Simple Man - 22. fejezet

Home Sweet Home

Elszontyolodva pakoltam össze a bőröndbe. Szomorú voltam, amiért el kell menjek, de közben örültem, hogy láthatom a családom. Nagyon hiányoztak. Aztán ott volt az a másik érzés is... rettegés, félelem. A gyomromból indulva szorongatta a torkomat, ugyanis maga Jared Padalecki érkezik hozzánk vendégségbe. Még én magam is képtelen voltam elhinni, amíg fel nem hívtam anyáékat. Persze először röhögött, utána elnémult és teljesen kiakadt. Akárcsak én, mikor sikerült felfognom a történteket. Életem férfija találkozni fog életem másik szerelmével. Az apámmal. Aztán megtudtam, hogy nővérem is hazahozza a lovagját, persze neki könnyű, hisz nem otthon lakik. 

Bedobáltam a mustár sárga Mercedesbe mindent. Én vittem haza a kocsit, ugyanis mikor Jensen megtudta, hogy apánkkal is szembe kell néznie, kölcsönkérte az impalát a hétvégére. Szeretett volna jó színben feltűnni előtte. Gina nem hagyhatta ki, hogy beleüljön, így a kincsét rám bízta Jared a sajátjával jött mögöttem, szorosan követve. A kormányon dobolva haladtunk konvojba verődve. Minden leágazásnál kevesebben lettünk. Misha egy utolsót villogott, mi pedig lekanyarodtunk a helyes leágazásnál. 

A szűk utca felé robogva még idegesebb lettem. Végül leállítottam a járgányt a diófa alatt, a többiek ugyanígy tettek. Mély levegőt véve szálltam ki. Odaintettem a szemben kertészkedő, mindig kíváncsi szomszéd nőnek. A redőny már felhúzva jelezte, hogy anyáék ébren várnak minket. Leakasztottam a kulcsot és nővéremre pillantva rimánkodtam segítségért. 

- Ti is bejöttök, ugye? - Szólalt meg Jared. Hangja élesen hasított a nyugodt utca levegőjébe. 

- Igen. Azt hiszem anya szétrúgná a valagam, ha nem jelentkeznék be. - Bólogatott Gina, erőt merítve kikapta a kezemből a kulcsot és benyitott a kapun. 

- Ez mi? - Torpant meg Jared ijedten. Szemei elkerekedve pásztáztak egy pontot az udvaron. Mikor rájöttem mi az, felnevettem. 

- Ő itt Neo. A véreb. - Tettem hozzá szemöldök emelgetve. 

- Mint a Mátrixban. - Bátorodott fel Jensen és megsimogatta az amerikai bulldog fejét. 

- Jöttök már? - Fogta Gina a kilincset, én pedig tudtam, hogy innen nincs visszaút. A vörös hajzuhatag után mentünk és az előszobában szokás szerint rájuk szóltam. 

- Cipőt nem kell levenni. - Közben áldottam anyát, hogy becsukta a jobb kézre eső szobám ajtaját. Nem épp a rendszeretetemről voltam híres. Egy zseni a káoszban is ugyebár... Elől lépdelve mutattuk az irányt a konyha felé. Beérve a hatalmas helyiségbe, anya felnézett a laptopjából és visszafogott mosollyal köszöntötte a vendégeket, minket pedig megölelgetett. 

- Sziasztok! 

- Jó napot! - Üdvözölték a fiúk kórusban. Még a bomba robbanása előtt néztünk össze nővéremmel. Elcsesztük. 

- Na, akkor most fogjátok magatokat, kimentek és úgy jöttök vissza, hogy szia Bia. - Zavarta ki őket szemrebbenés nélkül. Megszeppenve eleget tettek a parancsnak. 

- Így már sokkal jobb. Csüccs le. Kértek kávét? - A srácok bólogattak, én megkönnyebbülve töltöttem egy pohár vizet. Végig sem gondolva mit csinálok. 

- Menő. - Vigyorgott Jensen a bögrémre. Természetesen SupNatos volt az is. Elrejtve a pirulásom, kiittam a tartalmát. 

- Remélem az én fejemnél van a szád mindig. - Szívta Jared is a vérem, mire anya felnevetett. 

- Hozzá is fűzi állandóan. 

- Anya! - Szóltam rá szégyentől fulladozva. 

Mindenki nevetésben tört ki, mire a nagyobbik öcsém jött ki kómásan. Természetesnek véve a helyzetet, a csaphoz lépett, ivott, aztán a vendégekre emelte a tekintetét. 

- Ez a szarva meg a mókus? - A srácok köpni-nyelni nem tudtak.

- Darius, ők itt Jared és Jensen. - Reagálta le Gina a helyzetet. 

- Szevasztok. - FRogott kezet és visszavonult a szobájába. 

- Ki, hogy issza a kávét? - Öntötte ki anya a bögrékbe az éltető nedűt. 

- Feketén. - Húzta maga elé Jensen a Pikachu mintásat. Nagy beszélgetésbe elegyedtünk öten, jókat kacarászva Gina és Jensen első "randiján".

 - Hentes üzlet? - Vonta fel anya a szemöldökét, de könnyeit törölgette a nevetéstől. 

- Az volt ott. - Vont vállat az ötletgazda. 

- Szia Bébi. - Mosolygott anya a gyűrött arcú csöppségre. Vörös haja kuszán állt, szemeit dörzsölve toporgott a konyhaajtóban. Mikor nagyjából észhez tért és felismerte az asztalnál ülőket, széles vigyorral és kikerekedett szemekkel merészkedett közelebb. 

- Menő! - Állt meg a fiúkat méregetve. - Most aztán tényleg nyáladzhattok. - Nézett ránk, mire mind a ketten paradicsomba váltottunk.Kisebbik öcsénk olyan volt, akár az atombomba. Seperc alatt kinyírt minket. 

- Olyan vagy, mint a nővéred. - Mosolygott rá Jensen lazán. 

- Melyik? Tudod mind a kettő az. - Magyarázta komoly, felnőttes arccal. 

- Gina leszokott a cigiről. - Szúrtam közbe, hogy mentsem a menthetőt. 

- Kinek köszönjem meg? - Lelkesült fel anya, Jensen szerény mosoly kíséretében jelentkezett. 

- Ezt inkább hagyjuk... - Zárta nővérem rövidre a témát. 

- Szóval te vagy az a nagy Sam 'Fuckin' Winchester. - Simított Baba végig az állán és Jaredet méregette. Szegény értetlenül pislogott, aztán lehajolt hozzá. 

- Jobban szeretem a Jaredet. Te pedig...? - Mosolygott rá és kezét nyújtotta. 

- Medox Junior. - Húzta ki magát büszkén és elfogadta a felkínált kezet. 

- Menő. - Nevetett Jared a kicsit utánozva. 

- Mi ez a zsivaj? - Dörrent apa hangja. Ott ácsorgott kék pizsama alsóban, fekete Sons of Anarchy pólóban. Tiszteletet parancsoló alakja láttán, Jared tekintetét kerestem. Az ádámcsutkája egyet ugrott, de más jelét nem adta félelemnek. Ez cseppet megnyugtatott. Én biztos elájultam volna fordított esetben. 

- Szia apa! - Ugrott elé Gina. 

- Jé, az elveszettek. - Ölelte át. Mindenki felállt, ahogy az asztalhoz lépett. 

- Imre. - Jensen jól tűrte a kéz szorongatást, Jared pedig még el is mosolyodott hozzá. Ismertem már annyira, hogy ez az erőltetett Sammy mosoly, de nem tettem szóvá. 

- Kié az a gyönyörűség odakinn? - Nézett ki apa az ablakom. 

- Az enyém, uram. - Köszörülte Jensen a torkát. 

- Majd meglesem. - Mosolygott apa kedvesen, de hozzátette. - Ha még egyszer uramnak szólítasz, mehetsz haza. 

- Igenis, uram... akarom mondani... - Szegény teljesen belezavarodott. 

- Apa, elég volt! - Tette elé nővérem a kávéját. - Nem kell rögtön kinyírni szegényeket. 

- Jól van, jól van. - Nevetett fel. 

- Megmutatom Jarednek a szobámat. - Döntöttem el.

- Megyek veletek! - Dörzsölte Baba a kezét, gonosz vigyor kíséretében. 

- Felejtsd el! - Néztem rá szúrós szemekkel.

- Anyaaa! - Fonta karba a kezeit felháborodottan. 

- Hagyd őket békén. Hoztam neked kártyákat. - Terelte el a figyelmét. Az egyetlen dolog ami bejött ilyen helyzetekben, az a foci volt. 

- Mi viszont megyünk. Szeretnék kipakolni. - Húzta fel Gina Jensent álló pozícióba. 

- Ebédre itt. - Anya nem kérdezte, hanem ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette.

- Tudom. - Forgatta Gina a szemeit. 

Apa kikísérte őket, de kintről egy visító hang ütötte meg a fülem. 

- JENSEN ACKLES!!! - A fangörcstől átitatott sikítást, bárhonnan felismertem volna. - Neked is örülök Imi, de.... Persze, menjetek csak... 

- Készülj. - Néztem Jaredre lemondóan. - Te következel. - Mielőtt bármit kérdezhetett volna, egy barna hajú lány csörtetett be a házba. 

- SZIA BIAAA!! - Kiabált befelé. 

- Szia! - Köszönt anya, de a hangján hallottam, hogy megállás nélkül nevet. 

- Te jóságos Chuck a mennyben! Valaki csípjen meg Lex, hát nem Jared Padalecki próbálja betuszkolni magát az aprócska hobbit szobád ajtaján? - Vigyorgott előttem Réka és úgy tűnt, igenis büszke magára...