és

Mindenki tudja, hogy "és"-sel nem kezdünk mondatot, ezért inkább címnek adtam.

Ajánlás Kijának, mert miért ne?

 Merlin elfekszik a fűben, miközben próbálja egyben tartani darabjaira hulló lelkét. A fű vizes és könnyei úgy csordulnak végig arcán, mintha ezzel valamit változtatni tudnának a történteken.

 Csendes vihar dúl benne és tudja, hogy nincs az a mágia, ami enyhíthetné az Ő hiányát. A felhőket nézi, próbálja megtalálni a formákban. Nem hunyja le a szemét, nem akarja látni az arcát. Inkább a fent szálló fehérséget alakítja úgy, hogy érezze a jelenlétét.

 Motyogva ismétli barátai és családtagjai nevét, ha más nem, ők igaznak tűnnek. Érzi a fájdalmat belül, ami erősebb, mint valaha.

 - Gwaine, Lancelot, Gaius, Morgana, Guinevere...

 Végül mégis lecsukja szemét és Ő él és rá mosolyog és szereti őt és Merlin szíve meg akar szakadni. Úgy érzi soha többet nem lesz már boldog.

 Mire újra felnéz, a világ már más. A Nap erősebben süt, a madarakat felváltották a repülőgépek. A virág illat helyett most füst és benzin szag van és Merlin nehezebben mozdul, mint legutóbb.

 Mégis, az idő megy, és ha csak egy percre, de ismét látni akarja a királyt. Telnek az évek, változik a világ, az Ő arca azonban még mindig olyan éles, mint mikor utoljára látta.

 - ...és Arthur. - Mosolyodik el évek óta először.