2019. augusztus 3., szombat

Eiliad~

Eiliad~ {walesi} Másodperc
Milyen meglepő? Egy Fem!Merthur, ahol a lányok nem csinálnak semmit...
Kép még mindig nincs, még mindig válság van

 Csak kevés ember tudja, hogy pontosan mennyire is rövid harminc másodperc.
 Mint, mikor két szerelmes titokban találkozik és tudják, hogy nincs sok idejük, mégis már az első pillanattól kezdve, lélegzet visszafojtva várják a találkozó végét. S ahogy ők, most mi sem veszünk levegőt. Minden mozdulat egyre csak közelebb visz az álmokhoz, amiket együtt alkottunk. Mindketten ugyanazt akarjuk. Szinte biztos, hogy én már az első próbálkozásnál feladtam volna, de te mindig is makacs voltál. Azt mondtad, hogy egy Pendragon mindig megszerzi, amit akar. Kezdem elhinni.
 Nézem arcodat, amit most enyhe pír és izgalom jár át. Észre se veszed, de az alsó ajkadra harapsz. Mindig ezt teszed, ha ideges vagy. Kezed biztosan mozdul. Néha füled mögé tűröd kibontott hajad, ami a meleg miatt az arcodra tapad. Kék szemeid most olyan árnyalatban játszanak, mint a nyakamba akasztott polaroidos fényképezőgép.
 Sokadik harminc másodperc ez, de te már rég elhatároztad magad.
 Harminc másodperc és egy rakat euró kellett hozzá, hogy a játékgép végre elfogadja a tényt, miszerint Arthuretta Pendragon legyőzte őt.
 Alul kigurul a fekete játék állat, amit te úgy adsz át, mintha minimum egy ostromot nyertél volna meg.
 - Imádlak. - Ölelem magamhoz a Night Fury plüsst.
 - Semmiség volt. - Közlöd, miközben megvonod a vállad.
 Rám vigyorogsz tökéletes fogsoroddal, én pedig rá lehelem hálámat az ajkaidra. Harminc másodperc kellett hozzá, hogy újra beléd szeressek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése