2017. május 9., kedd

A gumi használat esete



 - Mert, ha megteszitek, gyermeketek születik és elpusztítja a Mennyeket. - Chuck mondata után a bunker lakóira csend telepedett, végül én voltam az első, aki felpattant a székéből, és a nem túl magas férfi elé sétált. 
 - Attól, hogy esküvőjük lesz, még nem feltétlen születik gyerekük - mondtam, kitartóan a szemébe bámulva. A többiek megkövülten bámultak. - Tudod, létezik gumi használat, bár gondolom ez nálad nem számít, mert egy csettintéssel eltudod tüntetni bárki létezését, sőt gondolom gátolhatod is a fogantatást, bassza meg, Isten vagy, mindenre képes vagy. Akkor nekik miért is nem lehet esküvőjük? Mert te azt mondtad, köszi, én ezt vissza utasítom. - Az első sokk után Cas volt az első, aki kicsit közelebb jött hozzám, és megpróbált arrébb húzni. 
 - Réka, még is csak Istennel beszélsz... 
 - Hol érdekel engem, hogy ő Isten? Nem veheti el ezt a napot Alexától, nem, ha rajtam múlik! - vetettem szúrós pillantást Casre, aki inkább egy kicsit megszeppenve lépett hátrébb, és hagyta, hogy folytassam a mondandómat.
 - Megkérhetlek, hogy ne veszekedj? Egyébként ti is megérnétek egy külön misét Castiellel. Biztos vagyok benne, hogy már találkoztatok a "nefilim" fogalmával.
 - Mi is tudjuk, hogy mi az az óvszer, köszönjük szépen, tökéletesen megvagyunk. - Dean erre a mondatra felkapta a fejét, és Casre, majd rám pillantott.
 - Na várjunk egy pillanatot, Cas mióta használ gumit? - Megrökönyödve néztem hátra a vadászra. Most tényleg ezzel van a legnagyobb problémája. A testvére életéről van szó.
 - Tegnap óta, nem is ez a fontos - legyintettem végül.
 - Meg sem voltatok írva - magyarázott tovább Chuck.
 - Valóban? Talán mert létezik szabad akarat a világon? Nem lehet minden elrendelve. Az én formám meg ilyen, oda is bekontárkodok, ahova nem kéne.
 - Na nem mintha, Lexyék annyira meglettek volna írva. Meg voltak tény, de nem így. Azt hiszem, néha még a kupidók is tévedhetnek. - Chuck szinte nem is figyelt arra, amit mondtam neki, és most, hogy már mindenki rá figyelt, úgy tűnt képes lenne órákig erről beszélni. Közben hátra néztem a többiekre. Dean és Gina csendben ültek, Lexy és Sam pedig az előbb hallott szavakat próbálták megemészteni. Cas, csak várta, hogy történjen valami.
 - Chuck, vagy keresel magadnak egy szobát, és egy kicsit lenyugszol, vagy távozhatsz. - Fordultam vissza Isten felé, aki megállt a mondandójában és sértődötten nézett rám. - Igen, elküldtem Istent, de tudod nincs ezzel problémám, az én szemben te is csak egy ember vagy, akinek egy kicsit túl sok erő jutott. Végül is a saját képedre formáltál minket, nem? - Chuck válaszolni akart valamit, de végül visszanyelte a szavait. - Én is így gondoltam, most pedig megyek zuhanyozni. - Azzal hátat fordítottam mindenkinek. A következő pillanatban Cas már mögöttem állt.
 - Jövök én is.
- Én ezt már nem bírom! Cas mióta zuhanyzik?! - Dean felháborodva pattant fel az asztaltól.
- Én sem tudom. Cas mióta zuhanyzol? - Az említett unottan vállat vont.
- Most óta?
- Gumit használ, zuhanyzik, nem hordja a ballonkabátot, nekem ez túl sok egy napra. - Dean a fejét fogva rogyott vissza a székére, Gina pedig egy erőltetett mosoly kíséretében végigsimított a kezén. Mosolyogva fordultam vissza az átjáró felé, és elkaptam Cas kezét, hogy magam után tudjam őt húzni. Ha zuhanyozni akar, akkor megkapja. Mit veszíthetek vele?

Nagyjából háromnegyed órával később egy szál törölközőben álltam a szobámban, és a szétdobált ruhákat próbáltam összeszedni, amikor kopogást hallottam az ajtón.
 - Egy pillanat, felöltözök - szóltam ki az ajtó előtt állónak. Mit sem törődve a kijelentésemmel nyitott be, és nézett végig rajtam. Valójában eléggé feltűnően.
 - Nem zavar, ha nincs rajtad ruha, szerinted Ádám és Éva ruhában mászkáltak? Akkoriban ők ketten voltak a legszebb teremtmények a Földön. Most meg több milliárdan vagytok. Gyorsan felnőnek a gyerekek. - A drámai hatás kedvéért úgy tett, mintha egy könnycseppet törölne ki a szeméből.
 - Mit akarsz, Chuck? - Őszintén? Isten nem volt túlzottan szimpatikus.
 - Csak bocsánatot szeretnék kérni.
 - Isten, bocsánatot, tőlem? Mit tettem, hogy ezt kiérdemeltem? - mosolyogtam rá bájosan.
 - Ne gúnyolódj, komolyan gondoltam.
 - Le vagyok nyűgözve. Na de lásd, hogy kivel van dolgod; rá se ránts. - Egy mosoly ült ki az arcára, és ezúttal ez valósnak tűnt.
 - De amúgy tényleg nem voltál előre megírva. - És oda a pillanat. Pedig akár még barátok is lehettünk volna!
 - Kapd be, Chuck! - forgattam meg a szemeim, és elkezdtem kilökdösni őt az ajtót. - Üzenem a fiadnak, hogy itt van a ballonkabátja, na szia! - Becsuktam az ajtót és sóhajtva dőltem neki. Az elmúlt másfél óra történései kavarogtak a fejemben, és csak egyetlen dologban voltam biztos. Mondjon ez az ember - Isten, valami, akármi - bármit, akkor is megtartjuk Sam és Lexy esküvőjét. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése