2017. október 8., vasárnap

Hiányzó alkatrész - 7. fejezet

Becenév

Egy kihalt út szélén ácsorogtam, akár egy rossz kurva. Leülni nem tudtam, sajnáltam volna a nadrágomat, a cipőmre így is rátapadt pár királydinnye. Egyenként szedegettem le róla, aztán stoppolás mellett döntöttem. Egy kocsi nem sok, annyi sem járt arra. Lassan, de biztosan kezdtem pánikba esni, ugyanis a nap lemenőben járt. Vissza csak nem mehettem, hiszen a temető tele volt őrültekkel, a legközelebbi város pedig több kilóméterre helyezkedett el. Már-már a sírógörcs kerülgetett, mikor egy sötét színű járgány, nagy csikorgások közepette megállt előttem. Tudtam ki a tulajdonosa, így igyekeztem semmibe venni a volán mögött vigyorgó, napszemüveges alakját. 
- Ne legyél makacs. Szállj be Mira. - Dörrent a hangja. Félve néztem körül, mire rá kellett jönnöm, hogy senki más nem volt a kocsiban rajta kívül. 
- Hol hagytad a többi flúgost? - Vontam fel a szemöldököm kérdőn. 
- Apád örjöngött, mikor rájött, hogy leléceltél. Sammy hazavitte, én meg itt koslatok utánad egy órája, akár valami elcseszett pincsikutya. Légy jó kislány és ülj be szépen, hagy menjünk haza. - Gagyogta, amivel egyre jobban felment bennem a pumpa. Karbafont kézzel álltam, mint aki gyökeret eresztett. Rájött, hogy nem fog rávenni a beszállásra, így kipattant, elkapva a derekam felemelt és minden ellenkezésem ellenére a hátsóülésre dobott.

- Megöllek. Isten engem úgy segéljen, egyszer meg foglak ölni. - Küldtem felé halálos pillantásokat. 
- Nyugi Mini Bobby. Nem viszlek haza. - Mosolygott a visszapillantón keresztül. Először nem tudtam min háborodjak fel jobban, a becenéven, vagy hogy hazudik.
- Szemét hazug vagy. - Morogtam. Innentől megszünt köztünk a kommunikáció. Feltekerte a hangerőt, Bob Seger - Roll me away üvöltött a hangszórókból. Egy idő után azon kaptam magam, hogy a tájat figyelve, ritmusra jár a lábam. 
Egy hotel előtt parkoltunk le. Nem vert át, tényleg más volt az uticél, mint amire számítottam. Kék ledek jelezték a parkolóban, hogy megérkeztünk a "C'est la vie" nevezetű helyre. 
- Itt leszünk ma. Holnap viszont haza kell menned. Apád kitekeri a nyakam. - Állította le a motort, majd megindult a porta felé. Kivettünk egy két ágyas szobát.

- Nem hoztam magammal semmit. - Néztem körül.
- Nálam mindig van minden. Majd abból szemezgetsz. - Dobta a lepedőre a bőröndöt. Túrt egy darabig, aztán a kezembe nyomott egy törülközőt. - Menj és zuhanyozz le, utána keresek valami ruhát.
- Nem értem miért kell itt maradj. - Kérdeztem rá. 
- Mordrake apád régi halálos cimborája. Valószínű, hogy te leszel az első számú célpontja. Nem maradhatsz egyedül, míg el nem hárítjuk a veszélyt. Menj zuhanyozni és hagyj melegvizet. - Terelt a fürdő felé. Az ajtó csapódott előttem. ott álltam, egy vadidegennel, halálos ellenséggel egy poros, gusztustalan szobában, teljesen egyedül. 
- Gyerünk Mira, menni fog. - Engedtem meg a vizet, ledobálva magamról minden göncöt. Lábujjhegyen állva engedtem magamra a vizet. Hajam felkontyolva a fejem búbján. Mikor végeztem, Dean férfias tusfürdőjétől illatozva, egyszer régen még fehér, ma már szürke színben pompázó türölközőbe csavarva mentem vissza a szobába.
- Adj valami ruhát, mert megfagyok. - Kulcsoltam össze két karom a mellkasom előtt. Laptopjából felnézve nagyokat pislogott. - Na mi lesz? - Dobbantottam egyet, amitől felócsúdott és az ágyam felé biccentett.
- Odapakoltam. - Megköszönve vettem magamhoz a kupacot és elvonultam felöltözni. Egy, közel a térdemet verdeső Led Zeppelin pólóban és egy sötétkék, kockás hosszúszárú boxerben battyogtam vissza hozzá.

- Csini vagy. - Vigyorgott füligérő szájjal. 
- Kapd be Winchester. - Huppantam le az ágyamra. Egy kacsintás közepette ment el ő is tisztába tenni magát. A víz csobogását hallgatva rágcsáltam a számat és próbáltam nem a halálos fenyegetésre gondolni. Az a két arcú krapek éppen engem kellett kiszúrjon! Ilyen a világon nincs. Elhessegetve az ijedséget, unatkozni kezdtem. Annyira nem haladt az idő, hogy leültem inkább Dean laptopja elé és böngészni kezdtem. Írtam egy e-mailt nagynénémnek, miszerint remélem minél hamarabb hazaér, mert lassan kezdek begolyózni. Épp egy videót nyitottam volna meg a youtube-on, mikor gőzfelhővel körbevéve Dean kilépett a fürdőből. Egy alsónadrágban, felül teljesen csupaszon sétált oda hozzám.
- Mit kutakodsz? Nem tanították meg, hogy más cuccát nem piszkáljuk engedély nélkül?
- Bocsánat. - Kerestem meg a hangom. - Csak be szerettem volna tenni egy kis zenét.
- Ha nem valami szar, akkor tőled szólhat. - Dobta törülközőjét a radiátorra. Elindítottam Ozzy egyik leghírsebb számát, amit nyugodt arcvonásokkal konstatált.

Zenét hallgatva, jót beszélgetve pörögtek a percek, míg végül az óra éjfélt ütött. A szoba ajtaja alól sűrű füst szivárgott be. Színtelen, szagtalan gáz. Először mind a ketten lesápadtunk, végül rájöttünk, hogy csak valamiféle köd. A hőmérséklet nagyot zuhant, így magamra húztam a mellettem élére hajtva heverő pokrócot. Éles hang hasított a dobhártyámba, rettentően szúrt a frekvencia.
- Drága Metallica, EZ FÁJ! - Kiabáltam fülemre szorított tenyérrel. Összroskadva a padlón igyekeztem túlélni.


Dean a táska után nyúlva, egy fegyverrel indult a bejárat felé. Kitárult az ajtó és ott állt a pizzafutárnak hitt szörnyeteg a küszöbön.
- Zelmira. Gyere velem. - Mosolygott vérfagyasztóan. Minden tagom lezsibbadt, ahogy kiejtette száján a nevemet.
- Csak szeretnéd. - Eresztette bele Dean egy teljes tár töltényt. A lény pedig eltűnt, mintha ott sem lett volna.
- Mi a fene volt ez?! - Tört rám a pánikroham. Hallójárataim nyugalomért sikítottak, a fejembe tompa zúgás költözött.
- Nem tudom. - Suttogta Dean idegesen. Mellém telepedett és felsegített az ágy szélére. - Ki fogjuk deríteni. Ígérem. - Ölelt magához.
- Nem megyek vissza. - Ráztam a fejem. - Haza akarok menni. - Suttogtam a mellkasába.
- Egyenlőre velem maradsz. - Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Túlságosan megviselt az előző jelenet, hogy ellenkezni kezdjek.
- Ugye nem hagyod, hogy elvigyen? - Néztem fel rá, könnyes szemekkel. Rettegtem és ő volt az egyetlen kapaszkodóm abban a pillanatban.
- Ne félj, maíg engem látsz, Mini Bobby. - Mosolygott pimaszul és egy puszit nyomott a homlokomra.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése