Rövidke Destiel szösszenet. Remélem tengernyi érzelmet mozgatok meg...
Lehunyt szemekkel kászálódtam ülő helyzetbe. Végig simítva borostás arcomon igyekeztem felocsúdni a kábult állapotból. Két napja érkeztünk last minute jeggyel. Ki szerettük volna élvezni a békét és a biztonságot. Mellkasomon tátongó lyukkal öntöttem az első kávémat, amibe whiskey került. A teraszon állva éreztem a sós szelet és figyeltem, ahogy a hullámok nyaldossák a partot.
Minden a legnagyobb rendben volt. Nem léteztek szörnyek, a természetfeletti vagy bármilyen apokalipszis. Ketten voltunk, csak te és én. Végre elmenekültünk a világ terhe elől. Tökéletes volt. A kikötőben néhány vendég, a hold az égen és a csillagok. Megkérdeztem tőled, hogy mire vágysz a világon mindennél jobban? Azt felelted: rám és az otthonodra.
Az egyik a tiéd lett. Hiába álltunk ott millió közös tervvel. Elvettek tőlem. A mólón állva éreztük a vihar közeledtét, hisz szokatlanul csendesen, a gondolataidba merülve pásztáztad az eget. A szemedből láttam, hogy tudtad mi következik. Érted küldettek. Kellettél nekik, de nekem nagyobb szükségem volt rád! Tomboltam, de te némán tűrted. Válogatott sértések repkedtek a fejedhez, kiadva minden dühöm. Már bánom. Nem tudhattam... haraggal néztél rám. "Vigyázz magadra." Búcsúztál. Könyörögnöm kellett volna. Itt maradtam egyedül, kitépett szívvel. A whiskey megtette a hatását. A fájdalom, ha csak rövid időre is, de enyhült.
Nem számít. A korlátba kapaszkodtam és az égboltot kémleltem, várva, hátha visszatalálsz. Alattam egyedül, sebzetten morajlott a tenger, akár a fejemben kavargó gondolatok. Nem maradt más utánad csak az a halszag, ami eltömítette a tüdőm. Hülye egy reggel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése