Paent~

Paent~ {walesi} Festék

Már megint egy Fem!Merthur, amit megint csak Kijának tudok ajánlani, mert végig kíséri, ahogy eladom a lelkem.

 Arthuretta unottan nézi végig a ki tudja hányadik szuvenír boltot. Első benyomása Párizsról nem volt túl jó. Vagy parfüm, vagy csatorna szag van mindenhol. Az utcák szűkösek és a sofőrök már akkor nyomják a dudát, mikor még csak sárga a lámpa. A járdaszegély mentén kisebb patakok folynak a csatorna dugulások miatt és az autók megállnak a zebrán is. Minden hangos és nyüzsög.

 Aztán vett egy mély levegőt és újra értelmezte a várost. Látta, ahogy egy kislány szól az apjának, majd azt is, ahogy utána rögtön lehull egy falevél. Nyár volt és forróság. Egy férfi óvatosan megérinti egy nő vállát, odahajol, Arthuretta tovább sétálna, de győz a kíváncsiság. Mégis visszanéz. Nem csókolja meg, csak végig simít az arcán és súg neki valamit. Nem hallja mi az. Ez az ő titkuk marad.

 Reggel egy kutya köszöntötte a szomszédos erkélyről. Mintha csak egy lábtörlő lenne, úgy feküdt. Egyszer észrevette, hosszan nézett rá. Úgy érezte, egy kicsit szerelmes lett. Ahogy az ablakban állt, egy szál pólóban, amit alváshoz használ, lent az emberek megbámulták. Este viszont eltakarja őt a magas, cirádás vas korlát és a járókelőknek fogalmuk sincs, hogy valaki figyeli őket.

 Merlina tükör szekrényében nézi magán a francia sapkát és a táskájába teszi a festékeket.

 - Ez a nap más lesz. - Mosolyog a saját képére, aztán nekivág a városnak, keresni egy tökéletes helyet, ahol egy kicsit varázsolhat.

 Arth ismét dudaszó szakítja félbe a gondolatait. Átsétál az úton, hogy felnézzen a Sacré-Coure lépcsőire. Választhatná, hogy felvigyék őt, vagy sétáljon, de inkább a nehezebb mellett dönt. Most senki nem ismeri fel és senki nem szólítja le. Mindenki a látványosságokkal van elfoglalva. Csak élvezi, ahogy a szél megigazítja aranyszín haját. Felnézve észrevesz egy embert, aki a lépcsők előtt térdel. Nem megy arrébb, mikor látja, hogy közelednek felé. Inkább lassabban fest. Mivel éppen azt teszi. Négy szín van mellette és szép lassan, egy-egy fokot lemázol. Arthuretta még sose látta ez előtt, mégse tud tovább menni. A lányon kantáros farmer rövidnadrág és egy piros francia sapka van, ami tökéletesen illik sötét árnyalatú, félhosszú hajához. Néha összetéved a tekintetük és rá mosolyog, viszont nem kel fel addig, míg be nem fejezi, amit elkezdett. Felpillant az égre, az esőfelhőket próbálja elkergetni, csupán a tekintetével. Eddig sikerrel járt.

 Virág illatot hoz magával a szél és ismét fodrászosat játszik kettőjük hajával. Ez mind Párizs. Állítólag gyönyörű esőben, de most Arthuretta abban reménykedik, hogy a színes csíkok minél tovább ott maradjanak. Igaza volt mindenkinek. A borok finomak, a szerelem pedig bármikor rátalálhat az emberre. Az idegen feláll és összedobálva a dolgait, újra lemosolyog rá, majd elindul felé.

 S mint a színekre festett két szó, úgy szárad rá a szerelem a lelkére.