Teacher

Jennek, kissé késve, de meglett ez XD Bocsi, közbe szólt az ínhüvelygyulladás... :C

 Hook letöröl néhány könnycseppet az arcáról, hiszen egy kapitány nem sírhat. Akkor sem, ha a lelke éppen darabokra törik és eggyé olvad minden más fájdalmával. Akkor sem, mikor ez már nem az első alkalom, hogy elveszíti azt, akit szeret. Még akkor sem, mikor rájön, vége. Ő pedig egy igazi, vérbeli kapitány, hiszen már csak, ennyi maradt az életéből, a múltjából. Egy kis apró kapaszkodó, a szürke hétköznapokra, amiket mától egyedül kell töltenie.

 Dühösen és tehetetlenül omlik össze a keresztfánál. A föld még friss, mintha bármelyik pillanatban megmozdulhatna alatta valaki. Hook örülne neki. Mert csak ő volt számára. Az a bolond cigánylány, aki nem tudta befogni a száját soha és ez lett a veszte.

 - Csak pár napot kértem tőled, hogy ne csinálj semmi butaságot. - Suttogta. - Nem megtanítottalak arra, hogy a saját életedet kockáztatod, ha másokon segítesz?

 A férfit már nem érdekli, hogy sír. Nem törli le a könnyeit, csak próbál lélegezni nélküle, ki fúj és beszív. Újra meg újra elolvassa a fejfára vésett nevet, mögötte pedig megszólalnak a Notre Dame harangjai.

 Esmeralda, Esmeralda, Esmeralda.

 Hiába olvassa el, nem változik meg a név rajta. Észre sem veszi a köré gyűlő lovas katonákat. Ha észrevette volna, se érdekelte volna valószínűleg. Elkapják? Börtönbe vetik? Máglyán elégetik, ahogy azt Esmeraldával tették? Csak mert segíteni mert egy furcsa kinézetű férfin. Ebben a világban élünk, mikor a gazdagok és a hívők bármit megtehetnek. Hiába rángatják talpra, nem ellenkezik. Hiszen már mindegy... Ő meghalt. Frollo megölte.

 A szívében a gyász mellett beférkőzött egy újabb érzés. Bosszú. Igen, ez fogja éltetni, mert az ő történetében nem létezik olyan, hogy boldogan élt, míg meg nem...