Hazudtam neked, mikor azt mondtam szeretlek.
Csalódtam magamban, mert azt mondtam kereslek.
A lelkem fájt, és a fejem zúgott,
Mégsem tudtam kimondani a szót.
Szerettem volna őt mindennél jobban,
Szerettem volna örök nyugalomban.
Sose akartam volna neki rosszat,
Bár mindig felsejlett a furcsa gondolat.
A szád mosolyra húzódott, lelkem darabokra tört,
A szívem sajgott, szemembe könny gyűlt.
Nem akartam áltatni, de nem tehettem mást,
"Szeretlek" - hangzott a hazug vallomás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése