Másnap

Kijának, aki ki tudta várni, hogy megírjam és nem mérgezték meg közben semmivel.
Blue/Gansey!Henry... The Raven Cycle <3
Jó olvasást!

A kép alkotója nem lett meg, mert Kija sürgetett. :D

 Blue Sargent rettenetes fejfájással kelt fel szombat reggel és morcos hangulatán az sem segített, hogy telefonja - amit első fizetéséből vásárolt - megállás nélkül ordított egy orosz dalt. Nagyjából egy hete állította be csengőhangnak és szinte azonnal le is akarta cserélni, de mint kiderült, Ronan átállította a telefonja alap nyelvét Kínaira és a többiek ezt túl viccesnek találták ahhoz, hogy segítsenek neki visszaállítani. Még Henry se volt rá hajlandó, pedig Blue egy dedikált Madonna CD-t ajánlott cserébe. Akkor mindenkit elküldött érte melegebb éghajlatra, de egy idő után - még magának se vallotta volna be - szórakoztatták őt a különböző írásjegyek. Most is, ahogy meglátta a jeleket tudta, hogy Gansey hívja. Visszadőlt a párnái közé és a plafont nézte, amiről rengeteg kép lógott alá. Blue napokat töltött azzal, hogy a csapattal, vagy a családdal közösen készített képeket elővívassa, és hiába ment rá egy havi keresete, a fejébe vette, hogy neki ez kell. Voltak ott régi képek, még a Glendower előtti időkből. Talán az egyik kedvence az volt, amin a család női tagjai bezsúfolódtak a konyhába és míg Persephone teát készített, Maura sütit tálalt, addig Orla éppen Calla-val vittakozott valamin. Jimi pedig a háttérben állt mosolyogva, aki pontosan tudta, hogy mi lesz annak a vitának a kimenetele. Bluet annyira megbabonázta a kép, hogy mindenkinek pont a lényét kapta el a fotó készültekor, hogy kiemelt helyen, pontosan az ajtóval szembe került kiakasztásra. Voltak még ott a csapattal közös fotók is, vagy olyanok, amik csak a tájat ábrázolták. Mindegyikhez volt külön-külön egy története és szerette felidézni őket. Viszont ez elég nehezen ment úgy, hogy a mobilja már legalább nyolcadjára csörrent meg. Ledobta magáról a nehéz takarót és az asztalhoz cammogott, miközben félre rúgott néhány ruhadarabot, amit lehet, hogy ideje lenne kimosni, de még nem volt rá ideje.

 - Mi van, Dick? - Morogta bele a telefonba, miután felvette.

 - Na végre Jane, már azt hittem fává változtál, vagy valami hasonló. - Szólt a vonal végéről Gansey undorítóan kipihent hangja, majd a háttérben egy kis recsegés után, megszólalt a másik jómadár is.

 - Drágám, nem tanították meg neked, hogy nem illik megváratni a férfiakat? - Nevetett Henry. - Már azt hittük, hogy örök álomba zuhantál, mint Csipkerózsika.

 - Én meg nem csókolom megint, az első így is halálos volt. - Közölte a másik komoly hangon.

 - Akkor majd én! - Ajánlkozott azonnal Henry.

 - Tudjátok mi lesz halálos? - Szólalt meg végre Blue is. - Az, ha nem mondjátok meg végre, hogy mit akartok és miért keltettetek fel engem ilyen korán, pedig tudjátok, hogy mi történt este.

 A vonal tulsó végén csend lett, majd Henry volt a bátrabb.

 - Arra gondolsz, hogy megittál egy pohár sört és ettől már másnapos vagy? - Színpadias sóhaja áthatolt az éteren. - Édesem, sokat kell még gyakorolnunk.

 A lány csak a fejét rázta. Hogy lehetnek ezek a barátai? Talán a válasz ott lapult a mosolyában, mikor válaszolt.

 - Mit terveztetek mára? - Kivételesen hamar feladta a harcot.

 - Ha lejössz végre és beengedsz, akkor elmondjuk. - Hangzott a felelet, majd éles csengőszó hasította ketté a Róka utca 300-nak csendjét.

 - Kettő perc. - Motyogta Blue és kinyomta a telefont.

 Gyorsan felvett egy piros toppot, meg egy háromnegyedes farmer nadrágot. Az asztaláról felmarkolt egy adag hajtűt és miközben elindult lefelé a lépcsőn, egyesével berakta őket a hajába. Mire leért az ajtóhoz, mondhatni elég egyedien nézett ki.

 - Jane, szerelmem! - Vigyorgott Gansey, miközben tárt karokkal várta a házigazdát.

 Ő azonban csak egy gyors csókot nyomott az arcára, majd arrébb lépett, hogy bejöhessen. Vakító fény árasztotta el az előszobát, és a lány csak akkor jött rá, hogy bőven eltelt már dél is. 

 - Jane szerelmem! - Utánozta Henry az előző mozdulatot, mire Blue nevetve adott neki is egy puszit.

 Követte őket a konyhába, hogy igyanak egy teát fejfájás ellen. Ez már most egy olyan napnak ígérkezett, mikor nem fognak unatkozni. Bár a két sráccal az élet mindennek mondható, csak unalmasnak nem, de Blue ezt nem bánta. Ezek ő srácai voltak és bárki bármit állíthat róluk, imádta őket. Még ezeken a majdnem-reggeleken is, mikor a gyógynövény illatú konyhában ülve tervezgették a hátralévő napokat első közös utazásukig.