Simple Man - 12. fejezet

Ilyen hülyeséget!

Némán ültünk és figyeltük az elsiető alakját. Soha életemben nem láttam ennyire zavartnak a nővéremet. Jensen lénye teljesen kifordította önmagából. Az amúgy nagyszájú, vagány lány, most pirul és nem jön ki hang a torkán.
- Ez a Te hibád! - dörrentem rá a színészre, aki csak összevont szemöldökkel bámult maga elé. Tudta, hogy igazam van.
- Nem csináltam semmit... - suttogta, de továbbra is csak az előtte lévő műanyag korsót pásztázta, aminek az alján még ott volt a maradék hab. Ideje sem volt eltűnni.
- Van egy kis dolgom. - állt fel Jared hirtelen és szó nélkül ott hagyott. Most rajtam volt a sor, hogy idegesen és teljes káosszal a fejemben lessem a távolodó fenekét. De kerek...
- Mi a jó ég volt ez? - bökdöste meg Misha a lapockám.
- Nem tudom. Nagyon jó kérdés. - nyeltem le az előző gondolataimat és eltemettem magamban nagyon mélyre.
- Szerintem Gina után ment. - hümmögött Osric.
- Szerintem meg nem kellene, hogy beleszólj! - mordult Jensen, azzal ő is távozott.
- Rosszat szóltam?
- Igen. - bólogatott Mark. - A hercegünk lelkivilága igazán törékeny, mióta ez a vörös démon elcsavarta a fejét.
- Elcsavarta a fejét? - kaptam el a mondatot.
- Szerinted mi baja van? Drága barátunk éppen azt közölte, hogy Sasquatch Gina után eredt... természetes, hogy elkapja a sárga szörny.
- Ez nevetséges! Ginának, ha a feje tetejére állna a hajas baba, akkor sem kellene!
- Honnan vagy ebben ennyire biztos? - pislogott Osric, mire elkezdtek sötét irányt venni az agytekervényeim.
- Mert tudom és kész! Elmentem sétálni. - szúrtam oda és ott hagytam őket a rákba.

Mentem amerre a lábam vitt. Semmi irány nem járt a fejemben, csak haladtam előre. Még, hogy Gina meg Jared? Kinek jut ilyen hülyeség az eszébe? Évek óta Jensenért volt oda, mióta az első évad, első képkockáján megjelent a srác, azzal az ominózus mondattal, hogy "Apa elment vadászni és napok óta nem jött haza..." Mást sem hallottam tőle azóta, csak, hogy megtalálta élete "szerelmét". Természetesen akkor még plátóiként... most pedig... itt áll előttünk életnagyságban. De az is előfordulhat, hogy berezelt és ráhajtott Jaredre, aki sokkal könnyebb préda az ő szemében, hiszen soha nem mondta, hogy ne tetszene neki a srác. A hülyék is odavannak érte, annyira édes!! De nem! Nem tenne ilyet. Tudja, hogy egyetlen pillantásától cseppfolyóssá válok és nem cseszne ki így velem.

- Lex! - lihegett mögöttem az ismerős.
- Mit akarsz Misha? - fordultam meg, de hátrafelé araszolva haladtam tovább.
- Gondoltam csinálhatnánk ma valamit együtt. - erre megtorpantam. - Csak én és a VattaPóni. Lehetne egy ilyen mesekönyv is... Misha és a VattaPóni kalandjai! - csillantak fel a szemei, mire sikerült mosolyt csalnia az arcomra.
- Jó. - sóhajtottam. - Mire gondoltál?
- Esetleeeg, ha van kedved és vállalod az arcod, akkor összehozhatnánk egy új videót a rajongóknak. Rég nem jelentkeztem frissel.
- Oké. - dobott fel az ötlet. Hihetetlen volt, hogy Misha rám gondolt és az, hogy részese lehetek egy ilyen dolognak.

A nap hátralévő részében megebédeltünk együtt, miközben végig ökörködtünk. Szerettem vele lógni, mert elfelejtette velem a rengeteg szart, ami a nyakunkba zúdult egyetlen hét alatt.
- ...és akkor! Jött Rob... Itt is van az emlegetett szamár! - integetett Robnak, aki hatalmas mosollyal az arcán indult felénk.
- Mi a helyzet emberek?
- Lexyvel épp a délutáni videó témáján agyalunk. Végül annyiban maradtunk, hogy Egy egyszerű bemutatkozós videó lesz, miközben rátörjük a nővérére az ajtót! - ujjongott, belőlem pedig kitört a nevetés.
- Persze a többieket is meglátogatjuk. - tettem hozzá gyorsan.
- Hozzám ne gyertek. Kupi van. - húzta össze a szemeit, mi pedig cinkosan átkaroltuk a másikat.
- Meg sem fordult a fejünkben. - rázta Misha a fejét ártatlanul.
Hirtelen egy magas alak húzott el mellettünk, szemei villámokat szórtak és ki voltak pirosodva. Jared! Szívem szerint utána indultam volna, de Misha visszanyomott a padra.
- Hagyd. Ilyenkor nem szabad hozzászólni.
Még mondani akartam volna valamit, de semmi nem jutott eszembe.
Később nekiláttunk és beletúrva a hajamba vártam, hogy megnyomja a "REC" gombot.

- Éééééés, felvétel! - vezényelt. Mind a ketten selfie pózba vágódva álltunk és koncentrálva bámultuk a kamerát.
- Hello mindenki! - köszöntötte a rajongókat ÉLŐ adásban. - Újra jelentkezem, méghozzá egy nagyon kedves baráttal az oldalamon. Ő itt Lexy, már találkozhattatok vele és csodaPóni, csodaszép frizurájával a twitteren. Köszönj szépen!
- Sziasztok! - integettem és egy bájos mosolyt erőltetve az arcomra, igyekeztem komoly, érett nőnek tűnni.
- Na szóval emberek, ma Lexy lesz a tettestársam. Mivel, mint tudjátok elkezdődött az új évad forgatása, meglátogatjuk az itt lakókat.
Lépkedve haladtunk tovább, egyenesen Richard kocsija felé. Kopogás nélkül törtünk be, ahol az érintett a kanapén ülve bámulta a tv-t.
- Sziasztok! - nézett fel a képernyőről, és meglátva a telefont, integetni kezdett.
- Ric éppen kipiheni a hét fáradalmait. - kommentálta Misha. - Menjünk tovább. Nincs itt semmi érdekes.
A következő áldozat Mark volt, utána Osric, majd Tim. Mindenki kedvesen fogadta az érkezésünket.

- Jareeeed! - kiabált, mikor az ajtó nem akart kinyílni. Végül egy kedvesen mosolygó srác állt előttünk, kusza hajszerkezettel. A szívem hatalmasat dobbant, de igyekeztem a felvételnek hála, józan maradni.
- Hello. - integetett ő is. - Mish nem bír magával és már téged is belerángatott? - emelte rám a csodaszép szemeit.
- Erre mit kellene mondanom? - nevettem fel.
- Hogy igen Jared! Elrabolt ez az értelmi fogyatékos, ments meg! - ölelt át, ország világ előtt. Bennem pedig megállt a levegő félúton.
- Ments meg. - leheltem, mire kaptam egy apró puszit az arcomra.
- Majd utána. - súgta a fülembe, amint a kíváncsi fanok nem hallhattak. Ajjajj... biztos lesz még ebből kombinálás.
- Üdv neked Leah! - olvasta Jared hangosan a kommenteket és aminek lehetett, eleget is tett. Így haladt ez felváltva, míg oda nem értünk egy másik kocsihoz.

- Most pedig meglátogatjuk Lexy testvérét, a másik új családtagunkat. Persze reménykedünk, hogy nem fog elküldeni melegebb éghajlatra. - súgta Misha a kamerának izgatottan.
Betörtük az ajtót, majdnem a szó szoros értelmében, mire olyan kép fogadott, amit nem biztos, hogy szerettünk volna ország világ elé tárni. Nővérem törülközőbe csavarva iszogatott egy félig már üres sört, és lóbálva a lábát, fenn ült a magasított konyhaszéken. Jensen előtte, szintén sörrel az egyik kezében és farkasszemeit nézve próbálták megfojtani a másikat. Legalábbis ismerve a testvéremet, ez nem a "szeretlek" nézése volt. A háttérben üvöltött egy jól ismert Metallica szám, ami nem volt más, mint a Frantic.
- Úgy látom, két legyet kaptunk el egycsapásra. - duruzsolta Misha. - Éppen a természetes lelőhelyükön láthatjuk, folyadékpótlás közben eme ritka példányait az emberiségnek. - zagyvált összevissza minden baromságot, amin jót visítoztam a röhögéstől.
- Misha. - forgatta meg Jensen a szemeit, de nem nézett felénk.
- Tűnés! - tért észhez a vörös és inkább beszaladt a fürdőbe, el a kamera és több ezer ember szemeinek tüze elől.

- Örült nekünk. - vigyorogtam a kamerába, mire azonnal jöttek a hozzászólások.
- Ennyi volt mára skacok. - dugta be Jensen a fejét közénk, pont úgy, hogy mind a négyen látszódjunk. - Sziasztooook! - intettünk, aztán Jared kinyomta a gombot.
- MEGVESZTETEK? - ugrott a torkunknak Gina vendége.
- Mit keresel te itt egyáltalán? - jött vissza a hangom. Csak nem hagyom, hogy üvöltözzön velem ez a barom!
- Beszélni akartam az éppen benn bujkáló rokonoddal, de képtelenség. Egyszerűen meg tudnám fojtani! - morogta dühösen.
- Akkor viszont velem gyűlik meg a bajod. - böktem meg a mellkasát és kitereltem őket a kocsiból, majd minden zárat elfordítva, bekopogtam a fürdőszobába. Csak nagyon sokára jött válasz.