2017. május 30., kedd

Miniatűr történet

Találtam pár nagyon édes rajzot, amik megihlettek. Remélem nektek is eléri, sőt esetlegesen kiugrasztja a cukiságfaktort. Jó olvasást. 


Gabriel szeretett mókázni és ezzel édesapját bosszantani. Ő sosem engedte neki, hogy lemenjen a Földre és barátkozzon. Most mégis öccsével, Castiellel kézen fogva lemerészkedett. A nyár elején zöldellő erdőben sétálgattak. Eredeti alakjukban nagyon kellett vigyázniuk, rá ne lépjenek a fákra és az ott élő parányi állatkákra. 
- Nézd Gabe! - Hajolt le Cas izgatottan. Gabriel nyalókáját a szájába téve utánozta a mozdulatot. Az erdőnek nevezett rengeteg mélyén, két apró lény sétált. Hasonlítottak rájuk, de sokkal kisebbek voltak. Castiel kíváncsian kapott az egyik után és felemelte, hogy jobban megnézhesse. 
- A kurva életbe! - Kiabált a furcsa, manószerű állatka. Cas hátrahőkölve tartotta el magától, azután ismét az orrához emelte. 
- Milyen édes. - Kuncogott fel az angyal. - Itt van még egy! - A földön dühöngő másikat is magához vette. Ennek több szőr volt a fején és kicsivel hosszabbnak is tűnt. 
- Castiel, apa kicsinál, ha összetöröd a játékait! - Figyelmeztette öccsét. 
- Eresszetek el! - Kapálódzott a hosszabb piros kis ruhácskájában. Megharapta fogva tartóját, aki felszisszent, de nem dobta el. Gabriel csodálva nézte és átvette testvérétől, mielőtt baja esett volna. 
- Talán apa megengedi, hogy megtartsuk őket. - Morfondírozott és hazafelé terelte öccsét.

Otthon rácsos ketrecbe tették őket és álmélkodva figyelték milyen tündériek. 
- Hagyd békén Deant! - Dobbantott Castiel. 
- Deant? - Vonta fel bátyja a szemöldökét. 
- Azt mondta így hívjk. - Vont vállat a kisebbik és nagyon koncentrálva, egyik ujjával a szájában, odébb lökdöste a másiktól. - Ő pedig Sam. 
- Gyere ide Sammy. - Emelte ki óvatosan a szőke angyal. - Adok neked enni. - Lelkesült fel és már vitte is a sarokban, ahol az eldugott édességeit rejtegette. Elővett egy csokis sütit és megpróbálta a szájába tömködni. Túl nagy volt a sütemény. 
- Egyél! - Könyörgött. 
- Mi ez a lárma? - Lépett a szobába édesapjuk. Mindketten félve magukhoz szorították az új szerzeményeiket. 
- Apa! Ők itt Sam és Dean. Ugye megtarthatjuk őket? - Tapsikolt Castiel örömittas arccal. Apjuk képtelen volt rájuk haragudni. 
- Fiam, nekik a Földön a helyük. Nem szabad bezárni őket. Szabadságot adtam nekik, engedd meg, hogy kihasználják. 
- De apaaa! - Görbült le Gabriel szája. Talán soha nem volt még rá példa, hogy a mindig mosolygós angyalt szomorúnak látta volna. Szíve belesajdult, de szigorúnak kellett maradnia. 
- Vigyétek őket vissza, ahol találtátok. - Zárta rövidre a vitát és távozott. 
A két kis szárnyas könnyes szemekkel engedte őket útjukra, de megfogadták, ha felnőnek, megkeresik a barátaikat, akik örökre a szívükhöz nőttek. 

2 megjegyzés:

  1. Éééédes jó Chuck, hát ez aaaannyira nagyon cuki voooolt *-* ki is akasztotta a cukiság-mérőt, ha belegondolok, hogy Gabe meg Cas KICSIK, de mégis nagyok, már végem van, hát még ha is ember-háziállatokat fognak maguknak, végem van *-* Chuck meg mint szigorú apa :D Nagyon-nagyon tetszett, jöhet még sok-sok ilyen :3 :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen és örülök, hogy elértem a célom. *-* Van még a tarsolyban 1-2 cukormázasfánk-fiction, ne aggódj! ;) xoxo Payne

      Törlés