- Én inkább nem megyek. - Jelentettem ki és a fejemre húzva a takarót próbáltam elbújni a világ elől.
- Bazdmeg. Ma van a rohadt nagy napod. Szedd össze magad, mert agyonverlek. - Rángatott ki nővérem az ágyból, egészen végig a szőnyegen.
- Ez fáj! - Kapálództam, de nem hatotta meg.
- Nem azért szervezkedek hónapok óta, hogy keresztbe tegyél a lustaságoddal. Tudod mennyi időbe és energiába telt, mire mindent sikerült elintézni? Chuck-ot meggyőzni? Baszki, konkrétan összevesztem miattad Istennel!
- Ne kiabálj. - Tapasztottam be a füleim két tenyérrel. - Megyek. - Tápászkodtam fel és elhúztam zuhanyozni. Még meg se száradtam, azonnal ketten fogtak közre. Pepi és Gina nem hagytak levegőt venni. A hajam csinálták, az ülés rendet sorolták. A sminkem készült, aztán belebújtattak a fekete menyasszonyi ruhámba.
- Chuck ebbe is belement? - Nézegettem a tükör előtt. A ruha csodálatos volt. Már-már nem evilági. Hosszú ujjai teljes csipkéből, míg a szoknya része finoman csillogó tüllből állt. A hajam laza oldal fonatban, apró ezüst virágokkal díszítve. Sminkem kissé erős, de a szettemhez tökéletes hatást keltett. Úgy éreztem magam, mint a végzet asszonya, ami nagyjából illet is ahhoz, amit az elkövetkezendő óra leforgása rejtett.
- Felkészültél? - Szorongatta Gina a két kezem. Bólogattam, de hang nem jött ki a torkomon. Réka még elszaladt a kezében lévő mappával, hogy idézem "lecsekkolja" a vőlegényt is.
Az esküvőt a Földön tartottuk, hiszen én nem mehettem le a Pokolba, míg Lucifer nem mehetett fel a Mennyekbe. Ez az egy kikötése volt a frigy ellen az apjának, így belementünk. A bukott angyalom nem örült, de más helyszínt nem találtak a csajok és kis iróniával fűszerezték, ugyanis a helyszínt Las Vegasba szervezték egy "Heaven and Hell" nevezetű casinoba. Az egyetlen ember, aki napokig ezen röhögött, az Dean volt. Az idősebb Winchestert nem hagyta cserben a humora.
A terem bejárata előtt Gina átadott apának, aki az alkalomhoz illően apró konyba fogta ősz haját, szakállát ezüst gyűrűvel díszítve, hosszú fonatba rendezte és talpig fekete, öltözékben feszített. Meghatódva belekaroltam és kezdtem felfogni, hogy mi is fog történni, mikor megszólalt:
- Tudtam, hogy ez lesz a vége. Eladod a lelked az ördögnek. Miért nem lepődök meg? - Sóhajtotta tetettett felháborodással, mire kitört belőlem a nevetés. Mire abbahagytam, már a sorok között sétáltunk és rengeteg ismerős arcot sikerült felfedeznem. A legmeghatározóbb mégsem barátaim, hanem a kisebbik öcsém volt, aki két hüvelykujját feltartva, ördögi mosollyal jelezte, hogy menőnek tartja: maga a Sátán lesz a sógora.
Inkább elkaptam róla a tekintetem és a belépés óta először magam elé néztem, ahol megláttam Őt. Fekete, márkás öltönye, mintha rá lett volna öntve. Lezser mosolya mindent elfeledtetett velem. Megérkezve, apa átadott, én akkor szúrtam ki a "papot", aki össze ad minket. Nem más volt, mint maga Chuck. Elég vicces látványt nyújtott, hogy az apósom mondja ki a szavakat, de még mókásabb része akkor érkezett el, mikor belegondoltam: "Isten színe előtt..." Annyira elmerültem a zavart gondolataimban, hogy végül hangosan felnevettem.
Lucifer sanda mosollyal felém fordult és próbálta kitalálni mi lehet ennyire vicces, de csak megráztam a fejem. Ha ő azt tudná, mi is zajlik elborult elmém bugyraiban... már kereket oldott volna és ácsorogna mellettem, akár valami szobor.
A szertartás kissé rendhagyó volt, de a legfontosabb mondatok így is elhangzottak:
- Akarom.
- Akarom.
Ennek a két szónak és a megpecsételő csóknak köszönhetően, erőteljes fényárba borultunk. Számomra annyi tűnt fel, hogy erő és melegség járja át minden porcikámat, létrejött az elválaszthatatlan kötelék, míg a körülöttünk lévő emberek láthatták kívülről, ahogy Lucifer szárnyai oltalmazóan magukhoz ölelnek. Örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése