2017. december 3., vasárnap

Volt egyszer egy szalagavató

 Barabás nyolcadik után idegenforgalomra jelentkezett, öt éves képzés volt, így a szalagavató, ballagás, meg ilyenek egy évvel később volt neki, mint Bokáéknak. Pont ezért nem volt probléma olyannal, hogy ütközne a kettő. Ellenben Csónakos és Csele még így se tudtak eljönni. Egyébként meg kellett jegyezni, hogy senki sem tudta, hogy hol vannak, csak annyit, hogy nem érnek rá. 
 A szalagavató valamelyik nagyobb sportcsarnokban volt, és Nemecsek már akkor rájött, hogy az ő ízléséhez képest túl sok ember lesz jelen, amikor meglátta az épületet. Bokával egymásra néztek és néma egyetértésben léptek be a hatalmas terembe. Halkan súgta oda a fiúnak a következő mondatot:
 - Azt hiszem nekem nem klausztrofóbiám van, hanem az ellentéte - nézett körül. Túl tágas volt a hely, túl sok emberrel és őszintén szólva ez egy picit feszélyezte. Leültek gyorsan valahova, Kolnay pedig percekkel később csapódott hozzájuk. Barabás még most vitte ki neki a meghívóját, mert eddig elfelejtette odaadni és valószínűleg csak azért tartott tovább, mint fél pillanat, mert még jól összevesztek rajta, hogy ezt ellehetett volna intézni előbb is. Kezdés előtt öt perccel még Barabás gyorsan felszaladt hozzájuk. 
 - Amúgy Geréb, tízig tart az egész - vigyorgott rá, és ott is hagyta őket. 
 - Hogy micsoda? - pislogott maga elé az említett. - Rá kellett volna gyújtanom, bassza meg - csóválta meg a fejét és morcosan dőlt hátra a széken. Nagyjából háromnegyed óra múlva a bemondó alsóbb éves kijelentette, hogy most tartanak egy húsz perces szünetet, és Gerébet olyan gyorsan még nem látta elsietni sehova. Boka sóhajtva kelt fel és vonult utána. Még nagyban tartott a szünet, amikor Barabás megint felsétált hozzájuk. A keringő volt a következő és próbálta megmutatni, hogy mennyire borzalmas neki, hogy frakkban kell lenniük. Amúgy nagyon is élvezte. 
 - Húzz már innen, haver, ne nekünk mutogasd magad - nézett fel rá Kolnay. 
 - Tudom, hogy tetszik, ne tagadd - kacsintott rá.
 - Álmodban -  vágott vissza. 
 - Afterra jöttök, ugye? - mosolygott rájuk aztán, ők pedig csak bólogattak. 
 - Geréb kocsival van, így ő visz minket. Mandulagyulladásra szedi az antibiotikumot, így esélytelen, hogy igyon - tartott egy rövid tájékoztatót Nemecsek. Nem sokkal később folytatódott a műsor. Lement a közös keringő, az osztálytáncok, osztályvideók, tanártáncok, majd megint keringőztek, szülőkkel, tanárokkal, barátokkal is. Barabást fél percenként vitte el tőlük valami lány, hogy táncolni szeretne vele. (Kolnay-nak a negyedik alkalom után, mintha tikkelni látszott volna a szeme. Nemecsek pedig elkönyvelte magában, hogy majd évek múlva rájönnek arra, amit rajtuk kívül már mindenki tud.)
 Végül nem tartott tízig a rendezvény, és kilenckor már eltudtak jönni. Kolnay és Barabás versenyt futottak az anyós ülésért. A lefagyott úton megcsúsztak és egymásba gabalyodva a kocsi mellett értek földet. Boka nemes egyszerűséggel átlépte őket, és beült Geréb mellé. 
 - Ez az én helyem - nézett ki rájuk és becsukta az ajtót. A két nemnormális pedig a végtagjaikat fájlalva ültek be a hátsó ülésre. Nemecsek kettejük közé szorult.

 Az afterról nem emlékezett sokra. Kolnay ivott, mintha muszáj lenne. Barabás a lány osztálytársaival beszélgetett. Boka becsiccsentett, Geréb Nemecseknek próbálta magyarázni, hogy igyon még, és akkor tetszeni fog neki a hely. Habár a hely nyolc feles és három fröccs után se tetszett neki, igazából jól érezte magát. Aztán a kövi három feles után annyira rosszul lett, hogy inkább elvonult a vécére egy jó negyed órára. Fáradtan lépett oda Dezsőhöz.
 - Mikor megyünk? - ránézett az órára, ami akkor fél hármat mutatott. 
 - Igazából mehetünk most - mondta, és felkaparta Bokát az asztalról. Elköszöntek mindenkitől, és Boka még gyorsan Kolnay lelkére kötötte, hogyha esetleg most akarnának összejönni Barabással, akkor használjanak gumit. Erre ő természetesen csak értetlenül pislogott és betudta annak az egészet, hogy Boka túl részeg volt. 
 Nemecsek vacogva ült be a kocsiba, Dezső pedig felkapcsolta a fűtést. 
 - Ernő, hazamész vagy nálunk alszol? - kérdezte aztán Boka. 
 - Ó, igazán nem akarok zavarni - mosolygott rá. 
 - Akkor sem zavarnál, ha együtt laknák - mondta, mire Geréb sóhajtott egyet. 
 - Muszáj nektek állandóan nyáladzani? Amúgy én nem laknék veletek. Mármint jó, Bokával így is együtt lakok, de ketten még többet anyáskodnátok, mint egyesével. - Onnantól kezdve a kocsiban csend honolt. Mindketten jobban magukra vették, mint kellett volna és pontosan tudták, hogy igaza van Gerébnek. 
 - Túl nagy a csend - szólalt meg nevetve. Nem kapott rá semmilyen választ és jobbnak látta, hogyha innentől kezdve csöndben marad ő is. 
 Nemecseket végül otthon rakták ki. Boka felkísérte őt, aztán kicsivel később már ők is otthon voltak, tekintve, hogy csak pár utcával laknak lejjebb. Mostanra már egészen kijózanodott. Zuhanyozni semmi kedve nem volt, így a szekrény előtt ledobálta magáról a ruháit, és egy tiszta pólót kerítve feküdt be az ágyba. Felrakta tölteni a telefonját és amint bekapcsolt elkezdte végigolvasni Csónakos sms-eit. Kiderült, hogy Csele valamelyik távoli rokonának az esküvőjén voltak. Andris leírása szerint Csele teljesen szétcsapta magát és addig nyaggatta őt, amíg nem táncolt vele. Azért pár furcsa pillantást kaptak a rokonoktól, de a részeg Cselében nem volt már annyi, hogy ez bármennyire is bántsa őt. Egyébként jó estéjük volt. Gyorsan írt neki, Bandi szinte azonnal válaszolt.

 Bandi
  te meg fent?

 Én
  Ugyanezt kérdezhetném én is...

 Bandi
   ugyan mar tudod, hogy en mindig fent vagyok 

 Én
  Igen, persze. Amúgy, Dezső azt mondta ma, hogy túl sokat anyáskodok. Jobban magamra vettem mint kéne. Ernőnek is szánta. 

 Bandi
  holnap delutan erunk haza, atmenjek megverni?

 Én
  Nem, dehogy. Majd én lerendezem. 

 Bandi
  Erno miatt se?

Egy pillanatra elgondolkozott a válaszon. Mindig meglepődött, hogy Csónakos mennyire jól ismeri őt. 

 Én
  Majdnem mondtam, hogy jó miatta lehet, de ne, azt is megoldom. Lépek, jó éjt.

 Bandi
   joejt, Papuskam :D

 Lerakta az ágy mellett lévő kis szekrényre a telefonját és a másik oldalára fordult. Igazából nem volt álmos, és egészen addig csak forgolódott, amíg Dezső be nem jött a szobába. Felnyomta a lámpát, hogy lásson is valamit. Felült az ágyon, végignéztek egymáson. Soha nem gondolta volna, hogy lehetséges az, hogy akár négy-öt év után is pontosan annyira tetsszen neki valaki, mint elsőre. Vagy hogy a szeretet az évek során nem elgyengül, hanem annyira mindennapossá és erőssé válik, hogy elképzelni se tudná az életét enélkül az érzés nélkül. 
 - Mindig mondom, hogy jól áll neked a fekete - akasztotta fel a törölközőjét a fiók fogójára és előszedett egy alsót. - Állandóan csak ingekbe jársz, külsőre azt mondanám rólad, hogy bölcsész vagy - vigyorgott rá. Geréb egyik bandás pólója volt most rajta, és már most eltervezte, hogy a bölcsészes beszólásért még később kapni fog a másik. 
 - Na, mi van veled? - mászott be az ágyba, és egy pillanat alatt maga alá gyűrte Bokát. Kitartóan nézett Dezső szemeibe, de nem szólalt meg.A csókba azért belenyögött, és letagadni se tudta volna, hogy milyen érzéseket vált ki belőle a másik, akkor sem, hogyha most amúgy mérges volt rá. Illetve, próbált az lenni. 
 - Nem is anyáskodom állandóan - jelentette ki végül. Dezső nevetni kezdett. 
 - Komolyan ez bánt? - mosolygott rá. 
 - Soha nem veszel komolyan - próbált meg elfordulni. Geréb erősen tartotta őt a karjai között. Lassan kezdte végigcsókolni a nyakát. 
 - Dehogyisnem, sőt pont, hogy komolyan veszlek. Azért mondtam, mert mindig szervezkedsz, de nélküled nem tartanánk sehol. Tudod, hogy imádlak. Mindent imádok, ami te vagy. - Szaggatottan sóhajtott fel az ajkai érintésére, de mégis elkapta a vállát. Tekintetét érdeklődve emelte rá.
 - És Ernő? - Megforgatta a szemeit.
 - Tényleg számít most?
 - Nekem igen, ezáltal neked is. Legalábbis gondolom?
 - Majd holnap bocsánatot kérek - motyogta. Boka elmosolyodott és rábólintott. Geréb még egy kicsit habozott.
 - Akkor most folytatod vagy nem? - nézett kihívóan a másikra.
 - Édes Istenem, hogy mennyire szexi ez a nézés - nyelt egyet, és kibújtatta a másikat a pólójából. A levegő nehéz volt, vagy csak ők kaptak nehezen levegőt. A testeik izzadtan tapadtak össze. Az évek során tökéletesen kiismerték egymást, minden egyes apróságot tudtak a másikról. És az ember azt hinné, hogy ez nem rak az egészbe semmi újdonságot, mégis minden egyes alkalom más volt. Pihegve dőltek le egymás mellé. Boka közelebb kúszott a másikhoz, ő pedig átkarolta. Ez volt az ő néma, szavak nélküli "szeretlek"-jük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése