2018. április 8., vasárnap

Kopp kopp kopp...

Sacinak nagyoooon sok szeretettel <3 Majd te eldöntöd a folytatást :D A többieknek pedig elöljáróban annyit, hogy Sabriel/Samifer... Még nincs eldöntve. Jó olvasást!



 Sam Winchester nagyon ritkán járt el a házibulikba, de most megígérte egyik osztálytársának, Gabrielnek, hogy eljön. Pedig tudta, hogy másnap reggel munkába kell mennie, hiszen a főnöke, Gadreel nem szereti, ha késik, vagy ha csak egy kicsivel is rosszabb teljesítményt nyújt, mint megszokhatta tőle. Előre látta, hogy mennyire fog szenvedni a mai éjszakázás miatt, de úgy volt vele, hogy nem szeretne ezen görcsölni, ezért inkább fogta a hideg sört, amit valaki az ajtóban a kezébe nyomott, és meghúzta. Keserű volt és utálta az ízét, de most nem is ez számított. A hangfalakból Imagine Dragons-tól szólt a Believer és ő leült a kanapéra, remélve, hogy osztálytársa hamar felbukkan. Gabriellel a barátságuk nem volt mindennapi. Nem is értette, hogy miért barátkozik vele az alacsony srác, de nem is firtatta. Csak örült a társaságnak. Sam volt a legjobb tanuló az iskolában, és valószínűleg az iskola történelmében is. Egész nap a könyveit bújta, nem úgy, mint szoknya és nadrágpecér bátyja. Nem járt szórakozni és igazából a mostani nyári munkahelyét is csak az anyja miatt vállalta el, mert szerinte nem volt a fiának élete.
 - "Menj és keress barátokat! Nyár van! Élvezd ki a szabadidőt!" - Mondta neki.
 Nem állt le vele vitatkozni, hogy Gabriel igenis a barátja, és hogy vannak még mások is, akikkel jóban van. Inkább csendben rábólintott a munkalehetőségre, ahova Dean juttatta be. Egy helyi étteremben kellett felszolgálnia és nagyjából az emberek jókedvét növelnie. Nem hangzik nehezen, de egy idő után már nagyon monotonnak tűnt neki a sok rohangálás. Reménykedni, hogy ha elég szépen mosolyog, akkor hagynak neki borravalót és nem próbálják meg harmadszorra is felszedni. Szemforgatva itta meg az utolsó kortyot is az üvegből, majd az órára nézett. Éjfél múlt. Eldöntötte, hogy hazamegy aludni inkább és majd holnap utána jár, hogy Gabriel miért is nem jelent meg.

~~0~~

 Gabriel el se akarta hinni, hogy Sam igent mondott az esti bulira. Azt meg végképp nem, hogy éppen ma nem fog tudni időben odaérni. Általában olyan tíz körül már ott szokott lenni mindig, de most testvérének kellett segítenie, aki randevíra készült. És hiába Sam Winchester a magas félisten várta őt egy unalmas buliban, ha közben Castiel boldogtalan. Neki a család volt az első és ezt most nagyon bánta. Mégis megtette a kerülőt és elvitte kocsival öccsét a város másik végére, ami a házuktól fél órányira volt. Aztán még vissza is kellett vezetnie és érkezés a célhoz. Úgy kapkodta a levegőt, mintha futva kellett volna megtennie a távot. Kipattant a kocsiból és az órára nézve, besietett a házba, ahonnan dübörgött a zene. Pontosan öt perccel múlt éjfél. Reménykedett, hogy Sam tényleg eljön és nem húzza ki magát megint alóla. Bár Gabriel tudta, hogy csörgött volna a telefonon, ha meggondolja magát. A készülék azonban csendben pihent a zsebében. Intett mindenkinek és magára varázsolta legszebb party-mosolyát. A fejében azonban csak egyetlen arc villogott folyamatosan. Merre lehet?
 - Szia! - Köszönt oda egyik évfolyamtársának. - Nem láttad véletlenül Samet?
 - Ciao! - Kiabálta túl a másik a zenét. - A Winchestered nemrég ment el.
 Hatalmas, mindenttudó vigyor terült szét az arcán. Az egész iskola fogadott arra, Sam vajon mikor veszi észre, hogy Gabriel mit érez iránta. Az egyik fele arra szavazott, miszerint sose fog rájönni, a másik viszont bizakodott és reménykedett benne, hogy Gabe majd mer lépni a magas srác felé. Ő azonban csak várta a megfelelő pillanatot. Mondjuk, mikor mindketten ittasak már és lehetőleg egyikük sem emlékszik majd rá. Mégis megkönnyebbülhetne a lelke, hogy kimondta. Ilyenkor egy hatalmas parasztnak érezte magát. Arra vár, hogy Sam lerészegedjen? Milyen barát ez? Szégyellte magát és inkább elvetette az ötletet.
 - Köszi azért. - Mosolygott a srácra és nagyot sóhajtva távozott.
 Visszaült a kocsiba és haza hajtott. Itt már nincs kiért maradnia.

~~0~~

 Lucifer utálta a munkahelyét. Legalábbis nyár elejéig biztosan. Pont azon gondolkodott, hogy felmond, mikor meglátta az újoncot. Ismerte őt. Sam Winchester volt az teljes haj-hosszával. Ott magasodott a pultban a zöld kis kötényben, ami kötelező volt és látszott rajta, hogy annyira szeretne itt lenni, mint ő maga. Mégis ott volt és nem tágított.
 - Hello! - Köszönt oda neki és kezet nyújtott. - Sam Winchester.
 Oh, persze, honnan tudhatná, hogy kicsoda ő?
 - Lucifer. - Vigyorgott rá és felvonta a szemöldökét.
 - Lucifer? - Kérdezte érdeklődve.
 - Csak így. - Vont vállat, majd a miniatűr raktárba lépve kivette a kötényét és nekilátott a főzésnek.
 Lehet, hogy mégis marad még pár hétig.

~~0~~

 Gabe első útja másnap a vendéglőbe vezetett, ahol kivételesen nem volt túl nagy a forgalom.
 - Szia! - Köszönt oda az éppen italt kitöltő srácnak.
 - Helló! Merre voltál tegnap? - Tért Sam azonnal a lényegre és egy kis megvetés is volt a hangjában.
 Gabriel végig nézett rajta és megállapította, hogy elég fáradtnak néz ki. Vállai megrogyva, szemei alatt karikák és arca bal oldalán egy kis csík látszódott, mintha nemrég kelt volna ki az ágyból. Valószínűleg így is történt. Haja egy gubancos copfba fogva lógott a tarkójánál.
 - Sajnálom, de Cas egész nap azért könyörgött, hogy vigyem el őt egy randira. - Szabadkozott, miután kibámulta magát.
 A Winchester csak összehúzott szemekkel rakott le elé egy szokásos fanta-kóla keveréket, ami a kedvence volt, aztán kivitte a többi italt az asztalokhoz álmosollyal. Még ez az erőltetett mimika is irigységet szült a lelkében. Nem akarta, hogy másnak adja a mosolyát. Ő akarta. Bárcsak merne lépni végre felé.
 - Dean is teljesen ki volt készülve. - Jött vissza a pulthoz. - Még az érettségin se izgult annyira, mint tegnap.
 Gabriel megnyugodott. Neki is volt testvére, és ő is maga elé helyezi Deant, hiába a világ sorsa a tét. Lehet ennél jobban szeretni valakit?

~~0~~

 Sam fáradtan köszönt el az utolsó vendégtől este kilenckor és egy laza mozdulattal megfordította a táblát az ajtón.
"Zárva"
 Visszament és felsöprögetett, majd fel is mosott. Alig várta, hogy vége legyen a napnak. Sorban kipipálta a mindennapos teendőit, majd összeszedte a dolgait. Ma ő zárt. Benézett a konyhába, hogy biztosan minden el van-e zárva, be van-e csukva, meg a szokásos dolgok. Aztán fogta a felmosós vödröt és bevitte a raktárba.
 - Azt hittem hamarabb hazamész. - Szólalt meg mögötte egy hang, mire összerezzent és majdnem eldobta a vödröt.
 - A fenébe, Lucifer! - Csattant fel a Winchester és mérgesen megfordult. - Én meg azt hittem már mindenki lelépett.
 A srác csak egy sejtelmes vigyorral válaszolt és megvonta a vállát. Sam lerakta a vödröt végre, majd el akart sétálni a másik mellett, de az meg sem moccant.
 - Kiengednél? - Kérdezte higgadtságot erőltetve magára.
 - Hmm. - Dobolt Lucifer az ajkain. - Még meglátom.
 Megpróbálta arrébb lökni, de hiába volt magasabb a másiknál, nem sikerült csak annyit elérnie, hogy égetően közel kerültek egymáshoz. Aztán az ajtótorlasz megfordult és Sam már azt hitte, hogy feladta a játszadozást, de ő csak becsukta rájuk az ajtót.
 - Ez mire volt jó? - Fújt ki egy tincset a szeméből, ami a nap folyamán kicsúszott a copfjából.
 - Ki tudja? - Nevetett fel Luci és nekidőlt az ajtónak.
 Onnan nézte, ahogy a Winchester először meglepődik, majd feladva a harcot, leül a falra szerelt ülésre.
 - Nincs ehhez kedvem. - Mondta és karba fonta a karjait, majd lehunyt szemekkel a falnak döntötte a fejét.
 Egy pár percig így maradtak. Lucifer már-már azt hitte, hogy a srác elaludt, majd egy ördögi vigyor terült szét az arcán és halkan odalépett a másikhoz. Nézte a vonásait aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajolt hozzá és megcsókolta. Sam úgy ugrott meg, mintha egy darázs csípte volna meg. Viszont nem volt ideje tiltakozni. Összefont karjai kettejük közé szorult és az erős szorítás a tarkójánnem engedte elmozdítani a fejét. Lucifer erősen tartotta és végig nyalt a másik ajkain. Ki tudja meddig jutott volna el, ha nem zavarja meg őket egy hang.
"Kopp kopp kopp!"
 Valaki arra várt, hogy bejöhessen. Lucifer mit sem törődve a másik ledöbbent képével, kilépett az ajtón.
 - Jajj, főnök! - Vigyorgott rá úgy, mint aki éppen most nyalta ki a mézes bödönt. - Hiányoztál, mint mókusnak az erdőtűz.
 - Lucifer. - Forgatta meg Gadreel a szemét. - Az a szerencséd, hogy te vagy a legjobb szakácsom.
 - Tudom. - Nevetett és kisétált a vendéglőből.
 Nem tudta, hogy miért csinálta ezt az előbb, de jól esett. Reggel is az a Gabriel, ahogy a szemét meresztette rá. Hányni akart tőle. Szerelem? Kinek kell az? Inkább csak össze akarta kuszálni a szálakat. Hiszen nem ez az ördög dolga?

3 megjegyzés:

  1. Zseniális, mint mindig! Az összes kedvencem benne van.
    Nagyon várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. Zseniális, mint mindig! Az összes kedvencem benne van.
    Nagyon várom a folytatást!

    VálaszTörlés