucy még nem hagyta ott.
 A nyitott ajtónál benézek a helyiségbe, ahol elég vicces látvány tárul szemem elé. Sam térden állva énekel a pulton ülő lánynak, aki csak nevet. Viszont mikor testvérem a kezét nyújtja felé, akkor ő egy ragyogó mosoly kíséretében elfogadja azt. Sose láttam még ennyire szívmelengetően nyálas jelenetet élőben. Azt hittem, hogy ezek csak a klisés romantikus filmekben léteznek. Azonban nincs szívem megszakítani ezt a pillanatot, inkább várom, hogy lejárjon a zene, amit a laptopról kapcsoltak be. Az ajtófélfának dőlve figyelem Sammy-t, ahogy a dal ütemére hátradönti a nőt, akit szeret, majd mikor visszaér, egy csókban részesíti. Úgy érzem magam, mint egy betolakodó, de egyszerűen képtelenség nem rájuk figyelni. Mikor pedig lecsendülnek az utolsó dallamok is, megköszörülöm a torkom.
 - Van valami ehető itthon? - Lépek a hűtőhöz, nem is törődve Lucy pipacspiros arcával és Sam lemondó sóhajával.

~~0~~0~~

 Olyan hirtelen ülök fel az ágyban, mintha legalább egy vulkán tört volna ki. Valaki megállás nélkül kopogtat az ajtómon, amit furcsállok, mert általában nem szoktak. Félálomban kóválygok el a szobám bejáratához, hogy idegesen feltépjem azt és elküldhessem a fenébe az érkezőt.
 - Sam? - Dörzsölöm meg a szemem. - Mi a fenét csi...
 - Dean, nincs idő! - Liheg kidülledt szemekkel.
 - Ég a ház? Miért kopogtál? - Nyűgösködöm tovább, nem is törődve azzal, hogy őt mindjárt szétveti az ideg.
 - PÁNIKOLOK, DEAN! - Fog meg a vállaimnál fogva és mint egy félőrült úgy hajol az arcomba. - Elfolyt a magzatvíz, kell a kocsi!
 Először csak pislogok, hogy milyen víz? Aztán persze azonnal kapcsolok és úgy, ahogy vagyok, a kulcsokért nyúlok sietve.
 - Én kiállok, te hozd Lucy-t. - Adom ki az utasításokat és lesietek a garázsba.
 Óráknak érzem a másodperceket, de nemsokára megjelenik Sam, akire rátámaszkodik a lány. Első gondolatom az volt, hogy ha Lucy a saját lábán jön, akkor a gravitáció ki fogja húzni a babát. Aztán fejbe vágtam magam gondolatban, mert azért iskolába csak jártam. Tudom hogy születik egy gyerek és azt is, hogy ha nem sietünk, akkor ha fiú, ha lány, ő nem fogja megvárni az orvosokat. Kipattanok inkább és ajtót nyitok, hogy minél hamarabb indulhassunk.
 - Indíts! - Fújtat mögöttem a kismama és ököllel üti az ülést. - Úgy érzem nem fogjuk kibírni a kicsivel az utat. Hamarabb ki akar jönni, mint gondoltam.
 Beletaposok a gázba és szidom azokat, akik az erdő közepére építették a bunkert és nem készítettek hozzá normális autóutat. Persze a hátulütők, de ez nem számít akkor, mikor egy terhes nő hátulról üt, hogy gyorsabban. Ha jobban visszagondolok, akkor a fele útra nem emlékszem. Csak a kapkodás, ahogy megállunk a kórház előtt és Lucyt beviszik egy tolókocsin. Aztán a várakozás.
 - Mi van, ha történt velük valami? - Járkál fel s alá Sam.
 Ezt a kérdést legalább ezredjére teszi fel, de én mindig ugyan azt válaszolom.
 - Nem szabadulsz olyan könnyen tőle. - Próbálom elviccelni, és meg veregetem a vállát.
 Közben nagyon reménykedem benne, hogy nekem van igazam. Ezekután ismét fél perc néma járkálás következik. Mikor Sam megáll, már tudom, hogy ismét fel akarja tenni nekem a kérdést, de hirtelen kinyílik a legközelebbi ajtó és mindketten felkapjuk a fejünket.
 - Az édesanya és a kicsi is jólvan. - Közli mosolyogva a hírt. - Mostmár bemehetnek hozzájuk.
 Remegő lábakkal indulok meg Sammy előtt, és úgy lépek be a szobába, mintha bármelyik pillanatban kiugorhatna az egyik sarokból egy szörnyeteg. Bent viszont csak egy nagyon fáradt Lucy és egy nagyon pici baba van. A testvérem szeme felcsillan, ahogy ránéz a kicsire és könnybe lábad.
 - Na, szia te csöppség. - Öleli magához.
 Én várom, hogy sorra kerüljek és mikor végre megtörténik, a kezembe veszem unokatestvérem.
 - Köszi, hogy nem a kocsimban születtél meg. - Motyogom neki, míg a szülei valamiről sutyorognak. - Nagyon jó helyre kerültél, Bella Winchester.
 Ezt a kijelentésemet, csak egy apró nyögéssel veszi tudomásul.

~~0~~0~~

 Akkor tisztázzuk a dolgot. Nem elég, hogy az idióta testvérem és a menyasszonya egy Alkonyat szereplőről nevezik el az unokahúgom, de még elvárják tőlem, hogy odaadjam nekik Baby-t csak azért, mert az én kocsim menőbb?
 - Komolyan, Sam? - Nézek rá értetlenül.
 - Megígértem, hogy vigyázok rá, te pedig igent mondtál. - Vigyorgott úgy, mint aki most nyerte meg a lottót.
 - Nem érvényes a dolog, ha akkor kérdezel tőlem ilyeneket, mikor alkohol hatása alatt állok. - Adom oda neki kissé vonakodva a kulcsokat.
 - Lehet Dean-nek igaza van. - Jelenik meg Lucy az ajtóban. - Maradnunk kéne.
 Egy pillanat alatt elfelejtem minden eddigi ellenérzésemet azzal kapcsolatban, hogy az én egyetlenemet más vezesse, és betessékelem az autóba a nőt.
 - Ma én vigyázok a kicsire, ti meg érezzétek jól egymást. Ideje így másfél év után egy kicsit kimozdulnotok kettesben. - Intek, hogy induljanak.
 Sam még vet rám egy hálás pillantást, majd felzúg a motor és elhajtanak. Én sietve megyek vissza a főhelyiségbe, ahol szemben velem, az ajtóra két szöggel felfogatott hintában üldögél Bella.
 - Ketten maradtunk. - Sétálok elé és kicsit meglököm. - Elmentek az unalmas felnőttek.
 Rám nevet, majd a kezét felém nyújtja. Sosem tudtam neki ellenállni, és nem is most jött el az ideje, hogy ezen változtassak. Felveszem az ölembe és úgy fordítom, hogy ő is lásson mindent.
 - Remélem te nem leszel olyan rossz, mit Sammy volt kicsinek. - Járkálok vele szobáról szobára.
 Minden helyiséget körbenézünk, hosszan elidőzve a fegyereknél. Elmagyarázom neki, hogy melyik pisztoly jó a vérfarkasok, és melyik a boszorkányok ellen. Aztán melegítem neki kaját és én is leülök megenni a szendvicset, amit Lucy készített.
 - Tudod - kezdek neki magyarázni teli szájjal, míg ő a cumisüvegből nyakalja be azt a trutymót -, anyukád rendvkívül jól főz. Lassan te is megkóstolhatod.
 Kaja után ringatni kezdem, hogy hátha elalszik és akkor sorozat nézéssel tölthetem a további órákat, míg babyszitterkedem, de az istenért nem akart elaludni. Így leülök a laptop elé, hogy valami nyugtató zenét keressek, hátha az segít.
 - Mozart? - Nézek a képernyőre szörnyülködve. - Komolyan azt hiszik az emberek, hogy ha azt hallgattatom veled, akkor jó lesz?
 Hitetlenkedve nézek le az ölemben játszó Bellára, és inkább felmegyek youtube-ra. Az én unokahúgom nem fog ilyeneket hallgatni ebben biztos lehet a világ. Az oldal rengeteg számot kidob előre, de én egy bizonyosat keresek. Hátha ez beválik.
 - "Wise men say Only fools rush in,". - Csendül fel a régen hallott dal és én felkelek, hogy ismét megpróbáljam elringatni.
 - "But I can't help falling in love with you." - Dúdolom halkan és arra leszek figyelmes idővel, hogy beválik.
 Tovább éneklem és egyik kezemben a picivel, másikban a laptoppal, bevonulok a szobámba. Elindítok egy filmet és még mindig dúdolva, a mellkasomra fektetem Bell-t.

 Mikor pár óra múlva Sam és Lucy hazaért, így talált rá az idősebbik testvérre.

2 megjegyzés: