2019. január 7., hétfő

Menekülő

Egy olyan fandommal jövök, amiben még sosem írtam.
Raven Boys, azaz Hollófiúk.
Páros: Rovinsky/Pynch
Korhatár: Ebben sosem voltam jó... Talán +16?
A fanart készítőjét sajnos nem találtam.
Jó olvasást!


 A reggel első fényei csúfondáros mosollyal néztek végig azon a kis tárgyon, ami leesett az összegyűrt paplan redői közül. Adam lehajolt, hogy felvegye a betolakodót, de mikor felismerte mit is tart a kezében, arca elkomolyodott.

 Erős és fájdalmas csók volt, ami nem csak az ajkaiba, de az egész testében kárt tett. Mintha Kavinsky egyszerre szerette volna kielégítni és megölni. Nagyon valószínű, hogy ez az igazság, de Ronant nem zavarta. Körmeit mélyen belevájta a másik tarkójába, aki erre csak felmordult és kicsit hátrébb húzódott. Már ezerszer tették meg ugyan ezt, pontosan ennek az autónak a koszos hátsóülésén, de mindig valami kis változtatással. Az álmodó megpróbált a másik szemébe nézni, de, mint mindig, azt most is egy fekete napszemüveg takarta és mikor megpróbálta levenni róla, Kavinsky elrántotta a fejét.
 - Tudod kik hordanak napszemüveget egy álomban? - kérdezett rá iróniával átitatott hanggal a Lynch testvér, de meg se várta a választ. - A bunkók és te.
 Az álomkép felnevetett, majd nem törődve az eddigi szabályokkal, ő maga tolta fel sötétszín hajába az említett dolgot. A legtöbb ember megijedt volna, amit akkor lát, de Ronan sosem volt olyan, mint a többiek. Joseph Kavinsky szemegolyói helyén csak a fekete üresség tátongott, pont olyan sötét és mély, mint életében a lelke lehetett.
 - Így jobb, Greywaren? - Hajolt minél közelebb, hogy a másik érezze, milyen egy halottal farkasszemet nézni.
 Ronan csak egy hanyag mozdulattal megvonta a vállát és Kavinsky nyakáról a hajába vezette ujjait, hogy ezzel még jobban összeborzolja az olaj illatú, mégis tűz forró tincseket. Több szó nem esett köztük az este folyamán.

 Mikor Adam felkelt, Ronan már nem volt mellette. Hallotta a víz csobogását a zuhanyzó felől, ezért gyorsan ő is kimászott a takarók alól, hogy legalább addig rendet tehessen, amíg Chainsaw a gazdájával együtt vissza nem tér. A reggel első fényei csúfondáros mosollyal néztek végig azon a kis tárgyon, ami leesett az összegyűrt paplan redői közül. Adam lehajolt, hogy felvegye a betolakodót, de mikor felismerte mit is tart a kezében, arca elkomolyodott. Egy ismerős napszemüveget forgatott ujjai között. Pontosan tudta kihez tartozik és azt is, hogy miért van itt. Fáradtan lehunyta szemeit. Próbált nem mindig erre gondolni, de valahogy Ronan megnehezítette a dolgát. Mikor hallotta, hogy párja közeledik, gyorsan bedobta táskájába az álom szökevényt. Majd iskolából hazajövet, vagy lyukasórában eltűnteti, pont úgy, ahogyan a többi napszemüveggel tette eddig.

1 megjegyzés:

  1. " Mintha Kavinsky egyszerre szerette volna kielégítni és megölni." Mondtam már, hogy ilyen és ehhez hasonló mondatokba mélységesen szerelmes vagyok és megvesznek kilóra kontent nélkül? Há' akkor most mondom.
    Plusz nem tudom, említettem e már a leíró technikádat, amivel színt és ízt és megfoghatóságot adsz a dolgoknak, meg azt a valamit amit akkor csinálsz, mikor ülök, olvasok és leterít az a "húbaszki" érzés, mert twist van itt jobbra meg twist balra.
    Btw, nem is Ronan lenne, ha nem vinné Chainsawt a fürdőbe xD That bird is my only true love. xD
    És valahogy érzem, hogy Adam számára ez a mismálosás, vagy hogy is nevezzem, egy vihari előtti csend. Mert én érzem, hogy nyomasztja és ki fog bukni belőle, vagy Ronan mondja el, mert fene az őszinteségét.
    Megamúúúúúúgy... tudtad, hogy az erotikus álmoknak amellett, hogy van valami jenetése még fizikális nyomokat is hagynak? Sooo... Ronanre vár egy jó kis lepedő mosás xD
    Köszönöm, hogy olvashattam, jól esett a lelkemnek most egy TRC fic~

    VálaszTörlés