Megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem eme agymenések csodálatos fejlécét Pepii-nek! Gyönyörű lett. :)
A folyosóról beszűrődő hangoskodás sem zavarhatta meg a ruháim kibontásán ténykedő vadászt. Az elmúlt éjszaka emlékeit "keresgélve" simultunk egymáshoz, mikor valaki majdnem szó szerint betörte az ajtót. Dean kapásból rántotta ránk a takarót, elrejtve a kíváncsi szempár elől.
- Lexy...Sam...esküvő. - Lihegte Pepi. Mire észbe kaptunk, egyszerre szakadt ki belőlünk fiatalabb testvéreink neve.
- Alexa Seres!
- Samuel Winchester!
Réka diadalittasan szaladt vissza a többiekhez, de mi úgy voltunk vele, hogy ráérünk később is gratulálni. Dean felugrott kulcsra zárni az ajtót. A kattanás zökkentett ki meztelen teste mustrálásából.
- Te nem akarsz esküvőt? - Állt meg az ágy mellett egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát.
- Hogy érted? - Fagytam le azonnal.
- Hát tudod... fehér ruha, valami nyomi pap, Isten színe előtt.
- Veled? Isten ments! - Igyekeztem poénnal elütni a zavarba ejtő témát. Ha tudná hányszor zajlott le álmaimban, ahogy az oltár előtt állva, öltönyben vár rám. Csak rám!
Sajnos túl jól ismertem Deant ahhoz, hogy már a kusza kapcsolatunk elején lemondjak ezekről a dolgokról. Nem is mertem álmodozni.
- Esetleg, de még nem most. - Válaszoltam kétesen. Az arcán, mintha csalódottság futott volna át, de rögtön rendezte a vonásait és a szokásos "Dean féle féloldalas" mosolyt kaptam.
- Akkor élvezzük még ki a szabad emberek életét. - Vetődött mellém, mire minden éjjel történt dolog eszembe jutott.
Egymás karjaiban pihegve mosolyogtunk szótlanul. Elégedett sóhaj keretében dobta fel a témát.
- Most már mehetünk gratulálni? - Bökött oldalba nevetve. Fejcsóválva indultam öltözködni, de legörbített szájjal kapott a derekam után és visszahúzott.
- Nem mondtam, hogy itt hagyhatsz! - Kezdett bele a csikiző kínzásba, mire beleharaptam a nyakába.
- Nyomás öltözni Winchester! - Csusszantam ki az ágyból. Csalódott fújtatást hallatva húzta magára a ruhadarabokat. A visszaszerzett kockás inget gombolta, miközben még váltottunk egy apró puszit, aztán versenyt szaladva rohantunk a folyosó végén lévő ajtóhoz.
- Sam! Sammy! Nyissátok ki! - Dörömbölt ököllel az ajtón.
- Alexaaaa! - Ugráltan izgatottan.
- Menjetek el! - Hallottam meg húgom sértődött hangját. - Eddig nem érdekelt, most se gyertek!
- Saaam! - Kiabált Dean fenyegetően. Természetesen az ajtó feltárult és ott ácsorgott a hosszú-puska paplanba csavarva.
- Öcsikém, öltözz fel, mert erre inni kell! - Vigyorgott Dean perverzül. - Te is Lexy! Nem ér hisztizni, mikor éppenséggel ugyanazon ügyködtetek, mint mi!
Látni nem láttam, de tisztán előttem volt húgom vörösbe váltó arca. Halkan kuncogva toltam odébb Deant és a konyhába vettük az irányt.
Leérve Réka és Castiel már nagyban diskuráltak az esküvő részleteiről. A lány nem nagyon jött zavarba, ahogy a fehér ing lezseren, miniruhaként feszült rajta. Még soha nem láttam Cast félmeztelenül, de rá kellett ébrednem, hogy igenis jó felsőteste van. Az izmok végig futottak minden porcikáján. Nyakában pedig ott lógott a most már ikonikus kék nyakkendő. Elég feltűnően bámulhattam, ugyanis Dean morgó hangot hallatva bökött oldalba.
- Mi van? - Vontam fel a szemöldököm kérdőn.
- Ki ne essen a szemed. - Horkantott és inkább a hűtőben kezdett turkálni.
- Ne hisztizz már. - Sóhajtottam. - Ő is megbámulta az én melleimet. Ez így fair! - Védekeztem, de a helyzet csak még rosszabb lett.
- Jó, hogy emlékeztetsz rá. Ezentúl TE nem kapsz whiskeyt. - Puffogott még mindig és hátat fordított nekem. - Ja és legközelebb szólj, hogy ne engedjelek pókerezni.
- Befejeztétek? - Fejelte meg Réka az asztalt, amin akkorát koppant a homloka, hogy szerintem még az emeleten tartózkodók is hallották. Meglepődve fordultunk felé.
- Na végre! - Csapta össze a két tenyerét. - Abba hagytátok végre a civódást? Olyanok vagytok, mint valami rossz házaspár.
- Mondd a kíváncsi perverz angyalkádnak, hogy öltözzön fel! - Kontrázott Dean.
- Befognád Winchester? Cas csak most kezd el rájönni milyen érzés a ballonkabátja nélkül. Az pedig, hogy látta a csajodat melltartótól megfosztva, szerintem alig dereng neki. Vagy ha mégis, akkor anatómiai képként fogta fel.
- Ennek mi baja? - Súgta oda Dean ijedten, amitől hangosan felnevettem.
- Dean... - Állt elé Cas és babrálni kezdett a nyakkendővel. - Bocsánatot kérek, hogy láttam Ginát majdnem csupaszon, de értsd meg, hogy nekem már van valakim. Nincs szükségem még egyre.
- Persze! Jó, hogy nem háremet tartasz!
- A bigámiát ezen a földrészen büntetik, ha jók az értesüléseim. - Közölte vele Castiel szemrebbenés nélkül. Én csak megcsóváltam a fejem és igyekeztem nem Dean döbbent arcára pillantani, mert akkor a számban lévő másnaposságelűző sör Réka arcán landolt volna.
- Szóval! - Terelte vissza Réka a témát. - Lexy és Sam esküvője. Én leszek a legkirályabb tanú a földön.
- Téged kért fel? - Néztem rá meglepődve. Picit rosszul esett a hír.
- Nem, de én leszek. - Szögezte le a lány, amiből tudtam, hogy nem éri meg ellenszegülni vele.
- Én kísérem oltárhoz. - Úgy éreztem magam, mint az oviban, ahol mindent le kellett stipi-stopizni.
- Nem. - Hajolt az előtte lévő nyitott jegyzetfüzet felé. - Te Samet fogod, Dean pedig Alexát. Ez így kicsit különlegesebb. Alexa ruhája hófehér lesz és pink csík a hátán, egészen az uszályig, így menni fog a hajához.
- Hallod, ezt egy óra alatt szervezted meg? - Huppant mellém Dean, már sokkal jobb kedvűen.
- Ha tudnád... - Sóhajtozott Lexy az ajtóban. Gyorsan odaszaladtam hozzá és megölelgettem gratuláció gyanánt.
- Hagyjuk a lányokat szervezkedni. - Mosolygott Sam és kutakodni kezdett a konyhaszekrényben.
- Mit keresel? - Lépett mellé Lexy kíváncsian.
- A fahéj tartót.
- Minek neked fahéj? - Rázta Dean a fejét.
- Csak. - Pakolt tovább Sam.
- Ha nem mondod meg, nem segítek. - Sétált mellé Dean. Sam lehalkította a hangját, de én így is hallottam.
- Abban volt a gyűrű, amit Lexynek vettem. - A számba harapva tompította el egy sikítást.
- Mi bajod? - Nézett rám húgom, mintha megbolondultam volna.
- Beleültem valamibe... - Kamuztam azonnal. Ismertek, így elhitték. Tovább hallgatóztam.
- Keresd! - Adta ki a parancsot bátyjának, de már rájöttem, hogy fogom előcsalogatni a dobozt.
- Alexa, úgy innék egy fahéjas cappuccinot.
- Tej hűtőben, kávé van lefőzve, fahéj meg a szekrényben. - Darálta, fel se nézve Réka jegyzeteiből.
- A fahéj az fenn van a kínzókamrában. - Túrt Réka a hajába zavartan.
- Mit keres ott? - Kerekedtek el Dean szemei.
- Imádom a fahéjat. - Szólt bele Castiel fapofával. Mindannyian rákaptuk a tekintetünket.
- Mit csináltál a fahéjjal Cas? - Kérdezte Dean gyanakvóan.
- Ette... - Köhintett Réka, de az arca már teljesen bíbor színű volt.
- Magában? - Tért magához Sam.
- Tejszínhabbal. Imádom a tejszínhabot is. - Vonta meg az angyal a vállát.
- Nem akarom elképzelni mit műveltetek odabenn. - Mondta Alexa sokkot kapva és inkább nagyot kortyolt a sörömből.
A fiúk futóversenyt rendezve szaladtak az emeltre. Sam valószínűleg a gyűrűért, Dean pedig a fantáziája kielégítése miatt. Negyed óra múlva jó kedvűen tértek vissza közénk. Alig feltűnően lökdöste Dean az öccsét, hogy bátorságot adjon neki. Izgatottan mellé sétáltam és átkaroltam a derekát, várva, hogy Sam végre feltegye a kérdést rendesen, ahogy azt kell.
Húgom elé érve letérdelt és szégyenlős mosoly kíséretében, egy apró köhintéssel vonta magára a figyelmet. Lexy csillogó szemekkel nézett párjára.
- Alexa... - Köszörülte meg a torkát.
- Jajj! Istenem! - Kapott szája elé Réka, mikor meglátta a térdelő vadászt. - Mindjárt elsírom magam!
- Shh! - Tapasztotta be barátnője száját Lexy fél kézzel, de nem nézett rá. Olyan volt, mint aki másik bolygón jár.
- Készültem rendes beszéddel, de teljesen kiment a fejemből. - Vallotta be Sam. - Nem akarok ragozni semmit. Leszel a feleségem? - Nyitotta fel a fahéjas ládikát, amiből aztán előszedett egy fahéjas, apró köves arany gyűrűt. Fülig érő szájjal figyeltem, ahogy lefújja róla a port és megtisztítja. Dean karját szorongatva fékeztem meg a könnyeimet örömömben. Már épp ráhúzta volna az ujjára, mikor egy erős csörömpölés közepette ismerős alak ácsorgott a konyha közepén.
- Most még nem házasodhattok össze. - Mondta és határozott léptekkel elporlasztotta Réka minden munkáját. A papír égett szaga facsarta az orrunkat, de egyikünknek sem volt elég mersze megszólalni. Ha Ő idejött és közbelépett, jó oka volt rá. Végül Lexy könnyeivel küszködve tette fel a kérdést.
- Miért Chuck? Istenem, miért...?
- Mert, ha megteszitek, gyermeketek születik és elpusztítja a Mennyeket.
- Saaam! - Kiabált Dean fenyegetően. Természetesen az ajtó feltárult és ott ácsorgott a hosszú-puska paplanba csavarva.
- Öcsikém, öltözz fel, mert erre inni kell! - Vigyorgott Dean perverzül. - Te is Lexy! Nem ér hisztizni, mikor éppenséggel ugyanazon ügyködtetek, mint mi!
Látni nem láttam, de tisztán előttem volt húgom vörösbe váltó arca. Halkan kuncogva toltam odébb Deant és a konyhába vettük az irányt.
Leérve Réka és Castiel már nagyban diskuráltak az esküvő részleteiről. A lány nem nagyon jött zavarba, ahogy a fehér ing lezseren, miniruhaként feszült rajta. Még soha nem láttam Cast félmeztelenül, de rá kellett ébrednem, hogy igenis jó felsőteste van. Az izmok végig futottak minden porcikáján. Nyakában pedig ott lógott a most már ikonikus kék nyakkendő. Elég feltűnően bámulhattam, ugyanis Dean morgó hangot hallatva bökött oldalba.
- Mi van? - Vontam fel a szemöldököm kérdőn.
- Ki ne essen a szemed. - Horkantott és inkább a hűtőben kezdett turkálni.
- Ne hisztizz már. - Sóhajtottam. - Ő is megbámulta az én melleimet. Ez így fair! - Védekeztem, de a helyzet csak még rosszabb lett.
- Jó, hogy emlékeztetsz rá. Ezentúl TE nem kapsz whiskeyt. - Puffogott még mindig és hátat fordított nekem. - Ja és legközelebb szólj, hogy ne engedjelek pókerezni.
- Befejeztétek? - Fejelte meg Réka az asztalt, amin akkorát koppant a homloka, hogy szerintem még az emeleten tartózkodók is hallották. Meglepődve fordultunk felé.
- Na végre! - Csapta össze a két tenyerét. - Abba hagytátok végre a civódást? Olyanok vagytok, mint valami rossz házaspár.
- Mondd a kíváncsi perverz angyalkádnak, hogy öltözzön fel! - Kontrázott Dean.
- Befognád Winchester? Cas csak most kezd el rájönni milyen érzés a ballonkabátja nélkül. Az pedig, hogy látta a csajodat melltartótól megfosztva, szerintem alig dereng neki. Vagy ha mégis, akkor anatómiai képként fogta fel.
- Ennek mi baja? - Súgta oda Dean ijedten, amitől hangosan felnevettem.
- Dean... - Állt elé Cas és babrálni kezdett a nyakkendővel. - Bocsánatot kérek, hogy láttam Ginát majdnem csupaszon, de értsd meg, hogy nekem már van valakim. Nincs szükségem még egyre.
- Persze! Jó, hogy nem háremet tartasz!
- A bigámiát ezen a földrészen büntetik, ha jók az értesüléseim. - Közölte vele Castiel szemrebbenés nélkül. Én csak megcsóváltam a fejem és igyekeztem nem Dean döbbent arcára pillantani, mert akkor a számban lévő másnaposságelűző sör Réka arcán landolt volna.
- Szóval! - Terelte vissza Réka a témát. - Lexy és Sam esküvője. Én leszek a legkirályabb tanú a földön.
- Téged kért fel? - Néztem rá meglepődve. Picit rosszul esett a hír.
- Nem, de én leszek. - Szögezte le a lány, amiből tudtam, hogy nem éri meg ellenszegülni vele.
- Én kísérem oltárhoz. - Úgy éreztem magam, mint az oviban, ahol mindent le kellett stipi-stopizni.
- Nem. - Hajolt az előtte lévő nyitott jegyzetfüzet felé. - Te Samet fogod, Dean pedig Alexát. Ez így kicsit különlegesebb. Alexa ruhája hófehér lesz és pink csík a hátán, egészen az uszályig, így menni fog a hajához.
- Hallod, ezt egy óra alatt szervezted meg? - Huppant mellém Dean, már sokkal jobb kedvűen.
- Ha tudnád... - Sóhajtozott Lexy az ajtóban. Gyorsan odaszaladtam hozzá és megölelgettem gratuláció gyanánt.
- Hagyjuk a lányokat szervezkedni. - Mosolygott Sam és kutakodni kezdett a konyhaszekrényben.
- Mit keresel? - Lépett mellé Lexy kíváncsian.
- A fahéj tartót.
- Minek neked fahéj? - Rázta Dean a fejét.
- Csak. - Pakolt tovább Sam.
- Ha nem mondod meg, nem segítek. - Sétált mellé Dean. Sam lehalkította a hangját, de én így is hallottam.
- Abban volt a gyűrű, amit Lexynek vettem. - A számba harapva tompította el egy sikítást.
- Mi bajod? - Nézett rám húgom, mintha megbolondultam volna.
- Beleültem valamibe... - Kamuztam azonnal. Ismertek, így elhitték. Tovább hallgatóztam.
- Keresd! - Adta ki a parancsot bátyjának, de már rájöttem, hogy fogom előcsalogatni a dobozt.
- Alexa, úgy innék egy fahéjas cappuccinot.
- Tej hűtőben, kávé van lefőzve, fahéj meg a szekrényben. - Darálta, fel se nézve Réka jegyzeteiből.
- A fahéj az fenn van a kínzókamrában. - Túrt Réka a hajába zavartan.
- Mit keres ott? - Kerekedtek el Dean szemei.
- Imádom a fahéjat. - Szólt bele Castiel fapofával. Mindannyian rákaptuk a tekintetünket.
- Mit csináltál a fahéjjal Cas? - Kérdezte Dean gyanakvóan.
- Ette... - Köhintett Réka, de az arca már teljesen bíbor színű volt.
- Magában? - Tért magához Sam.
- Tejszínhabbal. Imádom a tejszínhabot is. - Vonta meg az angyal a vállát.
- Nem akarom elképzelni mit műveltetek odabenn. - Mondta Alexa sokkot kapva és inkább nagyot kortyolt a sörömből.
A fiúk futóversenyt rendezve szaladtak az emeltre. Sam valószínűleg a gyűrűért, Dean pedig a fantáziája kielégítése miatt. Negyed óra múlva jó kedvűen tértek vissza közénk. Alig feltűnően lökdöste Dean az öccsét, hogy bátorságot adjon neki. Izgatottan mellé sétáltam és átkaroltam a derekát, várva, hogy Sam végre feltegye a kérdést rendesen, ahogy azt kell.
Húgom elé érve letérdelt és szégyenlős mosoly kíséretében, egy apró köhintéssel vonta magára a figyelmet. Lexy csillogó szemekkel nézett párjára.
- Alexa... - Köszörülte meg a torkát.
- Jajj! Istenem! - Kapott szája elé Réka, mikor meglátta a térdelő vadászt. - Mindjárt elsírom magam!
- Shh! - Tapasztotta be barátnője száját Lexy fél kézzel, de nem nézett rá. Olyan volt, mint aki másik bolygón jár.
- Készültem rendes beszéddel, de teljesen kiment a fejemből. - Vallotta be Sam. - Nem akarok ragozni semmit. Leszel a feleségem? - Nyitotta fel a fahéjas ládikát, amiből aztán előszedett egy fahéjas, apró köves arany gyűrűt. Fülig érő szájjal figyeltem, ahogy lefújja róla a port és megtisztítja. Dean karját szorongatva fékeztem meg a könnyeimet örömömben. Már épp ráhúzta volna az ujjára, mikor egy erős csörömpölés közepette ismerős alak ácsorgott a konyha közepén.
- Most még nem házasodhattok össze. - Mondta és határozott léptekkel elporlasztotta Réka minden munkáját. A papír égett szaga facsarta az orrunkat, de egyikünknek sem volt elég mersze megszólalni. Ha Ő idejött és közbelépett, jó oka volt rá. Végül Lexy könnyeivel küszködve tette fel a kérdést.
- Miért Chuck? Istenem, miért...?
- Mert, ha megteszitek, gyermeketek születik és elpusztítja a Mennyeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése