Esti séta

Négy páros, egy esti séta...

 Nem tudtam, hogy merre keressem Ravent. Este hazajött és mikor rákérdeztem, hogy mi a baj, egyszerűen kifordult és lelépett. Most pedig már a telefont sem veszik fel. Aggódva jártam már be a fél várost utána, mikor a villamos megállóban megláttam fekete tincseit. Megtorpantam és kifújtam az eddig bent tartott levegőt. A távolban megláttam a villamost és én megszaporáztam a lépteimet, hogy nehogy elveszítsem megint, ha felszállna rá. Viszont, ahogy a jármű megállt, a lány ülve maradt. Pár srác szállt le és mikor meglátták a lányt, furcsa arckifejezést öltöttek. Még túl messze voltam. Nem értettem mit szólhattak be neki, de egyre jobban frusztrált, hogy Raven nem szólt vissza, csak egy helyben ült és maga elé meredt. Valami komoly baj történhetett. A közebe érve már egyre jobban ki tudtam venni a válogatott szavakat, amiket a lányhoz intéztek.

 - Csak egy körre. - Morogta az egyik és bátrabbnak tűnt a többinél, mert közelebb léve, Raven karjára markolt.

 Abban a pillanatban értem be a megállóba.

 - Engedd el! - Szóltam a férfinak, aki mintha meglepődött volna. - Akkor sincs jogod bántani, ha soha a büdös életben nem fogod tudni megbaszni, szóval azt ajánlom engedd el és takarodjatok innen.

 Készen voltam arra is, hogy akár mindegyiküket le kelljen vernem, de ekkor megint megállt mellettünk egy villamos és a leszálló tömeggel együtt, ők is eltűntek. Én pedig még mindig kissé idegesen, de közelebb léptem a lányhoz.

 - Jól vagy? - Hajoltam le hozzá, ő pedig a nyakamba csimpaszkodott.

 - Már jobban. - Suttogta a nyakamba és én nem is kérdeztem mást tőle.

 Majd ha akarja, elmondja mi bántja. Addig is itt leszek neki.

~

 Bucky értem jött és kivételesen nem a motorjával érkezett. Egy félmosollyal az arcán nézett végig, mikor ajtót nyitottam neki.

 - Tetszik ez a sítlus. - Hajolt le hozzám egy csókra. - Szerintem át se öltözz...

 Egy retro bulira igyekeztünk és hozzáillően kellett öltözni. Rajta farmer és kockásing, míg én egy rövid farmer nadrágot és egy hasonló kockás inget viseltem, mell alatt átkötve. Megcsókoltam, ezzel vörös rúzsfoltot hagyva az ajkain. Elindultunk és alig vártam, hogy megérkezzünk, hiszen erre készültem már egy hete. A buszmegállóban egy hajléktalan ember ült és mikor meglátott, kikerekedtek a szemei.

 - Anyám bakker bár ilyen lábakon járna haza! - Füttyentett elismerően és én elvörösödtem.

 Buck azonban egy pillanat alatt megfeszült és tudtam, hogy ha nem lépek közbe gyorsan, akkor ebből nagyobb baj is lehet.

 - Hagyd. - Suttogom és belekarolok, hogy véletlenül se jusson eszébe visszafordulni.

 Már meg kellett volna szoknom ezeket az embereket, hiszen én voltam kiöltözve. Az én hibám.

~

 Ritkán történik meg, hogy együtt indulunk el otthonról. Vagy nekem van máshol dolgom és onnan indulunk a Valhallába, vagy pedig téged csalnak el Ravenék egy órával hamarabb. Most viszont csak kettesben vagyunk és egy filmet indulunk megnézni. A legszexibb fekete ruhádat veszed fel és én már azon gondolkodom, hogy mégis otthon kellene maradni.

 - Látom rajtad mit akarsz, de ezt a filmet vártam fél éve, szóval majd ha hazaérünk. - Simítasz végig borostás arcomon és én belebújok a tenyeredbe.

 Lassan, sétálva indulunk a pár saroknyira lévő mozihoz. Este felé jár már az idő és a másik utcába befordulva két fiatal lány jön velünk szembe. Téged elismerően és kissé talány féltékenyen méregetnek, míg nekem csak pirulva mernek a szemembe nézni. Te pedig közelebb húzódsz, ezzel is akaratlanul jelezve, hogy a tied vagyok. Nem telik el sok idő és elsétálunk a Sister Margaret's előtt. Kint pár fiatal srác ordítozik és azt hiszik viccesek, mikor utánunk kiabálnak.

 - Hallod, cica! Úgy megdugnálak a pasiddal együtt! - Elég egy pillantás ahhoz, hogy elhallgattassam őket.

 Már alig várom, hogy ott legyünk és kezdődjön a film. Pedig ez csak egy szokásos esti séta a városban.

~

 Lily nagyjából fél órán keresztül kereste a tökéletes ruhát, ami illene egy átlagos ivászathoz. Mondjuk én vetettem fel az ötletet, hogy ma ne a Valhallába, hanem a Sister Margaret's-be menjünk inni. Tudtam, hogy a húgom exe ott tanyázott, na meg azt is, hogy Lily ott dolgozik már egy ideje. Nem is jött volna össze azzal az idiótával, ha nem kap állást a kocsmában. Most mégis én tettem fel egyik este a kérdést, hogy miért nem váltunk kocsmát egy estére? Szóval most viseltem a következményeket.

 - Ez jó lesz? - Mutatott fel két teljesen egyforma farmergatyát és valószínűleg azt várta, hogy döntsek.

 Én a jobb oldalira mutattam, amit azonnal fel is vett, majd fújtatva benyúlt a szekrényébe és előhúzott egy hosszú ujjú, mozaik mintás, testhez simuló felsőt. Valószínűleg látta rajtam, hogy én a helyében ezt nem venném fel, de már nem szólhattam bele, hogy milyen ruhákat vesz magára. Bezzeg az előbb kellett a véleményem.

 - Indulhatunk? - Mosolyogtam rá negédesen és elálltam az ajtajából.

 Bólintott és végre elindulhattunk a buszmegálló felé. Csak két megálló tőlünk a kocsma, így ezt választottuk. Futottunk, hogy elérjük a zsúfolt járművet és még így is alig fértünk fel rá. Lily kicsit távolabb került tőlem, de úgy voltam, hogy két megállót ki fog bírni a bátyja nélkül. Aztán egy pillanat alatt lehervadt arcáról a mosoly és helyét a pánik vette át. Én pedig lassan kapcsoltam, hogy a mögötte álló férfi pont túl kicsit van illetlenül közel. A szemeid megdermednek és segítségért kiáltanak. Abban a pillanatban senki és semmi nem érdekel. Bántani akarom azt az embert. Megfolytani egy kanál vízben, megtaposni és még az sem érdekel, hogy mi lesz a következménye, hiszen senki nem bánthatja a húgomat. De mire odaérnék, ő már le is szállt. Szó nélkül lépek közelebb húgomhoz, aki úgy érezheti magát, mint egy csapdába esett állat. Átölelem és miután leszálltunk a buszról, felajánlom neki, hogy menjünk inkább haza. Ő pedig beleegyezik.