Esélyek

Dean:

 Már akkor tudtam, hogy rossz ötlet szólni a boszorkánynak, mikor eszükbe jutott a lányoknak. Sőt, már az előtt, hogy eszükbe juthatott volna. A tényen viszont nem változtat, hogy Rowena rábólintott az ötletre és két pillanat múlva már a házban állt teljes valójában.

 - A Winchesterek összeálltak a Martensekkel? Csak nem megint itt a világ vége? - Nevetett fel hangosan a saját viccén, majd elkomolyodott és Alexa mellé lépett. - Jajj, drágám. Neked már nincs sok hátra.

 Gina arca egy pillanatra megvonaglott, és miután rendezte a vonásait, csak akkor szólalt meg.

 - Ezért hívtunk ide. - Köszörülte meg a torkát. - Segítened kell. Te vagy a legerősebb boszorkány, akit ismerek. Biztosan van valami varázsigéd arra, hogyan lehet megmenteni a húgom lelkét.

 Rowena még mindig a fiatalabbik lányt nézte szánakozva, majd hirtelen felkelt és a vörösre nézett.

 - Én sem vagyok mindenható, bár a hízelgésed tetszett. - Sétált arrébb tőlünk és egy csettintésére, a kezébe termett az a könyv, amit még Sammyvel mi vettünk el tőle.

 - Már meg se kérdezem hogyan került hozzád. - Forgattam meg a szemeimet és karba fontam a kezeim.

 A boszi rám villantotta szemét és lassan elmosolyodott.

 - Sajnálom, ami az öcséddel történt. - Tette kezét a szívére, mintha ezzel is bizonyítani akarná, hogy mennyire szán engem.

 Egy mély levegőt vettem és mielőtt bármit tehettem volna, kisétáltam a helyiségből, egyenesen az utcára, hogy aztán Baby ülésének érintése kissé lenyugtasson. Percekig ültem benne, mikor pedig úgy éreztem, hogy már nem akarok boszorkányt ölni aznap, inkább visszamentem.

 - Már csak alig pár óránk maradt, hogy csináljunk valami érdemlegeset. - Gondolkodott Rowena hangosan. - Gina, ahhoz, hogy megmentsem a húgodat, mindenképp kellene nekem egy démon utolsó lehellete.

 A lány úgy nézett rá, mintha őrültet látna.

 - Mégis hogyan szerezzek neked olyat? - Hangjából sütött a kétségbeesés, ami viszont az én szívemet szorította el.

 Pontosan tudtam milyen érzés a testvéremért harcolni.

 - Megoldjuk. - Szólaltam meg és talpra állítottam Ginát is. - Mibe hozzuk el?

 A boszorkány csak elmosolyodott, majd egy intésére két fiola került elő.

 - Ezek valamelyikébe zárjátok bele. - Adta át nagylelkűen őket. - Most pedig menjetek, mert tényleg fogytán az időnk.

 Ginával az oldalamon ismét elhagytam a házat.

Castiel:

 Miután Gina és Dean elhajtottak, Rowena rám nézett, majd az ágyon ülő lányra.

 - Akkor most mondjátok el, hogy miért hazudtatok nekik. - Kérdezte izgatottan.

 Mintha végig csak erre várt volna.

 - Nem is létezik olyan, hogy "egy démon utolsó lehellete", ugye? - Nevetett fel Alexa kínjában, de emellett hálásan nézett a vele szemben álló boszorkányra.

 - Kedvesem, én sosem hazudok. - Simított végig a Martens lány arcán. - Csak nem mondom el a teljes igazságot. Igenis létezik ilyen összetevő, de nem ahhoz a varázsigéhez, ami nekem most kelleni fog. Csak éppen kifogyóban voltam belőle és jól jött, hogy a nővérkéd és a lovagja ennyire meg akar menteni téged.

 Alexa bólintott, majd rám nézve várta, hogy vázoljam Rowenának az igazi tervet. Nem szívesen tettem, mégis tudtam, hogy csak így tudom megmenteni a lány lelkét. Akármilyen árat kell is érte fizetni. Alexa pedig úgy tűnik, már régen elfogadta a sorsát.

 - Dean nem fog neki örülni. - Motyogta Rowena, majd magához intve a könyvet, ismét keresgélni kezdett benne.

 Én közben próbáltam mindenben Alexa kedvére tenni. Akármit kívánt, ételt, italt, azt elhoztam neki, ha megtehettem. Mégis csak az utolsó napja, amit ki kellett használnia.

 - Megtaláltam! - Pattant fel percekkel később mellőlünk a boszi. - Egyetlen hozzávaló hiányzik csak, de azt szinte lehetetlen megszereznie élő embernek.

 - Megoldom. - Mondtam és bíztam benne, hogy ez így is lesz.

 Bármilyen lehetetlen dolgot megtennék, csak ne lássam azt, hogy mennyire szenved Alexa.

 - Biztos vagyok benne, hogy neked sikerülni fog. - Hízelgett azonnal a nő, majd felém fordítva a könyvet, rámutatott egy feliratra.

 - Egy lélek könnye? - Olvastam fel hangosan és értetlenül álltam a dolog előtt., ezért jobb ötlet híján. megismételtem önmagam - Egy lélek könnye?

 - Pontosan. - Bólintott a másik. - Fel kell menned a mennyországba és szerezned kell az egyik fent lakótól egy könnycseppet. Minél szomorúbb, annál jobb.

 Fejemben ezernyi gondolat futott át hirtelen, de mikor Alexára néztem, azonnal tudtam mit kell tennem.

 - Megoldom. - Mondtam teljes meggyőződéssel.

 Egy pillanat múlva pedig egy ismerős teraszon találtam magam.

 - Szóval itt az idő, Castiel. - Hallottam meg a női hangot magam mögül.

 - Sajnos. - Bólintottam, ahogy a Martens lányok anyukája felé fordultam. - Segítened kell.

Gina:

 Az út nagy része kínos hallgatásban telt el. Úgy gondoltuk Deannel, hogy a legegyszerűbben úgy lehet "démont fogni", ha egy kereszteződésben megidézünk egyet és azt öljük meg.

 - Ennyi erővel már el is adhatnám a lelkemet, Alexa lelkéért cserébe. - Morogtam az orrom alatt, mire Dean hirtelen a fékre lépett.

 - Eszedbe se jusson. - Hunyta le a szemét és mintha mérges lett volna. - Én megtettem és nem jártam vele jól.

 Kezét a vállára tette, ahol Castiel tenyér-lenyomata volt. Igen, ismertem a történetét. Eladta a lelkét az öccse életéért, majd a pokolban sínylődött évekig.

 - Tudom, nem a legokosabb ötlet, de komolyan nézzem végig, hogy megölik őt belülről, ha nem sikerül a varázslat? - Temettem arcomat a kezembe, majd mély levegőt véve, végig simítottam a hajamon. - Menjünk tovább. Ígérem nem csinálok semmi butaságot.

 Dean csak bólintott, de nem indultunk meg. Már épp szólni akartam neki, hogy le fog járni az időnk, mikor hirtelen hozzám hajolt és megcsókolt. Én pedig nem bírtam tovább és feltörtek az eddig elnyomott könnyeim.

 - Ennyire nem csókolhatok rosszul. - Húzódott hátrébb egy félmosollyal az arcán.

 Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek.

 - Szörnyű vagy, Winchester. - Ráztam meg a fejem hitetlenkedve.

 Csak megvonta a vállát és indította a kocsit. Kicsit feloldotta a hangulatomat az, hogy kisírtam magam. Néha csak erre lenne szükségem igazán. Egy kis sírásra és természetesen arra, hogy Alexa mellettem legyen. Lehet jobb lenne a világ, ha... Nem sikerült befejeznem a gondolatomat, mert megérkeztünk az eldugott kis kereszteződéshez.

 - Én megrajzolom a csapdát, te készítsd elő a hozzávalókat. - Adta ki Dean az utasítást, amit azonnal meg is tettem.

 Nagyjából tíz percen belül készen álltunk arra, hogy elkapjuk és megöljük a keresztúti démont, bármi áron. Dean elkezdte mormolni a latin szöveget, én pedig minden idegszálammal arra figyeltem, nehogy valami balul süljön el.

 - Ez úgy látszik nem az én napom. - Hallottam meg a csapda másik végéről egy hangot.

 - Jól látod. - Komolyodott el Dean, és felfogni se volt időm, belépett a körbe és terv nélkül harcolni kezdett a szurokszeművel.

 Felfogni sem volt időm, hogy mi történik. Azt sem tudtam, hogyan kell megszerezni azt a bizonyos lehelletet. Terv nélkül rontani egy démonnak ilyen helyzetben, talán az egyik leghülyébb megoldás volt. Mégis ötlet híján, én is beléptem segíteni. Nincs mit vesztenünk.

Alexa:

 Fájt a fejem. Mintha ezernyi darázs költözött volna bele és most ki akarnának törni onnan. Minden egyes porcikám sikoltozott a fájdalomtól és magamban azért imádkoztam, hogy legyen vége az egésznek. Figyeltem, ahogy Rowena előkészíti a meglévő hozzávalókat, majd tanulmányozza az igézetet. Talán elaludhattam, de az is megeshet, hogy elájultam, azonban mikor felkeltem, a boszi ott ült mellettem az ágyon és arcáról kivételesen nem a kárörvendés, vagy a hatalmasság volt leolvasható. Szinte már-már emberien tette fel a kérdést.

 - Biztosan ezt szeretnéd?

 Én habozás nélkül bólintottam, ami ismét fájdalmat hozott magával.

 - Ugye tudod, hogy ha megteszed, mi lesz a vége? - Kérdezte.

 - Igen - bólintottam újra. -, meghalok.

 Rowena csak nézte az arcomat és valószínűleg a kétség legkisebb jelét próbálta felfedezni a vonásaimban, de sikertelenül.

 - Te már várod a halált. - Motyogta, miközben eldöntötte a fejét kissé. - Mégse olyan vagy, mint a Winchesterek.

 Ezt úgy mondta, mintha dicséret lenne. Felállt mellőlem és abban a pillanatban megjelent Castiel is.

 - Megszereztem. - Mutatta fel a fiolát, benne a kis fénylő cseppel, aztán rám nézett. - Anyukád már nagyon vár.

 A torkom összeszorult a gondolatra. Újra találkozni fogok velük. Mondanám, hogy meghalnék értük, de éppen arra készülök, szóval ez felesleges.

 - Sikerülni fog? Honnan tudod, hogy Sam is kiszabadul? Biztosan a mennyekbe kerülünk? - Tettem fel a kérdéseket, mielőtt megakadályozott volna benne valaki.

 Most, hogy olyan közel álltunk a megoldáshoz, ezek a kérdések foglalkoztattak leginkább.

 - Ha sikerül - kezdett bele Rowena -, akkor Sam is és te is a mennyországba kerültök. a másik kérdésedre pedig a válasz igen. A Winchester ki fog szabadulni, ugyanis a tőr csak és kizárólag egyetlen lelket képes bent tartani. Ha időben lépünk, akkor pont akkor fog beléd hatolni a tőr, mikor már csak Ráchel "lelke" lesz a testedben. Ezáltal ő beszorul örökké a tőrbe, Sammy fiú pedig kiszabadul. Szinte el sem hiszem, hogy ezt a tervet ti ketten találtátok ki.

 Időm se volt meglepődni, hogy Rowena ma már másodszorra mondd kedves dolgot nekem, mivel meghallottuk az Impala hangját.

 - Megszereztük! - Sietett be Gina és a boszi kezébe adta a fiolákat. - Most pedig mentsd meg a húgomat.

 - Én mindent megteszek, amire kértek. - Mosolygott rám Rowena, majd a két fiolát a zsebébe rejtette.

 Gina leült és átkarolt engem, Dean pedig csak mellém lépett. Nekem pedig hirtelen lelkiismeret furdalásom lett, hogy nem mondtam el nekik az igazat. Viszont biztosan nem hagynák, hogy megtegyem. Nem hagynák, hogy megöljem magam. Ezt a csatát egyedül kellett megvívnom.