Eset előzmény. Nirvana. Egy apró ihletbomba és pár ruhadarab... Réka, ez most a tiéd! ;)
"I'm so happy cause today I found my friends, they're in my head..." - Énekeltem torkom szakadtából. Hanyatt fekve, félig az ágyról lelógva bámultam a lenémított TV-t. Valami kopasz emberke magyarázott.
- Ezt a faszságot. - Morogtam és inkább kikapcsoltam a legutáltabb médiát. Kitárt karokkal élveztem tovább a zenét, mikor egy alig hallható kopogás kiszakított a gondolataimból.
- Gyere. - Nyögtem az ajtó felé. Jelen pillanatban senkire nem voltam kíváncsi a bunkerben élők közül. A belépő alakon úgy meglepődtem, hogy leesve az ágyról egy bukfencben végződött mozdulattal értem földet.
- Bocsánat. - Ácsorgott vendégem. Megrökönyödve húztam magam alá a lábaimat. Jég kék tekintete metszőn pásztázott, ahogy próbáltam feltápászkodni. Ballonkabátja a jobb kezére hajtva, nyakkendője mégis szorosan fogta körbe.
- Castiel. - Tértem magamhoz. - Miben segíthetek? - Az angyallal nem volt szoros kapcsolatom, sőt, ha őszinte akarnék lenni, semmilyen kapcsolatom sem volt. Segített, ha Dean vagy Gina hívta. Máskor szemtanúja voltam annak is, hogy Sam és Alexa felváltva szólongatják, mégis szarik a fejükre.
- Szeretnék tőled kérni egy szívességet. - Darálta monoton hangján. Kikerekedett szemekkel invitáltam beljebb. Az ágy mellett állva, ugyanolyan pozitúrában folytatta. - Szeretnék menő lenni. - Jelentette ki egyszerűen, amin hirtelen azt sem tudtam sírjak vagy nevessek. Az arcáról semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni, így megembereltem magam és faggatni kezdtem a részletekről.
- Hogy érted, hogy menő szeretnél lenni? - Nem bírtam visszafogni a vigyorom, így szélesen kiült az arcomra.
- Gina azt mondta, hogy akkor mehetek emberek közé, ha idézem "Nem leszel egy fapofa, akivel rém ciki megjelenni. Legyél már egy kicsit menő Cas! Lazíts!" Ez alapján végig gondoltam a "menő" kifejezést és hozzád vezettek a szálak. Te vagy az egyetlen ember, aki meg tud rá tanítani. Te menő vagy... - Sütötte le a szemeit. Kissé zavarba jöttem tőle, de elfelejtve az eddigi depressziót, új hadjáratba kezdtem. A neve: Szárnyas-hadművelet.
- Először is a kabátod. - Nyúltam a világos ruhadarabért. Mozdulatlanul hagyta, hogy elvegyem és a szoba sarkába hajítsam. - Tudod mit jelent ez? - Vonogattam a szemöldököm izgatottan.
- Nem. - Pislogott egyet értetlenül.
- Vásárolni megyünk!! - Fogtam meg a kezét és kifele kezdtem húzni.
Végig szaladva a lépcsőn vonszoltam magam után. Meg se mertem mukkanni. Valószínűleg ilyen erős érzelmi kitörésben még nem volt része. Út közben sajnálatos módon viszont egy vitába botlottunk. Gina puffogva csapta be a hűtő ajtaját és nem kellett zseninek lenni, hogy tudjuk kivel veszekszik.
- Egyedül is képes lettem volna kinyírni azt a mocsok vérszívót! - Vetett 'meghalsz' pillantást a zöldszemű vadászra. Dean csak mérgesen kortyolta a sörét és a nadrágján lévő rászáradt vérfoltot kapargatta.
- Majdnem meghaltál.
- Tudok magamra vigyázni!
- Én akarok vigyázni rád! - Fakadt ki végül, mire inkább tovább mentem és elrángattam a bámészkodó angyalt. Kilépve a bejáratnál megálltunk.
- Első szabály. - Kiskutya szemeket meresztve rám: figyelt, mint a nebuló. - Nem bámuljuk, ha mások vitáznak. Az ciki. - Biccentett, hogy vette az adást, folytattuk az utunkat.
Egy közeli pláza előtt szálltunk le a buszról. Nem hagytam, hogy teleportáljon, túl sok volt az arra járó ember. A három szintes, tudatlan emberekkel teli doboztól engem is kirázott a hideg, de erőt véve magamon, berángattam a forgóajtón.
- Mennyi apró lény. Céltalanul bolyonganak. - Ámuldozott. Az első utunk egy egyszerű farmer boltba vezetett. Több próbálkozás után sikerült rávennem, hogy felpróbáljon egyet.
- Ez kemény. Látszik benne a porhüvelyem nemi szerve! - Duzzogott, amíg én legeltettem rajta a szemem. Mr. Novakot szépen megáldották az égiek. Több zakót néztünk hozzá, amiben mindenféle hülye fejeket vágott a tükör felé.
- Próbáld fel ezt is. - Dobtam neki pár Lewis pólót. Több színben. Azonnal vetkőzni kezdett a bolt közepén és zavaromban elfelejtettem szólni neki, hogy vissza kellene vonulnia a fülkébe. Pár lány viháncolva mutogatott felénk, bennem pedig felment a pumpa. Mi jogon lesik ők? Semmi közük az angyalhoz. Nem mintha nekem lenne, de akkor is!
- Menjünk. - Gyorsan fizettem egy bizonyos "Pepper Cole" nevű kamu kártyával és egy cipő boltba is beugrottunk. Ott pár tornacipőt és egy bakancsot szereztünk neki. Fél délután elteltével rengeteg szatyorral a kezünkben bolyongtunk.
- Eszünk egy hamburgert? - Mosolyogtam rá. Tudtam, hogy szereti, Dean mindig ezzel cukkolta.
- Áldás az az étel. - Mosolygott ő is és izgatottan várta, mikor érünk a lelőhelyhez.
Egy mekit keresgélve hirtelen ismerős arcokat vettem észre közeledni. Lexy és Sam kézen fogva nyáladzottak egy könyvesbolt kirakatában. A lány haja befonva, Sam pedig apró copfba fogta össze kivételesen. Barátnőm hófehér rövid ruhába, párja pedig piros pólóban. Mindenki megbámulta őket, ha akarták, ha nem. Szembetűnő páros voltak.
- Sam. - Emelte fel Castiel a kezét és egy igen karót nyelt üdvözlést adott elő. Alexa felcsillanó szemekkel, kissé gyanakodva figyelt minket.
- Ti mit kerestek egy plázában? - Szegezte nekem a kérdést.
- Elhoztam Castielt vásárolni. - Sam hangos nevetésbe kezdett, mire Lex oldalba lökte.
- Kultúráld már magad Winchester! - Szidta meg.
- Bocsánat... Hogy jött ez a hihetetlen ötlet? - Vigyorgott továbbra is. Ilyenkor le se tagadhatta volna, hogy Dean a testvére.
- A nővéred megsértette. Azt mondta neki, hogy nem elég menő. - Magyaráztam Alexának.
- Menő leszek. - Biccentett Cas komoly arccal, amitől el kellett forduljak, hogy ne nevessem ki én is. Annyira naiv tudott lenni!
- Az bizony. - Paskoltam vállba, amit féloldalas mosollyal nyugtázott és ugyanúgy, kicsit sutább mozdulattal leutánzott.
- Merre tartotok? - Terelte Alexa a témát. Miután megbeszéltük, hogy ebédelni készülünk, ők is csatlakoztak és négyen jó hangulatban eltöltöttük az időt.
Hazaérve Castiellel elvonultunk a szobámba, ahol hagytam, hogy átöltözzön. Magára hagytam és elindultam az üres konyhába valami piáért. Lefárasztott a nap és a sok nyomorék ember.
- Hol van az angyalka? - Jött be hatalmas vigyorral a képén Dean. Egy szál boxerban nyúlt a hűtőbe egy hideg sörért.
- Téged mit érdekel? - Gyújtottam rá egy cigire. - Látom mégis hagyta Gina, hogy "megmentsd".
- Kicsilááány. - Kacsintott, amitől felnevettem. Ez volt Dean Winchester. Egy nagyképű tróger, akit imádtam. Nem sok időnk jutott nevetgélni, mert egy ismeretlen-ismerős állt meg az ajtóban. Kék farmer, fehér póló, fekete bőrdzseki. Lábán krém színű tornacipő és egy sötétített napszemüveg az orrára tolva. Haja kissé kuszán állt, arcán csábos, de ártatlan mosoly.
- Cas? - Pislogott Dean nagyokat. Teljesen elveszett hangjából a gúny.
- Dean. - Bólintott még mindig szokásához híven. Megtört a pillanat. A vadász hangos kacagásba kezdett, én viszont képtelen voltam levenni a menő-angyalról a szemem. Irtó jó pasit faragtam belőle.
- Dean, nem láttad a kék... - Szaladt be Gina, egyenesen neki az angyal hátának. - Bocsánat uram. - Pislogott, de miután belenézett a szemüveg mögött rejlő kék pupillákba, a saját nevét is elfelejtette. - Menő lettél! - Tért magához és a nyakába ugorva ölelgette meg.
- Na! - Mordult Dean. - Mit is kerestél?
- A kék pólómat.
- Olyanom van nekem is. - Magyarázta Castiel. - Réka szerint jól megy a szememhez. Az eladó nő is ezt mondta.
- Cas! - Vörösödtem el zavaromban.
- Az lett a kedvencem. - Lépett mellém és akár egy robot, széttárva a karjait, magához húzva megölelt. Először levegőt venni is elfelejtettem, de nem volt vége. Egy óvatos puszit nyomott az arcomra, amitől ha lehetséges még nagyobb zavarba jöttem.
- Szívesen. - Mormogtam.
- Hát ez kibaszott cuki! - Rázta Dean a fejét és teljesen máshol járva elvonult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése