CHAT*

Kicsit lehet furcsa lesz, kicsit meg lehet, hogy kusza. Eredetileg nem ilyennek terveztem, csak, amikor az egyik rész konkrétan megíratta magát velem, akkor kénytelen voltam úgy összeépíteni a kettőt, hogy valamennyire legyen is értelme. Értelmet meg lehet pont nem tudtam belevinni, így mindenkire rábízom, hogy mit lát bele. Nézzük el nekem, hogy hajnali fél három van. (Nem mentség amúgy a fic kuszaságára.) Ja és a csillagocska a cím mellett: Mind a címet, mind a dőlt betűs részeket Vecsei H. Miklóstól vettem kölcsön, és köszönöm neki, hogy megírta ezt a verset (vagy valamit), mert enélkül nem született volna meg ez a fic sem. És akkor most, hogy a csillagokat is lebeszéltem az égről: Jó olvasást! 

 Már néhány hónapja annak, hogy Gerébbel szétmentek és Csónakosék lakásán tengeti mindennapjait, azzal a címszóval, hogy "előbb össze kell szednie magát". Ennek volt igazságtartalma, mert valóban még mindig úgy érezte magát, mintha az egész életnek semmi értelme nem lenne. Minek tanulnia, hogyha utána nem lesz kinek elújságolnia, hogy az összes tárgyból átment, méghozzá jó jegyekkel, de a differenciálgeometria vizsgán meg fog halni. Minek végigszenvedni még két félévet, hogyha utána nem lesz kinek megmutatnia a diplomáját. Minek egyáltalán élni, hogyha nincsen kiért? - Ez volt a zárógondolata és inkább csak szimplán megfejelte az asztalt. 

 Szombat este tíz óra volt. Csele még a gép előtt görnyedt, lévén, hogy a háziját kénytelen megrajzolni, különben megkapja az egyest hétfőn, azt pedig az ő lelkiismerete nem bírná elviselni. Csele mindig is maximalista volt. 

 Csónakos a kanapén aludt. Délután be kellett mennie a konyhára, mert a séfet átrendelték a másik hajóra és egyedül Bandi volt képes megcsinálni az ő munkáját. Kilenc fele ért haza és egy gyors zuhanyzás után úgy döntött, hogy megvárja, amíg Csele befejezi a rajzolást. Az elhatározás szép volt, csak végül a fáradtság győzött. 

 Boka fejének koppanására Csele kérdőn kapta el a tekintetét a rajzpad kijelzőjéről. Boka egy gőzölgő bögre tea, egy Oscar Wilde könyv és a telefonja társaságában ücsörgött az asztalnál. Amikor éppen túl sok ideje volt gondolkozni (márpedig mostanában felettébb sok volt) mindig Geréb úszott be a lelki szemei elé. Nagyjából nyolc éven keresztül vele volt teli minden. Ennyi év után persze, hogy nem tud másra gondolni. Nem nagyon figyelt oda Cselére, csak annyit vett észre, hogy leül a mellette lévő székre. 

 - Megkérdezném, hogy jól vagy-e, de látom rajtad, hogy nem - emelte Bokára azokat a lehetetlenül zöld szemeit, amik az ember lelkéig látnak. Most éppen nagyon nem tetszett neki, hogy Csele ennyire ismeri őt. - De ha már leültem kihasználom a helyzetet, mert eléggé régen beszélgettünk. - Mikor is lett ennyire szókimondó? Csónakos rossz hatással van rá. Képzeletben feljegyezte magának, hogy később erről még beszéljen Andrissal. Mindenkit csak elront. 

 - Hát igen, mert ha itthon vagy akkor a szád mással van elfoglalva... - Csabi felvonta a szemöldökét. - Bocsánat, nem akartam bunkó lenni. - A telefonján felvillant a fény, az értesítési sáv Geréb nevét mutatta. 

  - sudokukat kene irnod - gyorsan válaszolt

  - tudom mondtak mar - annyira sietett a válasszal, hogy kivételesen az ékezetekre se figyelt. 

  - sejtettem hogy mondtak - pillanatokon belül érkezett a válasz. Cselét csak fél füllel hallgatta.

 - Nem baj - vont vállat végül mosolyogva. - Igazad van. - Aztán belekezdett valami hosszú témát kifejteni. Ha Csele belelendült nem volt megállás. 

 - hianyzol - gondolkozás nélkül írta le. Egy másodperc alatt megbánta. 

 - 634719258

 - mi ez?

 - egy sudoku sor - úgy érezte itt vége a kommunikációnak. 

 - hallottad a berlini merényletet? - valamit még mondania kellett. Szüksége volt a másikra.

 - a kamionosat?

 - igen
 - igen, nagyon durva

 - ... - nem tudott mit mondani. Éppen lezárni készült a telefont. 

 - te is hianyzol - a szíve mintha kihagyott volna egy ütemet. A teljes kedvtelenségből most átsodródott valami egészen keserédes állapotba, amiből egyedül Csabi hozzá intézett kérdése zökkentette ki. 

 - Nem gondolkoztál még el azon, hogy elmenj randizni Nemecsekkel? - Egy hosszú pillanat erejéig teljesen lefagyott. 

 - Hogy mi? - Nagyokat pislogva engedte el az eddig kezében szorongatott telefont. Cselének hála még azt is elfelejtette, hogy valamit válaszolni akart Gerébnek. 

- Mármint tudom, hogy szar. Illetve inkább úgy mondom, hogy eltudom képzelni. Én nem tudom, hogy mit csinálnék, ha szétmennénk Bandival, nem is akarok rá gondolni, csak érted. Ha már akkor döntöttétek el, hogy szétmentek, miután látott téged Ernővel, szerintem adhatnál neki egy esélyt. - Kicsit bánta, hogy eddig nem figyelt oda Cselére, érdekelte volna a gondolatmenet, amivel ehhez a témához lyukadt ki. Igazából ő maga sem tudta, hogy mit érez Ernő iránt. 

 - Talán majd egyszer - sóhajtott fel. Mondott volna még valamit de egy puffanás félbeszakította őket. 

 - Ó, bazmeg! - hallatszott a nappali felől és miután egymásra néztek mindketten nevetésben törtek ki. Csónakos néha teljesen akaratlanul mentette meg őket a világvége hangulattól.