idontwannabeyouanymore

Junipernek szülinapjára! <3
A dal, amire írtam Billie Eilish-től az egyik nagy kedvencem.

 Fogtam a laptopomat és bírtam a google képkeresőbe az egyetlen dolgot, ami fel tudott vidítani most. Jared Padalecki akf. Azaz örökké harcolnod kell. Rákattintottam az első képre és elolvastam a feliratokat.

 - Erősebb vagyok, mint hiszem. - Mantráztam és próbáltam visszanyelni könnyeimet.

 Addig-addig ismételgettem, míg szinte suttogássá vált már a hangom és a könnyeim elapadtak. El akartam hinni magamról, hogy lehetek az az ember, aki egyszer tud majd szeretni, és akit viszont tudnak szeretni.

 - Nem akarok többé te lenni. - Néztem undorodva a tükörképemre.

 Barna, kócos hajam most a szemembe lógott és a szemfestékem úgy kenődött el, mintha a lelkem folyt volna végig az arcomon. Soha többet nem akartam magam így látni. Erősnek kellett lennem. Fel kellett állnom és hinni. Hinni, hogy szerethető vagyok, de Ő neki pont nem vagyok az esete. Hinni, hogy valaki majd egyszer úgy fog engem szeretni, ahogy én Őt. Hinni, hogy lesz holnap, és holnapután nélküle is. Fájdalom hasít a mellkasomba. Nem tudom, hogy most a szívem sajdult meg a hazugságra, vagy a tüdőm, amiért tudtam, lélegeznem kell azután is, hogy ő már nincs. Tudtad, hogy össze fogok törni, ha otthagysz. Tudtad, hogy nem tudok nélküled élni és mégis... Mégis egy részem, a makacsabbik azt mondta álljak fel. Álljak fel és mutassam meg neki mi az, amit elvesztett. Ismét a laptopomra néztem, majd rámosolyogtam Jared képeire.

 - Köszönöm. - Suttogtam.

 Közös órák, néhány közös gyakorlat. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy elcsavarja a fejem.

 - Túl jó hozzám. - Sóhajtottam a telefonba.

 - Te nem vagy normális. - Nevetett barátnőm. - Az a srác halál szerelmes beléd.

 Szerelmes? Belém? Nem mondtam ki hangosan, mégis tudtam, hogy Lexa tudja mire gondolok.

 - Igen, hidd el, hogy nem csak bunkó pasik léteznek. - Vette elő a kioktató hangsúlyát. - Krisz egy idióta volt, aki kifogta az aranyhalat, majd visszadobta, mert neki inkább a Loch Ness-i szörny kellett Skóciában.

 Még ilyen távolból is elképzeltem, ahogy röhög a saját rossz poénján.

 - Aranyhal? - Nevettem, és közben megálltam a buszmegállóban. - Inkább bohóchal.

 Lexa fújtatása az éteren is áthallatszódott.

 - Menthetetlen vagy. - Morogta, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan. - Viszont mennem kell, mert bejött egy pár vendég. Jesszusom, ezek legalább tízen vannak. Leteszlek, sziaaa!

 Köszönés nélkül letettem a telefont és a közeledő busz hangjára, felkeltem a padról.

 - Szia. - Integetett felém Gábor, akit csak akkor vettem észre, ahogy megállt a járművem.

 - Szia. - Emeltem fel a kezem, de mutattam is neki, hogy mennem kell.

 Ennyi. Az össze kommunikáció ennyi volt aznapra, és mégis. A szívem kihagyott egy ütemet, a tüdőm elfelejtette hogyan kell lélegezni és semmit sem segített az, hogy mosolya megtöltötte az üres lelkemet. Felszálltam, ő pedig végig ott állt, nézett és integetett. Vissza intettem és mikor eltűnt a látókörömből, csak akkor szabadultam a hatása alól. Szerelmes lennék?

 A hangja megtölti a termet, a nevem ismerősen hangzik a szájából. Az övé pedig olyan az enyémen, mint egy édes cukorka. Talán ő. Igen, talán ő képes elhitetni velem, hogy több vagyok, mint egy játékszer, akit kedvére felvesz, majd eldob az ember. Igen. Talán bele tudok szeretni.