A szokásosnál idegesebben ébredtem. Valami nem volt rendben a közérzetemmel és az idegeimmel. Sajnos az elmúlt évek alatt nagyon jól tudtam, mit is jelentenek ezek a jelek. Nyűgösen kászálódtam ki az ágyból, rögtön a mosdó felé igyekezve. Úgy volt, ahogy gondoltam. Apró görcsökkel a hasamban csoszogtam vissza a szobába, miután rendbe szedtem magam. Elővettem a naptáram és szomorúan konstatáltam, hogy megint eltelt egy hónap.
Felkaptam a pizsamaként szolgáló RHCP pólóm és rövidnadrágomra a kisördög mintákkal ellátott köntösöm, majd neki indultam a kávé lelőhely irányába. Egyetlen élőlény tartózkodott a konyhában és az Castiel volt. Háttal állt nekem, szűk sötétkék boxerjében. Nem vett észre, amíg a háta mögé nem osontam, hogy puszit nyomhassak a vállára.
- Tudtam, hogy jössz. - Nézett komolyan a szemembe. - Jó reggelt. - Mosolygott, amitől a szívem vad ütemben dörömbölni kezdett a mellkasomon.
- Neked is. - Masszíroztam a hasam alját. - Mit alkotsz? - Vontam fel a szemöldököm kérdőn. Igazából meg se kellett volna kérdezzem. A konyhapult úszott a kiszórt őrölt kávétól, itt-ott ragacsosan rátapadva a langyos víztől.
- Dean azt mondta, hogy a nők szeretik, ha ágyba kapják a reggelit meg a kávét. Addig viszont ijesztően furcsák és hisztérikusan tudnak viselkedni, mint akiket megszállt egy démon. Azt hiszem így fogalmazott. Gondoltam megelőzöm a problémát. - Túrt bele az égnek álló, sötét tincsekbe.
- Dean egy igazi seggfej. - Forgattam meg a szemem és inkább kivettem Cas kezéből a kávéfőzőt. - Ülj le, megcsinálom. - Amíg nekiálltam, hogy elfogadható koffein bombát alkossak, Cas teljes koncentrációval engem fixírozott.
- Mi az? - Tettem elé egy bögrével. Én is beleittam a sajátomba, amitől kicsit átjárt a forróság. Jól esett az ilyen téli napokon.
- Valami nincs rendben. Furcsa jeleket érzékelek az irányodból. - Csóválta a fejét értetlenül.
- Minden a szuper. - Zártam le a témát, talán kicsit agresszívabban a kelleténél.
- Jó reggelt csodabogaraim! - Vigyorgott az idősebb Winchester az ajtóban, majd rárepült a még forró kancsóra. - Kávé!!
Gina mögötte érkezett, elég nyúzott fejjel. Haja a feje tetejére kontyolva, úgy nézett ki, mint valami hagyma. Jót mosolyogtam magamban a hasonlaton, de Dean belemászott a képembe.
- Reggelit nem csináltál? - Vonogatta a szemöldökét.
- Idézem: "...a nők szeretik, ha ágyba kapják a reggelit meg a kávét. Addig viszont ijesztően furcsák és hisztérikusan tudnak viselkedni, mint akiket megszállt egy démon." Úgyhogy jobb, ha neki állsz bunkókám. - Zártam rövidre a témát és inkább rágyújtottam. A vörös hajú lány is mellém fészkelte magát és utánozta a mozdulatot.
- Mi baj? - Böktem meg a könyökömmel.
- Nem vagyok túl jól. Hiányzik Alexa. - Görbült lefelé a szája. Mióta húga és Sam elmentek egy hétre kikapcsolódni, távol az összes szarságtól, teljesen kétségbe volt esve.
- Nekem is, de nézd a jó oldalát! Senki nem kiabál velünk, mert áll a füst a konyhában, vagy mert megettük az összes sütit. - Erre már felnevetett.
- Tessék. - Tett elénk Dean egy nagy tálca szendvicset. Kicsit meg is lepődtem. Többször kellene kiosztani. Beleharaptam az egyikbe, de nem esett túl jól. Egyszerűen a fájdalmaim lassan, de biztosan elviselhetetlenné váltak.
- Hey! - Gina egy mindentudó pillantást küldött felém, én pedig bólintottam. Nem kellettek szavak, hogy rájöjjön mi a probléma. Sajnos ez a fiúknak is szemet szúrt.
- Mit telepatáskodtok? - Kérdezte Dean teliszájjal.
- Fenn a kis asztalon a táskámban. - Súgta oda barátnőm, én pedig nekiindultam a fájdalomcsillapító keresésére.
Cas utánam jött, figyelte ahogy beveszem, aztán a szobánkba is követett. Egyetlen árva szót sem szólt, míg be nem feküdtem az ágyba TV-t nézni.
- Elmondod mi a baj? Olyan furcsán viselkedsz.
- Nincs semmi bajom. Pihennem kell. - Zártam rövidre a témát. Biccentett és befeküdt mellém. Egy kicsit elnyomott az álom. Kicsit kevesebb fizikai fájdalommal, de még mindig hajszálon lógó idegekkel ébredtem. Nekiálltam kitakarítani a kínzókamrát, miközben az "angyalom" folyamatosan nyaggatott.
- Cas! Hagyj már! Megvan és kész! A ember nőknél ilyen előfordul. - Kiabáltam rá, amíg az alvadt vért mostam fel a padlóról. Önkéntelenül is összehasonlítva a bennem folyó biológiai folyamattal.
- Mennyi ideig tart? Ezért más a hangulatod? Nagyon fáj? Mit érzel pontosan ilyenkor? - Érdeklődött, de elég mókásnak hatott erről beszélnem, miközben egy fél szendvics lógott ki a szájából. Először fel sem fogtam, hogy mekkora hullámot indítottam el az egésszel. Aztán pár óra és a pár ezredik kérdés után, már könnyektől küszködve próbáltam leállítani.
- Hagyj már békén! Ha nem tudsz segíteni, ne is szólj hozzám! - Fakadtam ki.
Ekkor valami oknál fogva közelebb lépett és egy szempillantás alatt a szobánkban találtam magam.
- Feküdj le. - Mondta ellentmondás nem tűrő hangon. Kicsit megilletődve tettem eleget a parancsnak. Kezét a hasamra helyezte. Nevetve próbáltam eltolni. Még a feltételezés is furcsa, hogy ezen tudna segíteni a szuper ereje, de amint rásimult, apró csiklandós érzés követte és maga a földöntúli béke. Szépen, békésen aludtam vissza.
A TV-ben üvöltő reklámra ébredtem. Már-már szét szerettem volna lőni a készüléket, mikor Castiel robbant be az ajtón. Kabátja gyűrődéseiben és a hajában olvadozott a frissen ráhullott hó. Hatalmas szatyor volt a kezében.
- Ez mi? - Csodálkozva néztem rá.
- Utána olvastam a problémádnak. Ez az egész természetes. Isten akarata. - Magyarázta.
- Ajj, ne is idegesíts Chuck-kal, mert ilyenkor szívem szerint megfojtanám!
- Várj! Nem tehetek vele semmit, nem az én hatásköröm, viszont úgy hallottam, hogy ezek segítenek. Az ágy szélére ülve borította elém a szatyor tartalmát. Egy óvodára való csokoládét, gyors kajákat bedobozolva, gumicukrot és üdítőt. Pár DVD, amiknek a borítója nyáltól csöpögő tartalomról árulkodott, végezetül egy doboz zsebkendőt.
- Nem is tudom mit mondjak. - Nevettem fel.
- Sírj csak, ha ahhoz van kedved. Ne aggódj, nem fogok megijedni. Ja és ne félj. Nem foglak elhagyni, amiért most nem lesz szexuális érintkezés pár napig.
- Ez nagyon megnyugtató és nem szeretnék sírni. - Nevettem tovább, fájós hasam fogva.
- Nyugodtan. Én itt leszek melletted és megnézem veled ezt a "Szerelmünk lapjai" című alkotást. Abból a fura anyagból készült édességből viszont nem kérek. Ennek valóban molekula íze van. - Bökött a gumicukor felé, belőlem pedig végleg kitört a röhögés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése