Simple Man - Extra

Bimbódzó barátság

Nem hiszem el! Képes voltam bekapcsolva hagyni az ébresztőmet, mikor végre hosszú hétvégézhetnék. Ki lehet még ekkora ökör rajtam kívül? Hagyjuk... Költői kérdés volt. Inkább kikászálódtam és kómásan a fürdő felé csoszogva találtam meg minden bútort kis lábujjal a két méteres körzetemben. 

- Az isten verje már meg! - Ültem le a kád szélére mérgesen. Ez a nap is rohadt jól kezdődik, mondhatom! Gyorsan összekaptam magam és rájöttem, hogy még irtó korán van. A reggeli szendvicsemet ölbe véve kapcsoltam be a laptopom. Lássuk nagyvilág, mi történt pár óra leforgása alatt, amíg aludtam. Nyammogva görgettem az unalmas facebook posztokat, aztán belekukkantottam az emailekbe is. Sehol semmi. Alexát meg fogom ölni, az is biztos. Lassan két hete el van tűnve. Soha életében nem csinált még ilyet. Az egészben nem az a zavaró, hogy kámforrá volt, hanem, hogy tudom hol van és ez két dolgot jelenthet. 1, Nagyon jól érzi magát. 2, Pokolian rossz most neki. 

Annyit tudtam róla, hogy elég szépen összehaverkodott a srácokkal, mert két naponta 1-1 kép vagy élővideó megjelent, ahol barátnőm rózsaszín fürjeit is fel lehetett fedezni. Mázlista picsa... 

Addig, addig rágott a kíváncsiság, míg végül rácsörögtem. Ezt nem ússza meg büntetlenül! Majd én szépen felébresztem hajnalok hajnalán és akkor érezheti a törődést. 

- Szia. - Szólt bele végre. Nem tűnt álmosnak a hangja. 

- Na, élsz még, vagy esetleg valaki ellopta a szerveidet? - Mordultam rá.

- Eskü jelentkezni akartam, de egyszerűen nem volt rá időm. Gina ugye elhozott magával és képtelen voltam egyetlen perc nyugalmat találni. Elég sok mindent történt... - Kezdett magyarázkodni, de az annyira nem kötötte le a figyelmem. Egyetlen dolog érdekelt.

- Láttad Mishát élőben??? 

- Láttam e? - Nyögte, mint akinek épp a beleit operálják ki. - Tessék. - Matatott valamit a háttérben, mire felvillant előttem a kipirosodott arca. - Itt áll mellettem. 

- Szia. - Ez pedig Ő volt. Misha Collins, a megváltó. Ott állt barátnőm mellett melegítőben, headsettel a nyakában. Hihetetlen és szürreális volt az egész helyzet. Annyiszor elképzeltem már, hogy beszélek vele, erre tessék. Így kívánjon az embert bármit! 

- Úristeeeeen! Misha Collins élőben a telefonom. - Sóhajtottam és igyekeztem megőrizni a hidegvéremet, sikertelen próbálkozásnak bizonyult. 

- Én kit tisztelhetek személyedben? - Nevetett fel kedvesen. Mindjárt elolvadok!

- Pepi Co... Réka vagyok. - Integettem és az asztal alatt bokán rúgtam saját magam. Most komolyan azt akartam mondani neki, hogy COLLINS vagyok?!?!

- Nyugi. - Nyűglődött Lexy. - Misha egy zsarnok. - Jelentette ki teljes természetességgel, mire egyszer csak eltűnt a látókörömből és Misha mozgó alakjával találtam magam szemben. 

Először nem is fogtam fel a történteket, aztán rákérdeztem:

- Te most komolyan elvetted a telefonját és magaddal hurcolsz? - Ez az ember elmebeteg. 

- Most a túszom vagy mára. - Jelentette ki teljesen komoly fejjel. - Amiben persze a pláne, hogy a Póni vérét is szívhatom vele. - Vigyorodott el.

- Ki vagy te, Voldemort? - Horkantottam, amire nevetni kezdett. 

- Természetesen, ha megunod a képem, leteheted. - Ajánlotta fel. 

- Álmodban. - Vágtam vissza. - Dögunalmas az egész napom, hajnalban kidobott az ágy, erre tessék, még a barátnőmet is elveszik tőlem. - Görbítettem le a számat. 

- Nem kellene inkább tanulnod? Tudtommal egyetemre jársz Lexyvel. 

- Az a pletykás... - Csóváltam a fejem. - Nyáron ÉN biztos nem veszem elő a könyveket. Még csak az első hónap van, amúgy is... nem tudom Alexa mit mondott el rólam, de én nem jogra járok. 

- Tudom. Fotózol, igaz? - A szó a torkomon akadt. Ez az ember egy csoda! Gondolom véletlen szóba kerülhetett, de ő emlékszik és megjegyezte. 

- Igen. - Eresztettem neki egy mosolyt. - Úgyhogy nekem a gyakorlat többet számít. 

- Értem. Esetleg, ha van kedved szívesen segítek. - Na ez volt az a mondat, amit nem fogtam fel elsőre. Őszintén? Másodjára és harmadjára sem. - Persze, csak ha  érdekel. 

- Mi érdekel? - Tértem vissza a jelenbe. Sajnos a képzeletem olyan képeket vetített elém, ahol Misha póló nélkül pózol, én pedig fotózom. Megráztam a fejem, hogy az őrületes képzelgések eltűnjenek.

- Esetleg tudnék szólni pár jó szót az érdekedben. Nyári munka gyanánt szerintem egy két hetes turnust lenyomhatnál nálunk. 

- Nálatok? Azaz ott, ahol Lexy és Gina dolgoznak? Úgy érted a forgatáson? - Habogtam.

- Persze rengeteg titoktartási szerződés aláírása után, de a képeidet megtarthatnád és mi is felhasználnánk az évad végén. 

- Ez olyan jól hangzik, hogy képtelen vagyok elhinni. - Vigyorogtam. Előttem volt Alexa arca, ahogy megjelenek és ő nem tud róla. Persze ez kizárt dolog volt, hisz úgyis Ginát fogom megkérni, hogy vigyen el. Azt se tudom hová kell menni! 

- Szóval, akkor mégis rossz túsznak lenni? - Vigyorgott ezer wattos rikító fogsorral. 

- Már nem bánom. - Szűkítettem össze a szemem. - De az is lehet, hogy ez csak a kezdődő Stockholm-szindróma. - Na itt tört ki belőle a röhögés. Valami asztalra tehette a készüléket, ugyanis az nem rázkódott. - Hol vagyunk? - Érdeklődtem. 

- Ez a kajálda. Ott ülnek a barátaid. - Vonogatta a szemöldökét és elfordította a kamerát. Egy távolabbi asztalnál ücsörgött Jared, Jensen, Gina és Lex. Ahogy visszafordított lassan a képet, útközben kiszúrtam valakit.

- Te jó ég! Az meg ott Richard? - Előtört a fangirl-énem, amit gyorsan igyekeztem visszaszorítani a ketrecébe, nehogy Misha teljesen pszichiátriai esetnek tartson. 

- Igen. Tudom... - Sóhajtott színpadiasan. - Irtó szexi. 

- Ezt meg se hallottam. - Takartam el az arcom, hogy ne lássa a rajta tükröződő izgatottságot. 

A nap további részében ugyanúgy, majdnem megállás nélkül beszélgettünk. Szóba jött a család, a barátok, zene, politika. Kimeríthetetlen volt a társalgási tématára. 

- Akkor a hétvégén még megbeszéljük a részleteket, de Ginával azért beszélj. - Mondta, én pedig éreztem, hogy ez most egy elköszönés lesz. 

- Megyek át hozzájuk a hétvégén, szóval mindenképpen egyeztetünk. 

- Örültem. - Kacsintott.

- Én is. - Integettem neki, aztán eltűnt a kép. Csak ültem ott és bámultam ki a fejemből. Nem tértem magamhoz a sokkból. Egyetlen dolgot tudtam biztosra: holnap első dolgom lesz buszra szállni és rátörni Alexára az ajtót.