Azok a bizonyos egyetemi évek...

Juni... szeretetből. Csak ennyit mondanék. xoxo payne


Azok a bizonyos egyetemi évek. A hosszú lépcsőn, pár füzettel a kézben ácsorogtam a Stanford egyetem lépcsőjén. Akkor még nem hittem volna, hogy épp a végzetembe futok bele. Az első napom, az első komoly megmérettetésem. Beiratkozás után a könyvtárba igyekeztem, mint megtudtam itt volt az állam egyik legszebb könyv mennyországa. Izgatottan vetettem bele magam az F betűs sorok közé. "Kell valami fantasy!" Skandáltam. Ámuldozva csodáltam a szebbnél szebb köteteket. Úgy éreztem magam, mint Belle a szépség és a szörnyetegben. Ekkor még nem is sejtettem, hogy ő is megjelenik...

Sok fiataltól eltérően én nem bulizni, hanem tanulni jöttem. Imádtam és érdekelt a jog minden apró szeglete. Első héten már a nyakunkba varrtak két tételt, amit részletesen ki kellett dolgozni. A gazdasági tételek simán mentek, de az emberi jogok kissé megkeserítették ezt az időszakot. Éppen egy vaskos papírra vetett történelmi darabot bújtam, mikor valaki hatalmas robajjal mellém vetődött. 

- Ez egy könyvtár. - Szóltam rá kapásból, fel se nézve a jegyzeteimből. - Nem lehetne halkabban?

- Ne haragudj. - Állt fel a srác...és még mindig, még mindig. Azt hittem sosem éri el a teljes magasságát. Életemben nem láttam ekkora égimeszelő embert. - Meglöktek. - Szedegette a földön heverő papírokat. Nagy levegőt véve inkább segítettem neki, mielőtt még mindent összetör. 

- Sam vagyok. - Nyújtott kezet mosolyogva. Az a mosoly, amit soha nem fogok elfelejteni.

- Juni. - Fogtam meg hatalmas tenyerét. 

~°~°~°~

- Nem hiszem el, hogy képtelen vagy megjegyezni ezt a tíz pontot. - Nevetett teli szájjal, az ágyamon ülve. Az első szemeszter végén jártunk és közeledtek a vizsgák. Mióta megismerkedtünk Sam és én minden percet együtt töltöttünk. Segített a sulival, én pedig rendet tartottam a szobájában. Ő volt a legjobb barátom. Egy barát, akinek a mosolya bármilyen bajt és bút elűzött. Egy társ, akire mindig számíthattam. Óvott magamtól, másoktól. Elűzte a rémálmaimat, megvárt, ha késtem, elfogadott olyannak amilyen vagyok. A rossz napjaimon mellettem állt és én mellette. Képes lettem volna érte lepaktálni akár magával az ördöggel.

- Nem lehet mindenkinek olyan agya, mint a Nagy Sam "Mindentudó" Winchesternek. - Forgattam meg a szemem. Mielőtt visszavághatott volna, megszólalt a telefonja. A kijelzőt bámulva megdermedt és kellett neki pár másodperc mire megnyomta a zöld gombot.
- Mit szeretnél? - Morogta a túlsó végen lévő hívónak. Nagyon jól tudtam ki az. Sam soha nem beszélt a családjáról, kivéve egy személyt, a bátyját, Deant. Szavaiból éreztem a szeretetet és a mérhetetlen elfojtott haragot.
- Nem megyek veled sehova. Add már fel. - Fújta a hangszóróba. Homlokán előjöttek az általában kisimult ráncok. Idegesen túrt bele a hajába és rágcsálni kezdte a száját. Tehetetlennek éreztem magam. Meg akartam nyugtatni, azt mondani, hogy minden rendben, pedig nem is tudtam a problémát. Bármit, csak ne lássam ilyen állapotban. 

~°~°~°~

- Így megfogod és a két ujjaddal tudod a másikat mozgatni. Látod? - Apró kezem igazgatva próbálta megtanítani, mégis hogyan kell kínai evőpálcával enni. 

- Ezt lehetetlen használni! Az se normális aki kitalálta! - Duzzogtam, mire kinevetett. Szúrós pillantást vetve rá, inkább beleböktem az egyik csirke darabba és felszúrva a számba tömtem. 

- Menthetetlen vagy Jun. - Ült vissza mellém és piszkálgatni kezdte a párolt zöldségeit. 

- Baj van? - Kérdeztem, ugyanis mikor ő nem lapátolja be a szójával grillezett karfiolt, ott már nagy gondok vannak.

- Nem tudom. - Vont vállat. - Szeretném, ha nem lenne az. 

- Ezt értenem kellene? - Aggódni kezdtem. Sammy mindig egyenes volt és őszinte, most pedig össze vissza beszélt. Alig tudtam kihámozni belőle pár információt. 

- Néha minden céltalan és túl korán vége van. Érted? És azt hisszük nem lesz vége a sötétségnek és boldogtalanok vagyunk, bizonytalanok. Aztán jön valaki, akiért rájövünk, hogy érdemes élni,  valaki egyszeri és különleges. - Igyekeztem összerakni a szavakat, nem sok sikerrel. Végül nagy levegőt vett.

- Inkább megmutatom. - Hajolt közel, aminek hatására teljesen elvesztem a beazonosíthatatlan színű szempár csodálatos kavalkádjában. Engedélyt nem kért, csak egyszerűen rányomta puha száját az enyémre és nem eresztett. 

                                                                              

                                                                            ~°~°~°~

Minden reggel a puha tincsek közé túrva ébredtem. Eddig. Valami furcsa érzés kerített hatalmába. Csukott szemmel tapogatózni kezdtem, de sehol nem éreztem a meleg testet. Körülnéztem, de így se tudtam kivenni az alakját. Kihúztam a függönyt és döbbenten emésztgettem, hogy az éjjeliszekrényéről eltűnt minden. A gardróbhoz lépve, remegő kézzel kapcsoltam villanyt, üres. A szívem százszoros ütemben verni kezdte a bordáimat. Ez nem történhet meg. Sam nem hagyna itt. Szó nélkül biztos nem. Mi van, ha elrabolták?! Ugyan Juni... ez nem egy idióta akciófilm. Telefonért nyúltam, de alatta egy papír hevert. Akkor már tudtam. Elernyedt vállakkal zuhantam az ágy szélére és olvasni kezdtem a gyöngybetűket. 

"Drága Jun! 

Nem tudtam, hogyan köszönhetnék el. Gyáva húzás volt, hogy helyette elszöktem, de képtelen lettem volna végig nézni a szemedben csillogó könnyeket. Családi problémák akadtak, a bátyám pedig éjjel beállított, hogy szükség van rám. Apánk bajba került és több napja nem jött haza. Hív a kötelesség. Fejezd be a sulit, a vázlatokat benn hagytam a jobb oldali fiókban. Menni fog! Tedd meg értem, értünk... kérlek. Nagyon szeretlek. 

Remélem még egymás mellé sodor az Élet. 

Örökké a Te Sammy Manód"

Zokogva dőltem végig a paplanon, úgy éreztem valami hiányzik belőlem. Mintha egyetlen éjszaka alatt valaki belopódzott volna, hogy kivágja és ellopja a mellkasom közepét. A seb pedig vérezni kezdett, ahogy felébredtem...  

Nem tudom meddig feküdhettem mozdulatlan, talán nem is pislogtam. Nem emlékszem. Két dologban biztos voltam. Soha, senki nem fogja tudni nálam jobban gyűlölni Dean Winchestert, amiért tönkretette az életemet. A másik pedig, hogy senki nem fogja úgy szeretni Sam Winchestert, mint én.