2017. november 29., szerda

/1. Szevasztok, kockásinges srácok

Hoztam nektek egy újabb PUF au!-t, ezúttal a srácokat egy rock fesztiválra küldöm. Néhányan csak most ismerik meg egymást, de vannak, akik már régi ismerősök. Nem éppen rendhagyó módon ez egy BokÁts fic, ellenben igenis rendhagyó módon Cselnakos. Jó olvasást! (Ja és a cím csak a Fish! után szabadon)



 A nyár egyet jelentett a fesztiválok időszakával, ha pedig fesztivál, akkor csak és kizárólag rock, ha pedig rock fesztivál, akkor Geréb Dezső ott lesz. A létező összes szakadt gatyáját, szétvágott bandás trikóját és mindkét bőrdzsekijét bepakolta a bőröndjébe. Felhúzta az acélbetétest - mert egyébként negyven fokban az kurva logikus, de be kell vallani, hogy igencsak menő - és egy hatalmas vigyor kíséretében csapta ki a lakása ajtaját, hogy aztán bezárhassa azt és egy hétig gondolnia se kelljen arra a szartanyára, ahol lakik. Aztán megcsapta őt a nyári meleg és rájött, hogy utálja a hőséget. Felkapta a napszemüvegét és rágyújtott egy cigarettára. A benzines gyújtó kezdte megadni magát, és vagy sürgősen benzint kellett szereznie, vagy visszamenni a lakásba egy doboz gyufáért. Inkább vett egy újat a közeli dohányboltban. Habár a kedvét nem vette a meleg, sem az, hogy nem volt olyan dohány, amilyet venni szokott, visszaváltott a szokványos "Gerébes" stílusra és úgy battyogott le a nyugati aluljáróba. Célirányosan indult az antikvárium felé. Félreértés ne essék, nem akart könyvet venni, csak tisztában volt vele, hogy a barátait merre találhatja. Pontosabban a kis szőke Nemecseket, aki képes volt házibulikba is Juhász Gyula kötetekkel menni. Nemecsek Ernőt egyébként pisis koruk óta ismeri, egy óvodába jártak. Sosem értette, hogy hogyan voltak képesek megmaradni barátokként egymás mellett, de elképzelni sem tudta volna az életét a fiú nélkül. 
 Nemecseket három Kundera könyv társaságában találta meg az egyik polc előtt. A másik oldalán ott díszelgett Csele. Ez a srác is egy külön történet volt. Őt általános közepén szedték össze, vagyis inkább keltek a védelmére. Magas, szép arcú gyerek volt, csak sajnos túl sokat adott a küllemére. Gyerekek, főleg fiúk között meg nem plusz pont, ha nem szereted bemocskolni a kezed. Csele inkább megfulladt volna, mintsem, hogy sárba nyúljon. Szóval Geréb egyszer megverte a srácokat, akik piszkálták Cselét. Nemecsek csak nézte, de jól tudott szurkolni. Azóta vannak így hárman. Igazából tökéletesen elbaszott egy trió voltak, de cseppet sem bánták. 
 - Ugye nem akarod mindet megvenni? - Csele szkeptikusan méregette a fiú kezében lévő könyveket. 
 - Hónapok óta keresem a Lassúságot - biggyesztette le az ajkait. Geréb lemondóan sóhajtott. 
 - Kéne menni a metróhoz, nem lesz jó sátorhelyünk, és akkor én szívesen bekéredzkedek valami csaj sátrába, de nektek sok sikert kívánok a túléléshez - húzott az arcára egy gunyoros vigyort. Erre a szöszi visszapakolta a könyveket, és vissza sem nézve indult kifelé. Dezső azért még képzeletben vállon veregette magát, hogy jól nevelte a kölyköt. Ott virított rajta a tőle kapott Led Zeppelines póló Cselére nézve viszont csalódnia kellett. 
 - Mondd, hogy hoztál magaddal valami normális ruhát is? - A kérdésre a fiú végignézett magán. A gatyája szürke, nem pecsétes, nem szaggatott, tökéletes. Márkás bakancsba bujtatott lábain sem vélt felfedezni semmi kivetnivalót. A rajta lévő kockás ing pedig bele is halt volna egy gyűrődésbe, annyira simára volt vasalva. 
 - Mi ezzel a baj? - pislogott értetlenül. 
 - Gyere, itt egy rock bolt, majd szépen kiegészítem a ruhatárad. Úgyis mindig egy rahedli lóvét költesz ruhákra, életedben egyszer jól is fogsz mutatni. - Azzal karon ragadta barátját és áthúzni az aluljárón. Két egymás mellett lévő szexshop mellé volt bepakolva az aprócska bolt. Cselét szinte belökte az ajtaján. - És most ki ne gyere innen addig, amíg nincs minimum három új pólód. Lehetőleg hozz egy klasszikust is mert... 
 - Dezső hagyjál már élni. Hány éve ismersz? Tíz? Tudod, hogy hallgatok rockot - forgatta meg a szemeit. Nemecsek közben a derekára kötötte a kék kockás ingét és úgy állt meg Geréb mellett. Percekkel később Csele egy szatyor ruhával jelent meg. A szemei valami olyasmit sugalltak, hogy "egy kicsit elragadtattam magam", aztán vállat vont. 
 - Van Metallicás és Maidenes, remélem boldog vagy - megpróbálta begyűrni a szatyrot a cuccai közé, több-kevesebb sikerrel. 
 - Boldogabb nem is lehetnék - jelentette ki. - Na, húzás van, mert tényleg nem lesz helyünk - szólt rájuk, és elindultak a villamos felé. Nagyjából még hat óra utazás várt rájuk. Dezsőnek már most elege volt az előtte álló órákon tartó ülésből.

~***~ 

 Csónakos András vérbeli vidéki gyerek volt. Habár az évek során a tájszólását már kinőtte, rengeteg szokása megmaradt, ami az összes pesti haverjának olyannyira végtelenül furcsa volt, hogy a mai napig nem tudták megszokni a fülsiketítő fütyülését, a nyitottságát, és hogy úgy amúgy mindent tudott a ház körüli állatokról. Ez egyébként tizenkét évesen még menőnek számított. Gyerekkorát a világvégétől kettővel arrébb töltötte, vagyis egy Veszprémgalsa nevű kis faluban. Posta nem volt, hetente egyszer jött a postáskocsi. Ha pedig nagy bevásárlást akart az ember tartani, akkor azt egészen délig megtehette. Utána a kisboltot bezárták és kinyitották a hátsó ajtaját, és az egészen este tízig nyitva is volt. A bolt hátsó bejárata kocsmaként szolgált. Aztán a szülei kitalálták, hogy költözzenek fel Pestre, ami számára egy új világot nyitott ki. Egyedül a kutyatartást hiányolta a vidéki életből. Amint külön költözött természetesen beszerzett egy kutyát, pontosabban egy mopszot. A kutyát valami iszonyat röhejes felindulásból Jabba-nak nevezte el, csak azért mert a saját felfogása szerint, minden mopsz úgy néz ki, mint Jabba. Szóval a vidéki srác egyedül a pesti világ ellen, egyetlen apró mopsszal, és a fülhallgatójából megállíthatatlanul üvöltő, végtelen mennyiségű metállal. Ez volt Csónakos. 
 Most éppen a nyugati aluljáró felé vette az irányt. A kutyáját beadta az elkövetkezendő napokra a szüleihez, ő pedig még mielőtt felszállt volna a négyes-hatosra, beakart szaladni pár helyre. Például dohánybolt, hogy minimum öt napra feltankoljon dohányból, szűrőből és papírból. Vagy benézni a szexshopba, csak úgy funból, mert lehet talál valami hasznosat. A pár doboz óvszer úgyis ott lapult a táskája valamelyik viharos szegletében. Ha őszinte akart lenni, márpedig ő egy őszinte ember volt, akkor dohány és gumi nélkül nem indult sehova. Kifelé jövet a táskája tartalma bővült még pár síkosítóval, és a világ minden nyugodtságával indult volna el végre, amikor megpillantott három srácot. Egy kis szőke, egy furcsa képű tróger, - Csónakos is a tróger kategóriába tartozott - és egy csinos, - egyszerűen nem lehetett máshogy leírni - magas srác hármasára lett figyelmes. 
 - Boldogabb nem is lehetnék - közölte szarkasztikusan az egyik, a többiek pedig már valószínűleg megszokhatták tőle. Néhány szó után elindultak és Bandi érdeklődve nézett utánuk. Főleg a magas srác után. Főleg úgy fenéktájékon méregette és hálát adott Istennek és minden létező vagy nem létező dolognak, hogy férfiaknak is gyártanak csőgatyákat. 

~***~

 Boka János egy szétszórt ember volt. Éppen ezért írt minden létező dologhoz listát. Igen, még arról is, hogy mit érdemes magaddal vinni egy fesztiválra. Mert az oké, hogy van elsősegély sátor, de ha valaki elesik, és nem kell menni a helperekhez, mert éppenséggel valaki gondol ilyenekre és van nála betadin, akkor addig sem tartják fel a sürgősebb eseteket. Például a leszakadt ujjú srácot tavaly. Az is egy érdekes történet volt. Visszatérve Bokára: a hosszú listán pipálgatta ki a dolgokat, végül ráült a bőröndjére, és megpróbálta behúzni. A lakótársa jelent meg a szobája ajtajában. Richterrel az egyetemen ismerkedtek meg aztán az első találkozásuk után jó félévvel összeköltöztek, pénzspórolás céljából. Egyébként jól kijöttek. 
 - Még mindig nem fér össze a fejemben az a két szó, hogy Boka János és rock fesztivál - mosolygott rá a fiúra, aki  még mindig a cipzárral szenvedett.
 - Pedig neked mindig minden összefér a  fejedben - pillantott fel rá Boka egy másodpercre, aztán sikeresen túljárt a bőrönd eszén, és az végre megadta magát. Fáradtan dőlt hátra az ágyában. Korán reggel volt és köztudottan utált felkelni. Nem is volt délnél hamarabb szemináriuma, inkább bent ült este nyolcig. 
 - Nem, vannak érthetetlen dolgok, azokban meg csak hinni tudsz. Tudod ez olyan, mint Kant filozófiája, és vicces amúgy mert összerakja a racionalizmust az empirizmussal és... - Boka zavartan nézett rá. - Már megint kezdem - csapta össze a tenyereit. 
 - Nem, nem, tudod, hogy mindig meghallgatlak - kezdett szabadkozni. - De nem értek a filozófiához - Richter szkeptikusan emelte tekintetét a másikra. 
 - Először is tudod, hogy nekem nem kell szabadkoznod. Csak üss le, ha túl sokat pofáznék. Másodszor tudtommal fizikán vagy, legalábbis, amikor utoljára csekkoltam még mellettem ültél az órákon, és tudod, hogy a legtöbb tudományág szorosan összefügg a filozófiával, mert - elharapta a mondata végét. - Indulnod kéne lassan, igaz? - Boka bólintott. Mennyivel kényelmesebb lenne még órákig aludni, aztán most, hogy végre vége a félévnek csak úgy lenni és nem csinálni semmit. De pont azért vette meg a fesztiválbérletet, hogy ezzel fog kikapcsolódni. Pontosan ugyan úgy, ahogy azt az elmúlt két évben csinálta. 
 - Sátor az előszobában? - kérdezett rá, miközben felült és lelökdöste a bőröndjét az ágyról. 
 - Aham. Meg van mellette egy kis sporttáska. Raktam el neked könyveket. - Pontosan tudta Bokáról, hogy ő még képes lesz olyan helyen is olvasni, ahol mindenki más bulizik körülötte. És pontosan ezért voltak annyira jóban, mert mindketten ilyenek voltak. Hálásan nézett végig barátján, végül fogta a listáját meg a cuccait és elindult kifelé. 
 - Na, hát akkor majd jövök pénteken - fogott kezet Richterrel, aztán odahúzta magához egy ölelésre. Nagy nehezen felpakolta a cuccait magára. 
 - Ne aggódj, én itt leszek. Hey ho! - biccentett. Visszamosolygott a másikra, aztán becsukta az ajtót és amilyen gyorsan csak tudott, indult el lefelé a lépcsőházban. 

 Fél órával később már a vonaton ült és lelkiekben készítette magát a hosszú utazásra. Fülhallgató a zsebében, könyv a kezében, a menetjegye is megvolt, ezenkívül egy üveg vizet vett maga mellé, és várta az indulást. Az emberek egyre csak szálltak felfele. Néhányan csak úgy semmi nélkül, de kezdett nagy lenni a hangzavar a sok fiataltól, és egyre kevésbé lehetett elférni a rengeteg cucctól. Úgy nézett ki, hogy idén is hatalmas érdeklődésnek örvendett a fesztivál. Próbált a kezében tartott novelláskötetre koncentrálni, de kezdett úrrá lenni rajta az izgalom és inkább a többi embert figyelte. 
 Indulás előtt kettő perccel három ,nagyjából vele egyidős, srác robbant be a vonatajtón. 
 - Mondtam, hogy nem fogjuk lekésni - húzta ki magát büszkén a fekete hajú és elindult Boka irányába. Ahogy végignézett rajtuk érdekes érzés fogta el. Mintha valahogy nagyon nem passzoltak volna össze ők hárman. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy arra lett figyelmes, hogy már mellette állnak, és a legalacsonyabb mosolyogva néz rá. 
 - Mit olvasol?
 - Nemecsek, ne piszkáljál már mindenkit.
 - De itt még vannak emberek, akik olvasnak, te ezt nem érted! - fakadt ki. 
 - Őőő, Hemingway novelláskötet - motyogta. 
 - Annyira nem szeretem Hemingwayt - gondolkozott el. Boka felsóhajtott és magában őszintén remélte, hogy nem hozzá fognak beülni. Volt valami a kisugárzásukban, ami nem tetszett neki. Egészen olyan érzése volt, mintha nagyon hosszú öt óra várna rá, amit végig beszéléssel kéne töltenie. Azt meg pont nem akarta. Felnézett a fekete hajúra, mert az tűnt a vezetőnek és nagyon erősen szuggerálni kezdte, miközben arra gondolt, hogy "légyszi ne üljetek ide". Az pedig mintha megérezte volna kérdezett végül rá.
 - Leülhetünk ide? 
 - Persze - bólintott rá. Persze, hogy rábólintott, mi mást csinált volna? Valóban nagyon hosszú óráknak néznek elébe. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése