Csönded vagyok

Mert komolyan? Mi menőbb annál, ha egy ZENE címet adunk a novellának? Szerintem minden, de ez most így a szép. :) Nem árulom el mi várható, csak azt, hogy Lory történeteinek itt a következménye. :D Jó olvasást ^^

 Castiel a konyhában ült még hajnali egykor is. Várta, hogy lánya, Claire, hazaérjen a házibuliból, ahova hetekig kellett könyörögnie, hogy Dean elengedje. Apai tanácsokkal felvértezve indult el még világosban és azt mondta, ne várják haza túl korán. A falon lévő óra megállíthatatlanul kattogott. Castielt ez megnyugtatta. Egyfajta háttér zajként szolgált a könyvhöz, amit épp olvasott. Nem akart ő lenni a szigorú apa, de szerette volna biztonságban tudni a lányát. Míg Dean fent aludt, addig ő várt. Talán három óra körül lehetett, mikor a bejárati ajtót nyílni hallotta. Felfigyelt rá, hogy mennyire óvatosan közelednek a léptek, de aki a szobákhoz akar elérni, annak előbb a konyhán is át kell vágnia. A fekete hajú férfi becsukta a könyvet és felnézett az érkezőre.

 - Jól vagy? - Vonta össze a szemöldökét, ahogy meglátta a sálba bugyolált lányt.

 Claire csak dünnyögött valamit és "minden mindegy" alapon, már hangosabban közlekedett.

 - Akkor jó éjt! - Mosolygott a háta mögött Castiel.

 A lány megtorpant a lépcső aljánál. Aprót biccentett, és csak azután folytatta felfelé az útját. Cas abban a pillanatban, ahogy hallotta csukódni lányának az ajtaját, felpattant és beviharzott a hálószobájukba. Rávetődött az ágyra és kicsit sem kellemesen, elkezdte rángatni Dean-t.

 - Édesem, baj van. Kelj fel! - Suttogta hangosan.

 A másik félkómásan felült és zavartan nézett szerelmére.

 - Igen, Cas. - Szólalt meg fáradt hangon. - Még nem süt a nap és te felkeltettél. Miért?

 - Szerintem valami történt Claire-el a buliban. - Nyögte megrökönyödve.

 Dean szeméből abban a pillanatban kiszállt az álom, ahogy meghallotta lánya nevét. Meghallgatta Cas meséjét, hogy pontosan miből gondolja ezt, majd a papucsot mellőzve, kikelt az ágyból.

 - Szerintem feküdj le aludni. - Nézett még vissza az ajtóból. - Mert ma vagy megölök valakit, vagy... Nincs másik opció.

 Castiel kissé félve hagyta, hogy a másik távozzon a szobából, de aztán úgy döntött bízik benne. Hiszen nem hiába mondott neki igent.

~~0~~

 Dean próbált halkan végig sétálni a folyosón, de annyira mérges volt, hogy egy idő után semmi nem érdekelte. Ha valaki bántani merte Claire-t, akkor biztos nem fog az illető sokáig élni. Ahogy az ajtó elé ért, elolvasta a kifüggesztett papírra vésett mondatot.

"Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel."

 Nagy levegőt vett, hogy biztos ne a lányon töltse ki a dühét, majd lassan belökte az ajtót. A sötétítő függöny nem volt elhúzva, így a hold tökéletesen kirajzolta az ágyig vezető utat.

 - Claire? - Kérdezte halkan, mikor elért hozzá.

 Fejére húzott paplannal feküdt összegömbölyödve, és csak akkor nézett ki alóla, mikor Dean leült mellé.

 - Menj el. - Szipogott a lány.

 - Csak azután, hogy elmondtad mi történt. - Kötötte ki Dean.

 Claire mocorogni kezdett, és végül beburkolózva nekitámaszkodott a háttámlának. Egy darabig csak ült egy helyben, majd az ágy melletti szekrényen lévő pzs-kért nyúlt. Hangosan kifújta az orrát, amíg Dean felmászott mellé. Kicsit félve, de karját átvetette a lánya vállán, aki szorosan hozzábújt. Dean-t melegség járta át. Sose voltak még ennyire nyugodtan egymás közelében. Szinte idilli lett volna az egész helyzet, ha éppen nem gyilkolni készült volna az apa.

 - Matt... - Kezdett bele a szőkeség, de elakadt a hangja és ismét sírni kezdett.

 Oh, igen. Most már biztos megfosztja a legnemesebb testrészétől azt a rohadékot. Eddig se volt szimpatikus neki, de ezek után végképp elvágta magát nála.

 - Mit tett? - Próbált mélyeket lélegezni. - Ugye nem...?

 - Nem tett semmi olyat. - Rázta a fejét. - Fogta magát és lelépett Rose-val a buli közepén.

 Dean felvont szemöldökkel hallgatta.

 - Rose? - Kérdezte. - A "legjobb barátnőm" Rose?

 - Már csak az "áruló" Rose. - Vont vállat és ismét kifújta az orrát. - Nem érdekes. Jól leszek.

 Dean felsóhajtott. Egy halált még eltusolt volna, de kettőt. Nehezebb lesz, mint gondolta.

 - Figyelj, ha ez neked fáj, akkor nekem és apádnak is fog. - Kezdett bele. - Ne mond azt, hogy "Nem érdekes.". Ami a te gondod, az a mi gondunk is. Hidd el, hogy bármilyen problémával fordulhatsz hozzánk. Ezért vagyunk neked.

 Mondandója végén megszorította kicsit a lány vállát és egy puszit nyomott a szőke tincsek közé. Claire nem válaszolt, csak még közelebb bújt az apjához. Hiába nem akarta bevallani még saját magának se, kedvelte Dean-t. Most pedig, hogy nem szól semmit, többet ért neki egy hegyi-beszédnél. Egy darabig még ültek, egymásnak dőlve. Dean egészen addig maradt a lány mellett, amíg már egyáltalán nem rázkódott a sírástól.

 - Elhiszem, hogy jól leszel. - Suttogta, mikor Claire elaludt.

 Eljátszott a gondolattal, hogy ma éjjel itt marad és vigyáz rá, de reggel biztosan kapott volna a fejére, hogy ő már "túl idős" ahhoz, hogy az apjával aludjon. Ezért inkább óvatosan kibújt mellőle és betakargatta. Amilyen halkan csak tudott, kiment a szobából. Megnyugodva feküdt be a már alvó Castiel mellé. Szép is a házas élet.

~~0~~

 Reggel Castiel hamar felébredt. Ahhoz képest, hogy nagyon későn ment aludni, eléggé kipihentnek érezte magát. Rápillantott a mellette alvóra és elgondolkodott, hogy vajon mi történhetett tegnap. Halkan felkelt mellőle és benézett Claire szobájába is. Ő is aludt még. Úgy döntött meglepi őket egy reggelivel, ezért lement a konyhába. A gofrik már majdnem teljesen kész voltak, mikor egy nagyon fáradt Dean jelent meg az ajtóban.

 - A gyomrom fel akart kelni. - Motyogta és egy gyors reggeli csók után, maga alá húzta a székét.

 Megvárta, míg szerelme elkészül, hogy együtt ehessenek. Csodával határos módon egy másik szőke fej is felbukkant a konyhában.

 - Jó reggelt. - Motyogta és mindkettő apja arcára nyomott egy puszit.

 A két férfi összenézett. Castiel nem értette mi történt az éjjel, de abban biztos volt, hogy valami megváltozott. Dean azonban nagyon boldog volt, hogy a lány végre tett egy kedves gesztust feléjük. Még akkor is, ha ez csak a mai napra korlátozódott ki. Így ültek le hárman reggelizni. A sokadik falat közben Claire feltette az őt izgató kérdést.

 - Ugye nem tettél semmi butaságot? - Bökött villájával Dean felé vádlón.

 - Kinézed belőlem? - Mosolygott ártatlanul a zöld szemű.

 A két Novak sokatmondón nézett egymásra és egyszerre kezdtek bólogatni.

 - Igen. - Mondta Claire.

 - Sajnálom Dean, de mellette állok. - Vont vállat Castiel is.

 - Árulók. - Duzzogott a férfi, mégis azt kívánta, hogy minden reggelük ilyen legyen.