Az igazi kép

Nem tudom mi ez. Ne kérdezzétek! Dean. Agy. Meg kitudja... 

"Nem félek. Azt hiszem, a félelem teljes egészében a várakozásból, az előérzetből fakad. Hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük, hogy bajunk esik, rettegünk a ránk váró fájdalomtól. Mindez elmúlik, ha egyszerűen elfogadjuk, hogy vége. Nem is rossz tudni, hogy nincs jövő. Felszabadító."

Pittacus Lore

Sosem hittem volna, hogy úgy ér véget az életem, hogy még élek. 

Voltam már fent és nagyon mélyen. Voltam én a rossz és a jó. Démon és angyali porhüvelynek szentelt áldozat. Apám engedelmes fia, a lázadó. Voltam kedves és nagyon durva, ítélkezzetek! 

Voltam madzagon rángatott báb, féltő testvér, áldozat. Szerető gyermek, gyűlölt gyilkos. Szerető. Szerelem. Vezető. Követő. 

Egy biztos. Te úgy látsz engem ahogy akarsz, hisz senki sem változik. Csak valamit eltakar. Mi nem látjuk csak a felszínt. Kérdem Én: Hol van az igazi kép?

Ott van előttünk. Mégis nézem az életem, micsoda színház! Egy sör a mennyország?! 

Leszek én a hős, kiről ódákat zengenek. Lehetek vad mészáros, kit megvetnek az emberek. Érdekel valakit, hogy mit gondolnak róla? Engem nem. Én vagyok az igazi kép!

Vagyok, aki vagyok. Ami szívemen, az a számon. Úgy fogok meghalni, nem lesz mit bánnom. Tökéletlenség, őrült, zseni... Néha.  

Ha igazán ismernél, minden, amit rólam hiszel, megváltozna...