Szellemkastély
Izgatottan készülődtem egész nap a vidámparki kirándulás miatt.
Húgom a boldogságtól kicsattanva lépdelt Jared mellett. Talán még soha nem láttam ennyire felszabadultnak egész életében és ez melengette a szívem. Mosolygásra késztetett az egész helyzet. Tudtam, hogy ez lesz életünk legszebb nyara, de erre azért még én sem számítottam. Jó kedvemet látva Jensen belekulcsolt a kezembe és ez még inkább megerősített az elhatározásomba, hogy jöhet bármi, érte megéri.
- Vattacukor! - Rohantam a bódéhoz. A jó isten se tudja mikor ettem utoljára.
- Meg se szólalj. - Figyelmeztette Alexa Jaredet a sunyi mosoly láttán.
- Én elviszem édesszájú barátnőmet élete első hullámvasútjára. Csatlakoztok, vagy inkább mentek csillámpónira lőni? - Kacarászott Jensen, mire ott hagytak minket és összeölelkezve elindultak egy irányba.
- Olyan cukik. - Sóhajtottam ábrándozva. Felhúzott szemöldökkel figyelt.
- Biztos enni akarsz a vasút előtt? - Bökött a hatalmas pamacsra. Egy pillanatig elgondolkodtam, aztán bólintva egy ökölnyi adagot tömtem a számba. Csak fejcsóválva nevetett.
- Menthetetlen vagy.
Pár kört tettünk a területen. Műanyag halakat horgásztunk, papírkacsára lőttünk, dartsoztunk, sőt még egy óriási plüss koalát is kaptam tőle. Az óriási alatt igazán nagyot értek, majdnem akkora volt, mint én. Az állatot cipelve álltunk meg a több emelt magas játék előtt. Sikolyok hallatszottak minden irányból, a szerelvény pedig süvített.
- Én erre fel nem ülök. - Futott ki minden szín az arcomból.
- Ugyan már! Képzeld azt, hogy a Batmobilban utazol. - Kacsintott és minden ellenkezésem ellenére is maga előtt tolva megvásárolta a jegyeket. Mire észbe kaptam már a biztonsági övet csatolta be rajtam és indulásra készen álltunk.
- Ha ezt túlélem, esküszöm, hogy megöllek. - Szorítottam össze a szemem. Nevetve fogta meg a kezem, amibe egész úton úgy kapaszkodtam, mintha az életem múlna rajta. Visszaértünk a kezdőpontra.
- Na milyen volt? - Harapta be a száját izgatottan.
- Utállak. - Fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten, de a vége vigyorba torkollott.
- Én is téged. - Nyomott puszit a szám szélére.
Leszállásnál remegtek a lábaim.
- Arra gondoltam, esetleg lenne kedved bemenni a szellemkastélyba a nagy Dean Winchesterrel? - Vonogatta a szemöldökét.
- Van nálad kősó? - Kontráztam.
- Egy teljes tár... - Hümmögött.
Kézen fogva léptünk be a házba. Az első akadálynál egy halom pókháló ragadt az arcunkba. Nevetve szedtük le, mire a következőkben egy zombi, majd egy szellem ugrott elénk. Az utolsó vámpírnál Jensen maga elé tolt és próbált élőpajzsként használni, több-kevesebb sikerrel. Fulladozva a röhögéstől jutottunk ki a "kastélyból". Keze továbbra is a derekam szorongatta és nem akaródzott elereszteni. Fényre kiérve egy lábremegős csókban részesített.
- Ezt miért kaptam? - Simultam hozzá a mellkasához tudtomon kívül.
- Mert megmentettél attól a rettenetes szörnyetegtől!
- Ha ezen múlik mehetünk még egy kört. - Szívtam a vérét.
- Csak a hölgy után... - Engedett előre, de kiabálásra lettünk figyelmesek. Lexy és Jared közeledtek, de nem csak ketten. Richard és Mark Pellegrino társaságában. Magamban jót nevettem, hogy Gabriel és Lucifer kíséri a húgomat, de visszafojtottam.
- Ezeket lehetetlen lerázni. - Morgott Alexa.
- Hogy kerültök ide? - Csodálkoztam.
- Láttuk twitteren, hogy itt vagytok. - Vigyorgott Rich. - Lexy feltett egy képet, mire Misha bedobta, hogy jöjjünk ki.
- Ő hol van? - Nézett körbe Jensen.
- Valami csajjal livestreamel. - Vont vállat Mark.
- Reggel óta nála van a telefonom. - Duzzogott Lex. - Rékával szépen egymásra találtak.
- Két komplett idióta. - Nevettem fel.
A kastélyba nem mentünk vissza végül, de céllövöldéset játszottunk a fiúkkal és nagyon jól szórakoztunk.
A forgatási helyszínre visszaérve mindenki néma csendben volt. Tudtuk, hogy most jön az első külön töltött hétvége, ami szomorúsággal töltött el. A fiúk leléptek, Misha visszaadta Lexy telóját és négyesben hagytak minket.
- Akkor mi most megyünk is. - Fogta meg Alexa Jared kezét és behúzta a lakókocsimba. Némán sétáltunk Jensen lakhelyéhez, ahol aztán két sört kirakva kattogtak a fogaskerekek. A cipőmet bámulva igyekeztem rendezni az arcvonásaimat, de észrevettem, hogy neki is nehezére esik megmukkanni.
- Akkor most... - Kezdtem bele halkan.
- Mi legyen? - Vonta fel a szemöldökét kérdőn.
- Hogy érted? - Lepődtem meg.
- Szeretnéd nálam tölteni a hétvégét? Messze minden sztárallűrtől mentesen?
- Szeretném, de haza kell menjek. - Hajtottam le a fejem, tovább méregetve a Converse cipőt. - Alexát haza kell vigyem és a kutyám is nagyon hiányzik. - Magyaráztam.
- Értem. - Ivott a sörébe, aztán elfordulva elkezdte kipakolni a mosogatógépet.
- De szeretném, ha eljönnél velem. - Daráltam egy szuszra. Kimondtam! Nem hiszem el, hogy sikerült. Keze megállt a ténykedésben és lassan hátrafordult.
- Komolyan beszélsz?
- Persze megértem, hogy nem egy villa... egy egyszerű albérletben lakom... ötven négyzetméter az egész. - Magyarázkodtam. - Tudom, hogy nem vagy ehhez hozzászokva, de...
- Mindennél jobban szeretném megnézni hol laksz. - Húzódott fülig a szája. - Nekem mindegy hol, csak töltsük együtt a hétvégét nyugodtan. - Kacsintott, én pedig örömömben leküzdve minden gátlást és félelmet a nyakába ugrottam.
Ez is megtörtént. Egy ideje nem kaptatok új részt, hát itt az oka: Lezárult egy rész. Ne essetek kétségbe, a következőkben hozok egy átkötő fejezetet, teljesen új szemszögből, utána pedig folytatódik a kaland és azt is megtudjátok hogy találkozik a két félisten egy egyszerű, kissé olasz temperamentumú családdal. Köszönöm az eddigi olvasóknak, hogy kitartóan mellettem állnak és tudják, hogy az egész történet egy pszichopata képzelgése, de akkor is támogatnak. Ne feledjétek: A nyár még csak most kezdődött...
- Na milyen volt? - Harapta be a száját izgatottan.
- Utállak. - Fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten, de a vége vigyorba torkollott.
- Én is téged. - Nyomott puszit a szám szélére.
Leszállásnál remegtek a lábaim.
- Arra gondoltam, esetleg lenne kedved bemenni a szellemkastélyba a nagy Dean Winchesterrel? - Vonogatta a szemöldökét.
- Van nálad kősó? - Kontráztam.
- Egy teljes tár... - Hümmögött.
Kézen fogva léptünk be a házba. Az első akadálynál egy halom pókháló ragadt az arcunkba. Nevetve szedtük le, mire a következőkben egy zombi, majd egy szellem ugrott elénk. Az utolsó vámpírnál Jensen maga elé tolt és próbált élőpajzsként használni, több-kevesebb sikerrel. Fulladozva a röhögéstől jutottunk ki a "kastélyból". Keze továbbra is a derekam szorongatta és nem akaródzott elereszteni. Fényre kiérve egy lábremegős csókban részesített.
- Ezt miért kaptam? - Simultam hozzá a mellkasához tudtomon kívül.
- Mert megmentettél attól a rettenetes szörnyetegtől!
- Ha ezen múlik mehetünk még egy kört. - Szívtam a vérét.
- Csak a hölgy után... - Engedett előre, de kiabálásra lettünk figyelmesek. Lexy és Jared közeledtek, de nem csak ketten. Richard és Mark Pellegrino társaságában. Magamban jót nevettem, hogy Gabriel és Lucifer kíséri a húgomat, de visszafojtottam.
- Ezeket lehetetlen lerázni. - Morgott Alexa.
- Hogy kerültök ide? - Csodálkoztam.
- Láttuk twitteren, hogy itt vagytok. - Vigyorgott Rich. - Lexy feltett egy képet, mire Misha bedobta, hogy jöjjünk ki.
- Ő hol van? - Nézett körbe Jensen.
- Valami csajjal livestreamel. - Vont vállat Mark.
- Reggel óta nála van a telefonom. - Duzzogott Lex. - Rékával szépen egymásra találtak.
- Két komplett idióta. - Nevettem fel.
A kastélyba nem mentünk vissza végül, de céllövöldéset játszottunk a fiúkkal és nagyon jól szórakoztunk.
A forgatási helyszínre visszaérve mindenki néma csendben volt. Tudtuk, hogy most jön az első külön töltött hétvége, ami szomorúsággal töltött el. A fiúk leléptek, Misha visszaadta Lexy telóját és négyesben hagytak minket.
- Akkor mi most megyünk is. - Fogta meg Alexa Jared kezét és behúzta a lakókocsimba. Némán sétáltunk Jensen lakhelyéhez, ahol aztán két sört kirakva kattogtak a fogaskerekek. A cipőmet bámulva igyekeztem rendezni az arcvonásaimat, de észrevettem, hogy neki is nehezére esik megmukkanni.
- Akkor most... - Kezdtem bele halkan.
- Mi legyen? - Vonta fel a szemöldökét kérdőn.
- Hogy érted? - Lepődtem meg.
- Szeretnéd nálam tölteni a hétvégét? Messze minden sztárallűrtől mentesen?
- Szeretném, de haza kell menjek. - Hajtottam le a fejem, tovább méregetve a Converse cipőt. - Alexát haza kell vigyem és a kutyám is nagyon hiányzik. - Magyaráztam.
- Értem. - Ivott a sörébe, aztán elfordulva elkezdte kipakolni a mosogatógépet.
- De szeretném, ha eljönnél velem. - Daráltam egy szuszra. Kimondtam! Nem hiszem el, hogy sikerült. Keze megállt a ténykedésben és lassan hátrafordult.
- Komolyan beszélsz?
- Persze megértem, hogy nem egy villa... egy egyszerű albérletben lakom... ötven négyzetméter az egész. - Magyarázkodtam. - Tudom, hogy nem vagy ehhez hozzászokva, de...
- Mindennél jobban szeretném megnézni hol laksz. - Húzódott fülig a szája. - Nekem mindegy hol, csak töltsük együtt a hétvégét nyugodtan. - Kacsintott, én pedig örömömben leküzdve minden gátlást és félelmet a nyakába ugrottam.
Ez is megtörtént. Egy ideje nem kaptatok új részt, hát itt az oka: Lezárult egy rész. Ne essetek kétségbe, a következőkben hozok egy átkötő fejezetet, teljesen új szemszögből, utána pedig folytatódik a kaland és azt is megtudjátok hogy találkozik a két félisten egy egyszerű, kissé olasz temperamentumú családdal. Köszönöm az eddigi olvasóknak, hogy kitartóan mellettem állnak és tudják, hogy az egész történet egy pszichopata képzelgése, de akkor is támogatnak. Ne feledjétek: A nyár még csak most kezdődött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése