2017. május 24., szerda

Bring Him Back

Volt egy álmom. Egy álom, amit kiszíneztem és megtaláltam a legjobb módját az önkifejezésnek. Hagyom. Fájjon! Szösz.


Ott álltam és hirtelen nem igazán értettem mi történik körülöttem. Beszéltem, de nem hallották. Üvöltöttem, de meg sem rezzentek. A koszos úton lépkedve próbáltam közelebb férkőzni, a szárazság ellenére, talpam nyoma nem verte fel a port. Ráncba szökött szemöldökkel kémleltem az alig pár méterre álló alakot. Szemeiből sűrűn hullottak a könnyek és vadul ásott valamit. El sem tudtam képzelni mi lehet az. A bokrok árnyékában megbújva figyeltem a történteket. Nem telt el sok idő, mikor egy másik ismerős is felbukkant. Crowley.
- Hello szárnyas. - Üdvözölte a ballonkabátos angyalt.
- Crowley. - Köszörülte a torkát. Zavarban volt. Éreztem rajta.
- Miben segíthetek, hogy egy kereszteződésben kell megidézz?
Erre én is kíváncsi lettem volna.
- Hozd vissza nekem! - Váltott könyörgővé a hangja. Kit és miért? Fogalmazódott meg bennem a kérdések sora. Egyetlen dolgot tudtam, ha így hív elő egy démont, az csak azt jelentheti, hogy eladja a lelkét és pár éven belül pokolkutyák martalékává válik.
- Ugyan már Castiel... - Váltott komolyra a Pokol királya.
- Bármi az ára. - Kötötte Cas az ebet a karóhoz. - Képtelen vagyok nélküle létezni... - Esett térdre. Ki nélkül? Fájt így látnom. Kattogott tovább az agyam.
- Visszaadom Neked, de a lelked ehhez kevés Cas. - Lágyult a démon hangja. - Ez egy különleges eset. Az ára pedig... a szárnyaid.
- Deanért akármit. - Bólintott, nekem pedig abban a pillanatban összeállt a kép. Szaladtam, ahogy a lábam és a tüdőm bírta. Nem értem oda időben. A csók elcsattant, a szívem pedig összetört. Cas megkötötte az alkut. Az én életemért cserébe. Forróság öntötte el a mellkasom, a szemeim égtek és felszínre tört a zokogás. Ott álltam mellettünk holtan, de nem hallhatták. Drága Cas... az életem nem ért ennyit. Soha.

6 megjegyzés:

  1. Baszódj meg... *ennyit lát a könnyein keresztül*

    VálaszTörlés
  2. Bravó! :) Megkapóan szép történet, főleg, mert nem ez a stílusod, és nem ez az OTP-d! :) Szóval gratula! :D
    ((Csak annyit jegyzek meg: a canon szerint az angyaloknak nincs lelkük. Bár valóban, szárnyuk van, és az elvesztésük fáj.)) De persze ez nem von le a történet értékéből.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Igyekszem... a "lelkes" dolog: tény. De a történetben mégis valamit fel kellett ajánlani és ez volt a legkézenfekvőbb. :D /Reménykedtem, hogy nem szúrjátok ki. ;)/

      Törlés
  3. Hogy jutnak eszedbe ennyire jó történetecskék?! És hogy tudsz ennyi érzelmet belesűríteni? :) Nagyon szép lett ez is! Gratulálok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon szépen köszönöm! *-* <3

      Törlés