2017. szeptember 2., szombat

Hiányzó alkatrész - 2. fejezet

Princess

Este egy forró zuhany után a szobámban kuksoltam. Az ismeretlen két fószer is a házban aludt, így rögvest előszedtem egy fekete legginst és egy hosszú piros-fekete felsőt. Belebújtam a gitár alakú szőrmés papucsomba és lebattyogtam az emeletről. Éhes voltam, bort akartam inni és képtelen lettem volna kilenckor elaludni. Péntek este nekem valamelyik közeli lebujban kellett volna minden energiámat kitáncolnom, nem egy öregember poros lakásában üldögélni, vadidegen bunkókkal körülvéve. 

A konyhának alig nevezhető helyiségben káosz uralkodott. Kíváncsi voltam, vajon akkor is így nézett e ki a lakás mikor anyám még élt. Biztosan nem. Nem voltam egy rendmániás valaki, de ez még nekem is sok volt. Elkezdtem összeszedni a szemetet, a mosogatóba összepakolni a mosatlan edényeket és felsöpörni. A pultot áttöröltem, aminek hatására előbukkant a ragacsos trutyi alatt megbúvó, fényes márvány lap. Ahogy elfogadhatónak találtam, a hűtőhöz léptem. Sajnos egyetlen lábason kívül és egy rakás alkoholon, nem találtam benne mást. Semmilyen alapanyag, de még egy rohadt vaj sem. A lábasba félve belekukkantottam, ahol valami zsíros, zöld húsok úszkáltak. Émelyegve becsuktam a hűtő ajtaját és a szekrényeket vettem célba. Mázlimra egy dobozos, szavatossága szerint friss, meggyes pite szemezett velem az alsó polcon. 
- Gyere anyához. - Vigyorogtam, mint aki megnyerte a főnyereményt. Letettem az asztalra, majd elmostam egy borospoharat és kiszedtem egy üveg bontatlan vörösbort. Királynőnek éreztem magam abban a pillanatban. Még magamban el is kezdtem ökörködni, hogy én vagyok az elátkozott királykisasszony, akit ide száműzött a gonosz szörny. Várom, hogy megérkezzen a hercegem és megmentsen. 


- Te mit csinálsz? - Ácsorgott az egyik idegen az ajtóban, teljesen kétségbeesve. Azt hiszem ő volt a bunkóbb. Igen. Az alacsonyé a csodajárgány odakinn. 
- Eszem és iszom. A dínom-dánom elmarad. - Húztam el a számat. 
- Egy dolog, hogy ellopod életem szerelmét. Erre most még a pitémet is megeszed! Hihetetlenül idegesítő vagy. - Morgott, én meg felé toltam a papír dobozt, miközben még egy utolsó falatot csentem.
- Nehogy rosszul legyél királyfi. Maradt neked is. 
- Helyesbítek, még annál is idegesítőbb vagy. - Ült le velem szemben és elkezdte a pitét majszolni. Utoljára magamtól láttam ilyen intenzitású evést. Picit el is mosolyodtam, de még mindig totálisan unszimpatikus volt az ember. 
- Te pedig egy nagyképű faszfej. - Forgattam meg a szemem és inkább elkezdtem a konyhaszekrényt méregetni. Beállt köztünk a teljes csend. Nem éreztem késztetést, hogy hozzászóljak, így a márványon futó mintákat követtem és tovább folytattam a hercegnős történetet. A fehér vonalak jelzik a szabadulásom térképét. A herceg megfejti, bepattanunk a Camaroba és távozunk ebből a pokolból, egészen Miami-ig. 

- Kezdjük előröl. - Törte meg a gondolatmenetet mély hangjával. Felé pillantottam, ő pedig mozdult. Megállt előttem, nadrágjába törölte pités kezét és felém nyújtotta. 
- Dean Winchester vagyok. - Egy darabig méregettem, de az is végigpörgött a fejemben, hogy nem tudom meddig kell itt maradjak, vagy egyáltalán ők meddig maradnak. Ha apám ennyi kaját hoz csak, jól fog jönni néha pár morzsa isten eledeléből. 
- Mira Singer. - Fogadtam el. Elmosolyodott és benyúlt a hűtőbe egy sörért. Teljesen úgy mozgott, mintha itthon lenne. 
- Sokkal jobb, nem? - Vonogatta a szemöldökét. 
- Meg kell kérdezzem. - Tettem le a poharam. Újratöltöttem, így nem kellett ránéznem, ha a válasza számomra nem kedvezett volna. - Mi közöd, azaz közötök van Bobbyhoz? 
- Bobby? - Nevét olyan szeretettel ejtette ki a száján, ahogy én soha nem tudtam volna. - Apánk helyett apánk volt, mikor ... Szóval mikor meghalt. Rengeteget segített nekünk és nem egyszer húzott ki a szarból. Egy család vagyunk. 
- Remek. Neki van egy új "jóban-rosszban" családja, míg az igazi lányát le se szarja. Igazán remek. - Dünnyögtem, de nem akartam nagyon kitérni a témára. 
- Te tudod apád mit dolgozik? - Nézett rám komoly arccal. 
- Persze, ez a roncstelep az élete. Ebbe nem fér bele egy gyerek. - Néztem rá szúrósan. - De kettő igen. 
- A roncstelep... Igen. Rengeteget utazik, hogy mindenhol elhárítsa a problémákat. Mi is ebben a bizniszben utazunk. - Kortyolt a sörébe. Magamból kiindulva ezzel lezártnak tekintette a témát, így nem kérdezősködtem tovább. 
- Azta! Milyen rend van itt! - Álmélkodott az ajtóban a magasabbik.
- Sammy! - Örült meg neki Dean. Sam... tényleg! - Kibékültem Mirával. 
- Az azért túlzás. - Kotyogtam közbe, amire csúnyán nézett rám.  
- Örömmel hallom. Kerestelek titeket már fenn is. Gondoltam rendelhetnénk valami kaját, mert az a zöld cucc, nem valami étvágygerjesztő. 
- Te vagy a legkirályabb az univerzumban! - Pattantam fel örömömben és Sam nyakába ugrottam. Szó szerint. A lábam alá nyúlva tartott meg. 
- Ha ezt tudtam volna, rögtön kajával kenyerezlek le. - Morogta Dean. - Mondjuk magadtól is elloptad a fél pitémet...
- Hozassunk pizzát. - Könyörögtem, meg sem hallva az idősebb Winchester zsörtölődését. 
- Rendben. - Nevetett Sam. - Írjátok össze ki mit kér és felhívom a kajáldát. 

A nappaliban üldögéltünk és két 50-es pizza fölött tornyosulva válogattuk, hogy kié melyik feltétes rész. A borom már elfogyott, szóval átálltam a sörre. Bobby is csatlakozott, de túl sok vizet nem zavart. Az asztalánál ülve eszegetett és nagyon olvasott valami papírokat. Morgós vénember. 
Dean közben a tv-t kapcsolgatta, Sam pedig a laptopját babrálta. A képernyőn a Terminátor 2. ment, úgyhogy gyorsan kivettem a távirányítót Dean kezéből és elsüllyesztettem a párna alá. Szerencsére nem állt le vitatkozni, hanem félmosoly kíséretében hátradőlt és nézte velem. 
- Sam! - Szólt neki Bobby, mire Dean is odakapta a fejét. Nem hiszem el, hogy képes levenni a szemét a tv-ről, mikor épp a T-800-ast engedik bele a végzetébe. 
Sam odasétált apám mellé és nagyon komoly fejekkel méregették egymást, miután elolvasta a talált fecnit. 
- Úgy néztek ki, mint akik szellemet láttak. - Nevettem teli szájjal és megcsóválva a fejem visszatértem a film végéhez. Elérkezett a reklám, ami magával hozta az ásítozást és a kimerültséget. Megköszöntem a kaját, elköszöntem és felmentem inkább aludni. Holnap ismét bele kell vessem magam a munkába és összerakni úgy az autót, hogy mire ideér a szőke herceg, üzemképes legyen. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése