Találtam pár nagyon édes rajzot, amik megihlettek. Remélem nektek is eléri, sőt esetlegesen kiugrasztja a cukiságfaktort. Jó olvasást.
Gabriel szeretett mókázni és ezzel édesapját bosszantani. Ő sosem engedte neki, hogy lemenjen a Földre és barátkozzon. Most mégis öccsével, Castiellel kézen fogva lemerészkedett. A nyár elején zöldellő erdőben sétálgattak. Eredeti alakjukban nagyon kellett vigyázniuk, rá ne lépjenek a fákra és az ott élő parányi állatkákra.
- Nézd Gabe! - Hajolt le Cas izgatottan. Gabriel nyalókáját a szájába téve utánozta a mozdulatot. Az erdőnek nevezett rengeteg mélyén, két apró lény sétált. Hasonlítottak rájuk, de sokkal kisebbek voltak. Castiel kíváncsian kapott az egyik után és felemelte, hogy jobban megnézhesse.
- A kurva életbe! - Kiabált a furcsa, manószerű állatka. Cas hátrahőkölve tartotta el magától, azután ismét az orrához emelte.
- Milyen édes. - Kuncogott fel az angyal. - Itt van még egy! - A földön dühöngő másikat is magához vette. Ennek több szőr volt a fején és kicsivel hosszabbnak is tűnt.
- Castiel, apa kicsinál, ha összetöröd a játékait! - Figyelmeztette öccsét.
- Eresszetek el! - Kapálódzott a hosszabb piros kis ruhácskájában. Megharapta fogva tartóját, aki felszisszent, de nem dobta el. Gabriel csodálva nézte és átvette testvérétől, mielőtt baja esett volna.
- Talán apa megengedi, hogy megtartsuk őket. - Morfondírozott és hazafelé terelte öccsét.
Otthon rácsos ketrecbe tették őket és álmélkodva figyelték milyen tündériek.
- Hagyd békén Deant! - Dobbantott Castiel.
- Deant? - Vonta fel bátyja a szemöldökét.
- Azt mondta így hívjk. - Vont vállat a kisebbik és nagyon koncentrálva, egyik ujjával a szájában, odébb lökdöste a másiktól. - Ő pedig Sam.
- Gyere ide Sammy. - Emelte ki óvatosan a szőke angyal. - Adok neked enni. - Lelkesült fel és már vitte is a sarokban, ahol az eldugott édességeit rejtegette. Elővett egy csokis sütit és megpróbálta a szájába tömködni. Túl nagy volt a sütemény.
- Egyél! - Könyörgött.
- Mi ez a lárma? - Lépett a szobába édesapjuk. Mindketten félve magukhoz szorították az új szerzeményeiket.
- Apa! Ők itt Sam és Dean. Ugye megtarthatjuk őket? - Tapsikolt Castiel örömittas arccal. Apjuk képtelen volt rájuk haragudni.
- Fiam, nekik a Földön a helyük. Nem szabad bezárni őket. Szabadságot adtam nekik, engedd meg, hogy kihasználják.
- De apaaa! - Görbült le Gabriel szája. Talán soha nem volt még rá példa, hogy a mindig mosolygós angyalt szomorúnak látta volna. Szíve belesajdult, de szigorúnak kellett maradnia.
- Vigyétek őket vissza, ahol találtátok. - Zárta rövidre a vitát és távozott.
A két kis szárnyas könnyes szemekkel engedte őket útjukra, de megfogadták, ha felnőnek, megkeresik a barátaikat, akik örökre a szívükhöz nőttek.
Éééédes jó Chuck, hát ez aaaannyira nagyon cuki voooolt *-* ki is akasztotta a cukiság-mérőt, ha belegondolok, hogy Gabe meg Cas KICSIK, de mégis nagyok, már végem van, hát még ha is ember-háziállatokat fognak maguknak, végem van *-* Chuck meg mint szigorú apa :D Nagyon-nagyon tetszett, jöhet még sok-sok ilyen :3 :D
VálaszTörlésKöszönöm szépen és örülök, hogy elértem a célom. *-* Van még a tarsolyban 1-2 cukormázasfánk-fiction, ne aggódj! ;) xoxo Payne
Törlés