Csokor

Egy kis csokorral jövök, amiket nővéremnek írogattam messengerbe, és kivételesen volt annyira kedves az alkalmazás, hogy engedte, hogy rákeressek bármire. Ezeket találtam "Dean" címszó alatt. Az összes külön álló történet, általában csak úgy hirtelen felindulásból jöttek, esetleg egy-egy gif hatására. Csak az ékezeteket és egy-két helyesírási hibát javítottam ki, mivel úgy érzem, hogy ezeket ebben a formában kell megtartanom :D Jó olvasást <3

 Mielőtt a kilincsért nyúltam volna, megállt a levegőben a kezem. Tudtam, hogy itt lesz, mégsem akartam tudni. Azt is tudtam, hogy ez nem az a Dean, akibe beleszerettem. Sam dolgozott már rajta, hogy visszahozzuk és bűntudatom is volt, amiért a szívemre hallgattam és eljöttem ide. Egy kis kocsma, nem messze a bunkertől. Három vagy négy városnyira. Milyen ironikus, hogy ilyen közel volt mindvégig. Mielőtt meggondolhattam volna magam, benyitottam. Azonnal megéreztem a levegőben terjengő alkohol és izzadtság szagát, ami minden kocsmára jellemző volt. Szememmel őt kerestem és szinte azonnal meg is találtam. Egy nagy asztalnál ült, miközben ölében egy csinos, hosszú szőke hajú nő ült. Mögötte éppen masszírozta egy másik, és az én gyomrom tótágast állt azonnal. Féltékenység öntötte el az agyamat és elfelejtve, hogy milyen helyzetben vagyunk, elé leptem.

 - Hogy van ehhez gusztusod? - Köptem szinte arcába a szavakat.

 Dean lassan felnézett rám és hiába a tökéletes arc, most olyan volt, mint egy érzéketlen porcelán szobor. Nem válaszolt semmit, még csak meg sem lepődött. Fájt az az üresség, ami belőle áradt. Úgy néztem a körülötte lebzselő nőkre, hogy azonnal tudták hol a helyük.

 - Tudod, én is tudok rohadék lenni. - Emeltem fel dacosan a fejem, hogy ne kelljen az éjfekete szemekbe néznem. - Én is nő vagyok, ugyanúgy hazudhatok neked, elcsábíthatok másokat. A földbe tiporhatom az önbecsülésed, mint ahogy...

 Elakadt a lélegzetem. Pont, mint ahogy ő tette most az enyémmel. Hirtelen kaptam észbe, hiszen hülyeségeket hordtam össze. Nem volt önmaga, mégis előbújt belőlem a sárga szemű szörnyeteg. Ismét ránéztem és látva felsőbb rendű mosolyát, tudtam, hogy győzött. Mégse szólt semmit, csak lassan felkelt, közelebb lépett hozzám. A lélegzetem kihagyott. Tudtam, hogy tudja milyen hatással van rám. Ki is használta. Olyan közel volt, hogy éreztem alkohol gőzős lélegzetét. Vártam, de nem mondott semmit. Felcsúsztatta kezét a kezemen, majd megigazította a pulóveremet, ami kissé le volt csúszva a vállamról. Hatalmas tenyeret göndör vörös fürtjeimbe túrta, majd magához húzott és adott egy csókot a fejem tetejére. Nem volt benne semmi romantikus, inkább csak a színtiszta fájdalom. Azonnal el is engedett, ellépett mellőlem, mintha csak egy lennék a sok közül. Még egyszer utoljára rám villantotta mosolyát, hogy aztán hátat fordítva, megfogja az egyik közelben lévő nő kezét, akit magával húzott, egyenesen ki a kocsmából. Engem itt hagyva. Összetörve. Egyedül.

~~0~~

 Félve néztem az előttem állóra, de mégis bólintottam. Hiszen nélküle semmi vagyok.

 - Akkor megegyeztünk. - Lépett oda démon Dean és az alkut megpecsételve megcsókolt.

Igen, képes voltam eladni a lelkem azért, hogy démon legyek. Hogy vele legyek démon.

~~0~~

 Mosolyogva nézek a vörös hajzuhatagra, aminek egy részét most elfedi a hófehér fátyol. Alatta ott vannak a szeplők és a mosoly, amit évek óta először látok az arcán. Apa fogja a kezét, lassan vezeti végig a rövid úton. Anya letörli a könnyeit, míg lefogja kisebbik öcsénket, aki minden áron a másik sorban akar lenni bátyja mellett. Kissé gyanakodva figyelem, ahogy Dean az oltárnál áll, de egy szemernyi kétséget se érzek afelől, hogy esetleg összetörné a nővérem szívét. Hatalmas súly esik le a vállamról, végre én is elmosolyodok. Így az egész egy kicsit könnyebb lesz. Elkalandoznak a gondolataim, egészen addig a napig, ami idáig vezetett.

 Aztán meghallom. Mielőtt Gina kimondja az "igen"-t, még egyszer, utoljára azért imádkozik, hogy bárcsak én is ott lehetnék. Már nem fáj. Csak egy pillanat volt az egész. Az esküvő előtt három hónappal történt a baleset. Az újságok, az internet és a TV is tele voltak a képemmel. "A fiatal lány nem élte túl a balesetet. A másik sávból előzni próbáló sofőr állapota kritikus. Frontális ütközés. Az autó a hídról több métert zuhant, egyenesen a folyóba. Esélye sem volt a túlélésre." Kinyitom a szemem és nővérem boldog arcára pillantok, ahogy élete szerelme megcsókolja. A násznép tapsol és ujjong. Én pedig szellemként osonok mögé, hogy a fülébe súghassam. "Itt vagyok." Egy pillanatra kirázza őt a hideg. Úgy hagyom itt, hogy tudom, jó kezekben lesz.

~~0~~

Szó nélkül tartottam fel a bögrémet, hogy Sam észrevegye mit szeretnék. Közelebb lépett és kitöltötte az isten tudja hányadik kávémat. Éjjel-nappal kutattunk, hogy megtaláljuk a húgomat. Az az idióta természetesen elment egyedül kipucolni egy vámpír fészket. Viszont nem tudtuk pontosan hol lehetett, így kutattunk.

 - Nem hiszem el, hogy lelépett egyedül. - Ismételte magát Sam, ahogy lapozott egyet.

 - Ezt már megbeszéltük.

Nagyot ásítottam, majd vádlón néztem a kávéra. Egyetlen dolga van, és azt is elrontja ez az éltető ital.

 - Jó reggelt! - Jelent meg Dean.

 Oh, igen elfelejtettem mondani, hogy az idősebb Winchester szerint a húgom nincs életveszélyben. Szerintem pedig csak egyszerűen megkattant, mikor megtudta, hogy Alexa az ő autójával lépett le. Dean azóta nincs beszámítható állapotban. Általában a szobájában ül és filmezik, miközben azt hajtogatja, hogy ez csak egy álom és az ő Baby-jének nincs semmi baja.

 - Mit csinálsz? - Kérdeztem és próbáltam az előttem állóra koncentrálni.

 - Kijöttem reggelizni. - Vonta meg a vállát és kivette a hűtőből a húst. - Ez a legjobb a világon.

Öccse úgy nézett rá, mint aki először látja őt.

 - Meg fogsz halni pár éven belül, ha ezt így fojtatod. - Közölte tárgyilagos hangon.

 Én pedig csak egyet tudtam vele érteni.

 - Nem, hiszen én vagyok "Meat Man"! - Mondta úgy, mint aki komolyan is gondolja.

 Úristen. Komolyan gondolta.

 Dean felsőbbséges mosollyal hagyta el a konyhát. Egy darabig néztem utána, majd észrevettem, hogy Sam engem bámul.

 - Ne is mondd. - Ráztam meg a fejem és visszamélyedtem a könyvbe.

 - A te férjed. - Motyogta az orra alatt a másik, amire én csak megvontam a vállam.

Na igen, az én férjem.

~~0~~

 Könnyes szemekkel néztem az előttem állóra. Ez a szó, olyan régóta vártam, hogy ismét hallhassam, most mégis elszorult a torkom tőle és nem jó értelemben. Sam nem tudta, hogy idejöttem, senkinek sem szóltam róla. Így most egyedül álltam szemben Mihállyal, aki annak az arcát viselte, akit a legjobban szeretek.

 - Szerelmem. - Mondta ki ismét érzelemmentes hangon, és mintha hallotta volna, ahogy apró darabokra törik a szívem, elmosolyodott. Élvezte, hogy kínozhat. Élvezte, hogy szeretem Deant és azt is, hogy egyedül jöttem ide.

 - Nem fog megvédeni. - Lépett egyre közelebb és közelebb.

 A hangszálaim felmondták a szolgálatot és a testem sem mozdult. Belemászott az személyes terembe. Zokogni akartam. Lassan csettintésre emelte a kezét, de még mielőtt bármi történhetett volna, eltorzult az arca.

 - Menj! - Ordította. Azonnal tudtam, hogy most az igazi Dean az. - Menj már!

 Hangja felrázott a kábult állapotomból és futni kezdtem. Még egyszer visszafordultam, hogy ránézzek.

 - Szeretlek. - Tátogtam felé.

 Ő elmosolyodott, majd eltűnt a szemem elől. Remény áradt szét az ereimben. Dean ott van bent és arra vár, hogy kiszabadítsuk. Győzni fogunk.

~~0~~

 Sam arra kel, hogy valaki beront a szobájába. Mivel egy betörő nem valószínű, hogy felkapcsolná közben a villanyt, így már csak bátyja lehet. Szeme elé téve a kezét hunyorog a jövevényre.

 - Mi a fenét csinálsz ilyenkor, Dean? - Kérdez rá azonnal, még álomittas hangon.

 - Szerelmes vagyok. - Dől be mellé az ágyba az említett.

 Sam a testvére körül terjengő alkoholfelhőből arra következtet, hogy jó éjszakája lehetett a másiknak. Aztán az órára néz, ami hajnali hármat mutat.

 - És ki a szerencsétlen? - Ásít nagyot és még ő se tudja miért érdekli.

Az idősebb Winchester hasra fordul és miközben állát kitámasztja a kezeivel, rápislog a másikra.

 - Hát a Bia. - Ejti ki úgy a nevet, mintha valami imát mondana.

Sam csak bólint egyet és ál-érdeklődéssel teszi fel a kérdést.

 - És melyik Bia?

Dean arcán, mintha értetlenség futna át. Mintha azt kérdezné, hogy "Miért, van más is?"

 - Bianka Martens. - Közli még mindig elvarázsoltan.

 - A mi Biankánk?

 - Az én Biankám.

Sam megint az órára néz, majd bátyjára. Nah, ezt is megélték.