2017. július 25., kedd

Simple Man - 23. fejezet


Költözzünk!

Az impalával mentünk hazáig, otthon hagyva a kocsimat... ilyen ez, ha az embernek két otthona van. Egy utcával feljebb gurultunk, utána elmagyaráztam hol is kell leparkolni. A két szintes ház ugyanúgy állt, ahogy hagytam. A szomszéd srác, aki az alsó lakásban lakott, mindent kézben tartott. A kapuban a közös házőrző kis kölyök bullunk köszöntött. 
- Gosha! - Öleltem át az ebet. Nagyon hiányzott a kis szaros. 
- Lengyel? - Vonta fel Jensen a szemöldökét. - Akár Jared kutyája is lehetne. - Nevetett.
Hátra tessékeltem és reménykedtem, hogy nem futunk össze Atival. Mázlim volt. Felbattyogtunk a lépcsőn, ahol elmormoltam egy imát, amiért rendben hagytam itt a lakást. 

- Milyen hangulatos. - Nézett körül a nappali-konyha helyiségben.
- Van még mit felújítani. - Vontam vállat és elterveztem, hogy a szünetben festeni fogok.
- Atyaég. - Állt meg a ház nézegetése közben. - A háló a kedvencem! Olyan hangulatos.
Erre a mondatra előbújt a piszkos fantáziám és elpirultam zavaromban.
- Nekem is... - Köhintettem.
- Mit terveztél mára? - Feküdt végig a kanapén, mint a lakókocsiban szokta.
- Igazából semmit. Nagyon rég volt, már, hogy nem egyedül ülök itt és chipset zabálva, sört vedelve sorozatozom.
- Most is csinálhatjuk. Semmi kifogásom ellene. - Mosolygott. A szívem hatalmasat dobbant és képtelen voltam parancsolni az érzelmeimnek. Lehajoltam és adtam egy apró csókot a szájára kicsit meglepődött, de örömmel fogadta.
- Tudd mit szeretnék nézni? - Lelkesültem fel.
- Fogalmam sincs. - Nevetett.
- Amerika Kapitányt. - Fogtam kézen és a szobába húztam.

Hason fekve bámultuk a képernyőt. A film végén pedig nevetve nyugtatott, hogy ne sírjak. Hiába nyomtam a fejem a párnába, kiszúrta.
- Jól vagyok. - Nevettem sírós hangon.
- Biztos? - Felnézve, pár centire volt tőlem az arca és csillogó szemekkel mosolygott rám. Gyors puszit nyomtam az orrára.
- Mennünk kell anyáékhoz. - Sóhajtottam. Bár nem szerettem volna, ha valaha megszakad ez a pillanat, hívott a kötelesség. Még így is hálát adtam, hogy Lexy és Jared kapta az első pár hullámot. Apát, Rékát... Kimaradtunk ebből az elmebajból.
- Induljunk a Purgatóriumba! - Vezényeltem.
- Purgatóriumba? - Képedt el.
- Persze. A tizenkettes házszám alatt. - Magyaráztam komolyan.
- Nem szeretném tudni. - Rázta a fejét, aztán kézen fogva lesétáltunk a másik utcába.

Anyáéknál már a ház előtt hallani lehetett a zsivajt. Akár egy igazi olasz család. Összenézve léptünk be a kapun. A konyhaasztalnál ült mindenki.
- Na, most már ehetünk. - Tette ki anya a tányérokat.
- Most te jössz. - Ütötte össze Réka a két tenyerét. - Hogy jutottál arra az elhatározásra, hogy neked az életed kockáztatva is az Isten nagyobbik lánya kell?
Jensen először kétségbeesve nézett rám, aztán mosolyogva válaszolt.
- Szeretek veszélyesen élni.
- Jó válasz. - Nevetett apa. Tudni kell ugyanis, hogy a családon és barátokon belül, mindenki Istennek szólította.
- Hagyd már őket Pepii. - Szólt rá anya, mintha a saját lánya lenne. - Még újak, hagy szokják!
Hálásan pislogtam felé.
- Hogy megy a munka Odaát? - Kérdezte apa, a tőle megszokott árasztó humorával, mégis láttam rajta, hogy tényleg érdekli.
- Elég fárasztó. - Válaszolt Jared.
 - De a lányok remek munkát végeznek. - Bólogatott Jensen.
- Azt hallottam. - Nevetett fel Réka perverzen. Minden szem rászegeződött.
- Honnan? - Csodálkozott anya.
- Ahonnan azt is megtudtam, hogy itt lesznek a fiúk. - Mutatott körbe. - Mishától. - Válaszolta meg a kérdést.
- A két hülye. - Csóválta Lexy a fejét nevetve.
- Ezt most inkább meg se hallottam. - Játszotta Pepii a sértődöttet.
- Milyen kis cuki ilyenkor. - Vigyorgott Jared gonoszul.
- Cuki a te jó édes... Padalecki! - Nézett rá Réka szúrós szemekkel.
- Gyerekek... - Sóhajtott fel anya lemondóan.

Még ebéd közben ökörködve is azon gondolkodtam, hogy ez nem lehet a valóság. Túl szép, hogy igaz legyen. Jensen aggódva nézett felém, mintha megérezte volna.
- Minden rendben? - Tátogta.
- Persze. - Dobtam felé egy műmosolyt, amit valószínűleg nem hitt el.
- Mutatok valamit! - Lökte oldalba Jared. - Gyere.
Kíváncsian mentem utánuk, mi lehet olyan érdekes a szülői házon belül.
Jared megtorpant az ajtónál és büszkén maga felé húzta a kilincset. Jensen először nem értette, végül öblös, mély hahotázásba kezdett. A fél ajtót kitakarta a róluk készült óriási poszter.
- Jared! Kitekerem azt a zsiráf nyakad!! - állt mögöttünk Alexa karba tett kézzel, paradicsom vörös képpel.
- Sammy rajongó. - Magyarázta a "zsiráf nyakú" boldogan.
- Nálad is van posztered rólam a hálóban? - Súgta Jensen, hangjáról kirázott a hideg.
Inkább elengedtem a fülem mellett és felvetettem az ötletet, ami reggel óta fogalmazódott az agyamban.
- Mit szólnátok, ha Alexa és Jared is nálam aludna? A kanapé kihúzható, és jobban elférnétek.
- Zsír. - Bólogatott a húgom és kihúzta a ki sem bontott bőröndjét a küszöbre. - Költözzünk Ginához!

Otthon boldogan mutattam meg mindent a fiúknak, mit hol találnak.
- Hová tegyen a cuccokat, hogy ne legyek útban? - Kérdezte Jared szégyenlősen, de közbevágtam.
Előbb keress valami ruhát. Mindenki lezuhanyzik és lelépünk inni a közeli krimóba. - Ott dolgoztam, közel van. Itt senki nem ismer titeket, azt garantálom és van darts meg billiárd.
- Isteni ötlet. Rám fér pár sör, de ki kivel zuhanyzik? - Helyeselt Jensen. Lehiggasztottam és kiadtam a parancsot, miszerint mindenki egyedül készülődik.A többiek is benn voltak, így csinosan felöltözve, az est hűvösebb levegőhöz mérten, kéz a kézben  indultunk neki az útnak.

Benn a szokásos brigád fogadott. Mindenki kedvesen puszival vagy öleléssel köszöntött, ami Jensennek nem igazán tetszett. Rendeltem Alexának egy vodkasprite-ot, mindenki másnak pedig egy korsó sört. Megvártuk amíg üres lesz é belelendültünk a billiárdba. Fiúk a lányok ellen mérkőzés. Háromszor kaptunk ki, mire a pár csere megtörtént és Jensennel lealáztuk a másik kettőt.
- Csalás. - Dünnyögte Alexa, de ő is tisztában volt vele, hogy nem tud játszani. Ezzel annyit ért el, hogy Jared egyre többet ölelgette. Gondolom élvezte a helyzetet.
- Nagyon rágyújtanék most. -  Rágcsáltam a számat pár sör után. Válasz nem érkezett, csak egy gyomor és szív kipukkasztó csók a számra. A nyelvem pedig leírhatatlan dolgokat élt át...
Kábultan kerestem a csodálatos zöld szemeket, amik szintén ködösen csillogtak.
- Nem dohányzunk. - Dörmögte, mire én csak néma bólogatásra voltam képes.


2 megjegyzés:

  1. Tudok... Ismétlem, TUDOK billiárdozni XD Aljas rágalom XD <3 Már nagyon várom, hogy nekem mit kellett átélnem XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem rágalmazok... ezek szerint zavarban voltál. :'DDD

      Törlés