Álmodtam egy világot magamnak

Yeap... Szóval az történt, hogy én naaagyon sokszor emlékszem az álmaimra. Néha áldás, néha átok, de van mikor csak úgy kelek egyszerűen, hogy semmit nem értek... Ma is ez volt, és szeretnném ezt megosztani veletek. Elinvitállak titeket a fejembe, úgyhogy sok sikert! XD Remélem nem csak én nevetek rajta nagyon... Lesznek itt SPN színészek és gyerekeik, Once upon a time-os karakterek és a családom... Felelősséget nem vállalok XD

 Reggel mikor felébredtem, anya már a konyhában volt. Éppen a szencdvicseket készítette, hiszen meglepetéssel készült nekünk. Azt mondta el fog vinni minket valahova.

 - Szóval, anya? - Ültem le az asztalhoz és kérdőn néztem rá. - Merre megyünk?

 Ő nagy lelkesedéssel kezdte mesélni, hogy mi most ellátogatunk:

 - Az Alföldre! - Fordult felém mosolyogva. - Mivel a kicsi még nem látta, így gondoltam meg kéne neki mutatni. Aztán, ha itthon vagyunk, a sátor már fel van állítva a hátsókertben. Mindenki kint fog aludni.

 Egy bólintással tudomásul vettem, hogy nem jött be a tippem és mégse a Balaton a célunk ma, így összepakoltam és elindultam az öfőmmel, na meg pár osztálytársammal, kirándulni. Azonban hamar éhesek lettünk és beültünk egy mekibe, ahol természetesen utolsónak álltam be a sorba, de barátnőm (Pepi) megkért, hogy vegyem meg neki is. Ugyan azt kérte, mint én, így egyszerű dolgom volt. A kiszolgálás lassú volt és sültkrumpliból nagyon keveset adtak. Előttem pedig vagy nyolc adagot kért egy nő, de én türelmesen vártam. Mikor végre megkaptam, fizettem és lementem az alagsorba, a hűvösbe, ahol mindenki várt már rám.

 - Fagyi? - Nézett a tálcára barátnőm, mikor elé raktam a kaját.

 - Basszus! - Csaptam a homlokomra.

 Egyikünknek sem kértem, de szerencsére barátnőm felajánlotta, hogy majd ő megveszi. Így miközben kajáltunk, öfőm arról beszélt, hogy ne maradjon le senki, mert nincs időnk és sietni kell, különben elkésünk. Azonban én már régen nem rá figyeltem, hanem a mögöttem ülő két srácra, akik egy nagyon régi, foszladozó könyv felett nevettek.

 - Mi olyan vicces? - Kérdeztem, miközben hátrafordultam.

 - Semmi, csak Coelho verseket olvasunk. - Mosolyogtak rám és átnyújtották.

 Volt egy, ami a semmiről szólt, egy pedig a természetről. Egyiket sem találtam viccesnek, és ezt megpróbáltam kifejteni nekik.

 - Itt a fagyid. - Adta közben oda Pepi a kis dobozt, ami csak öntetből állt, de hát "a fagyi, az fagyi" alapon, elkezdtem kanalazni. Eközben egy fa alatt találtam magam hirtelen, és rájöttem, hogy leszakadtam a többiektől, de a két srác még mindig követett és a verseken nevetett.

*szemszög váltás, méghozzá a Once upon a time-os Emma lettem*

 Siettem fel apámhoz, mert tudtam, hogy anyának el kellett mennie Reginával egy küldetésre a varázs nélküli világba. Arra viszont nem számítottam, hogy David kifrodul önmagából, ha anya elmegy.

 - Ez is a te hibád! - Vágta a fejemhez.

 Nagyon rosszul esett, hogy ezt mondja, de közben feltűnt egy furcsa dolog a ház falán.

 - Mi ez, apa? - Néztem a dugóra, ami kiállt a falból.

 - Onnan szoktak kifolyni az érzelmeim, de anyád elzárta, így nem tudom megtalálni őt. - Csattant fel és megpróbálta kivenni. - Csak Hófehérke képes kivenni ezt az izét!

 Tovább tört-zúzott, én pedig elhatároztam, hogy megkeresem anyát.

*vissza Alexába*

 A semmiből termett előttem Hófehérke azzal a kéréssel, hogy neki mindenképpen szüksége van rám, mert keres valamit a való világban és csak én tudom megtalálni. Így vele tartottam egy hotelbe, de a két srác még mindig nevetett mögöttünk. Egy pillanatra fordultam el csak, hogy elküldjem őket a fenébe, de mire odanéztem, senki nem volt ott, majd mikor vissza a mesehősre, akkor tűnt fel, hogy ő senki a helyén. Szinte hisztérikusan kerestem őt, de nem találtam, míg végül el nem aludtam az egyik padon.

 Reggel puha ágyban találtam magam. Már meg sem lepődtem, de azért oldalra fordultam, ahol éppen egy ismerős arc nézett rám furcsán, szintén a takaró alól. Felnyögtem és a fejemre húztam a paplant, majd miután a szemem elé villant a férfi arca, lerántottam magamról és felültem.

 - Jensen Ackles??? - Néztem rá kidülledt szemekkel és nem akartam elhinni, hogy éppen egy ágyban fekszem vele.

 Ekkor egy kislány szaladt be, és rávetődött egy "apa" felkiáltással a színészre, aki mosollyal az arcán ölelte magához lányát.

 - JJ, ő itt az új nővéred. - Mutatott be a kicsinek, mire felcsillantak a szemei.

 Az első gondolatom az volt, hogy "ÚRISTEN, JJ NEM TUD MAGYARUL!", aztán legnagyobb döbbenetemre az én anyanyelvemen szólalt meg.

 - Szia! - Jött közelebb, de Jensenen is láttam, hogy félti a lányát. - Elmegyek reggelizni, utána játszhatunk, rendben?

 Némán, sokkolódva, bólintottam egyet, és végig néztem, ahogy kiugrál a szobából.

 - Mi ez az egész? - Néztem Dean megformálójára, aki úgy látszott, nem fog ma már felkelni az ágyból.

 - Danneel elment egy fotózásra. - Kezdte a magyarázatot. - JJ szomorú volt, hogy az ikrek még túl kicsik ahhoz, hogy játsszon velük, így kért tőlem egy nagytestvért. Te pedig éppen egyedül elaludtál, így gondoltam haza hozlak.

 Ezt olyan természetesen mondta, mintha tök normális lenne lopni egy testvért. Ekkor öcséimre gondoltam, akik lehet, hogy már az Alföldön vannak és eltévedtek nélkülem, de JJ túl aranyos volt ahhoz, hogy magára hagyjam, így belementem a játékba.

 Lementem megkeresni, és rájöttem, hogy egy hotelben vagyok. Három szintes volt. Alul a McDonalds, középen egy bevásárlóközpont, felül az alvós, hotel rész. Lesiettem a középsőre, ahol nagy tömeg volt, de még így is kiszúrtam apukámat, aki engem keresett.

*ismét Emma*

 Valami kínai piacon lehettünk. Regina megkeresett engem, hogy elhagyta az anyámat, így segítsek neki megtalálni. Szerencsére egy kis vérmágia után meglett és most egy bevásárlóközpontban állunk és próbálunk rájönni, hogy hol is van pontosan.

*Alexa*

 Hófehérke éppen a legjobbkor jelent meg mellettem.

 - Segítened kell! - Mondta pánikolva, majd berángatott egy nagyon koszos WC-be.

 Hirtelen előkapott a táskjából egy coca cola-s és egy nestea-s üveget, amjd a kettő keverékét a wc kagylóba öntötte.

 - Hogy lehet így éni itt? - Háborodott fel. - Tartsd az ajtót!

 Megszeppenve tettem, amit kért, így csak bámultam, hogy próbálja helyrehozni azt a szörnyűséget, amit mások illemhelyiségnek neveznek.

 A wc ajtó teteje alacsonyan volt, így pont ki tudtam nézni, hogy van-e kint valaki, de senkit nem láttam. Majd hirtelen a hangos bemondóban megszólalt egy olyan zene, ami csak apa és az én zeném. (zene) Ismét kinéztem és apukám vigyorgó arcával találtam magam szemben, ahogy int, hogy kifelé.

 Úgy éreztem, hogy Hófehérke most egyedül maradhat, ezért kisiettem hozzá.

 - Anyád mindenhol téged keres! - Szidott le. - Darius már így is nyavajog, hogy az Alföldön nem lesz wifi, szóval indulni kéne.

Szomorú voltam, hogy itt kell hagynom ezt a helyet, és ekkor eszembe jutott Jensen.

 - Előbb el kell köszönnöm JJ-től.

 Apa bólintott, hogy megértette és kisétált a kocsihoz.

 Nagy nehezen megtaláltam a szőke kislányt, aki egyik széken állva próbálta elzavarni a körülötte sündörgő kiskutyát.

 - Baj van? - Léptem mellé, és felvettem az ölembe.

 - Félek tőle. - Mutatott az állatra.

 Elmosolyodtam és elmagyaráztam neki, hogy nem kell, majd megtanítottam neki, hogy hogyan hasson a kutyusra. JJ már nem félt többet tőle, és így hárman, kézenfogva visszasétáltunk az apukájához, aki még mindig az ágyban feküdt.

 - Nekem el kell mennem, de szereztem barátot a kislányodnak. - Mosolyogtam rá és ő vissza.

 Tudtam, hogy ezzel férkőztem igazán a bizalmába, majd egy hálás pillantás után kisétáltam az épületből.

 És felkeltem....
Valószínűleg Hófehérkét megtalálták a WCben, JJ pedig boldog volt a kiskutyával.. Az öcséim pedig lehet még mindig az Alföldön vannak...